Nem véletlen, hogy az egyházi év Kisboldogasszonnyal, Szűz Mária Születésének ünnepével kezdődik és Nagyboldogasszony ünnepével végződik. Az egész év folyamán, különösen az Istenszülő ünnepein, Szent Egyházunk arra az anyai szeretetre emlékeztet bennünket, amellyel Mennyei Királynőnk az egész emberi nemet átöleli. Szent Egyházunk sokkal többet tár fel számunkra az ő életéről és haláláról, mivel az egyházi Hagyományban sok minden fennmaradt abból, ami nem került be az Újszövetségi Szentírásba. A Hagyományból tudjuk, hogy a Szentséges Istenszülő, Fiának halála és feltámadása után osztozott az apostolok küldetésében, ő is hirdette Krisztus Feltámadását. És amikor eljött az ideje, hogy eltávozzon ebből a világból, az összes apostol csodás módon egybegyülekezett nála, félbeszakították missziós útjaikat, hogy elkísérjék utolsó útjára, és ahogyan annakidején tanúi voltak az Úr feltámadásának, most tanúi legyenek annak, ahogy a Szentséges Szűz lelke a mennybe emelkedik. 

Az Úr Jézus Krisztus feltámadt, és megnyitotta a feltámadás útján mindazok számára, akik hisznek benne. Mi pedig hisszük: ahogyan a Szentséges Istenszülő számára a halál elszenderedés volt és átmenet az új, örök életbe, számunkra is, akik hiszünk Jézus Krisztusban és tiszteljük a Szentséges Istenszülőt, a halál nem földi pályafutásunk vége lesz, hanem átmenet az örök életbe. Hisszük, hogy amint a Szentséges Istenszülő lelkét isteni Fia a kezeibe vette, úgy veszi a mi lelkünket is kezeibe halálunk után. Hisszük, hogy amiként az ő Életadó Sírja az egész emberi nemnek üdvösséget és örök életet árasztott, a Szentséges Istenszülő sírja is bizonyosság a számunkra, hogy mindnyájan feltámadunk és átmegyünk az örök életbe, és ott újra látjuk egymást. Nem úgy, ahogyan itt a földön, hanem teljesen új és kifejezhetetlen módon.

Az ünnepi ikonon láthatjuk, amint a Szűzanya a halálos ágyán fekszik, szép rendben, mellette áll szeretett Fia, a mi Urunk Jézus Krisztus, és tisztaságos lelkét a kezei között tartja. Egykor Istennek Anyja tartotta gyermekként Jézust tisztaságos kezeiben, most az Úr tartja az ő lelkét a kezei között, gyermekként, mint aki újjászületett az új, örök életre.

Láthatjuk, ahogy Istennek Anyja Elhunytának titkában, a halál titkában egyúttal kiábrázolódik számunkra is az élet titka. Ugyanúgy, ahogy az Úr Jézus Krisztus, mint Isten és Isten Igéje, aki örökre egylényegű az Atyával, megtestesült, és a Szentséges Szűz Mária által eljött ebbe a világba, hogy itt kezdje meg földi életét, most Krisztus fogadja be az ő szentséges lelkét, hogy kezei által kezdje meg örök életét.

Hilarion

Budapest-magyarországi metropolita

(ford. I. T.)

Икона Успения Богоматери (середина XVI века) из праздничного чина монастыря Ставроникита на Афоне

Источник:  Телеграм-канал митрополита Будапештского и Венгерского Илариона

This post is also available in: orosz