Amikor a Szentséges Szűz Mária három éves lett, szülei, Joakim és Anna felvitték őt Názáretből Jeruzsálembe, hogy átadják az Isten szolgálatára, ahogyan azt korábban megfogadták. Abban az időben Názáretből Jeruzsálembe három napig tartott az út, ám mivel a Szűz és szülei Istennek tetsző okból vállalkoztak rá, egyáltalán nem érezték nehéznek. Erre az eseményre Joakim és Anna rokonságából is sokan összegyűltek, akárcsak Isten angyalai, akik láthatatlanul jelen voltak a templomban. Isten Szülője előtt szüzek mentek, kezükben égő gyertyával, egyik oldalról édesapja, a másikról édesanyja vezette. A Szent Szűz királyi ruhát és díszeket viselt, ahogyan az egy királyi leányhoz, Isten menyasszonyához illik. Mögöttük rokonok és barátok sokasága ment, akik mindannyian égő gyertyát vittek a kezükben. A Templomba 15 lépcsőfok vezetett. Szülei felemelték Szűz Máriát az első lépcsőfokra, ő pedig felfutott a lépcső tetejére, ahol Zakariás főpap várta őt. Zakariás, aki Keresztelő Szent János apja volt, nemcsak a Templomba vezette be, hanem a Templom legszentebb részébe, a Szentek Szentjébe, ahová egyedül csak a főpap léphetett be, de ő is csak egyszer egy évben. Bolgár Szent Theofilaktosz – az Újszövetség magyarázója – úgy véli, hogy amikor bevezette a Szüzet a Templom legszentebb részébe, a második függönyön túlra, „Zakariás magán kívül volt, és isteni elragadtatásban”, máskülönben nem magyarázható meg ez a tette. Akkor Szűz Mária szülei a törvény előírása szerint áldozatot mutattak be Istennek, áldást kaptak a főpaptól, majd hazamentek, a Szentséges Szűz pedig ottmaradt a Templomban. És kilenc egész esztendőt töltött el ott, imádságban és böjtben meg virrasztásban, Istennek tetszően élve életét. Amíg éltek szülei, gyakran meglátogatták őt, különösen édesanyja, Szent Anna. Amikor a szülei eltávoztak ebből az életből, és a ő árván maradt, szeretett volna a Templomban maradni, és egyáltalán nem gondolt arra, hogy férjhez menjen. Mivel ez ellentétes volt az ókori Izráel törvényeivel és szokásaival, 12 éves korában eljegyezték őt Szent Józseffel, rokonával, aki szintén Názáretből való volt, hogy a jegyesség kötelékében is tovább folytathassa szűzi életét. Így aztán teljesült a Szent szűz vágya és a törvény sem szenvedett csorbát. Abban az időben ugyanis Izráelben ismeretlen volt az a szokás, hogy egy leány örök életre szóló szüzességet fogadjon. A Szentséges Szűz Mária volt az első, aki így tett, őt pedig Krisztus Egyházában ezer és ezer szűz nő és férfi követte.

Ma a a Szent Szüzet
Szülei a szent templomba vezetik,
És híven fogadalmukhoz,
Isten szolgálatára ajánlják fel őt;
A Templom bevezettetik a templomba,
Angyalok éneke kiséri őt,
Akik a fehérruhás Szüzet magasztalják
Nagy elragadtatásban.
Mellette szüzek vonulnak,
Dicséreteket zengve és szövétnekeket tartva,
Zakariás pedig bevezeti őt a Szentek Szentjébe;
Oda, ahol rettenetes titok rejlik,
Ahol a szövetség ládáját őrzik,
Áron vesszejét és a mannát,
Ahol arany füstölő illatoz,
Minden titok rejtekébe.
Ide lép be hát a Tisztaságos,
Az élő Istennek frigyládája.

Forrás: Szent Nikolaj ohridi és zsícsai püspök: Ohridi prológus