II. évfolyam, 4. szám
Események:
Hilarion Bécsi és Ausztriai püspök amerikai útja
Markóczy Magyar Miklós: Hétköznapi csoda (Befejeződött a budapesti Nagyboldogasszony székesegyház tetőszerkezetének felújítása)
Közlemények:
Az SZJA egyházaknak felajánlható 1%-ról
A Magyarországi Ortodox Keresztény Ifjúsági Szövetség (MORISZ) felhívása
Teológia:
Őszentsége Pavle szerb patriarcha: Beszéd a húshagyó vasárnapon
Tarkó Mihály: Az angyalok, mint Istent szolgáló szellemek a teremtésben és üdvösségünk történetében (II. rész)
Hilarion Bécsi és Ausztriai püspök amerikai útja
2004. január 29-től február 6-ig egyházi vezetők meghívására az Egyesült Államokba látogatott az Orosz Ortodox Egyház európai uniós képviseletének vezetője, Hilarion Bécsi és Ausztriai püspök, egyházmegyénk ideiglenes kormányzó főpapja.
A látogatás első részében Hilarion püspök New York-ban tartózkodott, ahol megbeszéléseket folytatott a Szent Vlagyimir Teológiai Szeminárium tanáraival, valamint az Amerikai és az Orosz Ortodox Egyház magas rangú vezetőivel.
Január 29-én a püspök atya találkozott Leonid Kishkovsky protoierejjel, az Amerikai Ortodox Egyház keresztényközi kapcsolatokért felelős titkárával, valamint a Szent Vlagyimir Szeminárium professzorával, P. Bouteneff-el.
Január 30-án, a Három Szent Főpap – Nagy Szt. Vazul, Teológus Szt. Gergely és Aranyszájú Szt. János – ünnepnapján, ami egyben a szeminárium templomának főünnepe is, Herman érsek és Hilarion püspök Szent Liturgiát mutatott be. A liturgián a főpapokkal együtt szolgált Pavel Lazor protoierej, a szeminárium rektor-helyettese, Rodion Kondratik protopresbyter, az Amerikai Ortodox Egyház ügyvezető titkára, Leonid Kishkovsky és Viktor Szokolov protoierej atyák, illetve a szeminárium papi tisztséget viselő tanárai és hallgatói. A Liturgia befejeztével Hilarion püspök szentbeszédet mondott, amelyben Teológus Szent Gergelynek a világi és teológiai oktatásról szóló tanításáról beszélt.
A Liturgia után Herman érsek köszöntötte a vendéget, méltatva annak egyházi és teológiai munkásságát. A látogatás emlékére az érsek Alaszkai Szt. Herman ikonját ajándékozta Hilarion püspöknek. Ugyanaznap Hilarion püspök eszmét cserélt a szeminárium rektorával, John Ericson professzorral, illetve az Amerikai Ortodox Egyház ügyvezető titkárával, Rodion Kondratik protopresbyterrel.
Másnap, február 1-én, a Vámos és farizeus vasárnapján Hilarion püspök felkereste az Orosz Ortodox Egyház New York-i Szent Miklós székesegyházát, ahol Merkurij Zarajszki püspökkel, a Moszkvai Patriarchátus amerikai egyházközségeinek kormányzó főpapjával együtt Szent Liturgiát mutatott be és prédikációt mondott.
Amerikai útjának második felében február 2-6-ig Hilarion püspök atya Basil püspök, az Antiochiai Patriarchátus Észak-Amerikai Érsekségének vikáriusa meghívására felkereste a Kansas állambeli Wichita városát, ahol az Érsekség papsága számára patrisztikai témájú előadássorozatot tartott. A témák a következők voltak: „Szíriai Szent Izsák élete és lelki tanítása”, „Teológus Szent Gergely tanítása a papságról”, valamint „Az ortodox istentisztelet, mint a teológia iskolája”. A hallgatók száma igen magas volt (több mint 60 pap és diakónus, köztük az amerikai hadsereg tábori lelkészei), akik 14 államból gyűltek össze erre az alkalomra.
A látogatás utolsó napján, február 6-án Hilarion püspök részt vett a wichitai Szent György székesegyházban tartott Szent Liturgián, majd találkozott a helyi orosz nyelvű ortodox hívekkel, akik lelki gondozását Basil püspök látja el.
Hétköznapi csoda (Befejeződött a budapesti Nagyboldogasszony székesegyház tetőszerkezetének felújítása)
2003 tavaszán szinte heti rendszerességgel szólt az egyházközség telefonja, hogy most már tűrhetetlen a templom tetőszerkezetének állapota, és hanyagságunk miatt fel fognak minket jelenteni. Igen, ez egyszerűbb, mint segíteni, vagy megoldani a problémát. A jó szándékú telefonálok ezzel talán megnyugtatták lelkiismeretünket, ám tényleges segítséget nem nyújtottak. A ténnyel mi is tisztában voltunk, és addig is már nagyon sok lépést tettünk, hogy Budapest egyik legszebb templomának tetőszerkezetét – a magunk és polgártársaink érdekében – megmentsük az enyészettől.
Ma már látom, hogy ezek a telefonhívások is egy fontos állomást jelentettek a hétköznapi csoda történetében. A Petőfi téri Nagyboldogasszony székesegyházat súlyos károsodás érte a második világháború alatt. A jobb oldali tornyot ágyútalálat érte és leomlott. A háború után helyreállították a tetőszerkezet sérüléseit és a sérült tornyot ideiglenesen befedték. A kilencvenes években a következő nagy felújítás során, amelyet a boldog emlékű Dadányi Miklós főgondnok úr felügyelt, a székesegyház belsejét és az ikonosztáz sérüléseit javította ki egy restauráló csoport. Azóta mindenki megcsodálhatja Budapest egyik legszebb templomának felújított ikonosztázát, mely a templom építőinek nagyszerű és hozzáértő munkáját dicséri.
Már ekkor felmerült, hogy a következő nagyszabású feladat a székesegyház tetőszerkezetének felújítása kell, hogy legyen. A főgondnok úr felkérésére a mérnökök megállapították, hogy a tetőszerkezet tartólécei elkorhadtak, és mivel a háború utáni időkben még nem ismerték a lécek kezelését, a méretezésben is csak az éppen megfelelőt alkalmazták. Ennek az állapotnak legnagyobb haszonélvezői a város galambjai voltak, mert a tetőablakokon és a keletkezett egyéb réseken keresztül beköltözhettek a tetőtérbe. Akkori nagyon szűkös anyagi lehetőségeink nem tették lehetővé a felújítást, és csak a remény élt bennünk, hogy hamarabb megérkezik a segítség, minthogy a tető valakiben vagy valamiben kárt tesz.
Így utólag végiggondolva az eseményeket, rá kellett döbbenem arra, hogy semmi sem történik értelmetlenül. A tető romlása napról napra megfigyelhető volt, a záró kúpcserepek egyre-másra az ereszcsatornába kötöttek ki, és tető hullámzása még a szakmailag kívülállóknak is szembetűnt. A megoldást abban láttuk, hogy legalább mérjük fel, hogy mit lehet és kell csinálnunk, hogy a nagy bajt megelőzzük. Magyar István protoierej, székesegyházunk másodlelkésze, aki már részt vett a templom kisebb javítási munkálataiban, megbízást kapott a lehetséges vállalkozók megkeresésére, amit lelkiismeretesen el is végzett. A három vállalkozót, akikkel kapcsolatba lépett, végigkísérte a tetőtéren, s beszerezte a továbblépéshez szükséges információkat. Ezek az ajánlatok azonban sajnos olyan drágák voltak, hogy nem is gondolhattunk megvalósításukra. 2003 tavaszán új kormányzó főpapunk, Hilarion püspök atya kinevezésével és megérkezésével új remény támadt székesegyházunk életében. Az események felgyorsultak, az addig bezárt ajtók feltárultak, a kilátástalanság sötétjébe éltető fénysugár ragyogott.
A htköznapi csoda, amiről szólok, egyszer csak megtörtént. A Belvárosi Önkormányzat vállalta a költségek egyharmadát, az Ortodoxia Alapítvány Varga Márta (az Egyházmegye korábbi főgondnoka) vezetésével biztosította a költségek közel további 50 százalékát, a maradék részt pedig az Egyházmegye gazdálkodta ki. Ekkor újra megkerestük az előzőleg kiválasztott vállalkozókat, hogy adjanak újabb ajánlatot a tetőfelújításra, a kiírásban rögzítve a konkrét feladatokat. És a csoda még ekkor sem ért végett, mert olyan vállalkozó nyerte meg a pályázatot, aki elsősorban templomok felújítását végzi, és nyílt beszerzési eljárásban érdekelt. Bede László úr és munkatársai alázattal és nagy szakértelemmel, a templom istentiszteleteit nem zavarva, szinte észrevétlenül végezték munkájukat. Bilku Szergij lelkész atya, az Egyházmegye titkára, valamint Tarkó Mihály, a templom sekrestyése idejüket és erejüket nem kímélve segítették a munkák zavartalan lebonyolítását. Az építkezés felügyeletére felkértük Dudásné Herbert Diana okleveles építészmérnök-közgazdász statikus vezető tervezőt, aki megállapította, hogy nem elég a tartóléceket kicserélni, hanem két helyen a főtartó pilléreket is meg kell erősíteni, és szükség van a székesegyház villámvédelmének felújítására is. Nem volt más választásunk, mint hogy Hilarion püspök atya újabb engedélyét kérjük a munkálatok elvégzésére, amit természetesen meg is kaptunk. A szerződésben teljesítési határidőként 2004 nyarát kötöttük ki, mert tudtuk, hogy a tél folyamán nem lesz mód a tető-felújítási munkálatok befejezésére. Az időjárás azonban mellénk állt, mert a nagy fagyok bekövetkezése előtt a felújítás pontosan elkészült. Reményeink szerint a tetőszerkezet a következő ötven évben hibátlanul kiállja majd az idő próbáját, utódaink és minden, a templom ügyét a szívén viselő ember örömére.
Ezúton szeretnénk hálás köszönetünket kifejezni mindenkinek, aki akárcsak a legkisebb tettel és építő ötlettel segített bennünket ebben a hatalmas munkában, aminek eredményeként a Nagyboldogasszony székesegyház tetőszerkezetének és villámvédelmének felújítása rekordgyorsasággal elkészült.
Az SZJA egyházaknak felajánlható 1%-ról
Egyházmegyénk hívei és szimpatizánsai idén is rendelkezhetnek a személyi jövedelemadó egyházaknak felajánlható 1%-áról. Mint minden évben, most is arra buzdítjuk a magyar ortodox keresztényeket, és a céljainkkal egyetértő más vallású barátainkat, hogy adójuk 1%-át a Magyar Orthodox Egyház (technikai szám: 0365) javára ajánlják fel. A befolyt összeget terveink szerint hitéletünk erősítésére, templomaink felújítására, valamint szerény lehetőségeinkhez mérten karitatív célok megvalósítására használjuk fel. Megtisztelő bizalmukat előre is hálásan köszönjük.
A Magyarországi Ortodox Keresztény Ifjúsági Szövetség (MORISZ) felhívása
Kedves ortodox testvérünk!
Ezúton szeretnénk meghívni Téged és családodat a Magyarországi Ortodoxok Ifjúsági Szövetségének (MORISZ) alakuló gyűlésére, amelyet február 28-án szombaton, 15 órai kezdettel tartunk a Magyar Írószövetség Éttermében (Bp., VI. ker. Bajza utca 18.)
Szükségét érezzük egy nemzetiségi és jurisdikciós hovatartozástól független ortodox ifjúsági szervezet létrehozásának, amely felkarolná mindazokat a kulturális, karitatív és egyházi élettel kapcsolatos kezdeményezéseket, amelyek mindeddig a szervezettség és a kommunikáció hiánya miatt nem valósulhattak meg. Terveink között szerepel gyermektáborok, családi programok, kulturális estek és zarándoklatok szervezése mellett az ortodoxia karitatív tevékenységének erősítése, kiadványok megjelentetése, és általában is az ortodox jelenlét erősítése a hazai szellemi életben.
Alapszabályunk és működési elveink megfogalmazásakor a Németországban már jól működő nonprofit ifjúsági szervezet, az Orthodoxer Jugendbund Deutschland mintáját tekintjük irányadónak, amely szintén az összes ottani ortodox püspök áldásával tevékenykedik az ifjúság összefogásán, egyházi életük, kapcsolataik erősítésén. Távlati célunk természetesen a Nemzetközi Ortodox Keresztény Ifjúsági Szervezethez, a SYNDESMOShoz való csatlakozás.
Az ország minden részéből szeretettel várjuk az érdeklődőket, a MORISZ reménybeli tagjait és aktivistáit. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy minél többen részt vegyünk az alakuló ülésen, egyrészt, hogy ismertessük terveinket, elképzeléseinket és a működési szabályzatot, valamint, hogy minél szélesebb körből választhassuk meg a szervezet vezetőségét, másrészt, hogy ez a szervezet valóban az legyen, aminek szánjuk: a magyarországi ortodox keresztény ifjúság egészét szolgáló szervezet. Jelenlétetekkel tudjátok megerősíteni abbéli meggyőződésünket, hogy érdemes dolgoznunk ezért a nemes és üdvös célért.
További információkért bizalommal fordulhattok Bárdos Zitához a zitinko@freemail.hu e-mail címen.
A februári viszontlátásig:
A szervezők
Őszentsége Pavle szerb patriarcha:
Elhangzott 1996. február 18-án, Húshagyó vasárnapon, a zimonyi Szent Háromság templomban tartott Szent Liturgián
„Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akár csak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg. Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.” (Mt 25,31-46)
Kedves testvéreim, Istenhez imádkoztunk ezen a mai szent vasárnapon, Krisztus Urunk Feltámadásának napján, amikor Egyházunk a Húshagyó vasárnap megünneplésével a Nagyböjt időszakába való belépésre készít fel bennünket, hogy folyamatosan elhagyva a szokásos ételeket, a paradicsomi emberek első ételére térjünk át. Hiszen Nagy Szent Vazul is azt mondja, hogy „az ortodox keresztény böjt ismertetőjegye az étel másfélesége, ahogyan Isten is elrendelte az ősszülőknek, hogy a jó és a rossz tudása fájának gyümölcséből ne egyenek, más fák más gyümölcseiből pedig nyugodtan fogyasszanak”. Így tehát a böjtös étel főként növényi eredetű, és amint a szent mondja, ez az ortodox böjt ismertetőjele.
A böjt tehát Isten rendelése, Isten döntése, amely így isteni eredetű. Azért rendeltetett, hogy megtartoztatva magunkat bizonyos ételektől, intenzívebben gondoljunk a lélekre, hogy megvizsgáljuk lelki állapotunkat, hogy meglássuk azt, ami bűnnel szennyezett, amitől meg kell tisztítani lelkünket, amit ki kell tépnünk onnan, hogy helyébe az ellentétes erényeket ültessük. És ahogy ennek a vasárnapnak az Utolsó Ítéletről szóló evangéliumi olvasmánya nyomán hallottátok, Egyházunk arra figyelmeztet bennünket, hogy mindannyiunknak Isten igazságos Ítéletére kell mennünk, és ennek megfelelően egész életünket meg kell változtatnunk, hogy szavainkban, tetteinkben és gondolatainkban is olyanok legyünk, ahogyan azt Isten elvárja tőlünk. Egyszóval, hogy mind közelebb jussunk Hozzá, az Ő útján, a Mennyek Országának útján járva, közösségben ennek az országnak minden szentjeivel, amelyben Ő az Uralkodó és az igazságos Bíró. Ne felejtsétek hát el, kedves testvéreim, hogy nekünk is oda kell majd állnunk Isten ítélőszéke elé. Hallottátok az Evangéliumból, hogyan erősíti meg az Úr a szabadságot, amit az embereknek adott. Azok szabad döntését, akik hitben teljes élettel mennek felé, elfogadja, és ezt mondja nekik: „Jöjjetek, Atyám áldottai!”, gyertek felém, jöjjetek! Ez az út pedig, az Úr magyarázata szerint azt jelenti, hogy jót cselekedjünk felebarátainknak, testvéreinknek, hogy amennyire erőnkből telik, enni adjunk az éhezőknek, hogy megitassuk a szomjazót, hogy gyógyítsuk a betegeket, hogy elmenjük a börtönben lévőkhöz, és hogy felruházzuk a mezíteleneket. „Amikor ezeket teszitek” – mondja az Úr, „velem teszitek. Amikor ezeket teszitek ezeket eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem teszitek”. Az Úr ugyanígy megerősíti azoknak a szabad elhatározását, akik Vele ellentétes irányú úton járnak, akik az örök kínok felé mennek, a test és a lélek bukásának helyére. És azt mondja az Úr: „Menjetek előlem…menjetek”. Az Úr azonban nem érzéketlen. Isten Fia mindnyájunkért felment a keresztre, elszenvedve a kínokat és a halált. Ám azt a szabadságot, amit az embereknek adott, nem veszi el. Ahogyan a szentek mondják: „Isten megteremthetett minket nélkülünk, de nem tud minket a részvételünk nélkül üdvözíteni”. Ehhez az kell, hogy mint munkatársak, részt vegyünk az üdvösségünkért való munkálkodásban, vagyis, hogy elfogadjuk az üdvösségnek azt az útját, melyet az Úr mutatott meg mindnyájunknak életével.
Adja Isten, testvéreim, hogy életünket mindig tudatosan éljük, úgy, ahogyan Isten akarja, hiszen ez a tökéletes jó elsősorban is a magunk számára, majd népünk számára, valamint minden jóakaratú ember számára itt a földön, hogy lássák, amint az Írs mondja, „jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,16).
Jóságos Urunk, segíts meg minket, hogy méltók legyünk az ortodox keresztény névre, ahogyan elődeink is azok voltak, és hogy amikor majd velük együtt a Te igazságos ítélőszéked elé lépünk, hallhassuk szavaidat: „Jertek Atyám áldottai”, és hogy bemehessünk a Mennyek Országába, ahol nincsen betegség, sem bánat, sem sóhajtás. Kedves testvéreim, legyen áldott ez a napotok, s legyen áldott számotokra a Nagyböjt kezdete, teljes ideje és befejezése is, hogy a böjt végeztével mindannyian jobbak legyünk, mint a kezdetén voltunk, lelkileg jobbak, és egészségesebbek testben és lélekben. Isten áldjon benneteket! Ámin.
(A beszéd megjelent: Patrijarh Srpski Pavle: Život po Jevanđelju, Beograd, 1998. Pp. 196-199. Szerbből fordította: T. K.)
Az angyalok, mint Istent szolgáló szellemek a teremtésben és üdvösségünk történetében (II. rész)
Angyalok az Ószövetségben
Az Ószövetség beszél angyalokról, de nem határozza meg közelebbről természetüket, illetve viszonyukat az Istenhez és az emberekhez. Az angyal (gör. αγγελος) általábanküldöttet jelent. Ebből azonban nem következtethetünk arra, hogy az angyalok az Ószövetségben csupán amolyan kifejezésformák, szólásmódi kellékek lennének, mert az angyalok valóban az ószövetségi ember hitének tárgyai voltak.
Az angyal – ritkán szerepel többes számban – már az Ószövetségben is, az üdvtörténet fontos eseményeinek a résztvevője. Angyal akadályozza meg Izsák feláldozását (De íme, az Úr angyala /LXX: αγγελος κυριου/ kiáltott a mennyből, és azt mondta: „Ábrahám, Ábrahám!” Ő azt felelte: „Itt vagyok!” Ezt mondta erre neki: „Ne nyújtsd ki kezedet a gyermekre, és ne árts neki semmit!” [Ter 22, 11-12]); vezeti a népet a kivonuláskor (Felkelt erre Isten angyala, /LXX: ο αγγελος του θεου/ aki Izráel tábora előtt vonult, és mögéjük ment. [Kiv 14, 19]; Íme, elküldöm angyalomat, /LXX: εγο αποστελλω του αγγελου μου/ hogy előtted haladjon, őrizzen téged az úton, és bevigyen arra a helyre, amelyet neked szántam. [Kiv 23, 20]; Angyalom /LXX: ο αγγελος μου/ előtted megy majd… [Kiv 32, 34]. Ábrahám Mamre völgyében három angyalt lát vendégül (Amint fölemelte szemét, megjelent neki három férfi…/LXX: τρεις ανδρες/ [Ter 18, 2]. Jákob – útban Beersebából Hárán felé – álmában sok angyalt látott (Álmában azt látta, hogy egy létra áll a földön, a teteje pedig az eget éri, és Isten angyalai /LXX: οι αγγελοι του θεου/ fel és le járkálnak rajta [Ter 28, 12]. Az Ószövetség tanítása szerint, az angyalok úgy néznek ki, mintha emberek volnának (Ábrahám, ill. Lót történetében [Ter 18 és 19]; Aztán elment az Úr angyala, és leült az alatt a tölgyfa alatt…[Bír 6, 11]; Isten egyik embere /LXX: ανθρωπος θεου/ jött hozzám, de külseje olyan volt, mint egy angyalé: igen félelmetes. Amikor megkérdeztem, kicsoda, honnan jön és mi a neve, nem akarta megmondani nekem [Bír 13, 6]), de az angyalban látta az Ószövetség embere a szépség mintaképét is (…olyan jó vagy szememben, mint az Isten angyala… [1Sám 29, 9]), ezért kelthettek a szodomaiakban bűnös vágyakat (Hol vannak azok a férfiak, akik betértek hozzád az éjjel? Hozd ki őket ide, hadd ismerjük meg őket! [Ter 19, 5]). De tűzzé is válhat az angyal, és megjelenhet pl. az égő csipkebokorban (Ekkor megjelent neki az Úr angyala, /LXX: ο αγγελος κυριου/ tűz lángjában egy csipkebokor közepéből [Kiv 3, 2].), ill. lángnyelvek alakjában száll fel az égbe, mint Manoah áldozatánál (Amikor ugyanis a láng felcsapott az égnek, az Úr angyala is felszállt a lángban [Bír 13, 20]). Az angyalok szüntelenül úton vannak, tudnak mindenről, ami csak történik a földön, ezért a mindentudást is magukon hordozzák (…hiszen az én uram, a király olyan, mint az Isten angyala, mivel nem ingatja meg sem az áldás, sem az átok… [2Sám 14, 17 és 20]. Az angyal követként hírül adja Isten akaratát, elhárítja a veszélyt, és a bűnt megtorolja.
Fontos mozzanat, hogy a Szentírás világos különbséget tesz Isten és az Ő angyala között, amikor az Úr parancsot ad a büntető angyalnak, hogy „vonja vissza kezét” (2Sám 24, 16). A Szentírás gyakran használja az Úr angyala (αγγελος κυριου) kifejezést, amelyet csak a késői zsidóság hitvilágában lehet személynévként is felfogni, amikor az Úr angyalát azonosítják Szent Mihály arkangyallal, Izráel angyalával. Az Ószövetség ún. költői könyvei, Isten akaratának végrehajtóiként mutatják be az angyalokat (Rájuk bocsátotta haragjának tüzét, bosszúját, haragját, szorongatását, gonosz angyalok csapását [Zsolt 78, 49]; Mert angyalainak parancsolt felőled, hogy minden utadon őrizzenek. Kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat [Zsolt 91, 11-12]), és állandóan az Urat dicsérik a mennyben (Áldjátok az Urat, angyalai mind, ti hatalmas erejűek, akik akaratát megteszitek [Zsolt 103, 20]; Dicsérjétek őt, angyalai mind, dicsérjétek őt, seregei mind! [Zsolt 148, 2]). Az Ószövetség, még olyan jelzőkkel illeti az angyalokat, hogyerősek, fenségesek, akiknek eledelük a manna (Ennivalóként mannát hullatott nekik, és mennyei kenyeret adott: angyalok kenyerét ette az ember… [Zsolt 78, 25]); de mondja őket még szenteknek is (Íme, szentjei között sincsen változhatatlan, még az egek sem tiszták az ő szemében [Jób 15, 15]); Isten fiainak (Adjatok az Úrnak, Istennek fiai, adjatok az Úrnak dicsőséget és tiszteletet… [Zsolt 29, 1]; …miközben együttesen dicsértek engem a hajnali csillagok, és ujjongtak az Isten fiai mindnyájan… [Jób 38, 7]). Az angyalok jelen vannak az Úr mennyei tanácsában, ami kifejezi, hogy Jahve nemcsak Izráel, hanem minden nép Istene is.
Kozmikus hatalmasságokként is találkozunk az angyalokkal az Ószövetségben, amikor mint mennyei seregek képviselik a különböző népeket (Ünnepeljétek az Urat, népek családjai, ünnepeljétek az Úr dicsőségét és hatalmát [Zsolt 96, 7]). A Szentírás arról is tudósít bennünket, hogy az angyalok bizonyos része engedelmes Isten iránt, más része pedig lázadozik Isten ellen (Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát [Jób 4, 18]), ezért nem bízhat meg Isten még szentjeiben, azaz angyalaiban sem. (Jób 15, 15). Ézsaiás próféta igehirdetésében Babilon jelképe az égből lehulló fényes csillag, a fényhordozó, a hajnal fia, Lucifer, aki az alvilágba száll alá (Hogyan hullottál le az égből, te hajnalcsillag, a hajnalpírnak fia? Lebuktál a földre, nemzetek legyőzője! Te azt mondtad magadban: „Az égbe szállok fel, Isten csillagai fölé emelem trónomat, leülök a gyülekezet hegyén, a messzi északon. Felmegyek a magas felhők fölé, hasonló leszek a Magasságbelihez.” De az alvilágba szállsz alá, a verem legmélyére! [Ézs 14, 12-15]). Ezekiel próféta – Isten parancsára – gyászéneket zeng a tyrusi király fölött, akinek a neve mögött felfedezhető egy bukott mennyei lény (Te, a hasonlatosság pecsétje, bölcsességgel teljes és tökéletes szépségű! Isten paradicsomának gyönyörűségében voltál, csupa drágakő volt a ruházatod (…) aranyból készült díszes ékszered, és áttört ékességed már készen volt teremtésed napján. Te kiterjesztett szárnyú és oltalmazó kerub! Isten szent hegyére helyeztelek, tüzes kövek között járkáltál. Tökéletes voltál útjaidon teremtésed napja óta, míg gonoszságot nem találtam benned. Mivel gazdag kereskedést űztél, gonoszsággal telt el belsőd és vétkeztél; azért levetettelek az Isten hegyéről, és romlásba taszítottalak a tüzes kövek közül, te oltalmazó kerub! Ékességed miatt felfuvalkodott a szíved, szépséged miatt elvesztetted bölcsességedet; a földre vetettelek, (…) és hamuvá teszlek a földön mindazok előtt, akik látnak téged. Mindazok, akik látnak téged a nemzetek között, megborzadnak miattad; semmivé lettél, és nem leszel soha többé [Ez 28, 11-19].). Kétszer is feltűnik az oltalmazó kerub kifejezés. A kerubok lebegő szárnyas lények, akik körülövezték a frigyládát, és a salamoni templom díszei voltak. Tulajdonképpen azt az Istent körülvevő viharfelhőt jelképezték, melynek homályában lakott Jahve (Ekkor Salamon így szólt: „Az Úr azt mondta, hogy a felhőben akar lakni: íme, építettem neked házat lakásul, állandó, örökös királyi székedül” [1Kir 8, 12]). Olvashattuk, hogy a tyrusi király is Isten kertjében, ill. Isten hegyén volt, vagyis a salamoni templomban, amelynek növényi ornamentikája úgy volt kiképezve, hogy az oda belépő, a paradicsomban érezze magát, Isten hegyén, a Sionon. Már a Ter 3, 24-ben, (amikor Isten kiűzte a Paradicsomból az embert, és az Éden kertjétől keletre kerubokat és villogó lángpallost állított, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat [Ter 3, 24]) kerub az őr! Ézsaiás Próféta látomásában (Szeráfok álltak mellette; hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, és kettővel repültek… [Ézs 6, 2-7]), a szeráf azonos a kerubbal, bár utólag az angyalok két külön rendjét vélték benne felfedezni.
Ha azonban a legősibb bibliai hagyományokat nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy ott az angyalok rendje még egységes, zárt rendet alkot, és egyik sem emelkedik ki belőle. A babiloni fogság után azonban egyre inkább mint individuumok kerülnek előtérbe az angyalok, egyes angyaloknak még a nevét is elárulja a Szentírás, és kiemelkedő szerep jut ahét angyalnak (Én Rafael vagyok, egy a hét szent angyal közül, akik készen állunk, hogy az Úr fönséges színe elé lépjünk [Tób 7, 16].); és egyre határozottabban körvonalazódik a sátán-angyal (Egy napon pedig, amikor eljöttek az Isten fiai, hogy az Úrnál jelentkezzenek, a sátán is közöttük volt. (…) Az Úr így folytatta: „Észrevetted-e, szolgámat, Jóbot? Nincs a földön hozzá hasonló férfi, feddhetetlen és igaz, istenfélő és a gonosztól tartózkodó!” A sátán erre megkérdezte: „Vajon ok nélkül istenfélő-e Jób? (…) Ezt mondta erre az Úr a sátánnak: „Nos, a kezedbe adom mindenét, amilye csak van; őrá azonban ne nyújtsd ki kezedet!” [Jób 1, 6-12 és 2, 1-7]; Majd megmutatta nekem Jézust, a főpapot, amint az Úr angyala előtt állt; jobbján pedig a sátán állt, hogy vádat emeljen ellene. És az Úr angyala ezt mondta a sátánnak: „Csendet parancsol néked, sátán, bizony csendet parancsol néked az Úr, aki kiválasztotta Jeruzsálemet. Vajon nem olyan-e az, mint a tűzből kiragadott üszök?” [Zak 3, 1-2]); az 1Krón 21, 1-ben pedig már tulajdonnévként szerepel (Felkelt azonban a sátán Izráel ellen, és arra ingerelte Dávidot, hogy számlálja meg Izráel.); ill. a Bölcs 2, 24-ben, az egész emberi nem ellenségeként (…a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak.). Ugyanakkor az arkangyalok neveit is megtudjuk: Rafael (Tób 7, 16), Gábriel (Dán 8, 16), és Mihály (Dán 10, 13).
Az angyalok rendesen láthatatlanok, de kivételes esetekben ragyogó emberi alakban is megjelenhetnek, és az ellenség számára elviselhetetlen a látásuk (3Makk 6, 18). Annak érdekében, hogy képesek legyenek mozogni az ég és a föld között, szárnyat viselnek, és tele vannak szemekkel, hogy mindent lássanak (Szláv Hénokh, 20, 1.). A keresztény ikonográfiában ennek megfelelője az angyalok pávaszárnya. Mivel az angyalok szellemi lények, rájuk nem vonatkoznak a testiség törvényei, továbbá örökkévalóak is, bár Isten – ha akarja – megsemmisítheti őket. Tudásban – mivel tisztán szellemi lények – felülmúlják az embert, de ők is Isten teremtményei. Egyesek szerint Isten már az első napon megteremtette őket, mások szerint csak az ötödik napon, ismét más források szerint Isten a teremtés minden napján teremtett angyalokat (Jub., 2, 2). Az ószövetségi kinyilatkoztatás egyre élesebben húzza meg a határt Isten és angyalai között, ezért a későbbi ószövetségi könyvekben már nem használja az Isten fiai kifejezést, ezáltal is még erőteljesebben aláhúzva a monoteizmust, szemben a monolátriával.
Az ószövetségi apokrifek szerint az angyalok elsődleges dolga az Isten mennyei trónja körüli liturgikus szolgálat: „Odanéztem, és egy magas trónt pillantottam meg benne. Úgy nézett ki, mint egy karika; körülötte olyasmi volt, ami a fénylő napra hasonlított és keruboknak tűnt. A trón alól lobogó tűzfolyamok áramlottak, és nem tudtam rájuk nézni. A nagy Felség ült rajta, ruhája ragyogóbb volt, mint a nap, és fehérebb, mint a tiszta hó. Egyetlen angyal sem léphetett be ebbe a házba, és nem nézhette az arcát a dicsőség és a magasztosság miatt. Test nem láthatta Őt. Lobogó tűz volt körülötte; nagy tűz terült el előtte, és egyetlen angyal sem közeledhetett hozzá. Előtte tízezerszer tízezren álltak körben, és mindent megtesz, amit csak akar. És a szentek legszentebbjei, akik a közelében állnak, nem távolodtak el éjjel vagy nappal, és nem távoztak el tőle” (Hénokh könyve, 14, 18-23. In: Apokrifek. Ókeresztény írók, 2.; ford. Baán István). „Téged dicsőítenek a soha nem alvók; dicsőséged előtt állnak, dicsőítenek, dicsérnek és magasztalnak Téged, miközben azt mondják: – Szent, szent, szent a Szellemek Ura; betölti a földet szellemekkel. Itt látták szemeim, hogyan áll előtte az összes soha nem alvó, dicsőíti és mondja: – Dicsőített légy, és áldott legyen az Úr neve mindörökké!” (Im., 39, 12-13.). Az angyalok irányítják a csillagok mozgását (Jub., 2, 2.) és a népek sorsát. Eredetileg Izráelnek nem volt angyala, mert Izráel Jahve tulajdona volt (Jub., 15, 31-32), más források viszont arról tanúskodnak, hogy Izráel angyala Mihály (= ki olyan, mint Isten). Minden embernek van külön őrangyala, aki vigyáz az emberre, de vádló angyala is, amikor az ember Isten színe elé kerül; továbbá az angyalok viszik az emberek imáit és kéréseit Isten trónusa elé.
Az ószövetségi kinyilatkoztatás későbbi szakaszában újabb angyalnevek tűnnek fel: élőlények (hajjót) és a kerekek (ophanim). Gyarapodik a főangyalok száma is: Raguel, Phanuel, Uriel, (Szuriel). Érdekes, hogy az apokrifek, hol négy, hol pedig hét főangyalt emlegetnek: „Akkor Mikhaél, Uriél, Ráfaél és Gábriél letekintettek az égből, és látták a sok vért, amely kiömlött a földön, és mindazt az igazságtalanságot, ami a földön történt” (Im., 9, 1.). „Erre azt mondta nekem: – Az első az irgalmas és türelmes Mikhaél; a második, aki az emberek fiainak összes betegsége és összes sebe fölé helyeztetett, az Ráfaél; a harmadik, aki minden erőt vezet, Gábriél; és a negyediket, aki mindazoknak a bűnbánata és reménye fölé helyeztetett, akik öröklik az örök életet, Fánuélnek hívják. Ez a Szellemek urának négy angyala, és a négy hangot hallottam azokban a napokban” (Im., 40, 9-10.). „Ezek azoknak a szent angyaloknak a nevei, akik őrt állnak: Uriél a szent angyalok egyike, vagyis az angyalsereg és a Tartarosz fölé helyezett angyal. Ráfaélnek hívnak egy második szent angyalt, aki az emberek szellemei fölé van helyezve; Ráguélnek hívnak egy harmadik szent angyalt, aki bosszút áll a fények világán; Mikhaélnek hívnak egy negyedik szent angyalt, vagyis azt, aki az emberek jobbik része, Izráel népe fölé van helyezve; Száriélnek hívnak egy ötödik szent angyalt, aki azok fölé a szellemek fölé van helyezve, akik a Lélek ellen vétkeznek; Gábriélnek hívnak egy hatodik szent angyalt, aki a Paradicsom, a kígyók és a kerubok fölé van helyezve” (Im., 20, 1-7.). A késői zsidóságban egyre többet foglalkoznak a bukott angyalokkal és azok fejedelmével, akit gúnynevekkel illetnek: sötétség angyala, Masztéma, Belial (Beliar), Szamael. A rabbik azon része, akik a racionalizáló magyarázat felé hajlottak, hajlamosak voltak arra, hogy az ember gonosz hajlamait azonosítsák a gonosz angyallal.
(folytatjuk)