Beszélgetés VII. Péter alexandriai pápával (+2004)

Jelenleg az Alexandriai Patriarchátus juriszdikciójához több százezer hívő tartozik. A legtöbbjük afrikai és nem az ősi egyházmegyék területén lakik. Kérem Őboldogságát, hogy néhány szóval ismertessen meg bennünket az Afrikában zajló misszióval és a munka eredményeivel.

Az Alexandriai Patriarchátusnak ma kb. 2 millió híve van. 25 ezer hívő él Egyiptomban. A görög eredetű ortodoxok száma kb. 300 ezer fő.

A misszionáriusi munkát Egyházunk egyik fő és alapvető tevékenységének tartjuk, Jézus Krisztus Urunk parancsát követve: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek nevében” (Mt 28,19-20).  Afrikai testvéreink tiszta lelke nyitva áll és kész befogadni az Igazság Országát, amelyet nekünk kötelességünk hirdetni egész Afrikában. Missziós tevékenységünk alapja – lelki és liturgikus kiadványaink terjesztése. Ezeket a könyveket minden metropóliában a Görögországi Ortodox Egyház „Apostoli diakónia” szervezetével együtt adjuk ki több nyelven: görögül, angolul, franciául, arabul, és a helyi afrikai dialektusokban.

Azonban Isten Országa örömhírének terjesztése afrikai testvéreinknek – nem egyetlen célja missziónknak. Mindennapi munkánk egyik fontos feladata, hogy minden erőnkkel támogassuk és segítsük őket. Iskolákat, kórházakat, menhelyeket építünk, élelmiszert osztunk, megtanítjuk őket arra, hogy hogyan tudnak jobban gazdálkodni, hogyan művelhetik jobban a földet, hogy megpróbáljanak anyagilag függetlenebbekké válni és fejlődni.

Nem váltott ki az új ortodox egyházmegyék létrehozása ellenérzéseket a többi keresztény felekezet és más vallások részéről?

Nem, soha. Az Ortodox Egyház és Afrika többi vallása és keresztény felekezetek közötti kapcsolat mindig a szeretetre, együttműködésre és kölcsönös tiszteletre épült.

Hogy tudná Boldogságod jellemezni a feketebőrű hívek és a többségében fehérbőrű hierarchia közötti kapcsolatot (hiszen a főpapok között csak két afrikai származású püspök van)?

Az afrikai ortodox hívek alkotják papságunk nagy részét. Ők mindannyian a mi gyermekeink, ezt érzik is. Jelenleg a patriarchátusunkban több, mint 400 afrikai származású pap szolgál. Soha nem voltak kétségeim, és soha nem is lesznek, hogy a helyi hívekből kell létrehozni a papságot. Személyesen nem látok semmi okot a kétkedésre. Az Evangéliumból nagyon jól tudjuk, hogy az apostolok, ha egy városban prédikáltak, igyekeztek a püspököket a helyi lakosok közül megválasztani, mert nekik szorosabb a kapcsolatuk saját népükkel.

A hívek bőrszínének vagy származásának semmi jelentősége nincs, az egyetlen fontos dolog – hogy jó ortodox keresztény legyen és kész legyen védelmezni az ortodox hitet.

A misszionáriusi munka mély hitet, szeretetet, kifinomult tapintatot, tudást, a helyi kultúra tiszteletét igényli, de ezen kívül, nagy anyagi költségekkel is jár. Milyen anyagi alapja van a Patriarchátusnak?

Segít bennünket a Görögországi, a Ciprusi, a Finn Egyház, az Amerikai, az Ausztrál érsekség, Görögország és Ciprus kormánya és más jótékonykodók.

Sokféle módja van Patriarchátusunkban a missziós tevékenységnek. Előfordul, hogy havonta anyagi segítséget nyújtunk szegény származású gyermekeknek; bárki válhat keresztszülővé, bárki áldozhat gyógyszerekre stb. Pl. Európában a malária elleni gyógyszerek fillérekbe kerülnek, azonban az afrikai gyermekek számára a túlélés egyik legfontosabb eszköze, enélkül gyakran lehetetlen Afrikában élni.

Felhívással szoktunk fordulni a papsághoz, a szerzetesekhez, az orvosokhoz, nővérekhez, minden ortodox hívőhöz, hogy aki úgy érzi, tudja valamivel segíteni ezt a missziós munkát, az járuljon hozzá, hogy könnyíteni tudjunk afrikai testvéreink életén. Felhívjuk a híveket, hogy jöjjenek el hozzánk a Patriarchátusba, vegyenek részt ebben a gyönyörű és nehéz munkában. Bárki, akinek fáj felebarátja fájdalma, segíthet missziónk tevékenységének tökéletesítésében és erősítésében. Itt mindenki számára van hely, mindenkiért imádkozunk, aki segíti missziónkat.

Mindenki hozzá tud ehhez járulni a maga módján – vagy pénzügyi, vagy erkölcsi támogatással. Vannak olyan fiatalok, akik nyári szünetüket töltik egy-egy missziós állomásunkon, önkéntes munkát végeznek. Tehát elmondhatjuk, hogy ha misszionáriusnak akarod magad nevezni, akkor Afrikába kell jönnöd.

Megválasztása előtt Ön püspökként, patriarchai vikáriusként és exarchaként több afrikai egyházmegyében szolgált. Milyen missziós tapasztalatokat tudna velünk megosztani? Mik a jó missziós munka követelményei? Mi jellemzi a jó misszionáriust? Ki tanítja őket, hogyan készülnek erre a fontos feladatra?

Valóban, vannak tapasztalataim. Azonban nem lehet ezeket általában szavakban tovább adni, meg kell érezni azt az Isteni örömöt a szívben, amelyet azután érzel, hogy segítesz felebarátodon, amikor életedet más lelkek evangelizálására fordítod. A Görög és Ciprusi Egyházak, a Finn, az Amerikai és az Ausztrál érsekségek segítenek bennünket a jó képességű misszionáriusok megtalálásában. Keressük a jó képességű embereket, akikben ég a misszionáriusi tűz, akikben tündököl az Istenhit és a felebarátaik iránti szolgálat szeretete. Látjuk, hogy gazdag a termés, de kevés a munkás. Azonban a mi szeretett Jézus Krisztus Urunk segíti erőfeszítéseinket, a misszió munkáját, hogy a Mindenható Isten ismerete eljusson minden néphez.

Boldogságod intronizációs (beiktatási) beszédében kijelentette, hogy az afrikai missziónak nagy jövője van. Hogyan látja az Ortodoxia jövőjét a kontinensen?

Ma a kereszténység elterjedt egész Afrikában – Egyiptomtól Dél-Afrikáig, Etiópiától Nyugat- Afrikáig. Azonban, ennek ellenére, komoly feladataink vannak. Afrikai testvéreink sok szenvedésen mentek keresztül az évszázadok során, de nem vesztették el a jövőbe vetett reménységüket. Nem pesszimisták, és soha sem lesznek azok, nem hagyják, hogy a nehézségek leteperjék őket. Afrikai testvéreink, nem akarnak visszaélni segítőkészségünkkel, valójában az egyetlen, amire szükségük van, hogy teljes értékű önálló életet élhessenek saját hazájukban, hogy fejlődjön saját kultúrájuk. Az élelmiszerhiány, a betegségek, a háborúk nem törték meg őket. Megtanulnak élni ezekkel a nehézségekkel és örömet találnak az egyszerű, nem látványos, mindennapi dolgokban, amelyeket a mai európai észre sem vesz. Az afrikaiak nyílt és gyengéd szívvel fogadják az Ortodoxiát. Egyszerűek, nyíltak és érzelemgazdagok.

Amikor ortodox papokkal találkoznak, minden vita nélkül képesek elfogadni a hitet, az Ortodoxiában az igaz hitet látják, amely feltárja előttük az Igaz Istent. Például egy bennszülött képes több, mint két órát gyalogolni, hogy eljusson a templomba. Akár erős viharban is. Mielőtt belépne a templomba, megvárja, hogy megszáradjon egy kicsit. Amikor egy ilyen út után találkozik püspökével, mindenét odaadja neki – egy pár tojást, egy kis gyümölcsöt. Bár testvéreinknél folyamatosan élelmiszerhiány van, azt a keveset is teljes szeretettel és gyengédséggel ajánlják fel püspöküknek.

Az Alexandriai Patriarchátusnak nagyon gazdag története van, most pedig keresi a mai életviszonyok közötti lét modelljét. Hogyan tudná jellemezni Boldogságod az Alexandriai Patriarchátus viszonyát a jelentős (több milliós) számú kopt keresztények közösségével, amely a kezdeteknél a Patriarchátus részei voltak?

Jelenleg az Alexandriai Patriarchátus és a Kopt Egyház közötti viszony nagyon jó. Két különálló közösség vagyunk, de közel állunk egymáshoz, sok közöttünk a kapcsolódási pont, és végső soron, egy országban élünk. A pár évvel ezelőtt elkezdődött teológiai dialógus folytatódik, mindannyian az Igazság megjelenítésére törekszünk. Patriarchátusunkat korábban sokszor üldözték, de a nehézségek ellenére, változatlanul megőriztük az Ortodoxiát. A Kopt Egyházzal és más felekezetekkel folytatott dialógusban soha nem fogjuk feláldozni az Igazságot, csak azért, hogy szövetségre léphessünk. A dialógus célja, hogy a kölcsönös szeretet és tisztelet légkörében elérjük az Igazság gyümölcsei és a keresztény szellem befogadását.

A muszlimok évszázadokon keresztül türelmesek voltak az országaik kereszténységet valló lakosai iránt. Azonban ma mind Egyiptomból, mind Szudánból egyre több információ érkezik a koptok üldöztetéséről, egyre gyakrabban hallani a hírekben tevékenységük akadályozásáról ezekben az országokban. Milyen az Alexandriai Patriarchátus és az iszlám – a többség vallása – viszonya?

Egyházunk békésen létezik az arab és iszlám országokban. Egyiptomban élvezzük a hatalom védelmét. Templomaink állandóan nyitva vannak, végezhetjük harangszóval kísért  istentiszteleteinket. Gyermekeink együtt élnek és együtt növekednek a muszlim gyerekekkel. Ők egymás testvérei, tisztelik egymás vallását és hitét.

Az Alexandriai Patriarchátus mindig híres volt magas szellemi kultúrájáról – volt itt filozófiai és teológiai iskola, korábban a város gazdag könyvtáráról volt híres. Sikerült ebből a gazdag örökségből valamit megőrizni? Mi a jelenlegi helyzet ezen a területen?

Patriarchátusunk eredete az apostolok koráig vezethető vissza. Kr. u. 40-ben alapította Szent Márk apostol és evangelista. Patriarchátusunkból az egyetemes Ortodoxia nagy személyiségei nőttek ki. Ezen a földön jött létre az aszketikus szerzetesség is.

Az Alexandriai Patriarchátus hozzájárult az egész Ortodoxia fejlődéséhez – ez egy nagy örökség, és kötelességünk, hogy megőrizzük ezt a történelmi missziót és örökséget a jövő nemzedékei számára. Az elmúlt négy évben minden erőnket templomaink, múzeumaink, könyvtárunk és a Patriarchátus épületének rendbehozatalára fordítottuk. Ezen kívül beindítottunk egy programot könyvtárunk ritka kéziratainak megőrzésére. Remélem, hogy ezzel nem csak az egyiptomi, de az egész afrikai Ortodoxiát szolgáljuk.

Melyek a legértékesebb relikviák a Patriarchátus múzeumában és könyvtárában?

A Patriarchátus könyvtárában több, mint 600 kéziratot (a legrégebbi a X. századra datálható) és több, mint 3500 ritka kiadású könyvet őrzünk. A Patriarchátus múzeumában és a kairói Óvárosban fekvő Szent György kolostor múzeumában régi ikonokat, liturgikus öltözeteket, kegytárgyakat és más relikviákat őrzünk, amelyek értéke – nem csak ősiségük miatt, de az Afrikai Ortodoxiában több évszázados szellemi fejlődésében elfoglalt helyzetük miatt is – felbecsülhetetlen.

Az elmúlt években több belső konfliktussal merült fel az Ortodox világon belül (Észtország, Ukrajna). Úgy tűnik, veszélyben az Ortodoxia egysége. Milyen úton lehetne a Helyi Ortodox Egyházak közötti ehhez hasonló ellentéteket feloldani?

Minden Ortodox Egyház független és autokefál. Egy egyháznak sincs joga, hogy beavatkozzon egy másik Helyi Ortodox Egyház belső életébe. Mindannyian tiszteljük ezt az elvet: éppen ebből kifolyólag épül az Ortodox Egyházak közötti kapcsolat a szeretet és együttműködés alapjára. Azonban néha problémákkal merülnek fel és ezeket Krisztus szeretetében, dialógus útján kell rendezni.

Boldogságod a hagyományos Ortodoxia egyik vezetője. Milyennek látja helyzetét a mai világban?

Hálát adok Istennek, hogy méltónak tartott arra, hogy megválasszanak Alexandria és egész Afrika történelmi patriarchátusának élére. Ezért már egyszerűen nincs jogom arra, hogy tevékenységemet csupán a teológia szűk területére korlátozzam, ellenkezőleg, szélesítenem kell azt, gazdagítva a szociális gondoskodás, az emberek élete és léte kérdéseivel.

Szívem fáj és szomorú, amikor háborúkról, forradalmakról, polgári konfliktusokról, politikai törvénytelenségekről hallok, amelyek következtében emberek halnak meg. Az Ortodox Egyház és az Alexandriai Patriarchátus hangja egyöntetű: Béke és Szeretet.

A hit egysége, a szociális problémák és a világ békéje egymás iránti viszonyunktól, viselkedésünktől függ, attól, hogy hogyan valósítjuk meg életünkben Krisztus parancsolatait.

A háborúk, a forradalmak, a szenvedés a világban, ellentétben azzal, ahogy egyesek állítják, semmi esetre sem az Úr Jézus Krisztus vagy a kereszténység hibája. Ezek azért jönnek létre, mert nem akarjuk befogadni Krisztust, az Ortodoxiát életünkbe. Az ortodox világban a hívő ember képes lenne orvosolni minden égető szociális problémát. Az Ortodoxia – nem filozófia, hanem az élet.

Forrás: pravoslavie.ru