Az Úrban szeretett főpásztorok, tisztelendő atyák és diakónusok, istenszerető szerzetesek és szerzetesnők, kedves fivéreim és nővéreim!

Most, amikor az egész mennyei és a földi Egyház egybegyűl és a testté lett Istent dicsőíti, szívből köszöntelek Mindnyájatokat Krisztus Születésének fényes ünnepén!

Lelki szemeinket most újból azok felé az események felé fordítjuk, amelyek több mint kétezer évvel ezelőtt mentek végbe Betlehemben. A szelíd Gyermekre tekintünk, aki jászolban fekszik, Legtisztább Anyja, az igaz József és a pásztorok társaságában, akiknek először hangzott el az üzenet a Megváltó földre jöveteléről, majd utána a Magasságos Teremtőt dicsőítő Testnélküli Rendeknek, aki Egyszülött Fia által békességet és jóakaratot hozott az embereknek.
Teológus Szent Gergely így tesz tanúságot az ünnep lényegéről: azt ünnepeljük, hogy „Isten eljött az emberhez, hogy mi visszatérjünk Istenhez (38. Beszéd). Most valóban „elközelgett a mennyek országa” (Mt 3,2): az ősi jövendölések beteljesedéseként eljött hozzánk a régóta várt Békéltető (Ter 49,10), „mert Gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk… és így fogják hívni nevét: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme” (Iz 9,5).
Krisztus így fordul hozzánk: „Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja” (Jn 14,27). Mi is ez a béke, amelyet az Úr az embernek ajándékozott, és amelyet az angyalok megénekeltek az Úr születésének pillanatában? Vajjon azóta megritkultak az ellenségeskedések és a konfliktusok a földön? Mindenünnen ezt halljuk: „‘Békesség, békesség!’, pedig nincsen békesség” –mondja a próféta (Ez 8,11). Ámde Isten igazi békéje, amely Krisztus Születésével jött el a földre, „minden értelmet meghalad” (Fil 4,7). Nem függ külső körülményektől és nincs alávetve e mulandó élet bánatainak, nélkülözéseinek. Ez a háborítatlan belső béke magában Istenben rejtőzik, aki mindenben hozzánk hasonló emberré lett, a bűnt kivéve, aki nem csupán cselekszik a mi történelmünkben, hanem látható módon meg is jelenik benne. Most „az Ige testté lett, és köztünk lakott, telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1,14). Az Úr közel van, Kedveseim, erről soha se feledkezzünk meg és ne vegyen erőt rajtunk a csüggedés! Őbenne van a mi erőnk, a mi szilárd reménységünk és a mi lelki vigaszunk életünk minden fordulójában.
Térdet hajtva az Isten megtestesülésének alázatos és nagy csodája előtt, és dicsőítve a világba eljött Üdvözítőt, nem tudjuk aggodalom nélkül szemlélni a napjainkban zajló háborús eseményeket, amelyek sötétséget hoznak a szent karácsonyi ünnepre, mert, ahogy az apostol mondja, „ha az egyik tag szenved, vele együtt szenved valamennyi tag” (1Kor 12,26). Ezekben a megpróbáltatásokban, amelyek a történelmi Rusz népeit érték, különösen fontos számunkra, hogy tettekkel erősítsük meg keresztény elhívatásunk iránti hűségünket és szeretetet mutassunk egymás iránt. Talán úgy tűnhet, a jó gyönge és védelme sincs. Vajon milyen eredménye lehet a mi kis erőfeszítéseinknek? Ámde ez nem így van.
Van egy örök lelki alapelv: a szeretet megsokasodik, ha átadjuk önmagunkat másoknak, ha időnket felebarátunknak áldozzuk, ha segítünk neki anyagi erőforrásainkkal, vagy csak megajándékozzuk figyelmünkkel. Ekkor nem csupán a körülöttünk lévő világot alakítjuk át, lelkünkben is valami nagyon értékesre teszünk szert. Ebben az egyszerű, de hatásos lelki törvényben rejlik a valódi béke és az igazi boldogság titka, melyre minden ember vágyik. Ez nem a „hetedhét országon túli” boldogság, ahogyan néhányan gondolják, akik az anyagi jólét káprázataiért és egy gondtalan életért törik magukat. Az igazi boldogság abban rejlik, hogy megosztjuk a szeretetet és az örömet a körülöttünk lévőkkel, és jó cselekedetekkel dicsőítjük Istenünket, aki azért öltött testet, „hogy életünk legyen, és bőségben legyen” (Jn 10,10). Amikor Krisztust a szívünkbe bocsájtjuk, lehetővé tesszük, hogy cselekedjen bennünk, áldott béke és nyugalom költözik a lelkünkbe (Mt 11,29), mi pedig részesedünk „Isten Országában, amely bennünk van” (Lk 17,21).
Át akarjuk ölelni a Megszületett Urat? Akkor öleljük át a bánkódót és vigasztaljuk meg a szenvedőt. Hozzá akarunk érni Krisztushoz és a napkeleti bölcsekhez hasonlóan jóillatú ajándékokat akarunk hozni az Istengyermeknek? Akkor ajándékozzuk szeretetünket és gondoskodásunkat felebarátainknak, cselekedjünk erőnkhöz mérten irgalmasságot a szükségben lévővel, és erősítsük meg azt, aki elcsüggedt. Az Úr ezt mondja: „Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek” (Mt 25,40).
„A karácsonyi éj békességet és csendet hoz az egész világnak!” – így kiált fel Szír Szent Efrém, majd bizalommal folytatja: „Ez az éj a Szelídé, ezért mindenki tegye félre a dühöt és a szigort. Immár felkelt az irgalom napja, ezért senki se keresse a bosszút az őt ért sértésért. Felkelt az öröm napja, ezért senki se okozzon bánatot és szenvedést a másiknak” (Énekek Krisztus Születésére).
Fogadjuk meg „a pusztaság szír prófétájának” e bámulatos szavait és tárjuk ki szívünket az értünk megtestesült Úr számára. Örvendezzünk, mert maga a világmindenség Királya és Ura jött el szelíden a földre, hogy nekünk üdvösséget és örök életet ajándékozzon. Mi pedig válaszoljunk hálával a Teremtőnek az emberek iránt tanúsított nagy szeretetére, és szenteljük meg lelkünket a megpróbáltatások türelmes elhordozásával, forró imával és Isten dicsőségére hozott jó cselekedetekkel.
Újból köszöntelek Mindnyájatokat, Kedveseim, Krisztus Születésének fényes ünnepén, kívánok Nektek el nem múló örömet és boldogulást az otthonlévőknek, családjaitoknak, erőt és bőséges segítséget az Istengyermek Jézustól! Emberszerető Teremtőnk, a történelem Igazi Istene tekintsen le irgalommal a Szent Rusz népeire és áldjon meg bennünket békességgel, hogy „egy szájjal és egy szívvel” dicsőíthessük a Megtestesült Üdvözítőt, és meggyőzően tehessünk tanúságot arról, hogy „velünk az Isten!”

Kirill Moszkva és egész Rusz pátriárkája
Krisztus Születésének ünnepén, a 2022/2023. esztendőben, Moszkvában

This post is also available in: orosz