Isten Anyjának Elhunytát, vagy Elszenderedését, két hetes böjt elteltével, augusztus 15-én ünnepli az Egyház. Ezzel az ünneppel, melyet Mennybevitelnek is szokás nevezni, Krisztus anyjának halálára, feltámadására és megdicsőülésére emlékezünk. Azt hirdeti, hogy Isten „felvitte” Szűz Máriát lelki és testi valóságának teljességében Krisztus mennyei országába.

Ahogy Szűz Mária Születésének és templomi Bevezetésének, úgy ennek az ünnepnek sincs biblikus vagy történeti forrása. Az egyházi Hagyomány szerint Szűz Mária úgy halt meg, mint minden ember, nem „önként”, mint Fia, hanem halandó emberi természete szükségszerű következményeként, mely elválaszthatatlan e világ romlandóságától.

Az Ortodox Egyház azt tanítja Máriáról, hogy nincs személyes bűne. Mégis, az ünnepi evangéliumon, a liturgikus szövegeken, a Nagyboldogasszony ikonon keresztül az Egyház azt hirdeti, hogy Szűz Máriának ugyanúgy szüksége volt a krisztusi megváltásra, ahogy minden embernek szüksége van e világ megpróbáltatásaitól, szenvedéseitől és a haláltól való megváltásra, és miután valóságosan meghalt, Fia, mint az Életnek Anyját, magához emelte, és már részese a paradicsomi örök életnek, mely azok számára készült és megígért, „akik hallgatják az Isten beszédét. és megtartják.” (Lk 11, 28)

Szülésben a szüzességet megőrizted, elhunytodban a világot el nem hagytad, Istennek Szülője. Az Élethez költöztél át, mert Anyja vagy az Életnek, és közbenjárásaiddal megmented a haláltól a mi lelkünket. (Tropárion)

A közbenjárásban meg nem pihenő Istenszülőt. és az oltalomnak szilárd reménységét, a sírbolt és a halál le nem győzhette: mert mint az Életnek Anyját az Élethez költöztette az örökszűz méhnek Magzatja. (Kondákion)

Az ünnepi istentiszteletekben megismétlődik az a gondolat, hogy az Életnek Anyja „átköltözött” az Ő Fia Országának „mennyei örömébe, isteni ragyogásába és örökké tartó világosságába”. Az előesti virrasztó istentisztelet és a Szt. Liturgia bibliai olvasmányai ugyanazok, mint Szűz Mária Születésének és templomi Bevezetésének ünnepén. Így a virasztáson újra halljuk Szűz Mária énekét: „Magasztalja én lelkem az Urat, és örvendezzék az én lelkem az én Üdvözítő Istenemben.” (Lk 1,46) A Liturgián a Filippieknek írt levélnek azt a részletét halljuk, melyben Szent Pál Krisztus önkiüresítéséről szól, aki leereszkedik az emberi szolgaságig, elfogadja a halál gyalázatát, hogy Isten az Ő Atyja „felmagasztalta őt mindenek fölé”. (Fil 2,9) Az evangéliumi olvasmányban pedig újra halljuk, hogy Szűz Mária boldogsága mindazoké, „akik hallgatják az Isten beszédét és megtartják.” (Lk 11,28)

Isten Anyja Elhunytának ünnepe tehát azt hirdeti, hogy a győzedelmes Krisztus boldogságában minden ember „felmagasztaltatik mindenek fölé”, és ez a felmagasztalás már végbement Szűz Máriának, Isten Anyjának a személyében. Ez a nap jele, záloga és ünnepe annak, hogy Szűz Mária rendeltetése minden „megalázott voltú” embernek a célja, akiknek „lelke magasztalja az Urat”, akiknek „lelke ujjong Isten, Megtartójuk előtt”, akik életüket teljesen Isten Igéje hallgatásának, és megtartásának szentelik, mely Szűz Mária gyermekében, a világ Megtartójában és Megváltójában adatik meg az embernek.

Végül, nem szabad elfelejtenünk, hogy az ortodox keresztény Isten Szűz Anyjának minden egyházi ünnepe során saját élete valóságát ünnepli Krisztusban és a Szent Lélekben. Szűz Máriával útja és beteljesedése mindazok előtt nyitva áll, akik követik az ő alázatosságban, engedelmességben és szeretetben gyökerező szent életét. Vele együtt minden ember „boldog” lesz, hogy „a Keruboknál tiszteltebb, és a Szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb” legyen, ha követi példáját. Mindenkiben meg fog születni Krisztus a Szent Lélek által. Mindnyájan az élő Isten templomaivá válnak. Mindnyájan részesei lesznek az Ő Országának örök életében, ha azt az életet élik, amelyet Szűz Mária élt.

Ebben az értelemben mindaz, amit Szűz Máriában magasztalunk és dicsőítünk annak a képe, amely az Egyház életében minden ember számára elérhető. Ez a magyarázata annak, hogy az ortodox hagyományban Szűz Mária alakját, méhében Jézussal, az isteni gyermekkel az Egyház Ikonjának nevezik. Mert a megváltottak gyülekezete az, akikben Krisztus lakozik.

Egyes templomokban Isten Anyja Elhunytának ünnepén szokásban van a virágszentelés.

(megjelent: Egyházi Krónika, 2000. március-április, fordította: prot. Imrényi Tibor)