Elhangzott a Magyar Televízió Örömhír c. műsorában
Tisztelt Püspök Atya! Mi a célja és a jelentősége ennek az egyházmegyei konferenciának?
A konferenciának elsősorban az a célja, hogy az egyházmegye belső lelki erejét, lelki összetartozását növelje. A Magyar Ortodox Egyházmegyéhez kilenc egyházközség tartozik: ezek közül négy Budapesten, ill. a közeli Ürömben található, öt pedig más vidéki városokban. A vidéki egyházközségek híveinek nem sok lehetőségük van, hogy a fővárosi közösségek tagjaival megismerkedjenek, velük együtt legyenek. Ezért azzal a szándékkal hívtam meg az egyházközségek képviselőit, hogy együtt gondolkodjunk a magyarországi ortodoxia jelenéről és jövőjéről, megosszuk egymással tapasztalatainkat, gondjainkat, együtt imádkozzunk, együtt vegyünk részt a Szent Liturgián, és ezáltal erősödjön a magyar egyházmegye egysége.
A konferencia témája: „Az Ortodox Egyház a mai világban”. Miért választották éppen ezt a témát?
Azért választottuk ezt a témát, mert arról akartunk közösen gondolkodni, hogy mit jelent az ortodox kereszténység a mai ember számára. Vannak emberek, különösen a fiatalság soraiban, akik úgy gondolják, hogy az ortodox kereszténység valami olyan muzeális dolog, amely a múltból, sőt a régmúltból maradt ránk. A konferencia témájával épp arra akartuk irányítani a figyelmet, hogy az igaz keresztény hit, akárcsak régen, ma is életet ad az embernek, lelki értelmet és tartalmat ad az életének. Az ortodox egyház nem csupán a múlté, hanem élő és dinamikusan fejlődő egyház. Jellemző, hogy egyes nyugati országokban, – mint például Angliában az anglikán egyház – a hagyományos kereszténység veszít befolyásából, míg az ortodox kereszténység lélekszámát tekintve évről évre gyarapodik. Ez azt jelenti, hogy az ortodoxiában van valamilyen lelki erő, ami vonzza mind a fiatalokat, mind az idősebb nemzedék tagjait. A konferencia témája lehetőséget ad az előadóknak, hogy a mai hívőket érintő legkülönfélébb kérdésekkel foglalkozzanak, és megmutassák, hogy az ortodox kereszténység élő vallás, amely igen sok ember életének ad spirituális értelmet, a maga nemében pedig ugyanolyan „korszerű”, mint bármi más, amivel a mai ember él.
Tisztelt Püspök Atya! Ez egy kivételes konferencia, és Magyarországon maga az ortodoxia is – akárcsak Európa más részein az ortodox szórványban – kivételes helyzetben van. Hogyan látja itt Magyarországon az ortodoxia jövőjét?
Ön előtt is ismeretes, hogy történelmileg a magyarországi ortodoxia több különféle nemzetiségi csoportból és egyházi főhatóságból jött létre. Hagyományosan a szerb, a román és a bolgár egyházi közösségek voltak a legjelentősebbek. Az 1950-es években alakult meg a magyar esperesség, később egyházmegye, azokból az egyházközségekből, amelyeknek nem volt kifejezetten nemzetiségi jellegük, amelyek valójában magyarokból álltak. Templomainkba ma magyarok, oroszok és más nemzetiségű hívők is járnak, ám az egyházmegyének épp az a sajátossága, hogy istentiszteleti élete magyar nyelven folyik, a Petőfi téri templom pedig, ahol most vagyunk, a magyar ortodoxia központja. Az 1990-es évektől a konstantinápolyi patriarchátus is jelen van Magyarországon. A hazai ortodoxia jövője attól függ, hogy a különböző egyházmegyékhez tartozó hívők miként tudnak – nem versengve, hanem az ortodoxia egységét felmutatva – együttműködni egymással. Miként tudják megmutatni, hogy az ortodox egyház egyetlen egyház. Természetesen, különböző nemzetiségeket foglal magában, ám mégis egyetlen egyház, amely ugyanazt az egy és egyetemes keresztény hitet vallja. Ebben látom a magyarországi ortodoxia jövőjét, akkor is, ha most még nehéz lenne megmondani, milyen konkrét, adminisztratív formát kell ennek az egységnek öltenie. Ám addig is, amíg ez megvalósul, nemcsak az eucharisztikus egységünket kell újra és újra megélnünk, hanem más területeken is szorosabbra kell fűznünk közös szolgálatainkat. Ennek a konferenciának az volt az egyik célja, hogy a többi ortodox egyházmegye képviselőit is bevonja a közös munkába. Így a különböző egyházmegyék tagjainak és különféle nemzetiségű hívőknek lehetőségük nyílt arra, hogy még jobban megismerjék egymást.
Ön már csaknem egy éve van itt Magyarországon. Hogyan választotta az Egyház szolgálatát, előbb mint pap, később mint püspök? Úgy tudom, korábban zenei pályára készült.
Családomban, főleg apai ágon, valaki mindig a zenei pályát választotta. Nagyanyám is konzervatóriumot végzett, ám amikor kitört a kommunista forradalom, ő belépett a pártba, és a pártnak szentelte az életét. Apám is zenésznek tanult, végül is fizikus lett, és a tudományok doktora címet is elnyerte. Gyermekkoromban bennem is zenei képességeket véltek felfedezni, ezért zenei iskolába adtak, és zenei pályára szántak. Ám az életem úgy alakult, hogy végül is pap lettem. Ez a fordulat úgy 15 éves koromban történt. Egyre többet jártam a templomba, egyre jobban vonzott a templom, az egyház élete, és egyre kevésbé a zene. Húszévesen, a katonai szolgálat letöltése után kolostorba léptem, szerzetesi fogadalmat tettem, majd pappá szenteltek. Először Litvániában szolgáltam, majd Moszkvában, később a tanulmányaim Oxfordba vezettek, de dolgoztam egyházunk külügyi osztályán is, és ezután hívtak el a püspöki szolgálatra. Jelenleg bécsi püspök vagyok, ideiglenesen kormányozom a magyar egyházmegyét, és emellett az Orosz Ortodox Egyházat is képviselem a különböző európai szervezeteknél. Természetesen, amikor az egyházi szolgálatot választottam, még nem tudtam, hová vezet az utam, milyen egyházi feladatok várnak rám. Ámde ami leginkább erre a pályára vonzott, sőt magával ragadott – és mai is csak ugyanezt mondhatom – az maga az Egyház, liturgikus életének a lebilincselő szépségével és gazdagságával. Ezért különösen örülök, amikor azt látom, hogy templomainkba jönnek a fiatalok, méghozzá élő és forró hittel, és az Egyház liturgikus élete ugyanolyan hatással van rájuk, mint rám volt fiatalabb koromban.
A beszélgetést készítette Imrényi Tibor lelkész