SZAMARIAI ASSZONY VASÁRNAPJA
(Húsvéttól 5. vasárnap)
SZOMBAT ESTI ISTENTISZTELET
“Uram, Tehozzád kiáltottam” után
Oktoichosz 4 sztichirája 4. h. Pünkösdi időszak felezésének sztichirái 4. h.:
Eljött ama napoknak közepe, amelyek az üdvösséges feltámadással kezdődtek, és az isteni Pünkösddel megpecsételtetnek; és tündököl mindkét felől nyerve ragyogását, és a kettőt egyesítve magában; és ünnepel előre jelentve, az Úr mennybemenetelének a dicsőségét.
Hallotta és örvendezett Sion, midőn a Krisztus feltámadása hírül adatott; és hűséges gyermekei vigadoztak annak láttán, ahogy Ő a Lélek által lemossa a Krisztus-ölés gyalázatát. Készülődik ünnepelve a kettőnekörömteli közepét.
Elközelgett az Isteni Léleknek, mindenekre való bőséges kiáradása, amiképen megíratott; ezt hirdeti az időnek fele, amely eltelt a Krisztus halála, eltemettetése és feltámadása után, a tanítványoknak adott, igaz ígérete óta, amelyben kijelentette a Vigasztaló eljövetelét.
Szamariai asszony sztichirái:
(1. h.:) A forráshoz jött a csodáknak Forrása a hatodik órában, hogy életet adjon Éva gyümölcsének; mert Éva is ebben az órában űzetett ki a Paradicsomból, a kígyónak álnoksága folytán. Közeledett pedig a szamariai asszony vizet meríteni, kit is látván a Megváltó, így szólt: Adjál vizet innom, és Én élő vízzel elégítelek meg téged. És a városba sietve az értelmes asszony, tüstént hirdette a sokaságnak: Jertek; lássátok a Krisztus Urat, a mi lelkünk Üdvözítőjét.
(2. h.:) Midőn az Úr a kúthoz jött, a szamariai asszony kérte a Könyörületest: Add nékem a hitnek vizét, s elnyerem a fürdő vizét, az örömet és megváltást. Óh életetadó Urunk, dicsőség Néked.
Az Atyának Vele együtt időtelep, és örökkévaló Fia és Igéje, eljött a forráshoz, mint a gyógyulás Forrása; a Szamariából való asszony pedig odament, hogy vizet merítsen, kit is látván a Megváltó, így szólt: Adjál vizet innom, és menj, hívd ide a férjedet. Amaz pedig mint Emberrel és nem Istennel beszélve, s titkolózni igyekezve így szólt: Nincsen férjem. A Mester így felelt néki: Igazat mondottál, hogy nincs férjed; mert öt férjed is volt, és az, aki most van, nem a férjed. A n�� ekkor elámulva a beszédén, és a városba sietve, kiáltott a sokasághoz, mondván: Jertek, lássátok a Krisztust, ki megadja a világnak a nagy irgalmat.
Dicsőség . . . 6. h.:
Jákob kútjánál találta Jézus a szamariai asszonyt; és vizet kér tőle, ki a földet felhőkkel borítja. Óh minő csoda ez! Ő, aki a Kerubokon hordoztatik, parázna asszonnyal beszélgetett; vizet kért, aki a földet a vizekre függesztette; vizet keres, ki a vizek forrásait és tavait kiönti, magához akarva emelni az asszonyt, kire a gonosz ellenség leselkedik, és megitatni az életnek vizével, a vétkekben ádázul gyötrődőt, mint egyedül irgalmas és embereket szerető. .
Most és mindenkor . . . 4. h.: (Theoíokion)
Dávid próféta egykoron, ki Néked istenősöd volt, így énekelt Rólad Annak, aki Veled nagy dolgokat cselekedett, Istennek Szülője: Jobbod felől állt meg a Királynő. Mert életethozó Anyává tett Téged, az Általad atya nélkül Emberré lett Isten, hogy újjáalkossa a szenvedélyektől elrontott képmását, és hogy megtalálva a hegyekben eltévedett bárányt, vállaira vegye s az Atyához vigye, és a maga akaratából a Mennyei Hatalmakkal egyesítse, és megváltsa a világot Ó, a Krisztus, akié a nagy és gazdag irgalom.
Prokimen: a szombat esti.
Litiai sztichirák: a templom-ünnepiek.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . . 3. h.:
Örvendezzék ma vidáman az ég és a föld, mert megjelent Krisztus, megtestesülvén mint Ember, hogy épségben kiragadja Ádámot az átokból, és csodáktól csodálatos a Szamariába Érkező. És megjelent az asszonynak vizet kérve, akit a felhők vizei vesznek körül. Azért minden hivők hódoljunk Őnéki, ki érettünk önként lett szegénnyé, az Ő könyörületes akaratából.
Előverses sztichirák:
Oktoichosz sztichirája 4. h.:
Urunk, felmenvén a keresztre, eltörölted az ősszülői átkunkat, és alászállván az alvilágba, kiszabadítottad az időtelen időktől megkötözötteket, enyészetlenséget ajándékozva az emberek nemzetségének; amiért is énekelve dicsőítjük az életetadó és megváltó feltámadásodat.
Folytatva, a húsvéti sztichirák 5. h.
Dicsőség . . . 8. h.:
Amikor a földön megjelentél, mondhatatlan gondviselésedben, Krisztus Istenünk, meghallván a szamariai asszony emberszerető beszédedet, otthagyta a vedrét a forrásnál, és elfutott így szólva a városbelieknek: Jertek, lássátok a szívek Ismerőjét! Hátha Ő a Krisztus, akit várunk, és akié a nagy irgalom.
Most és mindenkor . . . 5. h.: Feltámadás napja van . . .
Tropárion 4. h.:
A feltámadás örvendetes hírét, megtudván az angyaltól az Urat követő asszonyok, és elvetvén az ősatyai ítéletet, boldogan mondották az apostoloknak: Legyőzetett a halál, feltámadt a Krisztus Isten, ajándékozva a világnak a nagy irgalmat.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . . 8. h.:
Az ünnepi időszak közepén, itasd meg a szomjazó lelkemet, az istenfélelemnek vizével, mert megmondtad mindeneknek, Üdvözítő: Aki szomjuhozik, jöjjön Énhozzám és igyék. Életnek Forrása, Krisztus Isten, dicsőség Néked.
(Virrasztó istentisztelet vagy litia esetén:)
Istennek Szűz Szülője örvendezz . . . 2-szer. (8. h.:) Az ünnepi időszak közepén . . .
VASÁRNAP HAJNALI ISTENTISZTELET
„Isten az Úr” után
Tropárion 4. h.: A feltámadás örvendetes hírét… 2-szer. Dicsőség… most és mindenkor… 8. h.:
Az ünnepi időszak közepén…
1. sztichológia után kathizma 4. .h.:
Rátekintve a sírbolt bejáratára, és nem bírva elviselni az angyalnak fényét, a kenetvivő asszonyok rettegéssel megrémültek, és így szóltak: Vajjon ellopták volna Azt, aki a latornak megnyitotta a Paradicsomot? Vagy talán feltámadt, ki a szenvedése előtt hirdette a feltámadást? Valóban feltámadt Krisztus Isten, megadva az alvilágban lévőknek az életet és a feltámadást.
Dicsőség…
Feltámadtál a sírból mint halhatatlan, Üdvözítő, és egyúttal fölkeltetted világodat hatalmaddal, Krisztus Istenünk; erőddel megtörted a halál hatalmát, megmutattad mindeneknek, óh Irgalmas, a feltámadást, amiért is dicsőítünk Téged, egyedüli Emberszerető.
Most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Az időtelen időktől rejtett, és az angyalok előtt is ismeretlen titok, megnyilatkozott a földieknek, Teáltalad Istenek Szülője: Isten az Ő összevegyítetlen egységében megtestesült, és érettünk önként elvállalta a keresztet, amely által feltámasztván az elsőnek alkotottat, megmentette a haláltól a mi lelkünket.
2. sztichológia után kathizma 4. h.:
A felső magasságokból szállott alá a fehérbe öltözött Gábriel, és a sírkőhöz érkezve, ahol az Életnek Sziklája volt eltemetve, így kiáltott a zokogó asszonyokhoz: Szüntessétek meg a gyászos siralmatokat, mert mindenkor veletek van a kegyelem; akit sírva kerestek – bízzatok, – valóban feltámadott; azért mondjátok meg az apostoloknak, hogy feltámadott az Úr.
Dicsőség . . .
Saját akaratodból szenvedted el. . . Most és mindenkor . . . (Theotokion:) Ámulatba esett József . . .
Polyeleosz elmarad.
Feltámadási áldásénekek 5. h.
Ypakoi, lépcsőének és prokimen a 4. hang szerint.
Evangélium: a 7. hajnali (Jn 20, 1-10;)
„Látván Krisztus feltámadását . . .” és a továbbiak mint Tamáss vasárnapján.
K á n o n : a husvéti. Katavasziák: a husvétiak.
Az ódák végén: a theotokionok, mint Kenetvivők vasárnapján.
3. óda után kondákion 4. h.:
A törvényes ünnepszak közepén, mindeneknek Alkotója és Uralkodója, Krisztus Isten, így szólottál a jelenlévőkhöz: Jertek és merítsetek a halhatatlanság vizéből. Leborulunk azért Teelőtted, és hittel kiáltjuk: Ajándékozd nekünk a Te könyörületedet, mert Te vagy az életünk Forrása.
Ikosz:
A vétkek törvénytelenségétől kiszikkadt lelkemet öntözd meg Vérednek patakjával, és tedd azt erényeket termővé; mert Te mondottad mindannyiunknak, Isten Szentséges Igéje, hogy járuljunk Hozzád, és merítsünk az enyészhetetlenség vízéből, amely él és lemossa azok bűneit, akik a Te dicsőséges és isteni feltámadásodat magasztalják; megadva, óh Jóságos, a Lélek valóban fentrőlvaló erejét tanítványaidnak, akik Téged Istennek ismernek; mert Te vagy az életünk Forrása.
Kathizma 4. h.:
Örvendezzék az ég, ujjongjanak a földiek, mert megjelent a Szűztől Krisztus mint Ember, és a halálával megmentett az enyészettől minden emberit; és csodákban tündökölve a szamariai aszszony előtt, vizet kérve megadja a gyógyulás forrását, mint egyedül Halhatatlan.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . .
Bölcseségnek Adományozója és Uralkodó, a törvényes ünnep eljövetelekor, a templomban ülve tanítottál, így beszélve mindenekhez: Jöjjetek ti szomjúhozók, igyatok a vízből, melyet én most nyújtok, amelytől az istenes életnek és gyönyörnek élvezői lesztek, ti emberek mindannyian.
6. óda után kondákion 8. h.:
Hittel járult a forráshoz a szamariai asszony, és meglátott Téged, a Bölcseség Vizét, amelyből is bőségesen részesült, s a fentrőlvaló Országot választotta, mindörökre a boldog.
Ikosz:
Hallgassuk meg a tisztaságos titkokat, miként tanít minket János, mi történt Szamariában: hogyan szólott az Úr az asszonyhoz, vizet kérve, aki a vizeket a gyűjtőhelyükre egybegyűjtötte, s aki együtt uralkodik az Atyával és a Lélekkel. Mert eljött, hogy megkeresse a saját képmását, mindörökre, mint Boldog.
Kánon után:
Szent a mi Urunk Istenünk. (3-szor.)
Exaposztilárion 2. h.:
Testileg elszunnyadván mint a halandók, Urunk és Királyunk, harmadnapra feltámadtál, fölemelve az enyészetből Ádámot; és megsemmisítve a halált, óh enyészhetetlenség Húsvétja, világ Üdvössége.
Dicsőség . . .
Szamariába érkeztél, mindenható Üdvözítő, és az asszonnyal beszélve, vizet kértél tőle inni, ki a terméskőből fakasztottál vizet a zsidóknak. A Te hitedre vezérelted őt, és most az életet élvezi a mennyben mindörökké.
Most és mindenkor . . .
Az ünnepszak felén eljöttél a templomba, óh Ernberszerető, és így szóltál: Kiket eltölt a szomjúság, jertek Hozzám és merítsetek, az élő és folyó Vízből, amely által mindannyian a halhatatlan élet gyönyörűségét és kegyelmét élvezitek.
Dicséreti sztichirák 4. h.:
Oktoichosz 6 sztichirája. Szamariai asszony sztichirái:
(Vers:) Indulj meg és haladj szerencsésen; uralkodjál az igazságért, a szelídségért és az igazságosságért.
(3. h.:) Örvendezzék ma vidáman az ég és a föld . . .
(Vers:) Szeretted az igazságot és gyűlölted a törvénytelenséget.
(6. h.:) Így szól az Úr a szamariai nőhöz: Ha ismernéd Isten ajándékát, és hogy ki Az, aki mondja néked: adjál vizet innom, te kérnéd Őt, s adna néked innod, hogy soha meg ne szomjazzál; – mondja az Úr.
Dicsőség . . .
Az életet fakasztó Forrás, Jézus a mi Üdvözítőnk, megjelent Jákob ősatya forrásánál, és vizet kért inni a szamariai asszonytől. Mikor pedig amaz megjegyezte, hogy a zsidók ővelük nem érintkeznek, a bölcs Teremtő rávezeti őt édes szávaival, hogy inkább ő kérjen Tőle az örökké élő Vízből, melyet is elnyerve, mndenkinek hírül vitte, mondván: Jöjjetek, lássátok a titkoknak Ismerőjét és Istent, aki testben megjelent, hogy megváltsa az embert.
Most és mindenkor : . . (Theotokion:)
Fölöttébb áldott vagy, Isten Szűz Szülője . . .
Doxológia után:
a hajnali feltámadási tropárion.
SZENT LITURGIA
Kis Bemenet után:
Tropárionok:
(4. h.:) A feltámadás örvendetes hírét . . .
(8. h.:) Az ünnepi időszak közepén . . .
Dicsőség . . .
Kondákion 8. h.:
Hittel járult a forráshoz . . .
Most és mindenkor . . .
Kondákion 4. h.:
A törvényes ünnepszak közepén . . .
Apostoli prokimen 3. h.:
Énekeljetek a mi Istenünknek, énekeljetek! Énekeljetek a mi Királyunknak, énekeljetek!
Minden népek tapsoljatok kezeitekkel; ujjongjatok Istenhez az örömnek hangján.
Apcstol: Ap. Csel. 11, 19-26; 29-30; Evangélium: Jn 4, 5-42;
Kinonikon: Krisztus Testét vegyétek, a halhatatlan Forrást ízleljétek. Alliluia.
Dicsérjétek az Urat a mennyekből, dicsérjétek Őt a magasságban. Alliluia.