1. imaóra

P: Áldott a mi Istenünk . . .
K: Amin. Dicsőség Néked, Istenünk, dicsőség Néked. Mennyei Király . . .
Triszágion . . .  Mi Atyánk . . .
P: Mert Tied az Ország . . .
K: Amin. Uram irgalmazz. (12-szer.) Dicsőség . . . most és mindenkor . . . Jertek, hódoljunk . . .
5. zsoltár
2. zsoltár
21. zsoltár

Dicsőség . . . most és mindenkor . . .
Alliluia, Alliluia, Alliluia. Dicsőség Néked, Isten. (3-szor.) Uram irgalmazz. (3-szor.)
Dicsőség . . . 1. h.:
Midőn a keresztre feszíttettél Krisztus, eltöröltetett a zsarnokság, és eltiportatott az ellenség ereje; mert nem angyal, se nem ember, hanem Temagad Urunk, üdvözítettél minket. Dicsőség Néked.
Most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Minek is nevezzünk Téged, Kegyelembefogadott? Mennynek-é, mert felkeltetted az igazság Napvilágát? Paradicsomnak-e, mert kihajtottad az enyészetlenség Virágát? Szűznek-e, mert érintetlennek maradtál? Tisztaságos Anyának-e, mert szent karjaidban hordoztad a Fiadat, a mindenek Istenét? Őt kérleld, hogy üdvözítse a mi lelkünket.

Tropárionok 8. h.:

Ma meghasad a templom kárpitja, intelmül a törvényteleneknek, és a nap elrejti sugarait, látván keresztrefeszítve az Uralkodót. (2-szer.)

(Elővers:) Miért zúgolódnak a nemzetek, és a népek miért készülődnek hívságokra?

Mint a juh a leölésre vezettettél Krisztus Király, és mint ártatlan bárányt szegeztek a keresztre törvényszegő férfiak, a mi bűneinkért óh Emberszerető.

(Elővers:) Megjelentek a föld királyai, és a fejedelmek egybegyülekeztek az Úr ellen, az Ő Felkentje ellen.

Mint a juh a leölésre vezettettél . . . (L.: fentebb.) Dicsőség . . .

A törvénytelenekhez, akik elfogtak Téged, türelmesen így szólottál Urunk: Hogyha megvertétek is a Pásztort, és szétszórtátok is a tizenkét juhot, az Én tanítványaimat, tizenkettőnél több angyali sereget állíthatnék elő; de türelmes vagyok, hogy beteljesedjék, amit prófétáim által, burkoltan és rejtelmesen kinyilatkoztattam néktek. Urunk, dicsőség Néked.
Most és mindenkor . . . Ugyanaz.

Prokimen 4. h.:

Szíve törvénytelenségeket gyűjtött össze magában.
Boldog az, aki pártját fogja a szegénynek és a nyomorultnak.

Ószövetségi olvasmány (Zakariás 11, 10-13;):
Ezeket mondja az Úr: Megragadom a szép pálcámat és elvetem azt, hogy felbontsam szövetségemet, melyet minden néppel kötöttem; és felbomlik azon a napon, és megismerik a kananeusok a Nékem őrzött juhokat, mert az Úr igéje ez. És így szólok hozzájuk: Ha jónak tűnik előttetek, adjátok meg a béremet, máskülönben ne tegyétek; és megállapították a béremet harminc ezüstpénzben. És szólott az Úr hozzám: Vesd azokat az olvasztó kemencébe, és meggondolom, helyes-e, hogy ilyen módon megpróbáltattam érettük. És vettem a harminc ezüstpénzt, és bedobtam az Úrnak házába, az olvasztó kemencébe, amint parancsolta nékem az Úr.

Apostol: Gal. 6, 14-18;
Evangélium: Mt 27, 1-56;

Közvetlenül utána, olvasva:

Lépteimet irányítsd a Te beszéded szerint, és ne kerítsen engem hatalmába semmiféle törvénytelenség. Ments meg engem az emberek rágalmaitól, és megőrzöm parancsolataidat. Világosítsd meg orcádat a Te szolgádon, és taníts meg engem a Te igazságaidra. Teljenek meg ajkaim a Te dicséreteddel, Uram, hogy énekeljem a Te dicsőségedet, egész napon át a Te fennségedet.

Triszágion. Mi Atyánk . . .

P: Mert Tied az Ország . . .
K: Ámin.

Kondákion 8. h.:

Akit érettünk keresztre feszítettek, jertek dicsérjük mindnyájan; mert Őt látván a keresztfán Mária, így szólott: Bár a keresztet szenveded, Te vagy az én Fiam és Istenem.

Uram irgalmazz. (40-szer.)

Akit minden időben és minden órában, a mennyben és a földön imádnak és dicsőítenek, Krisztus Isten, aki hosszantűrő, nagyirgalmú és igen könyörületes vagy, aki az igazakat szereted és a bűnösöknek irgalmazol, és aki az eljövendő javak ígéretével üdvösségre hívsz mindeneket, Temagad Urunk, fogadd el ebben az órában is a mi fohászkodásunkat, és vezéreld a mi életünket a Te parancsolataid szerint. Szenteld meg lelkünket, tedd tisztává testünket, igazítsd gondolatainkat, tisztítsd meg értelmünket, és szabadíts meg minket minden bánkódástól, bajtól és fájdalomtól. Végy körül minket szent angyalaiddal, hogy az ő őrködésüktől oltalmazva és vezérelve, a hit egységére és a Te megközelíthetetlen dicsőséged ismeretére jussunk; mert áldott vagy mindőrökön örökké. Ámin.

Uram irgalmazz. (3-szor.)
Dicsőség . . . most és mindenkor . . .
Aki a Keruboknál tiszteltebb és a Szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, aki az Isten Igét sérületlenül szülted, Istennek valóságos Szülője, Téged magasztalunk. Az Úr nevében adj áldást, atyánk.

P: Könyörüljön rajtunk az Isten . . .
K: Ámin.
P: Krisztus, igaz Világosság, aki megvilágosítasz és megszentelsz a világra jövő minden embert, jelöltessék meg rajtunk a Te orcádnak világossága, hogy megláthassuk abban a megközelíthetetlen Világosságot; és irányítsd lépteinket a Te parancsolataid munkálására, a Te tisztaságos Anyádnak és minden szenteidnek közbenjárásai által. Ámin.

3. imaóra

Jertek, hódoljunk . . .
34. zsoltár
108. zsoltár
50. zsoltár
Dicsőség . . . most és mindenkor . . .
Alliluia, Alliluia, Alliluia. Dicsőség Néked, Isten. (3-szor.) Uram irgalmazz. (3-szor.)
Dicsőség . . . 6. h.:
Urunk, halálra ítéltek a zsidók Téged, a mindenek Életét; kik a Vörös Tengert vessző által átlábolták, Téged keresztre szegeztek, és kik a sziklából mézet szívtak, Téged epével kínáltak. De Te mindezt önként elszenvedted, hogy minket megszabadítsál az ellenség rabságából. Krisztus Isten, dicsőség Néked.
Most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Istennek Szülője, Te vagy az igazi szöllőtőke, amelyről kisarjadt nékünk az Élet Gyümölcse. Hozzád esedezünk Nagyasszonyunk, járj közre az apostolokkal és minden szentekkel, hogy irgalmat nyerjen a mi lelkünk.

Tropárionok 8. h.:
A zsidóktól való félelmében, Péter a Te barátod és társad, megtagadott Téged Urunk, majd azután keseregve így kiáltott: Könnyeimet meg ne vessed, amiért ígértem óh Könyörületes, hogy megőrzöm hűségemet, s mégsem őriztem meg. A mi bűnbánatunkat is úgy fogadd el, és irgalmazz nekünk. (2-szer.)

(Elővers:) Szavaimat hallgasd meg, Uram; értsd meg kiáltásomat.

Midőn a drága kereszted előtt Urunk, a katonák gúnyolódtak Veled, elámultak a Mennyei Seregek; mert fölvetted a gyalázat koszorúját, ki a földet virágokkal felékesítetted, és megcsúfoltatva felöltötted a palástot, aki a mennyboltozatot fellegekbe öltöztetted. Mert ilyen gondviselésben nyilatkozott meg könyörületed. Nagy a Te irgalmad Krisztus, dicsőség Néked.

(Elővers:) Figyelj föl könyörgésem hangjára, én Királyom és Istenem.

Midőn a drága kereszted előtt . . .
Dicsőség . . . 5. h.:
A keresztre vonszoltatva, így kiáltottál fel Urunk: Mely művemért akartok megfeszíteni óh zsidók? Hogy bénáitokat talpraállítottam? Hogy a halottakat mint álomból fölkeltettem? A vérfolyásos nőt meggyógyítottam, a kananeus asszonyon megkönyörültem; mely művemért akartok megölni óh zsidók? Ámde Abban, akit most át fogtok szúrni, meglátjátok majd a Krisztust, ti törvénytelenek.
Most és mindenkor . . . Ugyanaz.

Prokimen 4. h.:

Mert én készen állok a korbácsra, és fájdalmam előttem van sz��ntelen.
Uram, felindulásodban ne feddjél meg engem, és haragodban ne büntess meg engem.

Ószövetségi olvasmány (Ézsaiás 50,4-11;)

Az Úr értelmes nyelvet adott nékem, hogy tudjam, mikor kell szót szólanom; felébresztett kora reggel, fült adott nékem a hallásra, és az Úr tanítása megnyitja füleimet, én pedig nem zúgolódom, sem ellent nem mondok. Hátamat korbácsolásra adtam, orcáimat ütésekre, arcomat pedig nem fordítottam el a köpések szégyenétől, és a feneséges Úr volt az én segítőm. Ezért meg nem szégyenültem, hanem olyanná tettem arcomat, mint a kemény szikla; és tudtam, hogy nem szégyenülök meg, mert közeledik az én Megigazítóm. Kicsoda az én vádlóm? Álljon elém mindjárt!
És kicsoda az én kárhoztatóm? Közelítsen hozzám! Íme a feneséges Úr megsegít engem; kicsoda bántalmazhat engem? Íme ti mindnyájan mint a köntös elavultok, és a moly emészt el benneteket. Kicsoda közületek féli az Urat? Hallgasson az Ő szolgájának szavára. Kik a sötétségben jártok, és kiknek nincsen világosságtok, bízzatok az Úrnak nevében, és támaszkodjatok Istenre. Íme ti mindnyájan tüzet gyújtotok és erőt vesztek a lángon; járjatok tüzetek fényében és a lángban, melyet gyújtottatok. Énérettem történtek veletek mindezek; bánattal fogtok lepihenni.

Apostol: Róm. 5, 6-10;
Evangélium: Mk 15, 16-41;
Közvetlenül utána, olvasva:

Áldott az Úr Isten, áldott az Úr napról napra; segítsen meg minket a mi üdvösségünk Istene, az üdvözítés Istene.

Folytatás mint az 1. imaórában.

Befejező ima:

Uralkodó Isten, mindenható Atya, Úr Jézus Krisztus, egyszülött Fiú, és Szent Lélek; egy Istenség, egy Hatalom, irgalmazz nékem bűnösnek, és Néked tetsző ítélettel üdvözíts engem, a Te méltatlan szolgádat; mert áldott vagy mindőrökön örökké. Amin.

6. imaóra

Jertek, hódoljunk . . .
53. zsoltár
139. zsoltár
90. zsoltár
Dicsőség . . . most és mindenkor . . .
Alliluia, Alüluia, Alliluia. Dicsőség Néked, Isten. (3-szor.)
Uram. irgalmazz. (3-szor.)
Dicsőség . . . 2. h.:
Üdvösséget munkáltál a földnek közepette, Krisztus Isten, és kitártad a kereszten tisztaságos kezeidet, egybegyűjtve minden nemzeteket, amelyek így kiáltanak Hozzád: Urunk, dicsőség Néked. Most és mindenkor . . : (Theotokion:)
Minthogy nincsen bátorságunk a sok bűnünk miatt, Te kérleld a Szülöttedet, Istennek Szűz Szülője; mert nagy hatása van az Anya könyörgésének az Uralkodó jóindulatára. Ne vesd meg a bűnösök esedezéseit óh Tisztaságos, mert irgalmas és kész üdvözíteni Ő, ki érettünk szenvedni is hajlandó volt.

Tropárionok 8. h.:

Így szól az Úr a zsidókhoz: Én népem, mit cselekedtem néked, avagy mivel bántottalak meg? Világtalanjaidat látókká tettem, bélpoklosaidat megtisztítottam, ágyban fekvő betegeidet fölkeltettem. Én népem, mit cselekedtem néked, és mivel viszonoztad azt Nékem? A mannáért epét adtál, a vízért ecetet, szeretetemért a keresztre szegeztél. Ámde már nem tűrök tovább: elhívom a nemzeteket, és ők dicsőítenek majd, az Atyával s a Lélekkel együtt; és Én ajándékul adom nekik az örök életet. (2-szer.)

(Elővers:) Eledelül epét adtak nékem, és szomjúságomban ecettel itattak.

Izráel törvényhozói, zsidók és farizeusok, az apostolok gyülekezete így kiált hozzátok: Íme az a templom, amelyet lerontottatok, és íme a Bárány, akit keresztre feszítettetek, és a sírba helyeztetek, de tulajdon hatalmánál fogva feltámadott. Ne ámítsátok hát magatokat óh zsidók; hiszen Ő az, ki megmentett benneteket a tengerben, és táplált a pusztaságban; Ő a világnak élete, világossága és békesége.

(Elővers:) Szabadíts meg engem, Isten, mert lelkemig jutottak el a vizek.

Izráel törvényhozói . . . (L.: fentebb.)
Dicsőség . . . 5. h.:

Jertek óh krisztushordozó népek, lássuk miben egyezett meg az áruló Júdás, a törvénytelen papokkal a mi Üdvözítőnk ellen. Ma halálra méltónak jelentették ki a halhatatlan Igét, átadták Őt Pilátusnak, és a Koponyák helyén keresztrefeszítették. Ezeket szenvedve, így kiáltott a mi Üdvözítőnk: Bocsásd meg nekik ezt a bűnüket Atyám, hogy a nemzetek megismerjék, a halottakból való feltámadásomat.
Most és mindenkor . . . Ugyanaz.

Prokimen 4. h.:

Urunk, mi Urunk, mily csodálatos a Te neved az egész földön!
Mert fennséged az egek fölé emelkedett.

Öszövetségi olvasmány (Ézsaiás 52, 13-54, 1;):

Ezeket mondja az Úr: Íme értelmes lesz az Én Szolgám, és felmagasztaltatik és megdicsőíttetik és fölemelkedik nagyon. Amiképen megborzadnak Tőled sokan, úgy elüt az emberektől a Te formád, és a Te ábrázatod az emberek fiaitól. Úgy elcsodálkozik Őrajta sok nemzet, és a királyok befogják szájukat, mert akiknek nem hirdettetett Felőle, látják, és akik nem hallottak Róla, tapasztalják. Uram, ki hitt a mi hallomásunknak, és az Úr karja kinek nyilatkozott meg? Hirdettük Felőle, hogy olyan, mint a gyermek Őelőtte, mint a gyökér a szomjas földben. Nincs Néki formája, sem ékessége; és láttuk Őt, és nem volt sem formája, sem szépsége; hanem becstelen az Ő formája, és elhagyatottabb minden emberek fiainál. Sebekkel borított ember Ő, és tudja viselni a betegséget, mert elfordult az Ő orcája, utálatossá lett, és nem gondoltunk Vele. Ő a mi bűneinket hordozza, és miattunk szenved fájdalmakat; és mi azt gondoltuk, hogy fájdalommal, sebekkel sújtja Őt az Isten és csapásokkal. Ő pedig megsebeztetett a mi bűneinkért, és megrontatott a mi törvényszegéseinkért. A mi békeségünkért van Őrajta a fenyíték, az Ő sebei által meggyógyultunk. Mindannyian mint a juhok eltévelyedtünk, ember eltévedt az ő útjáról. És az Úr átadta Őt a mi bűneink miatt, Ő pedig bántalmazásáért nem nyitja meg száját. Mint a juh leölésre vitetett, és mint ahogyan a bárány hangtalan nyírójával szemben, úgy nem nyitja meg száját. Alázatosságával oldatott fel az Ő ítélete, s az Ő nemzedékét ki fogja elbeszélni? Mert kiemeltetik a földről az Ő élete; az Én népem törvénytelenségeiért hurcoltatott a halálba. És odaadom a gonoszokat az Ő eltemettetéséért, és a gazdagokat az Ő haláláért; mert törvénytelenséget nem cselekedett, sem álnokság nem találtatott az Ő szájában; és az Úr megtisztítja Őt sebeitől. Ha megfizettek bűneitekért, lelketek hosszú életű ivadékot lát; és elveszi az Úr az Ő kezével lelkének fájdalmát, világosságot mutat meg Néki, és értelmessé teszi; megigazítja az igazt Az, aki sokakkal jót cselekedett és bűneiket hordozza. Ezért Ő sokakat kap örökségül, és részesedik a hatalmasok zsákmányából, akikért halálra adatott az Ő lelke, és a törvénytelenek közé számláltatott; és Ő sokaknak bűneit magára vette, és azok bűneiért adatott halálra. Örvendezz, óh meddő, aki nem szültél; ujjongj és kiálts, ki nem vajúdtál, mert több a gyermeke az elhagyottnak, mint annak, akinek van férje.

Apostol: Zsid. 2, 11-18;
Evangélium: Lk 23, 32-49;

Közvetlenül utána, olvasva:

Hamar érjen el minket a Te könyörületed, Urunk, mert elnyomorodtunk nagyon; segíts meg minket, Üdvözítő Istenünk, a Te neved dicsőségéért. Urunk, szabadíts meg minket, és könyörülj a mi bűneinken, a Te nevedért.

Folytatás mint az 1. imaórában.

Befejező ima:

Seregeknek Ura és Istene, és egész teremtésnek Alkotója, aki sejthetetlen irgalmad nagyságában leküldötted a Te egyszülött Fiadat, a mi Urunkat Jézus Krisztust a mi nemzetségünk üdvözítésére, és az Ő drága keresztje által eltépted bűneink adósságlevelét, és diadalmaskodtál benne a sötétség fejedelemségei és hatalmai felett; Temagad, embereket szerető Uralkodónk, fogadd el mi bűnösök hálaadó és könyörgő imádságát is, és szabadíts meg minket minden pusztító és sötét vétektől, és romlásunkat kereső minden látható és láthatatlan ellenségektől. Szegezd le testünket a Te félelmeddel, és ne hajtsd a mi szívünket a gonoszság beszédeire és gondolataira, hanem a Te szereteteddel sebezd meg lelkünket, hogy mindenkor Reád tekintve és a Nálad lévő világosságtól vezérelve, Téged, a megközelíthetetlen és örökkévaló Világosságot szemlélve, szüntelenül magasztalást és hálaadást zengjünk Néked, a kezdet nélkül való Atyának, a Te egyszülött Fiaddal és szentséges, jóságos és éltető Lelkeddel együtt, most és mindenkor és mindörökös örökké. Amin.

9. imaóra

Jertek, hódoljunk . . .
68. zsoltár
69. zsoltár
85. zsoltár
Dicsőség . . . most és mindenkor . . .
Alliluia, Alliluia; Alliluia. Dicsőség Néked, Isten. (3-szor.) Uram irgalmazz. (3-szor.)
Dicsőség . . . 8. h.:
Látván a lator az Életnek Fejedelmét a kereszten függeni, így szólott: Ha nem a megtestesült Isten volna Ő, aki velünk megfeszíttetett, a nap nem rejtené el a sugarait, sem a föld nem rázkódnék remegve. Aki mindent elviselsz; emlékezz meg rólam, Uram, a Te Országodban.
Most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Aki miérettünk a Szűztől születtél, és keresztrefeszítést szenvedtél, óh Jóságos, ki a halált haláloddal leigáztad, és mint Isten megmutattad a feltámadást, meg ne vesd a kezed alkotásait; mutasd meg emberszeretetedet, óh Irgalmas, fogadd a Szülődnek, Isten Szülőjének érettünk való közbenjárását, és üdvözítsd, Üdvözítőnk, keservesen bánkódó népedet.

Tropárionok:

(7. h.:) Rettentő volt látni, amiként az égnek és a földnek Alkotója a kereszten függött, a napvilág elsötétült, a nap újra éjszakába hanyatlott, és a föld kibocsátotta, a sírokból a halottak testeit. Azokkal együtt hódolunk Néked, üdvözíts minket. (2-szer.)

(Elővers:) Elosztották ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetettek.

(2. h.:) Midőn a törvénytelenek keresztre szegeztek Téged, a dicsőség Királyát, így szóltál hozzájuk: Mivel szomorítottalak meg, vagy mivel haragítottalak meg titeket? Énelőttem ki szabadított meg benneteket a szorongatásból? És mivel viszonoztátok ezt Nékem? Gonoszsággal a javakért, a tűzoszlopért keresztre szegeztetek, a felhőért sírt ástatok Nékem, a mannáért epével kínáltatok, a vízért ecettel itattatok Engem. Elhívom tehát a nemzeteket, és ők dicsőítenek majd, az Atyával és a Szent Lélekkel együtt.

(Elővers:) Eledelül epét adtak nékem, és szomjúságomban ecettel itattak.

Midőn a törvénytelenek . . . Dicsőség . . . most és mindenkor . . . 6. h.:

Ma a kereszten függ Az, aki a földet a vizekre függesztette. (3-szor.) Töviskoszorút helyeznek az angyalok Királyára. Hamis bíborba borítják Azt, aki az eget fellegekbe borította. Arculütést fogad el Az, aki a Jordánban Ádámot megszabadította. Szegekkel a keresztre feszítik az Egyháznak Vőlegényét. Lándzsával átszúrják a Szűz Fiát.
Hódolunk a Te szenvedéseidnek, Krisztus. (3-szor.)
Mutasd meg nekünk a Te dicsőséges feltámadásodat is.

Prokinnen 6. h:

Azt mondta szívében az esztelen: nincs Isten.
Nincs, aki jót cselekednék, nincs egyetlen egy sem.

Ószövetségi olvasmány (Jeremiás 11, 18-12, 5; 9-11; 14-15;):

Uram, tudasd velem és tudni fogom. Akkor láttam az ő törekvéseiket, de én, mint az áldozatra hajtott ártatlan bárány, nem tudtam. Rólam gonosz terveket szőttek, mondván: Jertek, tegyünk fát az ő kenyerébe, és töröljük el őt az élők földjéről, hogy még a neve se említtessék többé. Seregeknek Ura, aki igazságosan ítélkezel, és vizsgálod a veséket és a szíveket, láttasd velem a Te bosszúdat őrajtuk, mert Teelőtted tártam fel igazságomat. Ezért ezeket mondja az Úr az Anathothból való férfiaknak, akik követelik az én lelkemet, mondván: Ne prófétálj az Úr nevében, mert meghalsz a mi kezünk által. Ezért ezeket mondja a Seregek Ura: Ime Én meglátogatom őket; ifjaik kard által halnak meg, fiaik és leányaik pedig éhen vesznek; és senki sem marad meg közülük, mert bajt zúdítok Anathoth lakóira meglátogattatásuk esztendejében. Igazságos vagy, Uram; mert védekezhetem Előtted; de ítéleteidről hadd szóljak Hozzád. Miért szerencsés az istentelenek útja? Mindenben bővelkednek azok, akik semmibe veszik a hűtlen tetteket; elültetted őket és meggyökereztek, gyermekeket nemzettek és gyümölcsöt hoztak. Közel vagy Te az ő szájukhoz, de messze a veséjüktől. És Te, Uram, ismersz és látsz engem, és megpróbáltad az én szívemet a Te színed előtt; gyűjtsd össze őket, mint a leölésre szánt juhokat, készítsd el őket leölésük napjára. Meddig gyászoljon még a föld, és száradjon a mezőnek minden füve a benne lakók gonoszsága miatt? Kipusztultak a barmok és a madarak, mert így szóltak azok: Nem látja meg Isten a mi utainkat; lábaid futnak és kifárasztanak téged. Gyűjtsétek egybe a mezőnek minden vadjait, és jöjjenek, hogy egyenek. Sok pásztor pusztította az én szöllőmet, meggyalázták osztályrészemet, járhatatlan pusztasággá tették drága örökségemet, semmivé foszlott az. Azért ezeket mondja az Úr minden gonosz szomszédaimról, akik hozzányúltak az én örökségemhez, amelyet elosztottam az én népemnek, Izráelnek: íme Én kiszakítom őket az ő földjükről, és Juda házát is kiragadom közülük; és miután kiragadom, visszahozom őket és megkönyörülök rajtuk, és visszahelyezem őket, mindegyiküket az ő örökségébe, és mindegyiküket az ő földjére.

Apostol: Zsid. 10, 19-31;
Evangélium: Jn 19, 23-37;
Közvetlenül utána, olvasva:

Ne adj át minket a pusztulásnak, a Te szent nevedért; és ne bontsd fel a Te szövetségedet, és ne vond meg tőlünk irgalmadat, Ábrahámért, a Te kedveltedért, és Izsákért, a Te szolgádért, és Izráelért, a Te szentedért.

Folytatás mint az 1. imaórában.

Befejező ima:

Felséges Urunk, Jézus Krisztus Istenünk, aki hosszantűrő voltál vétkezéseink iránt, és elvezettél minket eddig az óráig, amelyben az életetadó kereszten függve, a háládatos latornak előkészítetted a Paradicsomba való bemenetel útját, és haláloddal megsemmisítetted a halált, könyörülj rajtunk, bűnös és méltatlan szolgáidon. Mert vétkeztünk és törvénytelenséget cselekedtünk, és nem vagyunk méltók arra, hogy fölemeljük szemeinket és az ég magasságára tekintsünk; mert elhagytuk a Te igazságosságod útját, és a szívünk akarata szerint jártunk. Esedezünk azért a Te mérhetetlen jóságodhoz: szánj meg minket, Urunk, a Te irgalmasságod sokasága szerint, és üdvözíts minket, a Te szent nevedért, mert hívságban fogyatkoztak meg napjaink. Ragadj ki minket az ellenség kezéből, és bocsásd meg bűneinket, és öld meg testies gondolatainkat, hogy elvetvén az ó-embert, újba öltözzünk, és Néked éljünk, a mi Uralkodónknak és Gondviselőnknek; és így követvén a Te parancsolataidat, eljussunk az örök nyugalomra, ahol minden örvendezők lakoznak. Mert Te vagy, Krisztus Istenünk, a Téged szeretőknek valóban igaz örvendezése és vígassága, és Néked zengünk dicsőséget, a Te kezdet nélkül való Atyáddal és szentséges, jóságos és éltető Lelkeddel együtt, most és mindenkor és mindőrökön örökké. Amin.

Folytatólagosan olvassuk a délelőtti istentiszteletet:

Emlékezz meg rólunk, Urunk, midőn eljösz a Te Országodba.
Boldogok a lelki szegények, mert övék a Mennyeknek Országa.
Boldogok, akik bánkódnak, mert ők megvigasztaltatnak.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik majd a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.
Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.
Boldogok, akik szívükben tiszták, mert ők meglátják az Istent.
Boldogok a békéltetők, mert ők Isten fiainak neveztetnek.
Boldogok, akiket üldöznek az igazsgért, mert övék a Menynyeknek Országa.
Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és üldöznek titeket, és hazudva, minden gonoszságot mondanak ellenetek mérettem.
Örvendezzetek és vigadjatok, mert bőséges a ti jutalmatok a mennyekben.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . .
Emlékezz meg rólunk, Urunk, midőn eljösz a Te Országodba.
Emlékezz meg rólunk, Uralkodó, midőn eljösz a Te Országodba.
Emlékezz meg rólunk, Szent, midőn eljösz a Te Országodba.
A mennyei gyülekezet dicsér Téged és mondja: Szent, Szent, Szent az Úr Szavaoth! Megtelt az ég és a föld a Te dicsőségeddel!
(Vers:) Járuljatok őhozzá, és megvilágosodtok, és a ti orcátok meg nem szégyenül.

A mennyei gyülekezet dicsér Téged . . .
Dicsőség . . .
A szent angyalok és arkangyalok gyülekezete, minden Menynyei Hatalmakkal együtt, dicsér Téged és mondja: Szent, Szent, Szent az Úr Szavaoth! Megtelt az ég és a föld a Te dicsőségeddel!
Most és mindenkor . . .

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden látható és láthatatlan dolgoknak Teremtőjében;
És az egy Úr Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, aki az Atyától minden időknek előtte született; a Világosságtól való Világosságban, igaz Istentől való igaz Istenben, aki született és nem teremtetett, aki egylényegű az Atyával és aki által mindenek lettek;
aki miérettünk, emberekért és a mi üdvösségünkért leszállt a mennyekből és megtestesült a Szent Lélektől és Szűz Máriától és emberré lett;
aki keresztre feszíttetett miérettünk Poncius Pilátus idejében, és szenvedett és eltemettetett,
és feltámadott a harmadik napon az Írások szerint;
és felment a mennyekbe és ül az Atyának jobbján;
és újból eljő dicsőséggel, ítélni élőket és holtakat, és az Ő Országának nem lesz vége;
És a Szent Lélekben, Úrban és Éltetőben, aki az Atyától ered, akit az Atyával és Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, aki a próféták által szólott.
Hiszek egy, szent, egyetemes és apostoli Egyházban.
Egy keresztséget vallok a bűnök bocsánatára.
Várom a holtak feltámadását
és az eljövendő örök életet. Ámin.

Nézd el, engedd el, bocsásd meg, Isten, a mi vétkezéseinket, amelyeket szándékosan és szándéktalanul, cselekedettel és szóval, tudattal és öntudatlanul, éjjel és nappal, értelemmel és gondolattal elkövettünk; mindezeket bocsásd meg nekünk, mint jóságos és embereket szerető.

Mi Atyánk . . .
P: Mert Tied az Ország.
K: Amin.

Kondákion 8. h.:
Akit érettünk keresztre feszítettek . . .
Uram irgalmazz. (12-szer.)
Szentséges Háromság, egylényegű Hatalom, oszthatatlan Királyság, minden javak Kútfeje, légy kegyes hozzám bűnöshöz, erősítsd meg, tedd értelmessé szívemet, és moss le rólam minden tisztátalanságot. Világosítsd meg elmémet, hogy mindenkor dicsőítselek, dicsérjelek és imádjalak, mondván: Egy a Szent, egy az Úr: Jézus Krisztus, az Atya Isten dicsőségére. Amin.

Legyen áldott az Úr neve, mostantól és mindörökké. (3-szor.) Dicsőség . . . most és mindenkor . . .
33. zsoltár
P: Bölcseség!
K: Valóban méltó boldognak nevezni Téged, Istennek Szülőjét, az örökké boldogságost és feddhetetlent, és a mi Istenünknek Anyj át.
P: Istennek Szentséges Szülője, üdvözíts minket.
K: Aki a Keruboknál tiszteltebb, és a Szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, aki az Isten Igét sérületlenül szülted, Istennek valóságos Szülője, Téged magasztalunk.
P: Dicsőség Néked, Krisztus Istenünk, a mi reménységünk, dicsőség Néked!
K: Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek, most és mindenkor és mindörökön örökké. Ámin.
Uram irgalmazz (3-szor). Adj áldást atyánk.

P: elbocsátást mond