SZOMBAT ESTI ISTENTISZTELET
„Uram, Tehozzád kiáltottam” után
Oktoichosz 7 sztichirája 5. h. Pendikosztárion sztichirái 2. h.
A vakonszületett ember ezt mondotta elméjében: Vajjon szüleim bűnei miatt születtem-e világtalannak? Vajjon a nemzetek hitetlensége miatt születtem-e intelmül? Nem vagyok képes felfogni, mikor van éjszaka és mikor van nappal. Nem győzik lábaim a kövekbe való botlásokat; mert nem láttam a ragyogó napot, sem képmásban az én Alkotómat; de könyörgök Hozzád Krisztus Isten, tekints reám és irgalmazz nékem.(2-szer.)
Midőn Jézus kijött a templomból, talált egy vakonszületett embert, és megkönyörülve rajta, sarat kent a szemeire, és így szólott hozzá: Menj és mosdjál meg a Siloámban. És az, amikor megmosdott, látni kezdett, dicsőséget zengve az Istennek. Szomszédai pedig kérdezték őt: Ki nyitotta fel a szemeidet, amelyeket senki a látók közül nem bírt meggyógyítani? Amaz pedig így kiáltott: Egy Ember; akit Jézusnak hívnak, Ő mondotta nékem: mosdjál meg a Siloámban; és azóta látok. Valóban Ó az, akit Mózes a törvényében Krisztus Messiásnak mondott; Ő a mi lelkünk Üdvözítője.
Dicsőség . . . 5. h.:
Urunk, amikor az úton jártál, vakonszületett embert találtál, és tanítványaid megrendülve azt kérdezték Tőled: Mester, ki vétkezett, ez-e avagy a szülei, hogy vakon született? Te pedig, óh Üdvözítő, így feleltél nekik: Sem ez nem vétkezett, sem az ő szülei, hanem hogy megnyilatkozzanak őbenne az Isten művei; Nékem kell megcselekednem Küldőmnek műveit, amelyeket senki más nem cselekedhet. És ezeket mondván földre köptél, sarat gyúrtál, és megkented vele annak szemeit, ezt mondva neki: Menj és mosdjál meg a Siloám tavában. Amaz pedig megmosdván meggyógyult, s így kiáltott Hozzád: Hiszek Uram, és hódolok Néked. Ezért mi is így kiáltunk: Irgalmazz nekünk.
Most és mindenkor . . . (Theotokion:)
A Vörös Tengerben egykor, a férjezetlen Menyasszony képe rajzolódott ki: ott Mózes volt a víznek szétválasztója, itt Gábriel a csodának szolgálója; akkor a mélységen száraz lábbal kelt át Izráel, most meg Krisztust szülte a Szűz magtalanul. Izráelnek átkelése után újra járhatatlan lett a tenger, Emmánuel születése után pedig, sértetlen maradt a Feddhetetlen. Aki vagy és aki mindig voltál, és mint Ember megjelentél, óh Istenünk, irgalmazz nekünk.
Prokimen: a szombat esti.
Litiai sztichirák: a templom-ünnepiek.
Dicsőség . . . 4. h.:
Az egész életét éjszakának érezte a vakonszületett, s így kiáltott Hozzád Urunk: Nyisd meg szemeimet, Dávid Fia, Üdvözítőnk, hogy a mindenekkel együtt én is, magasztaljam a Te hatalmadat.
Most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Teljesítsd kérelmeit a Hozzád könyörgőknek, óh Feddhetetlen, megszüntetve nyomorúságunk háborgását, és megszabadítva minket minden bánattól; mert Te vagy az egyedüli csalhatatlan és biztos támaszunk, és a Te oltalmadat bírjuk. Meg ne szégyenüljünk Nagyasszonyunk, midőn Téged szólítunk; siess meghallgatni esedezésünket, akik híven így kiáltunk Hozzád: Örvendezz Nagyasszonyunk, mindeneknek segedelme, örvendezése és oltalma, és a mi lelkünknek üdvössége.
Előverses sztichirák:
Oktoichosz sztichirája 5. h.:
Téged, a megtestesült és a mennyektől meg nem vált Üdvözítő Krisztust, énekeknek hangján magasztalunk; mert a keresztet és a halált is elvállaltad a mi nemzetségünkért, mint emberszerető Urunk; ledöntvén az alvilág kapuit, harmadnapra feltámadtál, üdvözítve a mi lelkünket.
Folytatva, a húsvéti sztichirák 5. h.
Dicsőség .. 8. h..
Igazságnak lelki Napia, Krisztus Isten, ki az anyaméhtől világtalan embert, tisztaságos érintéseddel kétszeresen megvilágosítottad, a mi lelki szemeinket is besugározva, tégy bennünket a nap fiaivá, hogy hittel kiáltsunk Hozzád: Nagy és mondhatatlan a hozzánk való kegyelmed; óh Emberszerető, dicsőség Néked.
Most és mindenkor . . . 5. h.: Feltámadás napja van . . .
Tropárion 5. h.:
Az Atyával és a Lélekkel együtt öröktől való Igét, ki a Szűztől a mi üdvösségünkre született, magasztaljuk hivők és hódoljunk Néki; mert kegyes volt testben felmenni a keresztre, és elszenvedni a halált, és az elhunytakat is feltámasztani, az Ő dicsőséges feltámadásával.
Dicsőség… most és mindenkor… (Theotokion:)
Örvendezz, Úrnak átjárhatatlan ajtaja; örvendezz, védőfala és oltalma a Hozzád folyamodóknak; örvendezz, nyugalmas révpart és férjezetlen Hajadon, ki testileg szülted Alkotódat és Istent. Ne szűnjél meg közbenjárni azokért, kik dicsérik és imádják a Te Szülöttedet.
(Virrasztó istentisztelet vagy litia esetén:)
Istennek Szűz Szülője örvendezz . . . 3-szor.
VASÁRNAP HAJNALI ISTENTISZTELET
„Isten az Úr” után
Tropárion 5. h.:
Az Atyával és a Lélekkel együtt . . . 2-szer. Dicsőség . . . most és mindenkor . . . (Theotokion:) Örvendezz, Úrnak átjárhatatlan ajtaja . . .
1. sztichológia után kathizma 5. h.:
Az Úr keresztjét magasztaljuk . . . Dicsőség . . . Urunk, halottnak neveztek Téged . . . Most és mindenkor . . . (Theotokion:) Örvendezz, óh szent és istenjárta hegy . . .
2. sztichológia után kathizma 5. h.:
Urunk, az elítéltek közé szegeztek Téged . . . Dicsőség . . . A Te különös csodád, óh Üdvözítőm, üdvösségévé lett a világnak; mert Istenhez méltóan feltámadván a sírból, feltámasztottad magaddal mint Isten, az enyészetben lévőket. Mindeneknek Élete, Uram, dicsőség Néked. Most és mindenkor . . . (Theotokion:), Érintetlen Menyasszony . . .
Polyeleosz elmarad.
Feltámadási áldásénekek 5. h.
Ypakoi, lépcsőének és prokimen az 5. hang szerint.
Evangélium: a 8. hajnali (Jn 20, 11-18;)
„Látván Krisztus feltámadását . . .” és a továbbiak mint Tamás vasárnapján.
K á n o n : a husvéti.
Az ódák végén: a theotokionok, mint Kenetvivők vasárnapján.
Katavasziák 5. h.:
1. ódához
„Üdvözítő Istenünknek, ki a népét száraz lábbal a tengeren átvezette, s a fáraót seregével együtt elsüllyesztette, egyedül Őnéki énekeljünk, mert megdicsőíttetett.”
3. ódához
„Keresztednek erejével erősítsd meg értelmemet, Krisztus, hogy dicsérjem és dicsőítsem a Te üdvösséges mennybemeneteledet.”
3. óda után: a húsvéti kondákion és ikosz.
Kathizma 8. h.:
A mindenek Uralkodója és Alkotója, az úton jártában egy vakot talált, ki ott ülve siránkozott és így szólott: Életemben nem láttam még a ragyogó napvilágot, sem a fényt sugárzó holdat; ezért így kiáltok Hozzád: Aki a Szűztől születtél, hogy megvilágosítsad a mindenséget, világosíts meg engem is, mint könyörületes, hogy Előtted leborulva így kiáltsak: Uralkodó Krisztus Isten, add meg nékem vétkeim elengedését, irgalmadnak sokaságáért, óh egyedülvaló Emberszerető.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . . Ugyanaz.
4. ódához
„Hallottam kereszted erejének hírét, mely által megnyílt a Paradicsom, és így kiáltottam: Dicsőség a Te hatalmadnak, Uram.”
5. ódához
„Fölserkenve így kiáltunk Hozzád Urunk: Üdvözíts bennünket, mert Te vagy a mi Istenünk, Rajtad kívül mást nem ismerünk.”
6. ódához
„Körülvett engem a mélység, cethal lett a sírom; de én Hozzád kiáltottam, aki Emberszerető vagy, és megmentett engem a Te jobbod, Uram.”
6. óda után kondákion 4. h.:
Lelki szemeimen megvakulva, Hozzád járulok óh Krisztus, mint a vakonszületett, bűnbánattal így kiáltva Hozzád: Te vagy a sötétségben lévőknek legragyogóbb Világossága.
Ikosz:
Ajándékozd nékem, Krisztus, az elmondhatatlan bölcseség s a fentrőlvaló tudás árját, óh sötétségben lévők Világossága, és tévelygők Vezérlöje, hogy elmondhassam, amit a békeség Evangéliumának isteni könyve tanít, vagyis a vakonszületett emberen történt csodádat. Mert a születésétől fogva világtalan, érzékelő és lelki szemeket kapott, s hittel így kiáltott: Te vagy a sötétségben lévőknek legragyogóbb Világossága.
7. ódához
„Ki a tüzes kemencében, dicséretet zengő ifjakat megmentett, áldott a mi atyáinknak Istene.”
8. ódához
„Az Atyától időknek előtte született Fiút és Istent, ki az utolsó időkben Szűz Anyától megtestesült, papok dicsérjétek, népek magasztaljátok, mindőrökön örökké.”
9. ódához
„Téged, az elmét és értelmet meghaladó Istenanyját, aki az Időtelem időben kimondhatatlanul szülted, mi hivők egyetértően magasztalunk.”
Kánon után:
Szent a mi Urunk Istenünk. (3-szor.)
Exaposztilárion 2. h.:
Testileg elszunnyadván mint a halandók, Urunk és Királyunk, harmadnapra feltámadtál, fölemelve az enyészetből Ádámot, és megsemmisítve a halált, óh enyészhetetlenség Húsvétja, világ Üdvössége.
Dicsőség… A sötét bűntől megvakult lelki szemeimet, Te világosítsd meg Uram, alázatot adva nékem, óh Irgalmas, és megmosva engem a bűnbánat könnyeivel. ‘’
Most és mindenkor… Jártában az Üdvözítőnk, talált egy világtalan vak ember; földre köpve sarat gyúrt és megkente őt, és elküldte Siloámva, hogy menjen és ott megmosakodjék; az pedig megmosdván eljött és látta a Te világosságodat Krisztusom.
Dicséreti sztichirák 5. h.:
Oktoichosz 7 sztichirája. Vakonszületett sztichirája 8. h.:
(Vers:) Tekints reám és irgalmazz nékem.
Irgalmas jószívűséggel megtestesült Krisztus Isten, az anyja méhétől világtalan embert, mondhatatlan könyörületednek kegyelmével, az isteni fényességedre méltattad, sarat kenve szemeire alkotói ujjaiddal. Temagad, óh világosság Adományozója, világosítsd meg most a mi lelkünk érzékeit is, mint egyedül bőséges Adakozó.
Dicsőség . . .
Ki beszélhetné el a Te hatalmadat, Krisztus? Vagy ki sorolhatná el csodáid sokaságát? Mert jóságodért a földön kettős módon jelentél meg, és a betegeknek is kétszeres gyógyulást nyújtottál: nemcsak testi szemeit nyitottad meg az anyja méhétől világtalannak, hanem a lelkieket is; azért testben rejlő Istennek vallott meg Téged, ki megadod mindeneknek a nagy irgalmat.
Most és mindenkor . . . (Theotokion:) Fölöttébb áldott vagy, Isten Szűz Szülője . . .
Doxológia után:
a hajnali feltámadási tropárion.
SZENT LITURGIA
Kis Bemenet után:
Tropárion 5. h.: Az Atyával és a Lélekkel együtt . . . Dicsőség . . . Kondákion 4. h.: Lelki szemeimen megvakulva . . . Most és mindenkor . . . Húsvéti kondákion 8. h.: Bár leszálltál a sírba, óh Halhatatlan . . .
Apostoli prokimen 8. h.:
Tegyetek fogadalmat a mi Urunknak, és tartsátok meg azt.
Ismeretes Judeában az Isten, nagy az Ő neve Izráleben.
Apostol: Ap. Csel. 16, 16-34; Evangélium: Jn 9, 1-38
Kinonikon:
Krisztus Testét vegyétek, a halhatatlan Forrást ízleljétek. Alliluia.
Dicsérjétek az Urat a mennyekből, dicsérjétek Őt a magasságban. Alliluia.