Nagy Szombaton, nem sokkal 12 óra előtt kezdődik az Éjféli istentisztelet. A pap Krisztus sírjához megy és karjaiba veszi a Sírleplet. A Királyi Ajtón keresztül beviszi az oltárba és az oltárasztalra helyezi. A Sírlepel ott marad negyven napig, egészen Mennybemenetel ünnepéig.

Éjfélkor kezdődik a Húsvéti körmenet. A hívők mindnyájan kimennek a templomból, miközben éneklik: A Te feltámadásodat Krisztus Üdvözítő, angyalok dicsérik a mennyben: méltass minket is a földön, hogy tiszta szívvel dicsőítsünk Téged.

A körmenet megkerüli a templom épületét, majd visszatér a templom főbejáratának zárt kapui elé. A keresztényeknek ez a Húsvét éjjeli körmenete eredetileg az újonnan megkereszteltek körmenete volt, mely e világ sötétségéből és halálából az Isten Országának világosságába és életébe vezetett. Ez a Szent Húsvét körmenete, mely a halálból az életbe, a földről a mennybe, ebből a világból az eljövendő örök életbe visz át bennünket.

A templom épületének zárt ajtói előtt történik Krisztus feltámadásának hírüladása. Az evangéliumi olvasmány az üres sírról szól. A pap szájából elhangzik a kezdő áldás: “Dicsőség a Szent, Egylényegű, Életetadó és Oszthatatlan Háromságnak, mindig, most és mindenkor és mindörökkön örökké.” Ezután csendül fel először a Húsvéti tropárion a 67. zsoltár verseivel együtt, mely minden istentisztelet kezdetét jelzi majd Húsvét hetében:

Támadjon fel az Isten, és szóródjanak szét az Ő ellenségei, és meneküljenek az Ő színe elől, akik gyűlölik Őt!
Krisztus feltámadt halottaiból, halállal eltiporva a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozván. (Tropárion)
Ez a nap, amelyet alkotott az Úr, vigadjunk és örvendezzünk benne!

A hívők ezután visszatérnek a templomba, ahol folytatódik – végig énekelve – a Húsvét Hajnali istentisztelet. A Krisztus feltámadásának szentelt kánon ódáit, melyeknek Damaszkuszi Szent János a szerzője, mindannyiszor az ünnepi tropárion kíséri, visszatérő refrénként. A templomban minden csillár kigyullad, minden virágba öltözik. A papi ruhák a feltámadás ragyogó fényeit idézik fel. A Húsvéti ikont a templom közepére helyezik, melyen Krisztus látható, amint összetöri a pokol kapuit és kiszabadítja Ádámot és Évát a halál rabságából. A Győztesnek a képe ez, aki “halálával eltiporja a halált”. Szüntelenül szól az ének, egyfolytában tömjénezik az ikonokat és a népet, újra meg újra elhangzik a pap ünnepi köszöntése:Krisztus feltámadt! És a hívők válasza: Valóban feltámadt!

Feltámadás napja van, örvendezzünk népek! Húsvét van, az Úrnak Húsvétja! Mert a halálból az életbe, és a földről az égbe vezetett át Krisztus Isten minket, kik győzedelmi éneket énekelünk: Krisztus feltámadt halottaiból! (A Húsvéti kánon első ódája)

A kánon után a húsvéti sztichirákat halljuk, majd a Húsvét Hajnali istentisztelet befejezéseként a Húsvéti Imaórákat. Húsvétkor voltaképpen semmit sem olvasunk a templomi istentiszteletek során, hanem minden örömmel teli, ünnepi dallamok formájában hangzik el.

Az Imaórák végén, a Szent Liturgia előtt (illetve ahol csak reggel tartják a Liturgiát, a sztichirákat és a húsvéti köszöntést követően – a szerk. megjegyz.) a pap ünnepélyesen felolvassa Aranyszájú Szent János nevezetes Húsvéti hittanító beszédét. Ez a beszéd arra bátorít minden hívőt, hogy felejtse el a bűneit és teljesen adja át magát Krisztus feltámadása ünnepének. A hittanító beszéd, szó szerint véve, nem más, mint az Egyház minden egyes tagjának szóló meghívás, hogy részesedjen a Szent Eucharisztiában, Krisztusban, a Húsvéti Bárányban, akinek az asztalát most terítik meg a templom közepén. Vannak olyan egyházközségek, ahol szó szerint engedelmeskednek is e beszéd szavainak és mindenki részesül az eucharisztikus adományokban, a Húsvét éjjeli Pászka Vacsorájában.

A Húsvéti Szent Liturgia újra az ünnepi tropárion és a 67. zsoltár verseinek az éneklésével kezdődik. A liturgiai antifonjai is válogatott zsoltárverseket tartalmaznak, melyeken keresztül a hívők Isten szabadítását magasztalják és dicsőítik:

Ujjongjon az Úrhoz az egész föld; énekeljetek az Ő nevének, zengjetek dicsőséget az Ő dicséretében!
Az egész föld hódoljon Néked és énekeljen Néked; énekeljen a Te fenséges nevednek!
Hogy megismerjük a földön a Te utadat, minden nemzetekben a Te üdvösségedet!
Valljanak meg Téged a népek, Isten, valljanak meg Téged minden nemzetek!

A tropárion újra és újra ismétlődik. A Háromszor Szent (Triszágion) ének helyett most a Valahányan Krisztusban keresztelkedtetek kezdetű éneket halljuk, mely a Galatákhoz írt levélből származik. Az apostoli olvasmány az Apostolok Cselekedetei első nyolc verse. Az Evangéliumi olvasmány Szent János Evangéliumának első tizenhét verse. Az Isten Igéjéről szóló üzenet újra a kezdetekre irányítja a hívő figyelmét, hirdeti a világ Isten által történt teremtését és újjáteremtését Isten élő Igéje és Fia Jézus Krisztus közvetítésével.

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige… Minden általa lett… Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.
Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal… Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre… (Jn 1,1-17)

Aranyszájú Szent János liturgiáját a Szent Áldozás koronázza meg a Húsvéti Báránnyal, az Ő ünnepi asztalánál, Isten Országában. Újra és újra felhangzik a feltámadási tropárion, miközben a hívők részesednek Abban, “aki halott volt és életre kelt.” (Jel 2,8)

A Húsvét ünnepét hivatalosan Pászkának nevezik az Ortodox Egyházban, ami áthaladást, átvonulást jelent. Ez az új és örök szövetség új Átvonulása, melyet az Ószövetség prófétái előre hirdettek. Ez az örök Átvonulás a halálból az életbe, a földből a mennybe. Ez az Úrnak az a napja, melyet Isten szent prófétái hirdettek, “az a nap, amelyet az Úr alkotott” az egész teremtés feletti ítéletre, végső és örökké tartó győzelmének napjaként. Isten Országának a Napja, az a nap, melynek “éjszakája nem lesz”… mivel “lámpása a Bárány”. (Jel 21,22-25)

Ezért a Húsvét ünneplése az Ortodox Egyházban nem csupán Krisztus Feltámadása eseményének történelmi felelevenítése, ahogyan az evangéliumok megörökítik. Nem is az “első Húsvét hajnalának” drámai megjelenítése. Nincs “napkelte-istentisztelet”, mivel az Egyház együtt tartja meg a Húsvét Hajnali istentiszteletet és a Szent Liturgiát a hét első napjának első, még sötét óráiban azért, hogy a hívők megtapasztalhassák a “újra teremtését” és titokzatos módon beléphessenek az Új Jeruzsálembe, mely Krisztus dicsőséges fényével örökké világít, legyőzve a gonosz örökös éjszakáját, megsemmisítve e halandó és bűnös világ sötétségét:

Tündökölj, tündökölj, Új Jeruzsálem; mert az Úr dicsősége felvirradt fölötted! Vigadj most és örvendezz Sion, te pedig Istennek tiszta Szülője, gyönyörködj Szülötted feltámadásában!

Ez az egyik legfontosabb húsvéti himnusz az Ortodox Egyházban. Ézsaiás próféciájából és a Jelenések Könyvének utolsó fejezetéből merít, mivel éppen az Új Teremtés, az Új Jeruzsálem, a Mennyei Város, az Isten Országa, az Úr napja, a Bárány és Menyasszony Menyegzője az, amit az Ortodox Egyház ünnepel és valóságként él át a Szent Lélekben Húsvét szent éjszakáján.

(Fordította: dr. Imrényi Tibor protoierej; megjelent: Egyházi Krónika, 1998. szeptember-október)