Szeretnék néhány szót szólni arról az emberről, aki az ószövetségi idők szempontjából különleges jelentőséggel bír. A Biblia első öt könyvéből négy kapcsolatban áll a személyével. A neve – Mózes, története abban az időben kezdődik, amikor a zsidó nép az egyiptomi rabságban volt.
A Második Törvénykönyvben arról olvasunk, hogy hosszú vándorlás után Mózes, együtt Izrael népével, megérkezett annak az országnak a határához, amelyet Isten a zsidó népnek ígért. Az Úr azonban nem engedte meg Mózesnek, hogy bemenjen az ígéret földjére, mondván, megláthatja, de nem léphet be oda.
Ha azt mondjuk, hogy Mózes láthatta az ígéret földjét, de nem léphetett be oda, akkor azt is hozzá tehetjük, hogy közülünk mindenki számára nyitva áll ez a föld. Nemcsak megláthatjuk, hanem be is mehetünk, és ott is lakozhatunk. Valójában már benne is élünk, amikor részeseivé válunk annak, amit az Egyház ad nekünk és amire megtanít minket, mivel az ígéret földje nem más, mint a mennyek országa.
A mennyek országa, az Úr szavai szerint nem egy távoli hely. “Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem fogják azt mondani: ‘íme itt van,’ vagy ‘amott’. Mert az Isten országa köztetek van.!” (Lk 17,20-21). Ez azt jelenti, hogy már földi életünk során részesei lehetünk a mennyek országának, amelyet Jézus Krisztus ajándékoz nekünk. Ennek az ára az az áldozat volt, amit ő hozott értünk.
Pál apostol a zsidókhoz szóló levélben részletesen leírja az ószövetségi áldozat szertartását, és a jelenés sátrának felépítését, ezekkel a szavakkal: “Krisztus pedig mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való. Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett” (Zsid 9,11-12). Ha az összes áldozati vér, amelyet Mózestől Jézus Krisztusig kiontottak, nem is válthatta meg az emberiséget a bűneitől, Krisztusé biztosan megváltotta. Mi pedig az új Izrael vagyunk, amely bement az ígéret földjére, és ott is lakozik.
(Ford. T. Krisztián)