Az Úr színeváltozása
Typikon: Ha az ünnep vasárnapra esik is, semmit sem énekelünk a feltámadási énekek közül, hanem csak az ünnepieket.
ELŐZŐ NAPI ESTI ISTENTISZTELET
1. kathizma 1. antifonja csak szombat és vasárnap este.
„Uram, Tehozzád kiáltottam” után sztichirák 4. h.:
Kereszthalálod előtt a hegy a mennybolthoz lett hasonlóvá, Urunk, és a felhő mint a sátor terült szét fölötte. Amikor megdicsőültél, és az Atya bizonyságot tett Rólad, jelen volt Péter is, Jakabbal és Jánossal, kiknek Veled kellett lenniök akkor is, amikor elárultattál, hogy látván a csodálatos dolgaidat, meg ne rettenjenek majd a szenvedéseidtől, amelyeknek békeségben hódolni méltass bennünket a Te nagy irgalmadért. (2-szer.)
Kereszthalálod előtt magadhoz véve a tanítványokat magas hegyre, megdicsőültél előttük, beragyogva őket az erőnek sugaraival, egyfelől az emberszeretettel, másfelől a hatalommal, meg akarván mutatni nekik a feltámadás fényességét, amelyre is méltass minket békeségben Isten, mint irgalmas és embereket szerető. (2-szer.)
Amikor a magas hegyen megdicsöültél óh Üdvözítő, magad mellé véve tanítványaidnak legnagyobbjait, dicsőségesen feltündöklöttél, azt nyilvánítva ki nekik, hogy akik az erények magasságába emelkednek, az isteni dicsőségre is méltóvá lesznek. A Krisztussal beszélgető Mózes és Illés pedig azt igazolta, hogy Ő élők és halottak fölött uralkodik, és hogy Ő az Isten, aki hajdan a törvény és a próféták által szólott, akiről is bizonyságot tett az Atyának szózata a fényes fellegből, ezt mondván: Őt hallgassátok, ki a kereszt által leigázza az alvilágot, és a halottaknak örök életet ajándékoz. (2-szer.)
Az egykor sötét és füstölgő hegy, most tiszteletreméltóvá és szentté lett, midőn azon a Te lábaid megálltak Urunk; mert az időtlen időktől rejtett titkot, fölfedte a félelmetes megdicsőülésed, Péter és János és Jakab előtt, kik nem bírták elviselni orcád sugárzását, és ruháid tündöklését, hanem arccal a földre borultak, és félelemtől megszállva, csodálkoztak látván Mózest és Illést, amint Veled azokról a dolgokról beszélnek, amelyeknek Veled kellett történniök. És az Atyának szózata bizonyságot tett ezt mondván: Ez az Én szeretett Fiam, kiben gyönyörködöm; Őt hallgassátok, ki megadja a világnak a nagy irgalmat. (2-szer.)
Dicsőség … most és mindenkor … 6. h.:
Előjelét adva feltámadásodnak Krisztus Isten, magadhoz vetted három tanítványodat: Pétert, Jakabot és Jánost, és fölmentél a Thábor hegyére. Midőn pedig ott megdicsőültél Üdvözítő, Thábor hegyét fényesség borította el. Tanítványaid pedig, óh Ige, földre vetették magukat, mert nem bírták szemlélni a soha nem látott formádat. Az angyalok félelemmel és rettegéssel szolgáltak Néked, és az egek megborzadtak, a föld pedig megrettent, midőn látták a földön a dicsőségnek Urát.
Prokimen: a napi
Péntek este a nagy prokimen 7. h.:
A mi Istenünk a mennyben és a földön, amit akart, mindent megalkotott.
Midőn kijöve Izráel Egyiptomból, Jákobnak házanépe a barbár nép köréből.
1. ószövetségi olvasmány: Exodus 24, 12-18
2. ószövetségi olvasmány: Exodus 33, 11-23; 34, 4-6; 8
3. ószövetségi olvasmány Királyok III. 19, 3-9; 11-13; 15-16)
Litiai sztichirák 2. h.:
Aki világosságoddal az egész földkerekséget megszentelted, megdicsőültél a magas hegyen óh Jóságos, megmutatva tanítványaidnak hatalmadat, amellyel megváltod a világot bűneitől. Ezért így kiáltunk Hozzád: Könyörülő Urunk, üdvözítsd a mi lelkünket.
Ki a Thábor hegyén dicsőségben átváltoztál, Krisztus Isten, és a tanítványaidnak megmutattad Istenséged dicsőségét, árassz el minket is ismereted világosságával, és vezess bennünket parancsaid ösvényére, mint egyedül jóságos és embereket szerető.
Krisztus, aki a napvilág előtt való Világosság, testileg a földön járván, és kereszthalála elött, a félelmetes gondviselés minden munkáját, Istenhez méltóan elvégezvén, ma a Thábor hegyén titokzatos módon, megmutatja a Háromság jelét. Mert három választott tanítványát, Pétert, Jakabot és Jánost elvezette, és elrejtve kissé testi jelenlétét, megdicsőült őelőttük, megmutatva eredeti szépségének méltóságát, ha nem is teljességében. Amazt azért tette, hogy felvilágosítsa őket, emezt pedig kíméletből, nehogy a látással együtt, életüket is elveszítsék. Így tehát csak annyit láttak, amennyit testi szemeik elbírhattak. Előhívta a próféták legnagyobbjait is, Mózest és Illést, akik kellőképen igazolták az Ő Istenségét, és hogy Ő az Atya lényegének valóságos kisugárzása, ki élőkön és holtakon uralkodik. Ezért is a felhő sátorként ölelte körül őket, és fentről a felhőből az Atyának szózata, fennhangon tett bizonyságot mondván: Ő Az, akit méhemből a hajnalcsillag előtt sértetlenül szültem; Ez az Én szeretett Fiam, akit azért küldtem, hogy üdvözítse azokat, akik megkeresztelkednek az Atyában és Fiúban és a Szent Lélekben, és híven vallják az Istenségnek oszthatatlan egy hatalmát; Őt hallgassátok. Temagad hát, embereket szerető Krisztus Isten, minket is árassz el megközelíthetetlen dicsőséged fényével, és tégy minket örökkévaló Országod méltó örököseivé, mint fölöttébb jóságos.
Dicsőség … 5. h.:
Jertek, menjünk fel az Úr hegyére, és a mi Istenünk hajlékába, és lássuk az Ő átváltozásának dicsőségét, mely dicsőség mint az Atya Egyszülöttét illeti Őt. Világosságából vegyünk világosságot, s lélekben fölemelkedve, dicsérjük az egylényegű Háromságot mindörökké.
Most és mindenkor …
Mint a törvény s a próféták Alkotójáról és Betöltőjéről, tettek bizonyságot Rólad Krisztus, az istenlátó Mózes, és a tüzes szekéren utazó Illés, a megéghetetlen egetjáró, midőn a felhőben láttak Téged megdicsőülésed közben. Velük együtt minket is méltassál Uralkodó, a Te megvilágosításodra, hogy dicsérjünk Téged mindörökké.
Előverses sztichirák 1. h.:
Aki egykor a Sinai hegyen, jelképekben beszélt Mózessel ezt mondván: Én vagyok, aki vagyok; – ma a Thábor hegyén megdicsőült a tanítványai előtt, s megmutatta képmásának eredeti szépségét, mely Őbenne fölvette az emberi természetet, és ennek a kegyelemnek tanúivá állítván Mózest és Illést, az örömnek részeseivé tette meg őket, kik előre hirdették a kereszt útján való üdvösséges feltámadást.
(Elővers:) Tiéid az egek és Tiéd a föld.
Mint az Egyszülött Fiúnak, test által az emberekhez való eljöveteledet, lélekben előre látva az istenős Dávid, messziről vigadozásra hívja az egész teremtést, és prófétailag így kiált fel: Thábor és Hermon a Te nevedben örvendezik. Mert midőn erre a hegyre mentél fel óh Üdvözítő, a Te tanítványaiddal, az Adámban elsötétült emberi természetet, megdicsőülésed által, újból ragyogóvá tetted, és visszahelyezted Istenséged dicsőségébe és fényébe. Ezért így kiáltunk Hozzád: Mindenségnek Teremtője, Urunk; dicsőség Néked.
(Elővers:) Thábor és Hermon a Te nevedben örvendezik.
Látván fényözönöd elviselhetetlenségét, és Istenséged megközelíthetetlenségét, az apostoloknak választottjai, a megdicsőülés hegyén, kezdet nélkül való Krisztus, istenes önkívületbe estek, és a fényes felhő által beragyogva, hallották az Atyának szózatát, mely bizonyította emberré válásod titkát, hogy a megtestesülés után is egy és egyszülött Fid vagy, és a világ Üdvözítője.
Dicsőség … most és mindenkor … 6. h.:
Péternek és Jánosnak és Jakabnak, a Te választott tanítványaidnak Urunk, megmutattad ma a Thábor hegyén, isteni formádnak dicsőségét; mert látták a ruhádat, amely úgy ragyogott mint a napfény, és arcodat a napnál is tündöklőbbnek; és nem tudván szemlélni elbírhatatlan fényességedet, a földre borultak, s egyáltalán nem bírtak föltekinteni. És szózatot hallottak, mely a magasból ezt tanúsította Rólad: Ez az Én szeretett Fiam, ki azért jött a világba, hogy az embert üdvözítse.
Tropárion 7. h.:
Megdicsőültél a hegyen Krisztus Isten, megmutatván tanítványaidnak a Te dicsőségedet, amennyire elbírhatták. Ragyogtasd fel nékünk bűnösöknek is, a Te örök világosságodat, Isten Szülőjének közbenjárására. Világosságot adó, dicsőség Néked. (3-szor.)
HAJNALI ISTENTISZTELET
Isten az Úr” után: a tropárion 3-szor.
1. sztichológia után kathizma 4. h.:
Meg akarván mutatni a halandók átváltozását Üdvözítő, mely dicsőséggel fog végbemenni, a Te második és félelmetes eljöveteledkor, megdicsőültél a Thábor hegyén. Illés és Mózes beszéltek Veled; három tanítványodat elhívtad, akik látván dicsőségedet óh Uralkodó, elámultak a Te tündöklésedtől. Aki akkor világosságodat rájuk ragyogtattad, világosítsd meg a mi lelkünket.
Dicsőség … most és mindenkor … Ugyanaz.
2. sztichológia után kathizma 4. h.:
Thábor hegyén megdicsőültél óh Jézus, és a fényességes felhő, mint dicsőséged sátora takarta be apostolaidat; ezért is a földre tekintettek, mivel nem bírták szemlélni, orcád megközelíthetetlen dicsőségének ragyogását, kezdet nélkül való Üdvözítő, Krisztus Isten. Aki akkor világosságodat rájuk ragyogtattad, világosítsd meg a mi lelkünket.
Dicsőség … most és mindenkor … Ugyanaz.
Magasztalás:
Magasztalunk Téged. életetadó Krisztus, és tiszteljük tisztaságos tested dicsőséges átváltozását.
Választott zsoltári versek:
Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az Ő szent hegyén. – Kicsoda megy fel az Úr hegyére, és kicsoda áll meg az Ő szent helyén? – Uram, kicsoda lakozik a Te hajlékodban, és kicsoda táboroz a Te szent hegyeden? – Thábor és Hermon a Te nevedben örvendezik. – Uram, a Te orcád világosságában járnak ők, és a Te nevedben örvendeznek egész napon át. – Dicsőség … most és mindenkor … Alliluia, Alliluia, Alliluia. Dicsőség Néked, Isten. (3-szor.)
Polyeleosz utáni kathizma 4. h.:
Midőn tanítványaiddal felmentél a hegyre, és az Atya dicsőségében feltündöklöttél, Mózes és Illés állt meg Melletted, mert a törvény s a próféták mint Istennek szolgálnak Tenéked, és fiúi természetes mivoltodat igazolva, Szülőatyád Fiúnak nevezett Téged. Őt magasztaljuk Veled és a Lélekkel.
Dicsőség … most és mindenkor … Ugyanaz.
Lépcsőének: a 4. hang 1. antifonja.
Prokimen 4. h.:
Thábor és Hermon a Te nevedben örvendezik. Tiéid az egek és Tiéd a föld.
Evangélium: Lk 9, 28-36
50. zsoltár után:
Dicsőség …
A mindenség ma örömmel telt el; Krisztus megdicsőült a tanítványok előtt.
Most és mindenkor … Ugyanaz.
(Vers:) Irgalmazz nékem, Isten.
Idiomelon 2. h.:
Aki világosságoddal az egész földkerekséget megszentelted, megdicsőültél a magas hegyen óh Jóságos, megmutatva tanítványaidnak hatalmadat, amellyel megváltod a világot bűneitöl. Ezért így kiáltunk Hozzád: Könyörülő Urunk, üdvözítsd a mi lelkünket.
K á n o n 4. h.: (Katavasziák 8. h.)
(A kánon tropárionjait lásd: az ünnepi Minea végén.)
1. óda
Irmosz: “Izráelnek gyülekezetei száraz lábbal keltek át a Vörös Tengeren. és a vizek mélységén, s látván abban elmerülni az ellenség hadnagyait, örömmel így zengedeztek: Énekeljünk a mi Istenünknek, mert megdicsőíttetett.”
Katavaszia: “Keresztet jelezvén egyenesen Mózes, vesszejével szétvágta a Vörös Tengert a gyalogló Izráelnek, majd ráütve újra egyesítette azt, a fáraó harci szekerei fölött, szélesen lerajzolván a győzhetetlen fegyvert. Énekeljünk azért Krisztus Istenünknek, mert megdicsőíttetett.”
3. óda
Irmosz: “Az erősek íja elerőtlenedett, és az erőtlenek erővel övezték fel magukat; ezért is az Úrban szilárdul meg az én szívem.”
Katavaszia: “A vesszőt a titok jeléül fogadjuk; mert a hajtásával megmutatja a főpapot, a hajdan terméketlen Egyház számára pedig kivirágzott a keresztnek fája, hatalmul és szilárdságul.”
Kathizma 4. h.:
Thábor hegyén megdicsőültél óh Jézus Isten, a bölcs Illés és Mózes között, Jakab, Péter és János előtt; Péter pedig odaállva ezt mondotta Néked: Jó lenne itt készíteni három sátrat: egyet Mózesnek, egyet Illésnek, egyet pedig Néked, az Uralkodó Krisztusnak. Aki akkor világosságodat rájuk ragyogtattad, világosítsd meg a mi lelkünket.
Dicsőség… most és mindenkor… Ugyanaz
4. óda
Irmosz: “Meghallottam dicsőséges gondviselésedet, Krisztus Isten, hogy megszülettél a Szűztől, hogy megmentsd a tévelygéstől azokat, akik ezt kiáltják Hozzád: Dicsőség a hatalmadnak Urunk.”
Katavaszia: “Meghallottam, Uram, gondviselésednek titkát, megértettem cselekedeteidet, és megdicsőítettem a Te Istenségedet.”
5. óda
Irmosz: “Aki rendet teremtettél a világosságnak kezdetleges kháoszában, a világosságban dicsérnek műveid Téged, a Teremtő Krisztust. A Te világosságodban egyengesd az utainkat.”
Katavaszia: “Óh háromszor is boldog Keresztfa, amelyre megfeszíttetett Krisztus, Urunk és Királyunk, általad bukott el a gyümölcsfával kísértő, tőrbeesvén a testileg rád szegezett Isten által, ki békét ad a mi lelkünknek.”
6. óda
Irmosz: “Gyötrelmemben az Úrhoz kiáltottam, és meghallgatott engem üdvösségemnek Istene.”
Katavaszia: “A tengeri szörny gyomrában, keresztalakban tárta ki a kezeit Jónás, világosan jelképezve a megváltó kínszenvedést; majd pedig harmadnapon kijőve onnan, előábrázolta tündöklő feltámadását Krisztus Istenünknek, aki testileg megfeszíttetvén, harmadnapi feltámadásával a világot megvilágosította.”
Kondákion. 7. hang
A hegyen megdicsőültél, tanítványaid pedig amennyire felfoghatták, szemlélték a Te dicsőségedet, Krisztus Isten; hogy mikor majd megfeszítve látnak, megértsék az önként vállalt szenvedésedet, a világnak pedig hirdessék, hogy valóban Te vagy az Atyának szülöttje.
Ikosz
Emelkedjetek óh rest s bár nem mindig alantas gondolataim, melyek a föld felé hajlítjátok lelkemet; keljetek föl és emelkedjetek az isteni fölmenetel magasságába! Siessünk Péterhez és Zebedeus fiaihoz, s velük együtt igyekezzünk a Thábor hegyére, hogy meglássuk velük együtt Istenünknek dicsőségét, s hallgassuk meg a szózatot, amelyet ők a magasságból hallottak, és hirdették az Atyának Szülöttjét.
7. óda
Irmosz: “Ábrahámnak gyermekei egykor Babylonban, eltaposták a kemence lángját, és dicsérve énekelték: Áldott vagy Te, atyáinknak Istene.”
Katavaszia: “A kegyetlen zsarnok esztelen parancsa, fenyegetést és istengyűlölő káromlást lehellve, megingatta a népeket; azonban a három ifjút sem az állati indulat, sem az emésztő tűz meg nem rémítette, hanem a harmatot árasztó fuvallattól kísérve, lángok között énekelték: Áldott vagy Te, atyáinknak fölöttébb magasztalt Istene.”
8. óda
Irmosz: “Babylonban a szent ifjak, istenes bizgóságtól lángolva, a zsarnok s a tűz fenyegetését bátran eltaposták, és a lángnak közepébe vettetvén, hűsölve így énekeltek: Úrnak művei, áldjátok az Urat.”
Katavaszia: “A Háromsággal egyenlő számú ifjak, áldjátok az Istent, a Teremtő Atyát; dicsérjétek a leszállott és a tüzet harmattá változtató Igét, és magasztaljátok a mindeneknek életet adó Szentséges Lelket mindörökké.”
9. óda
”Aki a keruboknál tiszteltebb…” elmarad
(Elővers:) Magasztalja én lelkem a Thábor hegyén megdicsőült Urat.
Irmosz: “A Te Magzatod enyészhetetlennek bizonyult; bensődből testet viselő Isten származott, ki a földön megjelent és emberekkel együtt élt. Ezért Téged Istennek Szülője, mindnyájan magasztalunk.”
Katavaszia: “Titokzatos Paradicsom vagy, óh Istennek Szülője, mely magvetés nélkül termette a Krisztust, aki által pedig a földből kihajtott a kereszt életetadó fája. Most annak felmagasztalásakor, őnéki hódolva, Téged magasztalunk.”
Exaposztilárion
Változatlan Fénye az időtelen Atya világosságának vagy Ige; ma a Thábor hegyén feltündöklött világosságodban, világosságnak láttuk az Atyát, és világosságnak a Lelket is, aki megvilágosítja az egész teremtést. 3-szor
Dicséreti sztichirák 4. h.:
A drága kereszthalálod és szenvedéseid előtt, magadhoz véve szent apostolaid közül azokat, kiket arra a többinél méltóbbnak találtál, felmentél Thábor hegyére Uralkodó, meg akarván mutatni nekik a Te dicsőségedet. Azok pedig látván Téged megdicsőülni, s a napfénynél fényesebben tündökölni, leborulva csodálták a hatalmadat, így kiáltva: Te az Atya időtelen Világossága és Kisugárzása vagy Krisztus, bár akarva testben jelentél meg, óh Változhatatlan. (2-szer)
Ki időtelen időktől vagy óh Isten Ige, aki köntösként öltöd fel a világosságot, megdicsőülve tanítványaid előtt, a napfénynél fényesebben tündököltél. Mózes és Illés álltak Melletted tanúsítva, hogy Ura vagy az élőknek és holtaknak, és dicsőítették mondhatatlan gondviselésedet, irgalmadat és nagy jóindulatodat, amellyel megmentetted a bűneiben pusztuló világot.
Ki a szűzi Felhőből születtél, és megtestesültél Urunk, és a Thábor hegyén megdicsőültél, és a fényes felhő által körülöleltettél, Szülőatyádnak szózata tanítványaid előtt, szeretett Fiának jelentett ki Téged, mint Ővele egylényegűt és együtt uralkodót. Péter azért elámulva ezt mondotta: Jó nekünk itt lenni! – mert nem tudta, hogy mit beszél, óh nagyirgalmú Jóttevőnk.
Dicsőség… most és mindenkor… 8. h.:
Magához vette Krisztus Pétert és Jakabot és Jánost, és külön ment fel velük a magas hegyre, és megdicsőült előttük, és orcája ragyogott mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, mint a napfény. És megjelent ott Mózes és Illés, amint Vele beszélgettek; fényes felhő pedig árnyékolta be őket; és íme szózat hallatszott a felhőből, mondván: Ez az Én szeretett Fiam, kiben gyönyörködöm; Őt hallgassátok.
SZENT LITURGIA
Aranyszájú Szent János Liturgiája
I. Antifon:
Ujjongjon az Úrhoz az egész föld. Énekeljetek az Ő Nevének. Zengjetek dicsőséget az Ő dícséretében.
Isten Szülőjének közbenjárásai által, Üdvözítő, üdvözíts minket.
A Te mennydörgésed hangja a forgószélben. Megvilágították a Te villámaid a földkerekséget, megrendült és megrettent a föld.
Isten Szülőjének közbenjárásai által, Üdvözítő, üdvözíts minket.
Ékességbe és fennségbe öltöztél, aki felöltötted a világosságot mint a köntöst
Isten Szülőjének közbenjárásai által, Üdvözítő, üdvözíts minket.
Dicsőség… most és mindenkor…
Isten Szülőjének közbenjárásai által, Üdvözítő, üdvözíts minket.
II. Antifon:
Sion hegyein, az észak szélén a nagy Király városa.
Üdvözíts minket Istennek Fia, aki a Tábor hegyén megdicsőültél; Néked énekelünk: Alliluia.
És felvezette őket az Ő megszentelésének hegyére, a hegyre, amelyet az Ő jobbkeze épített.
Üdvözíts minket Istennek Fia, aki a Tábor hegyén megdicsőültél; Néked énekelünk: Alliluia.
Sion hegyét, amelyet szeretett; és megépítette mint sziklavárat a maga szentélyét.
Üdvözíts minket Istennek Fia, aki a Tábor hegyén megdicsőültél; Néked énekelünk: Alliluia.
Dicsőség… most és mindenkor…
Istennek Egyszülött Fia és Igéje…
III. Antifon:
Akik bíznak az Úrban, olyanok mint a Sion hegye: meg nem rendül mindörökké.
Tropárion, 7. hang.: Megdicsőültél a hegyen Krisztus Isten, megmutatván tanítványaidnak a Te dicsőségedet, amennyire elbírhatták. Ragyogtasd fel nékünk bűnösöknek is, a Te örök világosságodat, Isten Szülőjének közbenjárására. Világosságot adó, dicsőség Néked.
Hegyek veszik körül az Ő népét mostantól és mindörökké.
Tropárion, 7. hang.
Uram, kicsoda lakozik a Te hajlékodban, vagy kicsoda táboroz a Te szent hegyeden?
Tropárion, 7. hang.
Kicsoda megy fel az Úr hegyére, és kicsoda áll meg az Ő szent helyén?
Tropárion, 7. hang.
Kis Bemenetkor:
Uram, küldd le a Te világosságodat és a Te igazságodat; azok vezérelnek és vezetnek el engem a Te szent hegyedre.
Üdvözíts minket Istennek Fia, aki a Tábor hegyén megdicsőültél; Néked énekelünk: Alliluia.
Apostoli prokimen. 4. hang:
Mily nagyok a Te műveid, Uram; mindeneket bölcseségben teremtettél.
Áldjad én lelkem az Urat; én Uram Istenenm, felmagasztaltattál nagyon
Apostol: 2Pét. 1,10-19
Evangélium: Mt. 17,1-9
“Valóban méltó” helyett:
Elővers: Magasztalja én lelkem a Tábor hegyén megdicsőült Urat.
Ének: A Te Magzatod enyészhetetlennek bizonyult; bensődből testet viselő Isten származott, aki a földön megjelent és emberekkel együtt élt. Ezért Téged, Istennek Szülője, mindnyájan magasztalunk.
Kinonikon:
Urunk, a Te orcád világosságában járunk és a Te Nevedben örvendezünk mindörökké. Alliluia.
Amvon mögötti ima után Gyümölcsszentelés
Elbocsátás: A Tábor hegyén az Ő szent tanítványai és apostolai előtt dicsőséggel színeváltozott Krisztus igaz Istenünk, az Ő tisztaságos Anyjának…
Szűz Mária születése (Kisboldogasszony)
ELŐZŐ NAPI ESTI ISTENTISZTELET
(Ha az ünnep vasárnapra esik, lásd: a Typikont.)
1. kathizma 1. antifonja
„Uram, Tehozzád kiáltottam” után sztichirák 6. h.:
Ma a szellemi trónon nyugovó Isten, a földön készített szent trónust magának; aki az egeket bölcseséggel megerősítette, lelkes mennyet alkotott emberszeretetében. Mert terméketlen gyökérből sarjasztott ki nékünk életet hordozó hajtást, az Ő Szülőanyját. Csodálatos dolgoknak Istene, reményvesztetteknek reménysége, Urunk, dicsőség Néked.
Ez az Úrnak napja, örvendjetek népek; mert íme a fénynek menyegzői terme, és az élet igéjének könyve, anyaméhből tárult elő, és a kelet felé néző kapu megszületvén, várja a nagy Főpap bemenetét, mint az egyedüli, aki bevezeti az egyetlen Krisztust a földkerekségre, a mi lelkünk üdvösségére.
Ha isteni akaratból sarjasztottak is meddő asszonyok dicső ivadékokat, mégis Mária tündököl minden szülöttek felett isteni méltóságban; mert csodálatosan megszületvén a meddő anyától, testileg a mindenek Istenét szülte, természet feletti módon, magtalan méhéből. Kapuja Ő Isten egyszülött Fiának, aki azon áthaladva zártan őrizte meg, és bölcsen intézve mindent, amint egymaga tudhatta, minden embereknek üdvösséget szerzett.
Ma feltárulnak a meddőség kapui, s megjelenik az isteni szűzi ajtó. Ma gyümölcsöt kezd teremni a kegyelem, felmutatva a világnak Isten Anyját, aki által a földiek égiekkel egyesülnek, a mi lelkünk üdvösségére.
Ma van egész világ örömének kezdete, ma kezdtek el fújni olyan szellők, melyek az üdvösség hírnökei; feloldatott természetünk meddősége, mert a meddő asszony anyjává lesz annak, aki az Alkotót szülvén is Szűz maradt, és ki által magáévá teszi az idegen sajátságot a természeténél fogva Isten, és az eltévedetteknek a test által üdvösséget szerez, az emberszerető Krisztus, a mi lelkünk Megváltója.
Ma a terméketlen Anna világra hozza az Isteni Leányzót, aki minden nemzedékekből kiválasztatott arra, hogy Benne lakozzék Krisztus Isten, a mindenek Királya és Alkotója, az isteni gondviselés betöltésére, és ki által mi, a földnek szülöttei, újjáalkottattunk és megújíttattunk, a romlásból a véghetetlen életre.
Dicsőség … most és mindenkor …
Ma a szellemi trónon nyugovó Isten …
Prokimen: a napi
1. ószövetségi olvasmány (Genezis 28,10-17):
Elindult Jákob az eskü kútjától, és Hárán felé tartott, és olyan helyre ért, ahol meghálhatott, mert a nap már lement. És fogott egy követ az ott lévők közül, és a feje alá tette, és elaludt azon a helyen, és ilyen álmot látott: Íme egy lajtorja volt a földre állítva, melynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és alá. Odafönt pedig az Úr állott azon, és ezt mondotta: Én vagyok Abrahámnak, a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene, ne félj! A földet, amelyen fekszel, néked adom és a te magodnak. És annyi lesz a magod, mint a föld pora, és szétterjed a tenger és a források felé, és észak és kelet felé, és megáldatnak benned és a te magodban a föld minden nemzetségei. És íme Én veled leszek, megőrizlek téged minden utadon, amelyen jársz; és visszahozlak erre a földre, mert el nem hagylak, amíg be nem teljesítem mindazt, amit megígértem néked. Amikor Jákob felkelt álmából, így szólt: Bizonyára az Úr van ezen a helyen, én pedig nem tudtam! Félelem fogta el akkor, és ezt mondta: Mily félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja.
2. ószövetségi olvasmány (Ezékiel 43, 27-44, 4):
Ezeket mondja az Úr: A nyolcadik naptól kezdve és azután is, elkészítik a papok az oltáron égőáldozataitokat és békeáldozataitokat, és befogadlak titeket, – ezt mondja a felséges Úr. Azután visszavitt engem a Szentély külső kapujához, amely keletre néz, de az zárva volt. És így szólott hozzám az Úr: Ez a kapu zárva marad, nem nyittatik meg, és senki át nem mehet, mert az Úr, Izráelnek Istene megy be rajta, és zárva marad. Csak a fejedelem ülhet le benne, hogy kenyeret egyék. Az Élám felé néző kapun menjen be, és ugyanazon jöjjön ki. Azután bevezetett engem az észak felé néző kapun a házzal szemben; és láttam, hogy dicsőséggel teljes az Úrnak háza.
3. ószövetségi olvasmány (Példabeszédek 9, 1-11):
A bölcseség felépítette a maga házát, és megerősítette annak hét oszlopát. Levágta a vágnivalóit, megfűszerezte pohárban a borát, és megterítette asztalát. Elküldte szolgáit, hangos szóval híva a pohárhoz, mondván: Aki balgatag, térjen be hozzám. Az észben szűkölködőknek ezt mondta: Jöjjetek, egyetek az én kenyeremből, és igyatok a borból, amelyet megfűszereztem nektek. Hagyjátok el az esztelenséget, és élni fogtok; keressétek az értelmet, hogy éljetek, és elértek okosságot tudásban. Aki rosszakat nevel, magának szerez becstelenséget, aki pedig megfeddi a bűnöst, magát szennyezi be, mert a bűnösnek szánt feddések neki válnak sebeivé. Ne fedd meg a gonoszokat, hogy meg ne gyűlöljenek; de fedd meg a bölcset, és megszeret téged. Adj a bölcsnek alkalmat, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazt és ő gyarapítani fogja fogékonyságát. A bölcseség kezdete az Úr félelme, és a szent dolgok akarása értelem. A törvény ismerete pedig jó felfogásra vall. Ilyen módon hosszú ideig élsz, és meggyarapodnak életed évei.
Litiai sztichirák:
(1. h.:) Üdvösségünk kezdete következett ma be, óh népek; mert íme a régmúlt nemzedékek óta rendelt Szűz és Anya, és Istennek hajléka, meddő asszonytól születik, Jesszé törzséből való virágszál, és gyökeréből kihajtott vessző. Örvendezzék Ádám ősatyánk, és Éva örvendve vigadjon, mert íme az Adám bordájából alkotott asszony, fennen magasztalja Leányát és Utódját: Megváltás született nékem, – úgymond, – mely által megszabadulok az alvilág bilincseitől. Vigadjon Dávid is, pengetve hárfáját, és áldja az Istent, mert íme Szűz lép ki a magtalan méhből, a mi lelkünk üdvösségére.
(2. h.:) Jertek mindannyian, kik kedvelitek a szűzességet, és szeretitek a tisztaságot; jertek, fogadjátok szeretettel a szűzesség büszkeségét, amely a kopár sziklából fakasztja az életnek forrását és a meddő asszonyból amaz anyagtalan tűznek csipkebokrát, mely tisztává teszi és megvilágosítja a mi lelkünket.
Az ünneplők minő zaja hangzik? Joákim és Anna ünnepelnek titokzatosan, ezt mondván: Örvendjetek velünk együtt ma Ádám és Éva, mert kik előtt hajdanában vétek által bezárult a Paradicsom, gyönyörűséges gyümölcs adatott nékünk, Mária az Isteni Leányzó, ki megnyitja mindnyájunknak a bejáratot.
A mindenek előre elrendelt Királynője, Isten lakóhelye, ma a megdicsőült Anna terméketlen öléből lép elő, az örökkévaló Lénynek isteni hajléka, aki által legyőzetett a vakmerő alvilág, és Éva ősanyánk biztonságos életbe költözik. Kiáltsunk Őhozzá méltóképen: Boldog vagy Te az asszonyok között, és áldott a méhednek Gyümölcse.
Dicsőség … most és mindenkor … 8. h.:
Ünnepünknek ezen nevezetes napján, zengedezzünk lelki citeránkon; mert Dávid magvából ma születik nékünk, az Életnek Anyja, eloszlatva a sötétséget; Ádám újjáalkotása, Évának visszahívása, enyészetlenség forrása, enyészet elhárítása, aki által mi megistenülünk, s a haláltól megváltatunk. Kiáltsunk Őhozzá hivők, Gábriellel együtt: Örvendezz óh Kegyelembefogadott, az Úr van Teveled, ki Általad ajándékozza nékünk a nagy irgalmat.
Előverses sztichirák 4. h.:
Az egész világ öröme, az igaz Joákimtól és Annától ragyogott fel nekünk, a fölöttébb magasztalt Hajadon, aki mérhetetlen jóságánál fogva, Istennek lesz lelkes templomává, és mint igazán egyedülvaló Istenszülőt ismerjük Őt. Az Ő esedezései által Krisztus Isten, küldjél békeséget a világnak, és lelkünknek a nagy irgalmat.
(Elővers:) Halljad leányzó, és lássad, és hajtsd ide füledet.
Az angyal jövendölése szerint, tisztaságos ivadékként születtél ma, az igaz Joákimtól és Annától óh Hajadon, Istennek égboltja és trónusa, és tisztaságnak edénye, örömet hirdetve az egész világnak, életünk szerzője, átoknak feloldozója, áldás viszonzója. Ezért születésedben óh Istentől elhívott Leány, kérjél a világnak békességet, és lelkünknek a nagy irgalmat.
(Elővers:) Színed előtt hódolnak a nép gazdagjai.
A magtalan meddő Anna ma vígan tapsoljon kezeivel; fényességbe öltözzenek a földiek; a királyok ujjongjanak; papok áldások közt örvendjenek; ünnepeljen az egész világ; mert íme a Királynő, az Atyának feddhetetlen Menyasszonya, Jesszé gyökeréből kisarjadt. Az asszonyok már nem bánat közt szülnek gyermekeket, mert az öröm kivirágzott, és az emberek élete a világban lakozik. Joákim ajándékai többé el nem utasíttatnak, mert Annának zokogása örömmé változott, aki így szól: Örvendezzék velem együtt az egész választott Izráel, mert íme az Úr énnékem adta, isteni dicsőségének lelkes palotáját, általános örömre és vigasságra, és lelkünknek üdvösségére.
Dicsőség … most és mindenkor … 8. h.:
Jertek hivők mindnyájan, a Szűzhöz siessünk, mert íme születik a mi Istenünknek foganás előtt elrendelt Anyja, a szűzesség drága kincse, Áronnak Jesszé törzséből kisarjadt vesszeje, a próféták hirdetése, és az igaz Joákim és Anna sarjadéka. Ő születik tehát, és a világ vele megújhodik. Ő születik, és az Egyház ékességbe öltözik. Szent templom Ő, Istenség hajléka, szűzi eszköz, királyi palota, amelyben végbement az egymásra találó krisztusi természetek, mondhatatlan egyesülésének csodálatos titka, kinek is hódolva, magasztaljuk a Szűz feddhetetlen születését.
Tropárion 4. h.:
A Te születésed Istennek Szülője, örömet hirdetett az egész földkerekségnek; mert Belőled kelt fel az Igazság Napja, a mi Krisztus Istenünk, aki feloldván az átkot, áldást adott, és elpusztítván a halált, örök életet ajándékozott nekünk.
HAJNALI ISTENTISZTELET
(Ha az ünnep vasárnapra esik, lásd: a Typikont.)
„Isten az Úr” után: tropárion a Typikon szerint.
1. sztichológia után kathizma 4. h.:
Mondjad Dávid, mit ígért meg néked Isten? Amit ígért, – úgymond, – íme már teljesítette, ágyékom gyümölcséből adván a Szűzet, akitől is a Teremtő Krisztus, az Új Ádám született Királynak az én trónusomra, és ma uralkodik, és a királysága megingathatatlan. Meddő asszony szüli Istennek Szülőjét, és a mi életünk Táplálóját.
Dicsőség … most és mindenkor … Ugyanaz.
2. sztichológia után kathizma 4. h.:
Jesszé gyökeréből, Dávid ágyékából, születik ma nékünk, Isten Lánya Mária, s a mindenség megújhódik és megistenül. Örvendjetek együtt mennybolt és föld, dicsérjétek Őt nemzetek nemzetségei. Joákim vigad és Anna újjongva ünnepel. Meddő asszony szüli Istennek Szülőjét, és a mi életünk Táplálóját.
Dicsőség… most és mindenkor … Ugyanaz.
Magasztalás:
Magasztalunk Téged, Szentséges Szűz. és tiszteljük szent szüleidet, és dicsőítjük fölöttébb dicsőséges születésedet.
Választott zsoltári versek:
Emlékezz meg, Uram, Dávidról és annak minden szelidségéről, amint megesküdött az Úrnak, imádkozott Jákob Istenéhez. – Íme hallottunk róla Efratában, megtaláltuk a tölgyerdő térségein. – Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, és el nem tér attól: Ágyékod gyümölcséből valót ültetek a trónodra. – Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg lakhelyül magának. – A Te házadat illeti szentség, Uram, napok hosszáig. – Dicsőség … most és mindenkor … Alliluia, Alliluia, Alliluia. Dicsőség Néked, Isten. (3-szor.)
Polyeleosz utáni kathizma 8. h.:
Örvendjen az ��g és vigadjon a föld, mert Isten mennyboltja a földön született, a megígért Isteni Menyasszony. A magtalan asszony táplálja a kisded Máriát, s örvendezik születésén Joákim, így szólva: Vessző született énnékem, melyből kihajt virágként a Krisztus, Dávidnak törzséből. Valóban milyen különös csoda!
Dicsőség … most és mindenkor … Ugyanaz.
Lépcsőének: a 4. hang 1. antifonja. (Lásd a Horologionban.)
Prokimen 4. h.:
Megemlékezem a Te nevedről minden nemzedékről nemzedékre.
Az én szívem jó igét kiáltott.
Evangélium: Lk 1, 39-49; 56;
50. zsoltár után:
Dicsőség …
Isten Szülőjének közbenjárásai által, óh Irgalmas, töröld el bűneink sokaságát.
Most és mindenkor … Ugyanaz.
(Vers:) Irgalmazz nékem, Isten . . (Lásd a Horologionban)
Idiomelon 4. h.:
Az egész világ öröme, az igaz Joákimtól és Annától ragyogott fel nekünk, a fölöttébb magasztalt Hajadon, aki mérhetetlen jóságánál fogva, Istennek lesz lelkes templomává, és mint igazán egyedülvaló Istenszülőt ismerjük Őt. Az Ő esedezései által Krisztus Isten, küldjél békeséget a világnak, és lelkünknek a nagy irgalmat.
Kánon 2. h.: (Katavasziák 8. h.)
1. óda
Irmosz: „Jertek népek, énekeljünk éneket Krisztus Istennek, aki szétnyitotta a tengert, és átvezette az Ő népét, amelyet kihozott az egyiptomiak rabságából, mert megdicsőíttetett.”
Katavaszia: „Keresztet jelezvén egyenesen Mózes, vesszejével szétvágta a Vörös Tengert a gyalogló Izráelnek, majd ráütve újra egyesítette azt, a fáraó harci szekerei fölött, szélesen lerajzolván a győzhetetlen fegyvert. Énekeljünk azért Krisztus Istenünknek. mert megdicsőíttetett.”
3. óda
Irmosz: „Erősíts meg minket önmagadban Urunk, ki a keresztfával bűnünket megölted, s a Te félelmedet ültesd a szívünkbe, kik dicsérünk Téged.”
Katavaszia: „A vesszőt a titok jeléül fogadjuk; mert a hajtásával megmutatja a főpapot, a hajdan terméketlen Egyház számára pedig kivirágzott a keresztnek fája, hatalmul és szilárdságul.”
Kathizma 4. h.:
Szűz Mária, Istennek valóságos Szülője, ma mint fényes felhő ragyogott fel nékünk, és az igazaktól születik, a mi dicsőségünkre. Nem esik már Ádám az ítélet alá, Éva pedig megszabadul bilincseitől. Ezért így kiáltunk bátorsággal az egyedül Tisztához: Örömet hirdet előre születésed az egész földkerekségnek.
Dicsőség … most és mindenkor … Ugyanaz.
4. óda
Irmosz: „Meghallottam, Uram, gondviselésednek hírét, és dicsőítettelek egyedülvaló Emberszerető.”
Katavaszia: „Meghallottam, Uram, gondviselésednek titkát, megértettem cselekedeteidet, és megdicsőítettem a Te Istenségedet.”
5. óda
Irmosz: „Ki a rejtelmeknek árnyékos homályát szétoszlattad, és az Isteni Hajadon által, az igazság eljövetelével, a hivők szívét beragyogtattad, vezess minket is óh Krisztus, a Te világosságoddal.”
Katavaszia: „Óh háromszor is boldog Keresztfa, amelyre megfeszíttetett Krisztus, Urunk és Királyunk, általad bukott el a gyümölcsfával kísértő, tőrbeesvén a testileg rád szegezett Isten által, ki békét ad a mi lelkünknek.”
6. óda
Irmosz: „Az Úrhoz így kiáltott fel a cethalból Jónás: Könyörgök Tehozzád, vezess ki engem az alvilág mélyéből; hogy mint megmentőmnek, a dicséret hangján és igaz lélekkel, áldozzak Tenéked.”
Katavaszia: „A tengeri szörny gyomrában, keresztalakban tárta ki a kezeit Jónás, világosan jelképezve a megváltó kínszenvedést; majd pedig harmadnapon kijőve onnan, előábrázolta tündöklő feltámadását Krisztus Istenünknek, aki testileg megfeszíttetvén, harmadnapi feltámadásával a világot megvilágosította.”
Kondákion 4. h.:
Joákim és Anna a gyermektelenség szégyenétől, Ádám és Éva pedig a halál pusztításától szabadultak meg, a Te születéseddel óh Tisztaságos. Ezt ünnepli a Te néped, megmenekülvén vétkeinek büntetésétől, így kiáltva Hozzád: A meddő asszony Istennek Szülőjét hozza a világra, és a mi életünk Táplálóját.
Ikosz:
Joákimnak és Annának a meddőség és gyermektelenség miatt való imája és sóhajtása, meghallgatásra talált és eljutott az Úr füléhez, és életethordozó gyümölcsöt termett a világnak, mert amíg ez a hegyen végezte imádságát, amaz kertjében hordozta a gyalázatát; ámde a magtalan asszony őröm közt szüli Istennek Szülőjét, és a mi életünk Táplálóját.
7. óda
Irmosz: „Az eléghetetlen hegyi csipkebokor, és a harmatot árasztó kemence, világosan előábrázoltak Téged, Isten Menyasszonya, mert Te az isteni anyagtalan Tüzet, anyagi méhedbe meg nem égve befogadtad; ezért így kiáltunk a Te Szülöttedhez: Áldott a mi atyáinknak Istene.”
Katavaszia: „A kegyetlen zsarnok esztelen parancsa, fenyegetést és istengyűlölő káromlást lehellve, megingatta a népeket; azonban a három ifjút sem az állati indulat, sem az emésztő tűz meg nem rémítette, hanem a harmatot árasztó fuvallattól kísérve, lángok között énekelték: Áldott vagy Te, atyáinknak fölöttébb magasztalt Istene.”
8. óda
Irmosz: „Az ifjak kemencéjével előábrázoltad egykor Urunk, a Te Szülőanyádat; mert az előkép a tűztől megkímélte őket, akik oda megégetlenül beléptek. Dicsérjük Őt, ki Általad megjelent ma a föld határainak, és magasztaljuk Őt mindörökké.”
Katavaszia: „A Háromsággal egyenlő számú ifjak, áldjátok az Istent, a Teremtő Atyát; dicsérjétek a leszállott és a tüzet harmattá változtató Igét, és magasztaljátok a mindeneknek életet adó Szentséges Lelket mindörökké.”
9. óda
“Aki a Keruboknál tiszteltebb.. .” elmarad.
(Elővers:) Magasztalja én lelkem az Isten Anyjának dicsőséges születését.
Irmosz: „Aki a napvilág előtti Világosságot, a felkelő és közöttünk testileg megjelent Istent, szűzies bensődből kifejezhetetlen módon a világra hoztad, áldott Tisztaságos, Istennek Szülője, Téged magasztalunk.”
(Elővers:) Magasztalja én lelkem a meddő asszonytól született Szűz Máriát.
Irmosz: “Idegen az anyáktól a szűzesség, és idegen szűzeknek a gyermekáldás; de Általad Istennek Szülője, mindkettő megtörtént. Ezért a földnek minden népei szüntelenül magasztalnak Téged.”
Katavaszia: „Titokzatos Paradicsom vagy óh Istennek Szülője, mely magvetés nélkül termette a Krisztust, aki által pedig a földből kihajtott a kereszt életetadó fája. Most annak felmagasztalásakor, őnéki hódolva, Téged magasztalunk.”
Exaposztilárion:
Örvendezzenek ma a földkerekség határai, a Te születéseden óh Hajadon, Istenszülő Mária, érintetlen Menyasszony, mert születéseddel eloszlattad szüleidről, a gyermektelenség fájdalmas szégyenét, Éva ősanyánkról pedig a szülésben lévő átkot.
Dicsőség… most és mindenkor…
Újhodjál meg Ádám, magasztaltassál fel Éva; ujjongjatok próféták, az apostolokkal és az igazakkal együtt; angyalok és emberek közös öröme születik ma a világra, az igaz Joákimtól és Annától: az Isten Szülője.
Dicséreti sztichirák 1. h.:
Óh különös csoda! Az Élet Forrása meddő asszonytól születik, s a kegyelem fényesen kezd gyümölcsözni. Örvendezz Joákim, mert atyja lettél az Isten Szülőjének; nincs több olyan, mint Te a földi szülők közt, Istennek kegyeltje. Mert az Istent befogadó Hajadon, Istennek hajléka, a szentséges hegy, Teáltalad adatott meg nékünk. (2-szer.)
Óh különös csoda! A meddő asszony Gyümölcse, felragyogván a mindenek mindenható Teremtőjének intésére, hatalmasan feloldotta a világnak jóra való meddőségét. Anyák ujjongjatok, az Istenszülő anyjával együtt, mondván: Kegyelembefogadott örvendezz! Veled van az Úr, aki megadja Teáltalad a világnak a nagy irgalmat.
A józanság lelkes oszlopának, kegyelemtől tündöklő fényes hajléknak mutatkozván meg a dicsőséges Anna, világra hozta a szűzesség igazi bástyáját, az isteni virágszálat, minden szűzek és szűzességet szeretők ajándékát, a szűzességnek szépségét, ki nyiltan adományozza és adja minden hívőknek a nagy irgalmat.
Dicsőség… most és mindenkor… 6. h.:
Ez az Úrnak napja, örvendjetek népek; mert íme a fénynek mennyegzői terme, és az élet igéjének könyve, anyaméhből tárult elő, és a kelet felé néző kapu megszületvén, várja a nagy Főpap bemenetét, mint az egyedüli, aki bevezeti az Egyetlen Krisztust a földkerekségre, a mi lelkünk üdvösségére.