Tiszta Hétfővel elkezdődött nagyböjti zarándoklatunk. „Lelki tavaszunk”, ahogy szent atyáink mondják. Régi szokás, hogy amikor a böjti időszak elérkezik, így köszöntjük egymást:

 

─ Áldott Nagyböjtöt!

 

Ám hogyan fogjunk neki a böjtölésnek?

Aki Vajhagyó Vasárnap templomban volt, részt vett a szent liturgián, az hallotta a felolvasást a böjt három feltételéről Máté evangéliumából.

Mindenekelőtt meg kell bocsátanunk egymásnak:

 

„Mert ha megbocsátjátok az embereknek vétkeiket, nektek is meg fog bocsátani mennyei Atyátok. De ha nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem fogja megbocsátani nektek a ti vétkeiteket.” Mt 6,14-15

 

Vajon miért ez az első feltétele a böjtnek? Ahhoz, hogy ezt megértsük, fel kell idéznünk, mi is történt a paradicsomban.

Isten Törvényt adott az embernek, az „első”, „paradicsomi” törvényt. Törvény nélkül nem élhet az ember. A törvény fegyelemre és alázatra szorítja. Emlékezteti arra, hogy nem korlátlan ura önmagának, embertársának, vagy a világnak. Fölötte van a Törvény, maga Isten, akinek számot kell adnia tetteiről:

 

„A kert minden fájáról ehetsz, de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod!” Ter 2,16-17

 

Azaz, ne akard magad eldönteni, mi a jó és mi a rossz! Hallgass Istenedre, az isteni törvényre, az majd megmondja neked, mi a jó és mi a rossz. Ne akard magad eldönteni, mert annak a vége a bukás!

Ha Dávid király nem maga döntött volna, jó lesz-e, ha elveszem az Úriás feleségét, nem esett volna a házasságtörés, majd a gyilkosság bűnébe. Ha Ácháb tanácsot kért volna, jó lesz-e, ha elveszem a Nábót szőlőjét, nem folyamodott volna esztelen vágya miatt gyilkossághoz. Ha Geházi megkérdezte volna Elisszeus prófétát, jó lesz-e, ha Námán után futok, nem a lepra lett volna a dolog vége.

Ám az ember, a Sátán sugallatára, Isten nélkül akar dönteni. Méghozzá a hiúság és a nagyravágyás az a síkos talaj, amelyen elcsúszik:

 

A kígyó erre azt mondta az asszonynak: „Dehogy is haltok meg! Csak tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok a jót és a rosszat!” Ter 4-5

 

És mi az első következménye a paradicsomi törvény megszegésének? Az hogy ember ember ellen, sőt Isten ellen fordul. Embertársát, magát Istent, azután az Ellenséget hibáztatja mindenért! Csak önmagát nem! Milyen ősi, egyetemes, „emberi” történet és gondolkodásmód…

 

„Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és ettem.”

 

„A kígyó rászedett és ettem.”

 

Nincs bűnbánat! És a bűn másra van hárítva…

A Nagyböjt megkezdésének első feltétele, gyógyulásunk első állomása tehát a kölcsönös és feltétlen megbocsátás egymásnak:

 

„Ha megbocsátjátok az embereknek vétkeiket, nektek is meg fog bocsátani mennyei Atyátok.”

 

Hogyan tudnánk Tiszta Hétfővel Nagyböjtöt kezdeni, megbékélni Istennel, akit nem látunk, ha nem békültünk meg embertársunkkal, akit látunk? Sorsunk a saját kezünkben van! Ha mi megbocsátottunk, mennyei Atyánk is megbocsát nekünk. Ha mi nem bocsátottunk meg egymásnak, Atyánk sem bocsátja meg a mi vétkeinket.

Ámde miután megbocsátottunk, következhet a böjt megtartása:

 

─ Íme, Atyánk, megbocsátottunk, Te is bocsáss meg nekünk! Felejtsd el ősi lázongásunkat, engedetlenségünket, önfejűségünket, nagyravágyásunkat, és fogadd el engedelmességünk bizonyságát, a böjtöt. És segíts úgy böjtölni, ahogyan Te magad tanítottál bennünket.

 

„Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel feltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek: ők megkapták már jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.” Mt 6,16-18

 

Ne felejtsük el, nem az emberek dicsérete miatt böjtölünk. És azt se, hogy a szeretet törvénye magasabb rendű a böjt törvényénél. Az ima törvényénél is. Ha valaki böjti időben, szeretetből és ártatlanul, megkínál valami finom, nem böjtös étellel, vegyük el jó szívvel, fogyasszuk el, legyünk hálásak érte ─ és hallgassunk. Nehogy azt találjuk mondani: „Most böjt van, ne haragudj, nem ehetek ebből.” Majd böjtölünk, amikor a magunk urai leszünk, és testvérünk nem lát bennünket.

És végül, a Nagyböjt a „menyei kincsek gyűjtésének” az ideje:

 

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol a tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” Mt 6,19-21

 

Eljött a mennyei kincsek, a testi és lelki kincsek gyűjtésének az ideje.

Először is a bűnbánat ideje, a lélek megtisztításának ideje, az Istenhez visszatérésnek az ideje:

 

„Vizsgáljuk meg útjainkat, kutassuk át, és térjünk vissza az Úrhoz! Emeljük fel szívünket kezünkkel együtt Istenhez, aki az égben van!” Siralm 3,40-41

 

Eljött az igazságosság és az irgalmasság cselekedeteinek az ideje. Nem erről énekelünk Nagyböjt első szerdáján, az esti vecsernyén?

 

„Testileg böjtölve, ó, testvérek, lelkileg is böjtöljünk: oldozzuk fel az igaztalanság minden kötelékét, minden igaztalan írást tépjünk szét, adjunk kenyeret az éhezőknek, és a hajléktalan szegényeket vezessük be a házunkba.” (Ézs 58, 3-10)

 

A sorrend tehát: elfordulni a rossztól, „minden igaztalan írást széttépni”, és utána cselekedni a jót, az irgalmasságot, „kenyeret adni az éhezőknek”:

 

„Fordulj el a rossztól és tégy jót…!” LXX, Zsolt 33,15 (34,15)

 

Mert vajon mit ér, ha valaki jótékonykodik a vagyonából, ám továbbra is maffiózó marad? Zákeus jól tudta ezt, ezért tette fogadalmát az Úr előtt:

 

„Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.” Lk 19,8

 

Áldott Nagyböjtöt!

prot. I. Tibor lelkész