Húsvéti imaórák
1. imaóra
Typikon:
Ezt a szertartást közvetlenül a hajnali istentisztelet után végezzük.
P: Áldott a mi Istenünk . . .
K: Amin. Krisztus féltámadt halottaiból . . . (3-szor.)
Látván Krisztus feltámadását . . . (3-szor.)
Ypakoi 4, h.: Megelőzvén a hajnalt . . .
Kondákion 8. h.: Bár leszálltál a sírba óh Halhatatlan . . .
Troparion 8. H.: “A sírban testileg, a pokolban lelkileg mint Isten, a Paradicsomban a latorral, a trónuson az Atyával s a Lélekkel együtt voltál, mindeneket betöltve, felfoghatatlan Krisztus.
Dicsőség . . .
Mily életteljesnek, a Paradicsomnál mennyivel gyönyörűbbnek, és minden királyi palotánál valóban ragyogóbbnak, bizonyult óh Krisztus a Te sírod, a mi feltámadásunk forrása.
Most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Óh Magasságosnak megszentelt és isteni hajléka, örvendezz! Mert Általad Istennek Szülője, megadatott az öröm azoknak, kik így kiáltanak Hozzád: Áldott vagy Te az asszonyok között, feddhetetlen Nagyasszony.
Uram irgalmazz. (40-szer.)
Dicsőség . . . most és mindenkor . . . Aki a Keruboknál tiszteltebb . . . Az Úr nevében adj áldást, atyánk.
P: Szent atyáink imái által . . .
K: Amin. Krisztus feltámadt halottaiból : . . (3-szor.)
Dicsőség . . . most és mindenkor : . . Uram irgalmazz. (3-szor.) Adj áldást.
P: elbocsátást mond.
T y p i k o n: Ugyanígy végezzük a Szt. Liturgia előtt a 3. és a 6. imaórát, valamint az esti istentisztelet előtt a 9. imaórát.
TAMÁS VASÁRNAPJA (HÚSVÉTTÓL 2. VASÁRNAP)
SZOMBAT ESTI ISTENTISZTELET
1. kathizma 1. antifonja. (A további vasárnapokon is)
„Uram, Tehozzád kiáltottam” után sztichirák:
(1. h.:) Míg az ajtók zárva voltak, és a tanítványok egybegyűltek, váratlanul megjelentél, mindenható Jézus Istenünk; és megállva azok között, békeséget adtál nekik, s betöltötted őket Szent Lélekkel; majd meghagytad, hogy várjanak, és ne menjenek sehová Jeruzsálemből, amíg fel nem ruháztatnak a fentrőlvaló erővel. Ezért így kiáltunk Hozzád: Megvilágosodásunk és Feltámadásunk és Békeségünk, dicsőség Néked. (2-szer.)
Nyolc nappal feltámadásod után Urunk, megjelentél tanítványaidnak azon a helyen, ahol azok egybegyűltek; és így szólítva meg őket: Békeség néktek! – a kétkedő tanítványnak megmutattad kezeidet, s tisztaságos oldaladat; ő pedig meggyőzve így kiáltott Hozzád: Én Uram és Istenem, dicsőség Néked.(2-szer.)
Tamás, akit Ikernek neveznek, nem volt velük, amikor a zárt ajtókon át beléptél Krisztus; ezért nem is hitte el a néki mondottakat, hitetlenkedésével a hitet erősítve. Ámde Te óh Jóságos, nem találtad méltatlannak arra, hogy megmutasd néki tisztaságos oldaladat, s kezeid és lábaid sebeit. Ő pedig megérintvén és meglátván azokat, úgy vallott meg Téged, mint nem pusztán Istent, és nem egyszerűen Embert, s így kiáltott Hozzád: Én Uram és Istenem, dicsőség Néked. (2-szer.)
Míg a tanítványok bizonytalankodtak, a nyolcadik napon megjelent az Üdvözítő, ahol azok egybegyűltek, és békeséget kívánva nekik, így szólott Tamáshoz: Jöjj Én apostolom, érintsd meg a tenyereket, amelyekbe szegeket ütöttek. Óh Tamásnak jó hitetlensége! A hivőknek szívét meggyőződésre vezette, s félelemmel így kiáltott: Én Uram és Istenem, dicsőség Néked. (2-szer.)
(2. h.:) Midőn a felhámadásod után Urunk, egybegyűltek a tanítványaid, és az ajtók zárva voltak, megjelentél a középen, békeséget adva nekik. Meggyőződve akkor Tamás, kezeidnek, lábaidnak s oldaladnak látásától, Urának és Istenének vallott meg Téged, ki üdvözíted azokat, akik Benned reménykednek, óh Emberszerető.
Bár az ajtók zárva voltak, megjelent Jézus a tanítványainak, bátorságot s békeséget adva nekik. Azután így szól Tamáshoz: Miért nem hiszel Énnékem, hogy feltámadtam a halottakból? Nyújtsd ide kezedet, és helyezd az oldalamba és lásd; mivel te hitetlenkedtél, mindannyian megtanulták így hirdetni, veled együtt szenvedésemet és feltámadásomat: Én Uram és Istenem, dicsőség Néked.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . .
Bár az ajtók zárva voltak, megjelentél Krisztus, tanítványaidnak. Akkor Tamás gondviselés folytán nem volt velük, majd ezt mondta: Nem hiszek, amíg magam is meg nem látom az Urat, és nem látom az oldalát, amelyből vér és víz és a keresztség folyt, míg nem látom meg a sebet, melytől az ember nagy sebesülése meggyógyult, míg nem látom, hogy nem szellem volt Ő, hanem hús és csontok. Ki a halált eltiportad, és Tamást felvilágosítottad, Urunk, dicsőség Néked.
Prokimen: a szombat esti.
Litiai sztichirák:
(4. h.:) Urunk, a Te Istenséged elbírhatatlan fényével, a zárt ajtókon át megjelentél, és megállva a tanítványaid között, feltártad az oldaladat, s megmutatva kezeid és lábaid sebhelyeit, és feloldva a csüggedés levertségét, világosan kimondottad: Barátaim, amint látjátok énbennem a test szerzeményeit, nem a szellem természetét viselem. A kétkedő tanítványt pedig felszólítottad, hogy érintsen félelemmel, mondván neki: Mindeneket átkutattál; jöjj hát s többé ne kételkedj. Ő pedig megérintvén kezével a Te kettős természetedet, félelemmel és hűséggel így kiáltott, a hit által indíttatva: Én Uram és Istenem, dicsőség Néked.
(8. h.:) Érintsd meg kezeddel oldalamat, Tamás – mondja Krisztus, – és jöjj, tapintsd meg a szegeknek helyét is, hittel kutass és légy hivő, ne pedig hitetlen. Tamás pedig, amint ujjával illette az Uralkodót, hatalmasan felkiáltott: Te vagy az én Istenem és Uram, óh Könyörületes, dicsőség Néked.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . .
Míg az ajtók zárva voltak, és a tanítványok egybegyűltek, megjelent az Üdvözítő, ahol azok együtt voltak, s megállva közöttük, ezt mondja Tamásnak: Jöjj érints meg, és nézd meg a szegek helyét, nyujtsd ki a kezedet, és érintsd meg oldalamat, és ne légy többé hitetlen, hanem hittel hirdesd, a halottakból való feltámadásomat.
Előverses sztichirák 4. h.:
Óh milyen különös csoda! Szilárd hitet szült a hitetlenség; mert ezt mondta Tamás: Ha nem látom, el nem hiszem; de azután megérintvén a Krisztus oldalát, Istennek vallotta meg az Isten megtestesült Fiát. Felismerte Őt, ki testileg szenvedett, hirdette a feltámadott Istent, és derűs hangon kiáltott: Én Uram és Istenem, dicsőség Néked.
(Elővers:) Dicsőítsed, Jeruzsálem, az Urat; dicsérd, Sion, a te Istenedet.
Óh milyen különös csoda! Tűzhöz ért a fű, és mégis megmaradt; mert kezét rátéve Tamás, Jézus Krisztus Isten tüzes oldalára, nem égett meg az érintés által, de lelkének engedetlenségét igaz hitté változtatta, és így kiáltott fel forrón, lelke legmélyéből: Uralkodóm és Istenem vagy Te; ki halottaidból feltámadtál; dicsőség Néked.
(Elővers:) Mert megerősítette kapuidnak reteszeit, megáldotta benned fiaidat.
Óh milyen különös csoda! János az Ige kebelén pihent, Tamás pedig méltóvá lett, hogy megérintse oldalát; de az egyik az isteni tudomány mélységét onnan rettegve feltárta, az isteni gondviselést, a másik meg méltóvá lett, hogy beavasson bennünket a titokba; mert határozottan adja az Ő feltámadásának bizonyságát, így kiáltva: Én Uram és Istenem, dicsőség Néked.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . . 5. h.:
Óh Emberszerető, nagy és sejthetetlen a Te könyörületednek sokasága; mert hosszantűrést mutattál, amikor a zsidók ütlegeltek, az apostol megtapintott, és megtagadóid vizsgálgattak. Hogy testesültél meg? Hogy feszítettek keresztre óh Bűntelen? De tégy minket értelmessé, hogy mint Tamás így kiáltsunk Hozzád: Én Uram és Istenem, dicsőség Néked.
Tropárion 7. h.:
Bár a sírboltodat lepecsételték, mint az Élet keltél fel a sírból Krisztus Isten, és a bezárt ajtókon át megjelentél tanítványaidnak, mindenek Feltámadása, megújítva általuk az igaz lelket bennünk, a Te nagy irgalmad szerint.
VASÁRNAP HAJNALI ISTENTISZTELET
„Isten az Úr” után tropárion 7. h.:
Bár a sírboltodat lepecsételték . . . 3-szor. (L.: az esti istentisztelet végén.)
1. sztichológia után kathizma 1. h.:
Midőn a zsidóktól való félelmükben a tanítványok elrejtőztek, és a Sionon egybegyűltek, beléptél hozzájuk óh Jóságos, és a zárt ajtókon át megálltál köztük, örömet szerezve nekik, s megmutattad kezeidet és legtisztább oldaladnak sebeit; mondván a hitetlen tanítványnak: Nyújtsd ide a kezedet és vizsgálj meg, hogy valóban Én vagyok az, ki éretted szenvedtem.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . . Ugyanaz.
2. sztichológia után kathizma 1. h.:
Megjelentél mint az Élet, a zárt ajtókon át a tanítványoknak Krisztus, s megmutattad oldaladat, kezeidet s lábaidat, bizonyítva a sírból való feltámadásodat; de Tamás nem volt ott akkor, s azért így szólt: Ha magam nem látom meg Őt, nem hiszek a szavatoknak.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . . Ugyanaz.
Polyeleosz után magasztalás:
Magasztalunk Téged, életetadó Krisztus, aki miérettünk alászállottál az alvilágba, és magaddal mindeneket feltámasztottál.
Választott zsoltári versek:
Az Úr uralkodik, ékességbe öltözött. – Hatalomba öltözött az Úr, és körülövezte magát. – És megerősítette a földkerekséget, amely nem rendül meg. – Kész a Te trónusod akkortól kezdve, öröktől fogva való vagy Te. – Támadjon fel az Isten, és szóródjanak szét az Ő ellenségei. És meneküljenek az Ő színe elől, akik gyűlölik Őt. – Ez a nap, amelyet alkotott az Úr, vigadjunk és örvendezz��nk benne. – Dicsőség . . . most és mindenkor . . . Alliluia, Alliluia, Alliluia. Dicsőség Néked, Isten. (3-szor.)
Polyeleosz utáni kathizma 1. h.:
Látván az Én oldalamat és a szegek helyeit, miért nem hiszel óh Tamás, az Én feltámadásomban? – mondotta az Úr, midőn feltámadt a sírból, és megjelent titokzatosan az apostoloknak. Az Iker pedig meggyőzve, így kiáltott fel az Alkotóhoz: Istenem vagy és Uram.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . . Ugyanaz.
Lépcsőének: a 4. hang 1. antifónja. (L.: a Horologionban.)
Prokimen 4. h.:
Dicsőítsed, Jeruzsálem, az Urat; dicsérd, Sion, a te Istenedet. Mert megerősítette kapuidnak reteszeit, megáldotta benned fiaidat.
Evangélium: az 1. hajnali (Mt 28, 16-20;)
„Látván Krisztus feltámadását . . .” (L.: a Horologionban.)
50. zsoltár után:
Dicsőség . . . Az apostoloknak közbenjárásai által, óh Irgalmas, töröld el bűneink sokaságát. Most és mindenkor . . . Isten Szülőjének közbenjárásai által, óh Irgalmas, töröld el bűneink sokaságát.
(Vers:) Irgalmazz nékem, Tsten . . . (L.: a Horologionban.)
Feltámadván Jézus a sírból . . . (L.: ugyanoít.)
Kánon 1. h.:
Katavasziák: a húsvétiak. (L.: a húsvét-hajnali istentiszteletben.)
1. óda
Irmosz: „Énekeljünk minden népek Annak, ki a fáraó keserves rabságából megmentette Izráelt, és a tenger mélyén száraz lábbal átvezette; énekeljünk győzedelmi éneket, mert megdicsőíttetett.”
3. óda
Irmosz: „Erősíts meg engem Krisztus, parancsolataid sziklájára, és világosíts meg orcád világosságával; mert nincsen szent Rajtad kívül, óh Emberszerető.”
Ypakoi 6. h.:
Amiképen tanítványaid közt megjelentél Üdvözítő, békeséget adva nekik, jöjj el miközénk is, és üdvözíts minket.
4. óda
Irmosz: „Nagy a Te gondviselésed titka, Krisztus! Látván ezt előre, fentről nyert istenes látással Habakum, így kiáltott Hozzád: Kijöttél népednek üdvözítésére, óh Emberszerető.”
5. óda
Irmosz: „Éjszakából fölserkenve, magasztalunk Téged Krisztus, az Atyával együtt kezdet nélkül valót, és lelkünk Üdvözítőjét; ajándékozz békeséget a világnak, óh Emberszerető.”
6. óda
Irmosz: „A prófétát megmentetted a cethalból, óh Emberszerető; vezess ki engem is a vétkeknek mélységéből, könyörgök Tehozzád.”
Kondákion 8. h.:
Szorgos jobbjával tapintotta meg Tamás, a Te életetadó oldaladat, Krisztus Isten, s amint a bezárt ajtókon át beléptél, a többi apostolokkal együtt így kiáltott Hozzád: Uram vagy és Istenem.
Ikosz: Ki óvta meg a tanítvány tenyerét, hogy nem emésztetett el, midőn az Úr tüzes oldalához közelített? Ki adott neki annyi merészséget, hogy meg merje érinteni a lángoló csontot? Minden bizonnyal maga az Érintett; mert ha nem az Ő oldala adott volna erőt a földből való jobbnak, hogyan érinthette volna a szenvedések nyomait, melyek megrengették a fentieket s a lentieket? Ez a kegyelem adatott meg Tamásnak, hogy azt megérintse, és Krisztushoz így kiáltson: Uram vagy és Istenem.
7. óda
Irmosz: „Midőn a zene összhangja, hívta a népeket a bálvány imádására, Sion dalaiból énekelve atyáiknak módján Dávid gyermekei, lerontották a zsarnoknak gonosz rendeletét, s a lángot harmattá változtatták, dicsérőéneket zengve: Atyáinknak fölöttébb magasztalt Istene, mi Istenünk, áldott vagy.”
8. óda
Irmosz: „Ki az égő kemencének tűzlángjában megőrizte az ifjakat, és angyal képében alászállt hozzájuk, Őt az Urat dicsérjétek és magasztaljátok mindörökké.”
9. óda
„Aki a Keruboknál tiszteltebb . . .” Elmarad.
Irmosz: „Téged, a sugárzó fáklyát, és Istennek Anyját, a tündöklő dicsőséget, és minden teremtményeknél feljebbvalót, énekekben magasztalunk.”
Kánon után:
(1. h.:) Szent a mi Urunk Istenünk. (3-szor.)
Exaposztilárion 3. h.:
Tagjaimnak sebhelyeit a kezeddel megvizsgálván óh Tamás, ne légy hitetlen Irántam, ki éretted kaptam a sebeket; érts egyet a tanítványokkal, és hirdesd az elő Istent. (2-szer.)
Dicsőség . . . most és mindenkor . . .
Ma a tavasz illatozik, és ujjong a teremtés; ma lehull a zárja a kapuknak, és a kedvelt Tamás hitetlenségének, aki így kiált fel: Én Uram és Istenem.
Dicséreti sztichirák 1. H.:
A sírból való félelmetes feltámadásod után, óh Életetadó Krisztus, amiképen a sírboltnak pecsétjeit nem törted le, úgy a zárt ajtón át léptél be a fölöttébb dicső tanítványaidhoz, örömmel töltve el őket, és átadva nekik a Te igaz Lelkedet, mérhetetlen irgalmadért. (2-szer.)
Tamás az Iker, nem volt akkor jelen, amikor Te megjelentél a tanítványoknak, Urunk; ezért nem is hitte el a feltámadásodat, hanem így szólott azokhoz, akik láttak Téged: Ha nem teszem ujjamat az oldalába, és a szegek sebeibe, nem hiszem el, hogy feltámadt.
Érints meg ahogyan akarsz – mondotta Krisztus Tamásnak, – nyújtsd kezedet és ismerj föl, hogy csontjaim vannak s földi testem; és ne légy többé hitetlen, hanem higgy mint a többiek. Amaz pedig felkiáltott: Istenem és Uram vagy Te; dicsőség a Te feltámadásodnak.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . . 6. H.:
Nyolc nappal feltámadásod után, Jézus Király, az Atyának egyszülött Igéje, a zárt ajtókon át megjelentél tanítványaidnak, a Te békeségedet ajándékozva nekik, s a hitetlen tanítv��nynak megmutattad a sebhelyeidet: Jöjj, érintsd meg kezeimet s lábaimat, és legtisztább oldalamat. Amaz pedig így meggyőzve, felkiáltott Hozzád: Én Uram és Istenem, dicsőség Néked.
Doxológia után tropárion 7. h.:
Bár a sírboltodat lepecsételték . . .
SZENT LITURGIA
Kis Bemenet után:
Tropárion 7. h.: Bár a sírboltodat lepecsételték… Dicsőség… most és mindenkor… Kondákion 8. h.: Szorgos jobbjával tapintotta meg Tamás …
Apostoli prokimen 3. h.:
Nagy a mi Urunk és nagy az Ő ereje, és az Ő bölcseségének nincsen határa.
Dicsérjétek az Urat, mert jó az ének; kedves legyen a mi Istenünknek a dicséret.
Apostol: Ap. Csel. 5, 12-20; Evangélium: Jn 20, 19-31;
Kinonikon:
Dicsőítsed, Jeruzsálem, az Urat; dicsérd, Sion, a te Istenedet. Alliluia.