Csak Koszovó-Metohiában 1999. június 13-tól 2000. február 1-ig 80 egyházi épületet romboltak le: 73 templomot és 7 kolostort. 77 lerombolt templom és kolostor kapcsán az alábbi adatok állnak rendelkezésre: 9 közülük a XIV., 2 a XV., 6 a XVI., 5 a XIX., további 55 pedig a XX. századból való. Az 55 újonnan épült templomból 13 olyan, amelyet XIII. és XIV. századi templomok alapjaira építettek. A megsemmisített templomok közül 19-ben freskó technikával készült középkori falfestmények voltak. Jelentős mennyiségű ikon, liturgikus eszköz, istentiszteleti könyv, archív anyag és más egyházművészeti alkotás veszett oda. A templomrombolások során az albán szélsőségesek az alábbi cselekedeteket követték el: 1) betörés; 2) rablás; 3) a szent helyek megszentségtelenítése; 4) templomrombolás; 5) templomok felgyújtása; 6) templomok felrobbantása (néhány esetben); és 7) a felszerelések elvitele (mindenféle nyom eltűntetése). Még egy adat: 21 templomot olyan helyen romboltak le, amelyet a KFOR amerikai egységei tartanak ellenőrzés alatt; másik 21-et olyan helyen, amelyet olasz csapatok ellenőriznek. 17 lerombolt templom a német, 10 a brit, 7 a francia, 1 pedig az Egyesült Arab Emirátusok KFOR erői által megszállt körzetben feküdt.
(…) Ezt a tragikus polgárháborút (az 1991-1995 közötti jugoszláv polgárháborúról van szó – a szerk. megjegyzése) az 1999. március 24-én kezdődött hetvenhét napos NATO bombázás követte, majd az albán terroristák és nacionalisták templomrombolásai, amelyek mind a mai napig tartanak. A NATO támadás során a legtöbb bombát és robbanószert Koszovó és Metohijára dobták, egy olyan területre, ahol a legnagyobb számban találhatók kiemelkedő jelentőségű keresztény templomok (több mint 1400). A NATO támadás háromféle károsodást okozott ezekben: 1) fizikai károsodást – a templomokat rakéták és bombák rongálták meg; 2) a rázkódás miatt keletkezett kár – ezeket a templomépületek közvetlen közelében ledobott bombák okozta rezgés váltotta ki; 3) olyan jellegű károsodásokat, amelyeket az olajszármazékok és más vegyi anyagok égése, illetve a magas hőmérséklet következtében léptek fel vagy fognak fellépni. (Ez történt a pancsevói olajfinomító területén fekvő Vojlovica kolostorral.) A közvetlenül gránátok és bombák okozta fizikai károsodások jól láthatók és jelenleg még lehetőség van helyreállításukra. A rázkódástól megrongálódott templomok és egyházi épületek sorsa még bizonytalan. Veszélyben van sok koszovói és metohiai szent hely, különösen a Gračanica , a Peć-i Patriarchátus és a Visoki Dečani kolostorok, de sok más kulturális emlék is Szerbia szerte, például a kuršumlijai Szent Miklós templom, a szerémségi Fruška Gora kolostorai: Šišatovac és Novo Hopovo, és a Kablar hegység alatt fekvő Nova Pavlica, Stara Pavlica, valamint az Úr templomi bemutatásának és a Szent Háromságnak szentelt kolostorok. A Novi Pazar környéki laktanyák bombázásakor rázkódás érte a Đurđevi Stupovi kolostort, a Szent Péter templomot (tudományos kutatások a templom keletkezését a VII.-X. század közé teszik – a szerk. megjegyzése) és a Sopoćani kolostort, amelyek a szerb nép, sőt Európa legjelentősebb és legrégibb vallási és kulturális emlékei.
A NATO támadás ta eltelt időszakot is az agresszió folytatódása jellemzi. Az UÇK által irányított albán szélsőségesek és terroristák a nem albán lakossággal szemben gyilkosságokat és erőszakot követnek el, embereket rabolnak el, emellett fosztogatnak, gyújtogatnak, és szerb templomokat, kolostorokat és más egyházi létesítményeket robbantanak fel.
A XIV. századi Szent Háromság kolostort, amely a Mušutište fölötti Rusnica dombon áll, a földdel tették egyenlővé. A német KFOR egységek megérkezése után (1999 júniusának második fele) albán szélsőségesek kifosztották és megrongálták a templomot, július 10-17. között pedig felrobbantották. Ekkor gyújtották fel a kolostor lakóépületeit is, amelyek értékes könyvtárat és ikongyűjteményt őriztek. Ugyanitt, Mušutište-ben felgyújtották, majd felrobbantották az 1315-ben épült Istenszülő elhunyta kolostort, amelyet Dragoszlav királyi főudvarmester alapított. A templombelső freskóit 1316 és 1320 között a kor legjobb mesterei készítették. 1999 június végén környékbeli albán parasztok kifosztották és megrongálták a templomot, július elején pedig felrobbantották és a földdel tették egyenlővé az Istenszülő templomát. A parochia épületét és a lelkészlakot szintén kifosztották és felgyújtották.
Felgyújtották a Prizren melletti Korišában található Szent Márk kolostort is. Szent Márk temploma 1457-ben épült, részben ekkor festették freskóit is. A német KFOR katonák megérkezése után az albán nacionalisták kirabolták, majd felgyújtották és felrobbantották a kolostort.
A XIV. századi Binač kolostor is földig égett. Ezen a helyen már II. Basileos bizánci császár idejében (976-1025) püspöki székhely volt. A freskók két különböző időszakból származnak, a későbbiek a XVI. századból valók. 1999. június 23-án először a kolostor lakóépületét gyújtották fel, utána pedig a Szent Mihály arkangyal templomot. Binač kolostor területén szétromboltak több síremléket is. (Emlékeztetőül megjegyezzük, hogy a kolostor akkori lelkészét 1887-ben az albánok meggyilkolták.) A terület, ahol a kolostor állt, az amerikai KFOR erők felügyelete alá tartozik.
Az amerikaiak ellenőrzése alatt álló területen két másik kolostort is megsemmisítettek (felgyújtottak és felrobbantottak): a Jelena cárné által alapított Szent Uroš kolostort az Istenszülő elhunytának szentelt templommal (a Gornje Nerodimlje melletti Šarenik falu), valamint a Szent Arkangyalok kolostorát, szintén Gornje Nerodimlje közelében. A Szent Arkangyalok templomának két freskórétege volt, a XIV. illetve a XV. századból. A kolostor udvarán állt az a feketefenyő, amelyet még Dusán cár ültetett 1336-ban. A fenyőt kivágták és elégették, és a temető síremlékeit is lerombolták.
A Lipljan melletti Slovinje falu XVI. századi kolostortemplomát, amely az amerikai KFOR bázistól mindössze 70 méterre állt, albán nacionalisták 1999. júniusában először megrongálták, majd július 17-én felrobbantották és teljesen megsemmisítették, együtt a kolostor lakóépületeivel.
Szintén a földig rombolták a XIV. századi Szent Miklós templomot Kijevoban. Ennek a középkori templomnak csak a harangja maradt meg, amelyet a Peći Patriarchátus kolostorban helyeztek el.
A Klina melletti Dolacban az Istenszülő templomi bevezetésének szentelt kolostortemplom a XIV. században épült. A templombelsőnek két freskórétege volt, az egyik a templom építésének idejéből, a másik 1620-ból, amikor felújították. Közvetlenül az olasz KFOR erők 1999. júliusi megérkezése után az albánok megrongálták, majd felgyújtották a templomot. Szeptember közepén a dolaci kolostor templomot és lakóépületeit felrobbantották és teljesen megsemmisítették. A szomszédos Klina és Đurakovac templomait ugyancsak teljesen elpusztították. A Peć melletti Drsnik faluban egy olyan XV. századi templomot robbantottak fel, amelyet a XVI. század hetvenes éveiben újítottak fel teljesen, és amelynek a freskóit is akkor festették. A templom az olasz KFOR által ellenőrzött területen állt.
Koszovó és Metohia területén 71 templomot és 7 kolostort semmisítettek meg (összesen 78 templomot 2000. február 1-ig): Szent Háromság kolostor – Mušutište, Szent Arkangyalok kolostora – Binač, Szent Márk kolostor – a Prizren melletti Koriša, Szent Uroš kolostor – a Gornje Nerodimlje melletti Šarenik falu, Szent Arkangyalok kolostora – Gornje Nerodimlje, Istenszülő templomi bevezetése kolostor – a Klina melletti Dolac, Csodatevő Szent Szegények kolostor – Zočište. A Srbica melletti Devič kolostort megrongálták és meggyalázták, a kolostor épületeinek egy része megsemmisült. A prizreni Szent Arkangyalok kolostor szerzetesét, Hariton atyát, és Sztefan szerzetespapot, a Budisavci kolostor lelkiatyját elrabolták, majd meggyilkolták. A szerb papság és az egyházmegye püspöke, Koszovó és Metohia területén maradt mindvégig. Gyakran tartózkodik az egyházmegyében Őszentsége Pavle szerb patriarcha és más főpapok is (így például Amfilohije metropolita és Atanasije nyugalmazott hercegovinai püspök – a szerk. megjegyzése). A lerombolt kolostorok szerzetesei és szerzetesnői más koszovói kolostorokba költöztek át, nagyrészt Gračanicába, a Peći Patriarchátus kolostorba, valamint Visoki Dečani-ba.
A koszovói és metohiai kolostorok elsősorban szent helyek, az imádság házai. Ugyanakkor építészeti szerkezetük és gazdag freskófestészetük folytán koruk legnagyobb művészeti teljesítményei közé számítanak Európában. Egyházművészeti jelentőségüket és kulturális értéküket tekintve tehát ma is lényeges részét alkotják Európa és a civilizált világ szellemi és kulturális örökségének.
Ma, a kereszténység második évezredének elmúltával nyitva áll a kérdés: vajon megszűntek-e a keresztényüldözések és a keresztények szenvedései? Vajon új Nérók, új Diokletiánusok, s az első keresztények évszázadokéhoz hasonló új gonosztevők és üldözők támadnak az ortodox szerbekre? Befejezésül hadd álljanak itt Jeremiás próféta szavai: “…könnyelműen mondogatják: Békesség! Békesség! De nincs békesség. Szégyenkezniük kellene, mert utálatos amit tettek. De nem akarnak szégyenkezni, sőt már pirulni sem tudnak!” (Jer 6,14-15).
(A szerző a belgrádi Szerb Ortodox Egyházi Múzeum igazgatója. Az írás teljes változata a Budai Szerb Ortodox Püspökség teológiai folyóirata, az “Eparhija Budimska” 2000/5-6. számában jelent meg. Fordította: Komárik Veronika. Köszönjük a püspökség szíves hozzájárulását a cikk utánközléséhez.)