Az Úrban szeretett atyák és testvérek!

Szívből köszöntelek Benneteket Urunk és Istenünk és Üdvözítőnk Jézus Krisztus Születésének hatalmas és üdvösséges ünnepén.

„A Mennyei Király emberszeretetből megjelent a földön, és együtt élt az emberekkel” – énekli Szent Egyházunk. Megjövendölve a hatalmas Isten erőtlen emberi testben való megszületését, Ézsaiás próféta így kiált fel: „Gyermek született nékünk, Fiú adatott nékünk; az uralom az Ő vállán van, és nevét így hívják: Nagy Tanács Hírnöke, Csodálatos Tanácsadó, Hatalmas Isten, Uralkodó, a Békesség Fejedelme, a Jövendő Atyja” (Ézs 9,5). Boldogan és ámulva az Isteni Gyermek megszületésén, dicsőítsük Azt, Aki eljött, hogy örömet ajándékozzon az egész világnak.

Sokan ünneplik a Karácsonyt, de nem sokan fogják fel az ünnep értelmét és nagyságát, amely egy, az egész emberi történelem menetét megváltoztató esemény emlékére született. Krisztus Születésének igazi értelme csak azok számára válik nyilvánvalóvá, akik hisznek a megtestesült Istenben – Krisztus Egyházának gyermekei számára. Mert pontosan az Egyházban zajlik az Istennel való titokzatos találkozás, amely átalakítja a szívet, meggyógyítja a lelket, és megváltoztatja az ember életét; pontosan az Egyházban válunk a Mennyei Atya gyermekeivé, és Krisztus testvéreivé és társörököseivé.

„Miért lett emberré az Isten?” – kérdezi Új Teológus Szt. Simeon. És így válaszol: „Hogy istenné tegye az embert. Mindannyian arra vagyunk rendelve, hogy „kegyelem szerint istenné váljunk”, hogy szeretetben, jóságban, szentségben Istenhez legyünk hasonlóvá. Ilyenné vált nagyon sok ember az Egyház történetének hosszú-hosszú évszázadai során, ilyenné válhatunk mi is, ha betartjuk az isteni parancsolatokat, ha az Evangélium szerint élünk, ha engedelmesek leszünk Édesanyánknak – a Szent Orthodox Egyháznak, amely a szentség és a megistenülés útján vezet bennünket.

Szeretteim! Az elmúlt évben Egyházunk életében sok örvendetes esemény történt, amelyekről karácsonyi üzenetében Őszentsége II. Alexij, Moszkva és egész Oroszország patriarchája is szól.

De a mi Magyar Orthodox Egyházmegyénkben is történtek olyan események, amelyek figyelmet érdemelnek. Májusban a Patriarcha Őszentsége és a Szent Szinódus döntést hozott arról, hogy Pável érsek atyát, aki 1999-től kormányozta az egyházmegyét, kinevezi az ősi Rjazanyi püspökség élére, engem pedig utódjává Ausztriában, és ideiglenesen Magyarországon. Júliusban felkereste budapesti Nagyboldogasszony-székesegyházunkat I. Sz. Ivanov, az Oroszországi Föderáció külügyminisztere, szeptemberben pedig M. M. Kaszjanov, Oroszország miniszterelnöke. Ugyancsak szeptemberben ünnepeltük meg az ürömi Szent Alexandra vértanúnő kápolna felszentelésének 200 éves évfordulóját,
októberben pedig első alkalommal szolgáltam Szent Liturgiát a formálódó debreceni Szent Háromság egyházközségben. Október végén zajlott le a nyíregyházi orthodox ifjúsági találkozó is, amely több tucat fiatal magyar hívőt mozgósított.

A kinevezésem óta eltelt néhány hónapban többször szolgáltam a Nagyboldogasszony-székesegyházban. Felkerestem az összes többi egyházközséget is, ahol nagy örömet jelentett elbeszélgetni a papsággal és a hívekkel. Szeretnék mindnyájatoknak, szeretett testvéreim, szívből jövő köszönetet mondani azért, hogy őrzitek az Orthodox hitet a magyar földön, elsősorban is az egyházmegye papságának, a hit igazi bajnokainak, akik az Istennek végzett áldozatos szolgálat példáját mutatják fel, dacára a szűkös anyagi körülményeknek, amelyek közepette néhány egyházközség él. Tudnotok kell, kedves lelkipásztorok, testvéreim és szolgatársaim Krisztusban, hogy „fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban” (1Kor 15,58), és hogy „nagy jutalmatok lesz” (Lk 6,35) az Úrtól, Akinek odaadjátok egész életeteket és minden erőtöket.

A Magyar Orthodox Egyházmegye a Moszkvai Patriarchátus kötelékébe tartozik, de különleges történelme és sajátságos jellege van. Alapvetően orthodox magyarok alkotják, de soraiban ott vannak más nemzetek képviselői is. Az egyházmegye templomainak többségében az istentiszteletek magyarul folynak, szinte az egész papság magyarokból áll. A Magyar Orthodox Egyházmegye e különleges jellegét minden erőnkkel meg kell őriznünk. Vigyáznunk kell a magyar Orthodoxia hagyományaira is, amelyek sok nemzedék hitének és fáradozásainak köszönhetően jöttek létre. Nem engedhető meg sem az „oroszosítás”, sem a „görögösítés”, sem a magyar Orthodoxia bármilyen egyéb átformálása.

A magyar Orthodoxia fellegvára a budapesti Nagyboldogasszony-székesegyház. Kétszáz évvel ezelőtt ezt a templomot görögök és makedovlachok építették, de már a XIX. század közepén magyar egyházközséggé lett, ahol a hívők többsége nem értette a görög nyelvet. A XX. század közepétől, immár több mint fél évszázada a Nagyboldogasszony-templomban az istentiszteletek magyarul folynak. Ezzel együtt a templom, az egyházmegye többi templomához hasonlóan, nyitva áll az összes nemzet képviselője előtt, mivel Krisztus Egyházában nincs és nem is lehet „görög és zsidó […] barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol 3,11).

Krisztus Egyházában a nemzeti jellegű különbségeken túl kell lépni, hiszen itt mindenki egy a Krisztusban való hitben, Aki eljött, hogy üdvözítse az egész világot és minden egyes embert, függetlenül a etnikai hovatartozásától. Éppen ezért a Moszkvai Patriarchátus nem „etnikai” Egyház: sokmilliós nyáját oroszok, ukránok, fehéroroszok, moldovaiak, észtek, magyarok, angolok, németek és más nemzetek képviselői alkotják. Ugyanezen okból a mi Magyar Egyházmegyénk is, megőrizve a maga sajátosságait, továbbra is nyitva kell és nyitva is fog állni mindenki előtt, hogy bárki, aki betér a templomaink közül bármelyikbe, otthon érezze magát, és ne vendégségben, hogy úgy érezze, odahaza van, nem pedig idegenben.

Kedves testvérek! Az Egyház nem csak templomokból és papságból áll. Az Egyház ti mindannyian vagytok, a „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdonba vett népe, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket” (ld. 1Pét 2,9). Ezért „ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házakká, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által” (1Pét 2,5). A napkeleti bölcsekhez hasonlóan, akik elhozták ajándékaikat Betlehembe a Gyermeknek, ti is hozzátok el Istennek áldozatként jócselekedeteitek aranyát, imáitok tömjénjét és hitetek mirháját.

Az egész világ üdvösségéért megtestesült Isten ajándékozzon nektek, Krisztusban szeretett gyermekeim, békességet, egészséget és lelki örömet. Az Úr áldása szálljon rátok, az Ő kegyelmével és emberszeretetével, mindig, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámin.

+Hilarion
Bécsi és Ausztriai püspök

Budapesten, Krisztus Születésének ünnepén
2003/2004