2023. július 19-én, a Szentháromság-Szent Szergij Lavrában, Kirill pátriárka elnökletével tartották meg az az Orosz Ortodox Egyház főpapi tanácskozását.

Ezen a tanácskozáson tartotta meg főpásztorunk az általa vezetett Szinódusi Bibliai-teológiai Bizottság által készített dokumentumról szóló ismertető és elemző előadását, amely végleges jóváhagyásra a Szent Szinódus elé kerül, melynek címe:

„Az Egyházról szóló ortodox tanítás elferdítése a konstantinápolyi patriarkátus rendeleteiben és képviselőinek felszólalásaiban.”

(Az alábbiakban a nyolc bekezdésből álló dokumentum legfontosabb megállapításait foglaljuk össze főpásztorunk referátuma alapján.)

„Szentséges Atya!

Eminenciás és Excellenciás Főpásztorok!

2018-ban került sor a Konstantinápolyi Patriarkátus beavatkozására Ukrajnában, melynek eredménye az ukrajnai szakadás törvényesítése lett. Ez súlyos sebet ejtett mind az ukrajnai ortodoxián, mint az egész ortodox világon.

A konstantinápolyi főpapok kánonellenes rendeletei mögött az Egyházról szóló tanítás olyan újításai rejlenek, amelyek a kánoni rend alapvető pilléreit rendítik meg.

A fentemlített dokumentum, amelyet most figyelmükbe ajánlok, ezeket az újításokat tárgyalja.

A dokumentum célja » emlékeztetni az Egyház nyáját azokra az alapelvekre, amelyekre az ortodox egyháztan (ekkleziológia) évszázadok óta épül, és az egyetemes ortodoxia előtt tanúságot tenni ragaszkodásunkról ezekhez a változatlan alapelvekhez.« Az Egyház teljessége elé szánt dokumentummal kapcsolatos munka 2019-ben kezdődött el Kirill pátriárka megbízása alapján. Erre a célra a Szinódusi Bibliai-teológiai Bizottságban külön munkacsoport alakult… A munka minden résztvevőjének, akik e dokumentum összeállítását dolgoztak, ezúton szeretném kifejezni szívbéli hálámat.

A dokumentum úgy épül fel, hogy teológiai, kánoni és történelmi szempontból értékeli az új konstantinápolyi egyháztant (ekkleziológiát). Áttekintésre és elfogadásra került a Bizottság 2021. szeptember 29-i közgyűlésén, Kirill pátriárka kiigazítások után megerősítette, azzal, hogy a legközelebbi Főpapi Zsinatnak ajánlja áttekintésre. Ám a legutóbbi járvány kitörése, majd a nemzetközi események miatt a Zsinat és ezzel a dokumentum végleges jóváhagyása is elhalasztásra került.

Mivel a Konstantinápolyi Patriarkátus aktivitása, mely megrengette az ortodox egységet, tovább folytatódott, Kirill pátriárka megbízta a Bizottságot, hogy dolgozza ki a dokumentum végleges formáját a mostani Főpapi Tanácskozás részére…, ezt tárjuk most Önök elé.

A dokumentum bevezetőből, nyolc bekezdésből és zárszóból áll.

A bekezdés megfogalmazza magát a problémát, amelyet a Konstantinápolyi Patriarkátus új egyháztani koncepciójának terjesztése jelent, miszerint a konstantinápolyi pátriárka jóval szélesebb jogokkal és teljhatalommal rendelkezik, mint a többi Helyi Egyház elöljárója, gyakorlatilag az Egyetemes Egyház feje… A 2008-ban összeült Főpapi Zsinat óta újabb igények is felmerültek Konstantinápoly részéről, a dokumentum ezekre is kitér. Rámutat arra, hogy az ortodox egyháztantól történt, említett elhajlások az elmélet szintjéről a gyakorlati megvalósítás szintjére kerültek, és ez az egyetemes ortodoxia mély válságát idézte elő napjainkban. Bertalan pátriárka 2018-ban, Kijevben tett kánonellenes látogatása mellett újabb látogatások is történtek, nevezetesen Litvániában és Észtországban.

1. A dokumentum első bekezdésének címe: »A konstantinápolyi pátriárka igénye a hatalmi elsőségre az Egyetemes Egyház felett.«

… Az alapvető tétel az, hogy az Ortodox Egyházban nem lehet olyan elöljáró, aki külön privilégiumokkal bír más elöljárókkal szemben. Köztudomású, hogy ilyen elöljáróval rendelkezik a Római Katolikus Egyház. Az Ortodox Egyházban viszont a konstantinápolyi pátriárka elsősége a helyi egyházak elöljárói között tiszteletbeli és nem hatalmi elsőség….

Évszázadokon keresztül a keleti pátriárkák és maga a konstantinápolyi is ezen az állásponton voltak a római pápákkal folytatott polémiáikban. A Bizottság dokumentumában számos idézet található a konstantinápolyi pátriárka által egykor aláírt üzenetekből, amelyekből kiviláglik, hogy az ortodox pátriárkák egyenlők egymás között és az Egyetemes Egyházban nem lehet más Fő, mint az Úr Jézus Krisztus.

Ezekkel a megállapításokkal szöges ellentétben vannak Bertalan pátriárka, valamint konstantinápolyi főpapok és teológusok mostani kijelentései, amelyekből kiviláglik, hogy a konstantinápolyi pátriárka nem »első az egyenlők között«, hanem »az első egyenlők nélkül«…

A vasárnapi vecsernyén, a nyolcadik hang szerint ezt a sztihirát énekeljük: »Örvendezz, Szent Sion, Egyházaknak Anyja, Istennek hajléka«… A Szent Sion maga Jeruzsálem. Valóban, történelmileg a Jeruzsálemi Egyház az »Egyházak Anyja«. A Konstantinápolyi Egyház autokefál egyházként a 4. század óta létezik, második helyét pedig, Róma után, mint köztudott, a birodalom új fővárosa minőségében kapta…

Konstantinápolyi teológusok állítják, hogy »a pápaellenesség jelensége, ha úgy értjük, mint elsőség tagadása az Egyetemes Egyházon belül, valójában eretnekség… A tény, hogy az ortodox Helyi Egyházak ma elutasítják, hogy valamilyen elsőséget ismerjenek el maguk között római mintára, alapvető akadályt jelent a Rómával folytatott dialógusuk szempontjából.«

Megjegyzendő, hogy a 19. században a konstantinápolyi pátriárkák a pápizmust még eretnekségnek tartották, most pedig az antipápizmust tartják eretnekségnek…

Ortodoxnak csak azt az Egyházat ismerik el, amelyik közösségben van Konstantinápollyal. Ám a történelem számos esetet ismer, amikor a konstantinápolyi főpap eretnekséget vallott, vagy szakadásba ment át. A Bizottság dokumentuma felsorolja ezeket az előzményeket és kimutatja, hogy az Ortodox Egyházhoz való tartozás nem a konstantinápolyi pátriárkával való közösségben vagy annak hiányában keresendő, hanem a dogmatikai és kánoni hagyomány szilárd követésében…

2. A dokumentum második bekezdése a legfelsőbb fellebbezési hatóság – a konstantinápolyi pátriárka – kérdésével foglalkozik az Egyetemes Egyházban…

A dokumentum vizsgálja a fellebbezések gyakorlatát és az eseteket, amikor más Helyi Egyházak elöljárói a nemrégi időkben a konstantinápolyi pátriárkához fordultak. Ezekben az esetekben a konstantinápolyi pátriárka nem legfelsőbb fellebbezési hatóság minőségében járt el, hanem mint segítő koordinátor, amikor egy Helyi Egyház kapott segítséget egy másik Helyi Egyháztól. Más szavakkal, ha valamelyik Helyi Egyház valamilyen nehéz helyzetében a Konstantinápolyi Egyházhoz fordul segítségért, ezt természetesen megkaphatja. Ám önhatalmú beavatkozáshoz Helyi Egyházak ügyeibe, azok által hozott belső felfüggesztések hatályon kívül helyezéséhez nincs joga…

Ilyen eset volt, amikor a konstantinápolyi pátriárka „feloldotta” az egykori kijevi metropolita Filaret (Gyenyiszenko) anatémáját és visszahelyezte hivatalába…, vagy az öt litván, két fehérorosz és egy moszkvai pap eltiltásának feloldása.

3. A dokumentum harmadik bekezdése Konstantinápolynak azokat a rendeleteit vizsgálja, amikor olyan skizmatikusok »eltiltásának feloldása« történt, akik az adott papi fokozattal nem rendelkeztek, vagy a fokozatot kánonellenes úton kapták meg, különös tekintettel azokra a főpapokra, aki hierarchikus rangjukat azért vesztették el, mert skizmatikussá váltak… Porfirij szerb pátriárka mondja: »Az Egyház ― az Egyház, a törvénytelen paraszinagóga pedig csak úgy válhat Egyházzá, ha bűnbánatot tart és betartja a kánoni eljárást, semmi esetre sem egy tollvonással.« …

4. A dokumentum negyedik bekezdése a Konstantinápolyi Patriarkátusnak azt az igényét vizsgálja, hogy elbocsájtó levél nélkül átvehet klerikusokat (pl. Basil Osborne szurozsi kormányzó főpapot 1996-ban) … E rendeletet János (Ziziulasz) metropolita azzal indokolta, hogy azok a püspökök, akik a szórványban szolgálnak, valójában a Konstantinápolyi Patriarkátus klerikusai, akkor is, ha ezt nem ismerik el.

Az előbbi rendelet a diaszpórára vonatkozott, de jelenleg a konstantinápolyi pátriárka ezt az igényt kiterjesztette, és azokat a klerikusokat is átveszi, akik egy másik Helyi Ortodox Egyház kánoni területén működnek. A kánonok egyértelműen elítélik klerikusok átvételét elbocsájtó levél nélkül.

5. A dokumentum ötödik bekezdése a Konstantinápolyi Patriarkátus kizárólagos igényét vizsgálja az autokefalitás (önrendelkezés) jogának megadására. Köztudott, hogy az Ortodox Egyházban nincs egyetlen, általánosan elismert eljárás az autokefalitás megadására. Maga a négy keleti patriarkátus sehonnan sem kapott autokefalitást. A Grúz Egyház az Antiókhiai Egyháztól nyerte, a Ciprusi Egyház a Harmadik Egyetemes Zsinat határozata folytán. Az Orosz Egyház önállóan szerezte meg ezt a státuszt, amikor a konstantinápolyi pátriárka unióra lépett Rómával, majd, csaknem másfél évszázad múltán, a négy keleti pátriárka rendelete pátriárkai rangot ismert el számára. A legújabb időkben a Konstantinápolyi Patriarkátus autokefál státuszt adott a Görögországi Egyháznak (1850), a Szerbnek (1879), a Románnak (1885) és az Albán Egyháznak (1937), amelyek addig az ő fennhatósága alatt voltak. Az Orosz Egyház autokefalitást adott a fennhatósága alá tartozó Egyházaknak, a Lengyelnek (1948), a Csehszlováknak (1951), az Amerikai Egyháznak (1970). A Szerb Egyház pedig a fennhatósága alá tartozó Makedón Egyháznak (2022). Ezekben az esetekben mind az az elv érvényesült, hogy az elöljáró kánoni főhatóság adott autokefalitást a hozzá tartozó egyház egy részének…

6. A Konstantinápolyi Patriarkátus egyetemes igénye vezetett el 2019-ben az ún. Ukrajna Ortodox Egyháza részére adott autokefalitáshoz. A dokumentum hatodik bekezdése részletesen elemzi az ezt létrehozó tomoszt. Ám ez csak formális autokefál státusz, mivel a Konstantinápolyi Egyház nem »testvéri viszonyban«, hanem »anya és leánya« viszonyban tekint más Helyi Egyházakra…

Konstantinápoly mintegy azt a jogot is fenntartja, hogy nem csupán adományoz, hanem meg is szüntet autokefál státuszt, amint ez Bertalan pátriárka 2012-ben írt leveléből kitűnik, amelyet a Cseh és Szlovák földek Egyháza elöljárójához intézett.

7. Konstantinápoly jogot formál továbbá arra, hogy egyoldalúan felülvizsgáljon alapvető jogot teremtő rendelkezéseket, mint pl. 2018-ban, amikor a Konstantinápolyi Patriarkátus visszavonta az 1686-ban hozott rendelkezését, amely megerősítette, hogy a Kijevi Metropólia a Moszkvai Patriarkátus része… Egyoldalúan és önhatalmúlag megszüntetni bármilyen régiségű zsinati vagy szinódusi határozatot, ahogy a dokumentum fogalmaz, »nem felel meg az Egyház kánoni berendezkedésének és az egyházközi kapcsolatokat a kaotikus törvénytelenség állapotába sodorja«.

8. Végül, a nyolcadik bekezdés a Konstantinápolyi Patriarkátus által hangoztatott kizárólagos joghatóságra vonatkozik mindazon országokban, területeken, ahol ortodox szórvány található…, pl. Nyugat-Európában, Észak és Dél-Amerikában, Ázsiában, Ausztráliában, Óceániában… Az alap a Negyedik Egyetemes Zsinat 28. kánonjának kibővített értelmezése, amely kimondja, hogy »a pontuszi, ázsiai és thrákiai tartományoknak csak a metropolitái, továbbá az említett tartományok barbár (népeinél működő) püspökök a konstantinápolyi legszentebb egyház… említett trónusa által szenteltessenek fel«. Ám ez a kánon az egykori Római Birodalom meghatározott tartományaira vonatkozott, ahol a Konstantinápolyi Egyház folytatott missziós tevékenységet…

»Minden Helyi Egyház ― áll a tárgyalt dokumentumban ― közvetlen pásztori felelősséggel tartozik szórványban élő gyermekeiért, amennyiben azok más Helyi Egyházak kánoni határain kívül élnek.«

A dokumentum befejező részében megállapítja, hogy az egyetemes Ortodoxiában keletkezett megosztottság oka, a politikai indítékokon túl, az ortodox egyháztan (ekkleziológia) elferdítése. Ez a tény kötelezettséget jelent a tanúságtételre a sértetlen ortodox tanítás mellett.”

(Forrás: Патриархия.ru)

This post is also available in: orosz