JÉZUS KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSEINEK EMLÉKEZETE
Typikon:
Bár ez a szertartás voltaképen nagypéntek-hajnali istentisztelet, a Typikon utasítása szerint Nagy Csütörtök este végzendő.
P: Áldott a mi Istenünk . . . K: Amin.
Dicsőség Néked, Istenünk, dicsőség Néked. Mennyei Király . . .
Triszágion. Mi Atyánk . . .
P: Mert Tied az Ország . . . K: Amin.
Uram irgalmazz. (12-szer.)
Dicsőség . . . most és mindenkor . . . Jertek, hódoljunk . . .
Folytatás mint szokásos hajnali istentiszteleten, a 19. zsoltártól az Exapszalmoszt követő békeségen ekténiáig bezárólag.
(L.: a Horologionban.)
„Isten az Úr” helyett:
(8. h.:) Alliluia, Alliluia, Alliluia.
(Elővers:) Az éjszakából serken föl az én lelkem Tehozzád, Istenem; mert világosságul vannak parancsolataid a földön.
Alliluia, Alliluia, Alliluia.
(Elővers:) Igazságot tanuljatok, földnek lakói. Alliluia, Alliluia, Alüluia.
(Elővers:) Féltékenység szállja meg a tudatlan népet. Alliluia, Alliluia, Alliluia.
(Elővers:) Tégy hozzá nekik rosszat, Uram, tégy hozzá rosszat a föld hatalmasainak.
Alliluia, Alliluia, Alliluia.
Tropárion 8. h.:
Midőn a dicsőséges tanítványok, a Vacsora tisztálkodásában megvilágosodtak, akkor a gonoszságos Júdás, a pénzéhség kínjától elvakult, és az igaztalan bíráknak elárult Téged, az igazságos Bírót. Lásd te pénznek szerelmese azt, aki ezért kötéllel lakolt; kerüld a telhetetlen lelket, amely ilyent merészelt tenni a Tanítóval. Mindenkihez jóságos Uram, dicsőség Néked. (3-szor.)
(Eközben nagy tömjénezés.)
Kis ekténia után
P: És hogy méltók legyünk a Szent Evangélium megha: tósára, a mi Urunkat Istenünket kérjük.
K: Uram irgalmazz. (3-szor:)
P: Bölcseség! Felállva hallgassuk a Szent Evangéliumot! keség mindnyáj atoknak.
K: És a te lelkednek.
t: P: Felolvasás János Szent Evangéliumából.
K: Dicsőség a Te szenvedéseidnek, Uram, dicsőség Néke
P: felolvassa az 1. evangéliumot. (Jn 13, 31-18, 1.)
K: Dicsőség a Te hosszantűrésednek, Uram, dicsőség Néked.
(A további evangéliumok bevezetése és befejezése is azonos módon történik, valamint a többi nagyheti szertartásokon nagyszombati Szt. Liturgiáig.)
1. antifon 8. h.:
Népek fejedelmei egybegyülekeztek az Úr ellen, az Ő Felkentje ellen.
Törvénytelen beszédet szólottak ellenem, Uram. Uram, ne hagyj el engem.
Érzelmeinket tisztán mutassuk be Krisztusnak, és mint barátai, áldozzuk fel lelkünket Érette, és ne merüljünk el az életnek gondjaiba miként Júdás, hanem belső szobánkba zárva így kiáltsunk: Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy, a gonosztól szabadíts meg minket.
Dicsőség .. . most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Szűzen szültél mint házasságot nem ismerő, és Szűz maradtál óh érintetlen Anya, Isten Szülője Mária. Esedezzél Krisztus Istenünkhöz, hogy üdvözítsen minket.
2. antifon 6. h.:
Elsietett Júdás, és így szólt a törvénytelen írástudókhoz: Mit adtok majd nékem, hogy eláruljam Őt nektek? Az alkudozók közt Temagad is jelen voltál, láthatatlanul beleegyezőn. Óh szíveknek Ismerője, kegyelmezz a mi lelkünknek.
Irgalommal szolgáljunk Istennek, mint Mária azon a vacsorán; és ne legyünk pénzéhesek miként Júdás, hogy mindenkor Krisztus Istennel lehessünk.
Dicsőség .. . most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Kit felfoghatatlan módon szültél, óh Hajadon, mint Emberszeretőt szüntelenül kérleld, hogy mentse meg a veszedelmektől, a Hozzád folyamodókat.
3. antifon 2. h.:
Lázár feltámasztásáért oszannát kiáltottak Hozzád a héberek fiai, óh emberszerető Urunk; de a törvényszegő Júdás mégsem akarta ezt megérteni.
A Te Vacsorádon Krisztus Isten, előre megmondtad tanítványaidnak: Közületek egy elárul Engem; de a törvényszegő Júdás mégsem akarta ezt megérteni.
Midőn János megkérdezte Tőled Urunk, ki lesz a Te árulód, kenyér által rámutattál; de a törvényszegő Júdás mégsem akarta ezt megérteni.
Harminc ezüstpénz és álnok csók által, kerestek halálra a zsidók Téged óh Urunk; de a törvényszegő Júdás mégsem akarta ezt megérteni.
A tisztálkodáskor így intetted tanítványaidat, Krisztus Isten: Úgy cselekedjetek, amiként látjátok; de a törvényszegő Júdás mégsem akarta ezt megérteni.
Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy a kísértésbe essetek, – mondottad a tanítványaidnak, Krisztus Istenünk; de a törvényszegő Júdás mégsem akarta ezt megérteni.
Dicsőség .. . most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Szabadítsd meg a veszedelmektől a Te szolgáidat, Istennek Szülője, mert mindnyájan Isten után Hozzád menekedünk, mint megdönthetetlen védőfalunkhoz és oltalmunkhoz.
(Eközben kis tömjénezés.)
Kis ekténia.
Kathizma 7. h.:
Megvendégelvén a Vacsorán a tanítványaidat, és ismervén az árulás hamisságát, leleplezted azon Júdást; mert javíthatatlannak ismerted, és tudatni akartad mindenkivel, hogy önként adtad át magadat, hogy ezáltal elragadd az ellenségtől a világot. Hosszantűrő, dicsőség Néked.
2. evangélium (Jn 18, 1-28;)
4. antifon 5. h.:
Ma Júdás elhagyja a Mestert, és befogadja az ördögöt; elvakul a kapzsiság szenvedélyétől, elesik a Világosságtól az elhomályosult; mert hogyan is láthatna az, aki a Világítót harminc ezüst pénzért eladta? Ámde nekünk felragyogott a világért Szenvedő, akihez is így kiáltunk: Aki szenvedtél és az emberekkel együttéreztél, dicsőség Néked.
Ma Júdás istenfélelmet színlel, s elszakad a kegyelemtől; tanítvány létére árulóvá válik; baráti viselkedése alatt álnokságot rejteget, és esztelen módon többre becsüli az Úr szereteténél, a harminc ezüstpénzt, vezetővé válva a törvénytelen tanács számára. Mi azonban, akiknek Krisztus az Üdvösségünk, Őt dicsőítsük.
(1, h.:) A testvérszeretet legyen a sajátunk, mint Krisztusban testvreknek, ne pedig részvétlenség felebarátainkhoz, ne hogy mi is elítéltessünk, mint ama könyörtelen szolga a dénárokért, és mint Júdás kárt valljunk a késő bánatunkkal.
Dicsőség .. . most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Dicső dolgok mondattak mindenütt Rólad, mert testileg fogantad a mindeneknek Alkotóját, óh Isten Szülője, fölöttébb dicséretes és érintetlen Mária.
5. antifon 6. h.:
A tanítvány kialkudta Mesterének árát, és harminc ezüstért eladta az Urat, álnok csókkal átadva Őt halálra a törvényteleneknek.
Ma a mennynek és a földnek Alkotója így szólt az Ő tanítványaihoz: Elközelgett már az óra és megérkezett Júdás, aki Engem elárul. Meg ne tagadjon majd senki, látva Engem a kereszten két lator között; mert mint Ember szenvedek, de mint Emberszerető üdvözítem azokat, kik Énbennem hisznek.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Aki napjainkban magát az Alkotót; kifejezhetetlen módon fogantad és szülted, óh Hajadon, üdvözítsd a magasztalóidat.
6. antifon 7. h.:
Ma virraszt Júdás, hogy elárulja az Urat, a világnak örktől fogva való Üdvözítőjét, aki öt kenyérrel megelégítette a sokaságot. Ma a törvénytelen megtagadja a Mestert; tanítvány létére elárulta az Uralkodót; ezüstpénzért eladta Azt, ki az embert jóllakatta mannával.
Ma keresztre feszítették a zsidók az Urat, aki vessző által kettészelte a tengert, és a pusztán átvezette őket. Ma lándzsával szúrták át Annak oldalát, ki érettük Egyiptomot csapásokkal sújtotta; és epével itatták Azt, aki nekik eledelül mannát hullajtott.
Urunk, midőn önként vállalt szenvedéseidhez közeledtél, így szólottál tanítványaidhoz: Ha egy órát nem tudtok Énvelem virrasztani, hogyan ígérhettétek, hogy meghaltok Érettem? Nem látjátok Júdást, aki nem pihen le, hanem siet elárulni Engem a törvényteleneknek? Keljetek föl és imádkozzatok, nehogy valamelyikőtök megtagadjon, a kereszten látva Engem. Hosszantűrő, dicsőség Néked.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Örvendezz óh Istennek Szülője, ki méhedbe fogadtad Azt, kit az egek nem képesek befogadni. Örvendezz óh Hajadon, prófétáknak ígérete, aki által feltündöklött nékünk Emmánuel. Örvendezz óh Anyja Krisztus Istenünknek.
(Eközben kis tömjénezés.)
Kis ekténia.
Kathizma 7. h.:
Mily fordulat tett téged óh Júdás, az Üdvözítő árulójává? Talán kirekesztett az apostolok közösségéből? Talán megfosztott a gyógyítás adományától? Talán amikor velük együtt étkeztél, eltaszított az asztaltól? Talán midőn a többiek lábát mosta, a tiedet megvetette? Óh mennyi jóságnak lettél feledője! Azért a te háládatlan érzületed ítéletnek esik alá, hirdetjük pedig az Ő mérhetetlen hosszantűrését és nagy irgalmát.
3. evangélium (Mt 26, 57-75;)
7. antifon 8. h.:
A törvénytelenekhez, akik elfogtak Téged, türelmesen így szólottál Urunk: Hogyha megvertétek is a Pásztort, és szétszórtátok is a tizenkét juhot, az én tanítványaimat, tizenkettőnél több angyali sereget állíthatnék elő; de türelmes vagyok, hogy beteljesedjék, amit prófétáim által, burkoltan és rejtelmesen kinyilatkoztattam néktek. Urunk, dicsőség Néked.
Midőn Péter harmadszor is megtagadott Téged, azonnal megértette a néki mondott szavaidat, és a bűnbánat könnyeit ajánlotta fel Néked. Istenem, könyörülj rajtam és üdvözíts engem.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Mint az üdvösség kapuját, gyönyörűséges Paradicsomot, és az örök Világosság felhőjét, a Szent Szűzet mindannyian magasztaljuk, mondván Néki: Örvendezz!
8. antifon 2. h.:
Mondjátok óh törvényszegők: mit hallottatok a mi Üdvözítőnktől? Nem a törvényt magyarázta-e és a próféták tanítását? Hogyan gondoltátok hát átadni Pilátusnak, az Istentől való Isten Igét, és a mi lelkünknek Megváltóját?
Feszíttessék meg! – kiáltották azok, akik mindig élveztél a kegyelmedet, s a Jóttevő helyett, a gonosztevőt kérték ki az igazak gyilkosai. Te pedig hallgattál Krisztus, elviselve vakmerőségüket, mert szenvedni akartál és üdvözíteni bennünket, mint embereket szerető.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Minthogy nincsen bátorságunk a sok bűnünk miatt, Te kérleld a Szülöttedet, Istennek Szűz Szülője; mert nagy hatása van az Anya könyörgésének, az Uralkodó jóindulatára. Ne vesd meg a bűnösök esedezéseit óh Tisztaságos, mert irgalmas és kész üdvözíteni Ő, ki érettünk szenvedni is hajlandó volt.
9. antifon 3. h.:
Harminc ezüstpénzben jelölték meg a Becsültnek árát, akit felbecsültek Izráel fiai közül. Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy a kísértésbe essetek, mert a lélek készséges, de a test erőtelen. Ezért tehát virrasszatok.
Eledelül epét adtak Nékem, és szomjúságomban ecettel itattak; de Te Uram támasszál fel Engem, és majd megfizetek nekik.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Kik a nemzetekből valók vagyunk, dicsőítünk Téged, Istennek tiszta Szülője; mert Te szülted Krisztus Istenünket, ki az embereket az átoktól Teáltalad megszabadította.
(Eközben kis tömjénezés.)
Kis ekténia.
Kathizma 8. h.:
Óh hogyan is készíthette Júdás, az egykori tanítvány, Ellened az árulást! Együtt étkezett Veled álnokul, a galád és igaztalan; majd elment és ezt mondta a papoknak: Mit adtok, hogy eláruljam néktek Azt, aki a törvényt lerontotta, s a szombatot megszentségtelenítette? Hosszantűrő Urunk, dicsőség Néked.
4. evangélium (Jn 18, 28-19, 16;)
10. antifon 6. h.:
Aki felöltötte a világosságot mint köntöst, ruhátlanul állt az ítélet elé, és arcára ütéseket fogadott olyan kezektől, amelyeket Ő alkotott; a törvényszegő nép keresztre szegezte a dicsőség Urát. Akkor meghasadt a templomnak kárpitja; a napvilág elhomályosult, mert nem nézhette az Isten megcsúfoltatását, akitől a mindenek rettegnek. Őnéki hódoljunk.
A tanítvány megtagadta, a lator meg így kiáltott: Emlékezz meg rólam, Uram, a Te Országodban.
Dicsőség . . . most és mindenkor . : . (Theotokion:)
Békéltesd meg a világot Urunk, aki a Szűz által testet venni kegyeskedtél szolgáidért, hogy egyetértően dicsőítsünk Téged, óh Emberszerető.
11. antifon 6. h.:
Azokért a jókért, amelyeket a zsidók népével tettél Krisztus, kereszthalálra ítéltek, s ecettel és epével itattak Téged. Adj nekik óh Urunk, cselekedeteik szerint, mert nem értették meg a Te jóindulatodat.
Nem elégedett meg a héberek nemzetsége, az elárulással Krisztus, hanem hajtogatták a fejüket, gúnyt és csúfot űzve Tebelőled. Adj nekik óh Urunk, cselekedeteik szerint, mert Ellened hívságokat készítettek.
Sem a föld, amely megrendült, sem a sziklák, amikor megrepedeztek, a zsidókat meg nem győzték, sem a templomnak kárpitja, sem a halottak feltámadása. Adj nekik óh Urunk, cselekedeteik szerint, mert Ellened hívságokat készítettek.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Megismertük az Általad megtestesült Istent, óh Istennek Szűz Szülője, egyedülvaló Tiszta, egyedülvaló Áldott; amiért is szüntelenül dicsőítve magasztalunk Téged.
12. antifon 8. h.:
Így szól az Úr a zsidókhoz: Én népem, mit cselekedtem néked, avagy mivel bántottalak meg? Világtalanjaidat látókká tettem, bélpoklosaidat megtisztítottam, ágyban fekvő betegeidet fölkeltettem. Én népem, mit cselekedtem néked, és mivel viszonoztad azt Nékem? A mannáért epét adtál, a vízért ecetet, szeretetemért a keresztre szegeztél. Ámde már nem tűrök tovább: elhívom nemzeteket, és ők dicsőítenek majd, az Atyával s a Lélekkel együtt; és Én ajándékul adom nekik az örök életet.
Ma meghasad a templom kárpitja, intelmül a törvényteleneknek, és a nap elrejti sugarait, látván keresztre feszítve az Uralkodót.
Izráel törvényhozói, zsidók és farizeusok, az apostolok gyülekezete így kiált hozzátok: íme az a templom, amelyet lerontottatok, és íme a Bárány, akit keresztre feszítettetek, és a sírba helyeztetek, de tulajdon hatalmánál fogva feltámadott. Ne ámítsátok hát magatokat óh zsidók; hiszen Ő az, ki megmentett benneteket a tengerben, és táplált a pusztaságban; Ó a világnak élete világossága és békesége.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Örvendezz óh dicsőség Királyának kapuja, melyen csak a Magasságos ment át, és újból lepecsételve hagyott, a mi lelkünk üdvösségére.
(Eközben kis tömjénezés.)
Kis ekténia.
Kathizma 8. h.:
Amikor Kajafás elé álltál óh Istenünk, és Bíró létedre Pilátusnak átadattál, a Mennyei Hatalmak félelmükben megremegtek. Akkor pedig keresztfára emelkedtél a két lator között, s bűnösök közé számláltattál bűntelen létedre, hogy az embert üdvözítsed. Nagytürelmű Urunk, dicsőség Néked.
5. evangélium (Mt 27, 3-32;)
13. antifon 6. h.:
A zsidók gyülekezete Pilátustól keresztrefeszítésedet követelte Urunk; mivel nem találtak okot Benned, a bűnös Barabást kiszabadították, Téged pedig, az Igazat elítéltek, a gyilkosság bűnét is vállalva. Add meg nekik Urunk, amit érdemelnek, mert Ellened hívságokat készítettek.
Akit a mindenek félnek és rettegnek, és minden nyelv magasztal, Krisztus Urat, Istennek Hatalmát és Istennek Bölcseségét, a papok arcul ütötték és epével itatták. De Ő mindezt elszenvedte, meg akarván menteni bennünket, törvénytelenségeinktől tulajdon vérével, mint embereket szerető.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Istennek Szülője, aki ige által értelem feletti módon, a tulajdon Alkotódat szülted, Őt kérleld, hogy üdvözítse a mi lelkünket.
14. antifon 8. h.:
Urunk, ki a latort útitársadul fogadtad, holott vérrel szenynyezte be a kezeit, bennünket is számlálj hozzá, mint jóságos és embereket szerető.
Kis hangot hallatott a lator a kereszten, de nagy hitet szerzett; egyetlen szempillantás alatt üdvözült, és elsőként jutott a Paradicsomba, megnyitva annak kapuját. Aki az ő bűnbánatát elfogadtad, Urunk, dicsőség Néked.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Örvendezz, ki angyal által befogadtad a világ Örömét; örvendezz, ki Alkotódat és Uradat szülted; örvendezz, ki méltó voltál arra, hogy Anyja légy a Krisztus Istennek.
(Keresztkivitel tömjénezéssel és metánfákkal.)
15. antifon 6. h.:
Ma a kereszten függ Az, aki a földet a vizekre függesztette. (3-szor.) Töviskoszorút helyeznek az angyalok Királyára. Hamis bíborba borítják Azt, aki az eget fellegekbe borította. Arculütést fogad el Az, aki a Jordánban Ádámot megszabadította. Szegekkel a keresztre feszítik az Egyháznak Vőlegényét. Lándzsával átszúrják a Szűz Fiát. Hódolunk a Te szenvedéseidnek, Krisztus. (3-szor.) Mutasd meg nekünk a Te dicsőséges feltámadásodat is.
Ne úgy ünnepeljünk, mint a zsidók; hiszen a mi Pászkánk Krisztus Isten, miérettünk áldoztatott fel; hanem tisztítsuk meg önmagunkat minden szennyfoltunktól, s megtisztultan könyörögjünk Hozzá: Támadj fel óh Urunk, és üdvözíts minket, mint Emberszerető.
A Te kereszted óh urunk, élet és feltámadás a Te népednek; abban bizakodva magasztalunk Téged, a mi keresztrefeszített Istenünket. Irgalmazz nekünk.
Dicsöség . . . most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Midőn Téged felfüggesztve látott, így kiáltott fel óh Krisztus, a Te Szülőanyád: Mily különös titkot látok, óh én Fiam! Hogyan halsz meg a keresztfán, testileg reászegezve, óh életnek Adományozója?
Kis ekténia
Kathizma 4. h.:
Megváltottál minket drága véreddel a törvény átkától; keresztre szegeztetvén és lándzsával átszúratván, az embereknek a halhatatlanság forrását fakasztottad. Üdvözítőnk, dicsőség Néked.
6. evangélium (Mk. 15, 16-32;)
Boldogságok:
Emlékezz meg rólunk, Urunk, midőn eljösz a Te Országodba.
Boldogok a lelki szegények, mert övék a Mennyeknek Országa.
Boldogok, akik bánkódnak, mert ők megvigasztaltatnak.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik majd a földet.
Fa által száműzetett Ádám a Paradicsomból, a keresztfa által pedig a lator a Paradicsomba költözött; mert az egyik a megízleléssel, megszegte az Alkotó parancsát, a másik meg Veled együtt megfeszítve, megvallotta az elrejtett Istent. Emlékezz meg rólunk is óh Üdvözítő, a Te Országodban.
Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.
A törvénynek Alkotóját megvették a tanítványtól a törvénytelenek, és mint törvényszegőt Pilátus ítélőszéke elé állították, és így kiáltottak: Feszítsd meg! És ezt Arra mondták, aki őket a pusztában mannával táplálta. Mi azonban a megigazult latort követve, hittel így kiáltunk: Emlékezz meg rólunk is óh Üdvözítő, a Te Országodban.
Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.
Az istengyilkosok raja, a zsidóknak törvénytelen nemzedéke,. Pilátushoz dühödten így kiáltozott: Feszítsd meg a Krisztust, az Ártatlant. Inkább pedig Barabást kérték maguknak. Mi azonban a hálás lator szavával szólunk Hozzá: Emlékezz meg rólunk is óh Üdvözítő, a Te Országodban.
Boldogok, akik szívükben tiszták, mert ők meglátják az Istent.
A Te életetadó oldalad Krisztus, az Édenből fakadó forrásként öntözi az Egyházadat, mint eszmei Paradicsomot; onnan megosztva mint kezdetekre a négy Evangéliumra, öntözi a világot, örvendezteti a teremtést, s a nemzeteket arra tanítja, hogy hűséggel hódoljanak a Te Országodnak.
Boldogok a békéltetők, mert ők Isten fiainak neveztetnek.
Keresztrefeszíttettél érettem, hogy bűnbocsánatot szerezz nékem; oldaladat átszúrattad, hogy megnyisd számomra az élet forrását; szegekkel átszegeztettél, hogy szenvedéseid mélységéből én bizonyosságot nyerjek, hatalmadnak magasztosságáról, és így kiáltsak Hozzád életetadó Krisztus: Dicsőség a Te keresztednek óh Üdvözítő, és a Te szenvedésednek.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a Mennyeknek Országa.
Midőn a keresztre feszíttettél Krisztus, annak láttán az egész teremtés megremegett; a föld alapjai megrendültek hatalmadtól való félelmükben; az égitestek elrejtőztek és a templom kárpitja meghasadt; a hegyek megfélemedtek és a sziklák megrepedtek; és a hivő lator velünk együtt, így kiált Hozzád óh Üdvözítő: Emlékezz meg rólam.
Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és üldöznek titeket, és hazudva, minden gonoszságot mondanak ellenetek Énérettem.
Eltépted a kereszten a mi adósságlevelünket Urunk, majd a holtak közé számláltatván, megkötözted azoknak zsarnokát, és minket megszabadítottál a halál kötelékeitől a Te feltámadásoddal, amely által megvilágosodtunk, s így kiáltunk Hozzád, embereket szerető Urunk: Emlékezz meg rólunk is óh Üdvözítő, a Te Országodban.
Örvendezzetek és vigadjatok, mert bőséges a ti jutalmatok a menynyekben.
Aki a keresztre emelkedtél, és a halál hatalmát megtörted, és mint Isten eltörölted az adósságlevelünket, add meg nekünk is a lator bűnbánatát, egyedülvaló Emberszerető Urunk, mert hittel imádunk Téged, és így kiáltunk Hozzád Krisztus Istenünk: Emlékezz meg mirólunk is a Te Országodban.
Dicsőség . . .
Méltóképen könyörögjünk, hogy az Atyát, a Fiút és a Szent Lelket, mi hívők valamennyien egyetértőn dicsőítsük: az Istenségnek Egységét, amely három Tulajdonságban van jelen, és amely össze nem vegyíthető, egyszerű és oszthatatlan és megközelíthetetlen, s amely által megváltatunk a pokol tüzétől.
Most és mindenkor . . . (Theotokion:)
A Te Anyádat óh Krisztus, aki testben mag nélkül szült Téged, a valóban Szűzet, ki a szülés után is sértetlen maradt, Őt hívjuk közbenjárónak Eléd, nagyirgalmú Uralkodónk, hogy bűnbocsánatot ajándékozz nekünk, kik mindenkor így kiáltunk Hozzád: Emlékezz meg rólunk is óh Üdvözítő, a Te Országodban.
(Eközben kis tömjénezés.)
Kis ekténia
Prokimen 4. h.:
Elosztották ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetettek.
Istenem, én Istenem, figyelj reám; miért hagytál el engem?
7. evangélium (Mt. 27, 33-54;)
50. zsoltár
8. evangélium (Lk. 23, 32-49;)
Triódion 6. h.:
Ismétlődő vers: Dicsőség Néked, Istenünk, dicsőség Néked.
5. óda
Irmosz: „Tehozzád serkenek, Istennek Igéje, aki könyörületedben az elesett emberért, változatlanul megüresítetted magadat, és kínszenvedésekig szenvedély nélkül megalázkodtál. Ádj énnékem békességet, óh Emberszerető.”
Megmosván a lábaikat és előre megtisztulván, a Te Isteni Titkodban való részvétellel, a Sionról az Olajfák nagy hegyére, mentek fel a Te szolgáid Veled Krisztus, magasztalva Téged, óh Emberszerető.
Lássátok barátaim; – mondottad, – s ne féljetek; mert eljött immár az óra, hogy elfogassam és megölessem, a törvénytelenek kezeitől; ti pedig mindnyájan szétszéledtek, és elhagytok Engem. De Én egybegyűjtelek titeket, hogy mint Emberszeretőt hirdessetek.
Katavaszia: „Tehozzád serkenek . . .”
Kis ekténia
Kondákion 8. h.:
Aki érettünk keresztre feszítettek, jertek dicsérjük mindnyájan; mert Őt látván a keresztfán Mária, így szólott: Bár a keresztet szenveded, Te vagy az én Fiam és Istenem.
Ikosz:
Mint ahogyan a tulajdon bárányát szemléli az anyajuh, midőn azt leölésre hurcolják, úgy követte Őt Mária, és a többi asszonyokkal együtt emésztve magát, ezeket kiáltotta: Hová mégy, Gyermekem? Kinek a kedvéért végzed sűrgős utadat? Talán újabb menyegző van Kánában, és oda igyekszel, hogy vízből bort teremtsél nekik? Veled menjek óh Gyermekem, avagy várjalak meg inkább? Hallasd velem igédet óh Ige, és ne menj el hallgatagon énmellettem, kit tisztának tartottál meg; mert Te vagy az én Fiam és Istenem.
8. óda
Irmosz: „Az istentelen gonoszság bálványát, megcsúfolták az istenes ifjak; de a Krisztus ellen acsarkodó törvénytelen tanács, hívságokat határoz: megölni készül Azt, aki az életet tenyerén hordozza, és kit az egész teremtés dicsérve áld mindörökké.”
Szempilláitokról tanítványok, űzzétek el most az álmot; – mondottad óh Krisztus; – imádságban virrasszatok, nehogy kísértésbe vesszetek, különösen Simon, mert az erősebbé a nagyobb megpróbáltatás. Ismerj meg óh Péter Engem, akit az egész teremtés dicsérve áld mindörökké.
Szentségtelen beszéd ne hagyja el soha ajkaimat, Uralkodóm; Veled együtt halok meg mint háládatos, ha mindenki meg is tagad Téged; – kiáltotta Péter; – mert nem test és nem vér, hanem a Te Atyád jelentett ki nékem Téged, akit az egész teremtés dicsérve áld mindörökké.
Az isteni bölcsességnek és tudásnak mélységét, nem kutattad ki teljesen óh ember, sem az Én ítéleteimnek mélységeit fel nem fogtad; – mondotta az Úr. – Test vagy, tehát ne dicsekedj; mert háromszor is megtagadsz Engem, akit az egész teremtés dicsérve áld mindörökké.
Megtagadsz majd Simon Péter, s azt hamar megteszed, amiképpen megmondatott; és a hozzád közelítő leánytól megrémülsz; – mondotta az Úr. – Ámde keservesen megkönnyezve, irgalmat találsz majd Nálam, akit az egész teremtés dicsérve áld mindörökké.
(Vers:) Dicsérjük, áldjuk és imádjuk az Urat, énekelve és magasztalva Őt mindörökké.
Katavaszia: „Az istentelen gonoszság bálványát . . .”
(Nagy tömjénezés)
9. óda
Irmosz: „Aki a Keruboknál tiszteltebb, és a Szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, aki az Isten Igét sérületlenül szülted, Istennek valóságos Szülője, Téged magasztalunk.”
Vészthozó csapata az istengyűlölőknek, alattomos istenölőknek gyülekezete támadt, Ellened óh Krisztus, és mint törvényszegőt vonszolt Téged, a mindenek Alkotóját, akit magasztalunk.
Nem ismerték a törvényt az istentelenek, és hiába tanulták a próféták szavait, mert mint juhot vonszoltak az igaztalan mészárlásra Téged, a mindenek Uralkodóját, akit magasztalunk.
Kiszolgáltatták a pogányoknak az Életet, a papok s az írástudók, és megszállva gyűlölködő gonoszságtól, megölésre adták át a természete által Életetadót, akit magasztalunk.
Körülvettek mint az ebek Téged, óh Uralkodónk, ütésekkel csapdosták orcádat, faggattak és hamisan vallottak Teellened; de Te mindezt elszenvedvén, mindeneket üdvözítettél.
Katavaszia: „Aki a Keruboknál tiszteltebb . . .”
Kis ekténia.
Exaposztilárion:
A latort még aznap a paradicsomra méltattad Uram; a kereszt fájával világosíts meg és üdvözíts engem is. (3-szor)
9. evangélium (Jn. 19, 25-37;)
Dicséreti sztichirák 3. h.:
Két gonoszat követett el Ellenem, az Én elsőszülött fiam Izráel; mert elhagyott Engem, az élő víznek Forrását, és romlandó kutat ásott ki magának; Engem keresztfára szegezett, Barabást pedig kikérte és elbocsátotta. Megborzadt ezen az ég, és a nap elrejtette a sugarait; te pedig Izráel, mégsem szégyenkeztél, hanem a halálnak engedtél át Engem. Bocsásd meg nekik Szent Atyám, mert nem tudják, hogy mit cselekedtek. (2-szer.)
Szent testednek minden tagja, gyalázatot szenvedett el miérettünk: fejed a töviseket, orcád a köpdöséseket, állad az ütéseket, szájad az ecetben oldott epe ízét, füled az istentelen káromlást, hátad a korbácsolást, és kezed a nádszálat; tested egész terjedelme a keresztet, végtagjaid a szegeket, s oldalad a lándzsát. Aki érettünk szenvedtél, s a szenvedésektől megszabadítottál minket, aki emberszeretetből lehajoltál hozzánk, és fölemeltél bennünket, mindenható Üdvözítő, irgalmazz nekünk.
Midőn a keresztre feszíttettél Krisztus, annak láttán az egész teremtés megremegett; a föld alapjai megrendültek hatalmadtól való félelmükben, mert midőn Te ma fölemelkedtél, elveszett a zsidók nemzetsége; a templom kárpitja kettéhasadt, megnyíltak a sírboltok, és halottak felkeltek a sírokból. Látván ezt a csodát, megrémült a százados, Anyád pedig, aki ott állt, anya módján zokogva kiáltott: Hogyan is ne sírnék a keresztfán függeni? Aki a keresztre feszíttettél és eltemettettél, és halottaidból feltámadtál, Urunk, dicsőség Néked.
Dicsőség . . . 6. h.:
Levették a ruháimat és piros köpenybe öltöztettek; fejemre tövisből font koszorút tettek, és jobb kezembe nádszálat adtak, hogy szézúzzam őket mint a fazekas edényeit.
Most és mindenkor . . .
Hátamat korbácsolásra adtam, arcom pedig nem fordult el a köpdösésektől; Pilátus ítélőszéke előtt álltam, s a keresztet elszenvedtem a világ üdvösségéért.
10. evangélium (Mk. 15, 43-47;)
P: Dicsőség Néked, aki megmutattad nekünk a világosságot.
K: Kis doxológia, olvasva, nappali módosításokkal
Kérő ekténia.
11. evangélium (Jn. 19, 38-42;)
Előverses sztichirák:
(1. h.:) Az egész teremtés félelmében elváltozott, látván Téged a kereszten függeni óh Krisztus. A nap elhomályosult, és a földnek alapjai megrendültek; mindenek együtt szenvedtek a mindenek Alkotójával. Aki miérettünk önként tűrtél, Urunk, dicsőség Néked.
(Elővers:) Elosztották ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetettek.
(2. h.:) A gonosz és törvényszegő nép miért készül hívságokra? Miért ítélte halálra a mindenek Életét? Óh magasztos csoda! A világnak Alkotója a törvénytelenek kezébe adatik, és a keresztfára emelkedik az Emberszerető, hogy megszabadítsa az alvilág foglyait, kik így kiáltanak Hozzá: Hosszantűrő Urunk, dicsőség Néked.
(Elővers:) Eledelül epét adtak nékem, és szomjúságomban ecettel itattak.
Látván ma a feddhetetlen Szűz, a keresztre feszítve Téged óh Ige, anyai bensőjét fájdalom szállta meg, és a szívét keservesen megsebezte, és lelkének legmélyebbéből felsőhajtva, orcáját és haját marcangolva, emésztette magát; s ezért mellét verve felkiálltott bánatosan: Jaj nékem, óh Isteni Gyermekem! Jaj nékem, óh világnak Világossága! Miért merültél el szemem elől Istennek Báránya? Ezért rettegés fogta el a Testnélküliek seregeit, és ezt mondták: Felfoghatatlan Urunk, dicsőség Néked.
(Elővers:) Isten pedig a mi Királyunk, öröktől fogva üdvösséget cselekedett a földnek közepette.
Látván a keresztfán függeni óh Krisztus Téged, a mindenek Alkotóját és Istenét, keservesen felkiáltott, aki Téged mag nélkül szült: Óh én Fiam, hová tűnt el külsődnek szépsége? Nem bírom el nézni, amint igaztalanul a keresztre feszítenek. Siess tehát feltámadni, hogy én is meglássam, a halottaidból való harmadnapi feltámadásodat.
Dicsőség . . . 8. h.:
Urunk, midőn a keresztre emelkedtél, félelem és rettegés szállta meg a teremtést; és a földnek nem engedted, hogy elnyelje megfeszítőidet, de az alvilágnak parancsoltad, hogy felküldje a foglyait, az élőknek megújhódására. Élőknek és holtaknak Bírája, életet ajándékozni jöttél, nem pedig halált. Óh Emberszerető, dicsőség Néked.
Most és mindenkor . . .
Mártogatják már az írónádat az igazságtalan bírák; törvényt ülnek Jézus felett, és keresztre ítélik; és szenved a teremtés, a kereszten látva az Urat. Ki érettem a test természete szerint szenvedsz, óh jóságos Uram, dicsőség Néked.
(Eközben nagy tömjénezés.)
12. evangélium (Mt. 27, 62-66;)
K: (Közvetlenül utána, olvasva)
Jó megvallani az Urat, és énekelni a Te nevednek, óh Magasságos, hirdetni reggelenként a Te irgalmadat, és éjjelenként a Te igazságodat.
Triszágion . . . Mi Atyánk . . .
P: Mert Tied az Ország . . .
K: Ámin.
Tropárion 4. h.:
Megváltottál minket drága Véreddel a törvény átkától; keresztre szegeztetvén és lándzsával átszúratván, az embereknek a halhatatlanság forrását fakasztottad. Üdvözítőnk, dicsőség Néked.
Állhatatos ekténia.
Befejezés mint szokásos hajnali istentiszteleten.