Karácsonyi üzenetek:
II. Alexij, Moszkva és egész Oroszország patriarchájának karácsonyi üzenete az Orosz Ortodox Egyház főpásztoraihoz, pásztoraihoz, szerzeteseihez és minden hű gyermekéhez
Hilarion Bécsi és Ausztriai püspök, a Magyar Ortodox Egyházmegye kormányzó főpapja karácsonyi üzenete a Moszkvai Patriarchátus Magyar Ortodox Egyházmegyéje tiszteletreméltó pásztoraihoz és istenszerető nyájához

Teológia:
Levél arról, miért köszöntjük egymást a “Krisztus születik!” köszöntéssel
II. Alexij, Moszkva és egész Oroszország patriarchájának karácsonyi üzenete az Orosz Ortodox Egyház főpásztoraihoz, pásztoraihoz, szerzeteseihez és minden hű gyermekéhez

Ki megtestesültél a Szent Lélek által, s az Örökszűz Máriától Emberré lettél, világosságot árasztottál ránk megjelenéseddel, Krisztus Isten. Ki Világosságtól vagy a Világosságból, és az Atyának kisugárzása, derűssé tetted az egész teremtést. Minden lehelet magasztal Téged, az Atya dicsőségének képmását. Aki vagy és aki mindig voltál, s a Szűztő feltündököltél, óh Isten, irgalmazz nekünk.

(“Uram, Tehozzád kiáltottam” utáni sztichira Krisztus test szerint való születésének ünnepén)

Az Úrban szeretett Főtisztelendő főpásztorok, az Egyház tiszteletreméltó papjai, Isten diakónusi és szerzetesi rendben szolgáló gyermekei, Krisztus Jézusban szeretett kedves testvéreim!

Ezekben a napokban újra dicséretet zengünk a Betlehemben megszülető Isteni Újszülöttnek. “Velünk az Isten!” – kiált fel Szent Egyházunk. “A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot látott. Kik a halálnak földjén és árnyékában lakoztok, világosság ragyog fel rátok. Mert Gyermek született nékünk, Fiú adatott nékünk. – Mert velünk az Isten”. A mennyből leszállt Úr kijelentette magát az embereknek, hogy meggyógyítsa gyöngeségeinket és tökéletlenségeinket, be nem alkonyuló dicsőségének fényével megvilágosítsa a bűntől elsötétült lelkeket, és Örök Életet ajándékozzon nekünk a Mennyek Országában!

Mi, keresztények hisszük és tudjuk: Krisztus Megváltónk eljövetele a világba alapjában változtatta meg az emberi életet és magát a természetünket is. Többé nem a bűn rabszolgái vagyunk, hanem Isten szabad szolgái. Nem félünk az élet tengerének viharos erejétől, mert biztos kikötőnk van Krisztus Országában. Nem vagyunk többé egyedül ebben a világban, mert velünk van Isten, Aki kinyújtja felénk segítő kezét.

Mindez Krisztus Születése által adatik nekünk. Ám ezt a felbecsülhetetlen értékű ajándékot mindenki a maga belátása szerint használhatja fel, hiszen az ember szabad akarattal rendelkezik, amit még a Mindenható Isten sem vesz el tőle. Elrejthetjük ezt az ajándékot, mint az evangéliumi elbeszélésben az elásott talentumokat, megfeledkezhetünk róla a hétköznapi élet gondokkal és bajokkal teli forgatagában, de meg is sokszorozhatjuk azt, ha életünket az imádságban tett erőfeszítéssel, az Isten és felebarátunk iránti őszinte szeretettel, az evangéliumi parancsolatok teljesítésével, és Édesanyánk, a Szent Egyház életében való részvétellel töltjük be. Akkor meglátjuk, hogy lelkünkkel együtt hogyan változik meg a bennünket körülvevő emberek élete is, hogyan telik meg világossággal és alakul át a környező világ.

Életünk egészének örömteli Isteni Gondviselésbe ajánlása, az Istennek tett szüntelen hálaadás, és a forró, lelkünk legmélyéből jövő ima – ezek azok az ajándékok, amelyeket nekünk – hasonlóan a napkeleti bölcsekhez, fel kell ajánlanunk Megváltónknak. Ahogy Szent Tyihon Zadonszkij mondja, az Úr “.meghallgatja az alázatos kérést. Meghajol a mi alázatunk előtt is; csak boruljunk le Előtte, hasonlóan a nemes lelkű napkeleti bölcsekhez; boruljunk le Előtte, de már nem úgy, mint a pólyákba csavart gyermek előtt, hanem mint az Atyával és a Lélekkel együtt a dicsőség trónusán ülő előtt. Az arany, a tömjén és a mirha helyett töredelmes és alázatos kéréseinket ajánljuk fel Neki.”

A keresztényeket Isten a tökéletességre hívja el, hiszen ők a Legtökéletesebb Isten kegyelmének részesei (Mt 5,48). Velünk azt Isten, nekünk tehát a hit, a remény, a szeretet példájának kell lennünk a lelki szomjúságtól gyötört és zavaros világban. Velünk az Isten, ami azt jelenti, hogy Neki rajtunk keresztül is működni kell mindenhol, ahol szavakban és tettekben kell segítséget nyújtani.

A múlt év hazánk számára nem bizonyult könnyűnek. Istentelen esztelenségükben a terroristák arra vetemedtek, hogy gyermekekre emeljenek kezet. Az ártatlan áldozatok halála mindnyájunk szívében nyomot hagyó közös bánattá, fájdalommá és szomorúsággá vált. Ugyanakkor a rettenetes tragédia megmutatta, hogy a nép körében élnek az erkölcsi ideálok: a halál színe előtt sokan a felebarátjukkal szembeni önfeláldozó szeretet ragyogó példáját mutatták fel, a Szentírás szavai szerint “életüket adva barátaikért” (Jn 15,13).

A nehéz körülmények között lehetetlen megőriznünk férfias szilárdságunkat az Isteni Gondviselésbe vetett erős hit nélkül, amely az egyént és a népeket is üdvösségre vezeti. Adja Isten, hogy méltósággal és türelemmel viseljük a ránk mért megpróbáltatásokat. Erőt kell merítenünk hazánk sok évszázados történelméből, amely higgadtságra és férfias helytállásra tanít bennünket. Az egyik ilyen lelkesítő történelmi példa a Kulikovói csata, amelynek 625. évfordulóját jövőre, 2005-ben ünnepeljük. Erről a dátumról széles körben megemlékezünk majd Egyházunkban. Ünnepségekre kerül sor a kulikovói mezőn, Kolomnában, a Nyikola-Ugreshszkij kolostorban, amelyet a szentéletű fejedelem, Dimitrij Donszkoj alapított, és egyéb olyan helyszíneken, melyek ehhez a nagy, az orosz történelem menetét megváltoztató csatához kapcsolódnak. Az ilyen jeles eseményekről szóló megemlékezéseknek hatalmas jelentőségük van. A fiatal nemzedéknek élő, megszakíthatatlan kapcsolatban kell lennie Hazája sok évszázados történelmével.

Akkor, több mint hat évszázaddal ezelőtt, Oroszország felszabadítása Isten nagy kegyeltjének, Radonyezsi Szent Szergijnek és tanítványainak imájával kezdődött, amelynek erejét a nép közös imája még jobban megsokszorozta, hogy aztán Isten Szülőjének közbenjárása által eljöjjön a szabadulás. Imádkozzunk hát mi is, és bízzunk benne, hogy Isten irgalmából, az Ő mindent megtisztító kegyelmének ereje által erőt nyerünk ahhoz, hogy legyőzzük az ellenünk támadó gonoszt.

A földön megszületett Megváltót ünnepelve, emlékezzünk arra is, hogy az Úr, aki soha nem hagyja el az Ő Egyházát, rengeteg lelki örömet is ajándékoz nekünk. Újjászületőben van az egyházi élet: mind több ember – fiatal, tevékeny, energikus emberek – kezd munkálkodni az Úr szántóföldjén. Az idegenben töltött hosszú évtizedek után sok ortodox ereklye is visszakerült Oroszországba. 2004-ben tért vissza hazánkban az Istenszülő Tyihvini ikonja. Isten úgy rendelte, hogy ott lehessek e szent ikon fogadásánál Moszkvában, és elkísérjem Tyihvin ősi városába, a Szentséges Istenszülő Elhunytának szentelt kolostorba. Milyen nagy, az Istenszülő közvetítő erejébe vetett hitet láttunk azoknál a tízezreknél, akik eljöttek, hogy hódoljanak az ikon előtt! A hozzánk visszajuttatott ereklyék között volt az Istenszülő Kazanyi ikonjának egy becses másolata is, amelyet hosszú időn át Hazánk határain túl őriztek.

Ellátogattak hozzánk a szent vértanúnők, Jeliszaveta nagyhercegnő és Varvara szerzetesnő drága ereklyéi is. Az Úr eme kegyeltjei ereklyéinek Oroszországba szállítása a Moszkvai Patriarchátus és a Határontúli Orosz Egyház első közös tette volt, amely jelentős mérföldkővé vált a szakadás megszüntetésének útján. Egyházunk megünnepelte Szárovi Szent Szerafim születésének 250. évfordulóját is, azét a szentét, aki előre látta a Szent Oroszország újjászületését.

Az egyházi újjászületés terén elért sikerekről tanúskodott a Moszkvában megtartott Szent Főpapi Zsinat is, amely levonta az első következtetéseket az Orosz Ortodox Egyház életéről a XXI. század elején és a Krisztus Születéstől eltelt harmadik évezred küszöbén. A Zsinat tudomásul vette az Egyház életének különböző területein bekövetkezett pozitív változásokat, és döntést hozott a közeljövővel kapcsolatos feladatokról. A legfontosabb feladatként Krisztus Egyháza egységének megerősítését nevezte meg, amire igen nagy szükség van ahhoz, hogy szilárdan tanúskodhassunk a Szent Ortodoxia igazságáról, erről a szent ajándékról, amelyet maga az Úr bízott ránk.

Hálát adok az Úrnak azért, hogy arra méltatott, hogy elérjem életemnek egy nagyon jelentős jubileumát, a 75. születésnapomat, amelyet idén ünnepeltem meg. Köszönetemet fejezem ki a főpásztoroknak, a lelkipásztoroknak, a szerzetesi rend képviselőinek és szeretett nyájamnak, akik segítségét és imádságos támogatását szünet nélkül érzem, amióta csak a patriarchai szolgálat terhét magamra vettem.

Szeretett testvérek! Újra meg újra szívből köszöntelek benneteket Krisztus Születése ünnepe alkalmából. Velünk az Isten – és én azt kívánom, hogy az Ő útmutatása nyomán azon az úton haladjunk, amely a Mennyek Országába visz.

Az Új Esztendő kapcsán köszöntöm földünk keresztény lakóit, és a más hitet és meggyőződést valló többi embert is. Dolgozzunk együtt a béke ügyén és népeink felvirágoztatásán. Emlékezzünk Szent Pál apostol szavaira a Rómaiakhoz írt levélből: “Gyötrelem és szorongatás lesz része minden embernek, aki a rosszat cselekszi… viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindenkinek, aki a jót cselekszi” (Róm 2,9-10).

Küldjön az Úr az ő mennyei hajlékából békességet és örömet, a testvériség érzését, bölcsességet és reményt minden embernek.

A “miérettünk emberekért és a mi üdvösségünkért a mennyekből leszállt” Úr és Megváltó áldása legyen mindnyájatokkal. Ámin.
Hilarion Bécsi és Ausztriai püspök, a Magyar Ortodox Egyházmegye kormányzó főpapja karácsonyi üzenete a Moszkvai Patriarchátus Magyar Ortodox Egyházmegyéje tiszteletreméltó pásztoraihoz és istenszerető nyájához

Az Úrban szeretett atyák és testvérek!

Újra eljött hozzánk Krisztus Születésének nagy és fényes ünnepe. Újra felragyogott nekünk a betlehemi csillag üdvözítő fénye, amely megvilágosítja a világot és elvezet minket a Mennyek Országába. Újra Krisztus Születését ünnepeljük, aki tökéletes Isten és tökéletes ember, Aki mindenben egyenlő az Atya Istennel, és a bűnt kivéve mindenben hasonló hozzánk, emberekhez.

Az Isten megtestesülésének hatalmas csodája abban áll, hogy bár a történelemben egyszer történt meg, mégis minden Krisztushoz közeledő emberben megújul. Az éj mélységes csöndjében az Isten Ige megtestesült a földön. Így testesül meg Ő a mi lelkünk csendes mélyén is, ott, ahol az értelem elhallgat, ahol elfogynak a szavak, ahol az ember értelme az Isten színe előtt áll. Krisztus észrevétlenül és ismeretlenül született meg a földön, és az angyalokkal együtt csak a bölcsek és a pásztorok fogadták Őt. Ilyen halkan és a többi ember számára ilyen észrevétlenül születik meg Krisztus az emberek lelkében, a lélek pedig elébe siet, befogadja, mert felragyog benne a Világossághoz vezérlő csillag.

Imáink során, titokzatos módon fogadjuk be Krisztust, amikor észrevesszük, hogy imádságunk elfogadásra és meghallgatásra talált, hogy az Isten “eljött és belénk költözött”, betöltött minket az Ő életet adó jelenlétével. Krisztust fogadjuk be az Eucharisztiában, mikor részesülvén Krisztus Szent Testéből és Véréből, érezzük, hogy testünket áthatja az Ő Isteni energiája, ereinkben pedig immár Isten vére folyik. Az Egyház többi Szentségében is Krisztust fogadjuk be, mikor a Vele való érintkezés által megújulunk és újjáéledünk az örök életre. Krisztussal találkozhatunk felebarátainkban is, mikor valaki feltárja előttünk lelkét, és bepillanthatunk annak legmélyebb rejtelmeibe, ahol az Isten képmása ragyog. Krisztussal találkozhatunk hétköznapi életünk során is, mikor a zajban meghalljuk hívó szavát, és amikor látjuk, hogy azonnal, közvetlen módon alakítja a történelem menetét.

Éppen így, ilyen hirtelen és váratlanul avatkozott be Isten az emberiség életébe kétezer évvel ezelőtt, amikor Születésével megfordította a történelem menetét. Éppen így születik meg Ő újra meg újra sok ezer ember lelkében és változtatja meg, alakítja át egész életüket, a hitetlenekből hívőkké, bűnösökből szentekké, a pusztulás felé igyekvőkből üdvözültekké téve őket.

Mi nemcsak, mint Istenünket és Üdvözítőnket dicsőítjük a mi Urunkat Jézus Krisztust, hanem mint barátunkat és testvérünket. Mert bár sok vallás ígéri az embereknek bizonyos mértékű közelséget Istenhez, a kereszténységen kívül egyetlen vallás sem engedi meg, hogy az ember ily közel kerüljön, hogy ilyen szoros kötődése, ilyen baráti és elválaszthatatlan kapcsolata legyen Vele.

“Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit Én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak. azonban barátaimnak mondalak” – mondja az Úr Jézus Krisztus (Jn 15,14-15). Új Teológus Simeon atyánk pedig azt mondja, hogy az Isten Fiának megtestesülése által mi az Atya Isten fiaivá, és Krisztus Testvéreivé váltunk. Ez azt jelenti, hogy Isten fiaivá fogad bennünket, az Ő barátaivá és az Ő Egyszülött Fiának testvéreivé válunk abban az esetben, ha megtartjuk az Isten parancsolatait, ha jócselekedetekben gyakoroljuk magunkat, ha nemcsak nevezzük magunkat keresztényeknek, hanem valóban azok is vagyunk.

Szeretett testvéreim! az Üdvözítő világra való Születése feletti érzett örömünket osszuk meg felebarátainkkal is, főleg azokkal, akik bajban vannak, akik magányosak, vagy szenvednek. Az Úr irgalmas hozzánk, legyünk mi is irgalmasok másokkal. Az Úr szeret minket, szeressük mi is az Ő parancsolata szerint felebarátainkat. Az Úr feláldozta magát a mi üdvösségünkért, mi is hozzunk áldozatot másokért. Az Úr azért hívott el minket az Ő Szent Egyházába, hogy az Ő hatalmassága nyilvánvaló legyen a mi jócselekedeteink által.

Kedveseim, mindnyájatokat köszöntelek, akik a magyar földön elszórva éltek, mindenkit, aki ma Budapesten, Szegeden, Miskolcon, Nyíregyházán és Magyarország más városaiban dicsőíti a megszületett Üdvözítőt. Legyen Krisztus Születésének ünnepe Krisztus lelkünkben való megszületésének, a Krisztusban való újjászületésünknek is ünnepe. Ragyogjon fel a hit üdvözítő fénye minden családban, minden ember szívében, és töltsön be az Üdvözítő világrajövetelének öröme minden otthont.

Az Úr áldása legyen veletek, az Ő kegyelmével és emberszeretetével, mindig, most és mindenkor, és mindörökkön örökké.

Krisztus Születésének ünnepén, 2004/2005
Budapest
Szent Nikolaj (Velimirovics), ohridi és zsicsai püspök:

Levél arról, miért köszöntjük egymást a “Krisztus születik!” köszöntéssel

Amikor azt mondjuk: “Krisztus születik”, ugyanaz, mintha azt mondanánk: Messiás születik, vagy Király születik, vagy Megváltó születik! Így köszöntve egymást, azt állítjuk, és egymás felé tanúbizonyságot teszünk róla, hogy eljött a világra az, Akinek el kellett jönnie az emberiség üdvözítésére, és hogy Ő az egyedüli, Akit vártunk. Ő az, akit Isten megígért a Paradicsomból kiűzött ősszülőknek; akit a pogány népek és törzsek megsejtettek; akit a zsidó nép prófétái megjövendöltek; aki után a védtelen emberiség évezredeken át sóhajtozott – Ő az, aki mint a nap a hosszú éjszaka után, felragyogott a földieknek. Így hát mikor azt mondjuk, Krisztus születik, arról tanúskodunk, hogy a Feljebbvaló beváltotta ígéretét, és hogy az emberek sejtései beigazolódtak, hogy a próféták jövendölései valóra váltak, és hogy az emberek sóhajtásai örömbe fordultak át.

Messiás születik, a Legcsodásabb, egyszerre Ember és Isten – hogy a megfáradt emberi tekintetek megpihenjenek Rajta, és ne tekintsenek semmilyen más messiásra.

Király születik, a Leghatalmasabb, egyszerre tartva kezében a hatalom pálcáját és a könyörület olajának tégelyét – hogy a legelesettebbek is felegyenesedhessenek, és felkiálthassanak: királyi gyermekek vagyunk!

Hős születik, Legyőzhetetlen, hogy megvédje az igazakat és legyőzze a bűnösöket, hogy megsemmisítse az ég alatt lakozó gonosz szellemeket.

Útikalauz születik, a Legmesszebbre Látó, hogy az eltévedteket visszavezesse és jó útra vezesse.

Világosság születik, a Legragyogóbb, hogy a eloszlassa a sötétséget és megvilágosítsa azokat, akik a sötétségben járnak.

Pásztor születik, a Leggondosabb, hogy megmentse nyáját a farkasoktól és egybegyűjtse az Ő aklába.

Tápláló születik, a Legbőkezűbb, hogy megelégítse az éheseket, nem földi, hanem égi eledellel, az Ő mennyei Testével és minden bűnt leperzselő Vérével.

Emberszerető születik, a Leggyengédebb, hogy magához ölelje és szeretetével új életre keltse azt a töméntelen árva embert, akik eddigi léte az élet sírjától a halál sírjáig tartó út volt.

Titkok Megnyitója születik, a Legnagyobb, hogy elhúzza a függönyt és megnyissa a halandóknak a halhatatlan Mennyei Királyságot.

Mindezeket jelentik azok a csodálatos szavak, amelyekkel a keresztények köszöntik egymást, és amelyekkel, drága testvérek, én is köszöntelek titeket: Krisztus születik!