2022. március 6-án, Vajhagyó vasárnap este, a megbocsájtás szertartásán, amikor papok, hívők a böjt megkezdése előtt kölcsönösen bocsánatot kérnek egymástól, egyházmegyénk főpásztora tanítással fordult az egybegyűlt hívőkhöz a rjazanyi Krisztus Születése székesegyházban. Ennek főbb gondolatait foglaljuk össze: 

„Itt állunk és Megváltónk ikonjára tekintünk, aki állhatatos böjtre és imádságra ad nekünk most áldást. Általános emberi állapotunk, mindannyiunké, Önökkel együtt: a szunnyadás. Lélekben szunnyadunk és nem vagyunk képesek felébredni, földi dolgainkba merülünk, jól akarunk élni, gond és nehézségek nélkül. De mindig van valami, ami megakadályoz abban, hogy ilyen életet éljünk. Pár hónapja még úgy tűnt, hogy a járvány és az ezzel járó nehézségek, korlátozások zavarnak minket leginkább. De mára már minden megváltozott. Fájdalommal látjuk az emberi szívek elvadulását, azt, hogy egy nép, egy hitet követők kerültek szembe egymással a harcmezőn. Fájdalommal látjuk és imádkozunk. A rossz régóta és hosszú időre eljött a világba az emberi bűnön keresztül. Miért történik meg a rossz? Azért, mert beengedjük a szívünkbe, és ha beengedjük, óhatatlanul kifröccsen belőlünk. Különösen a Nagyböjtben kell az örökkévalóság, a Isteni Gondviselés szempontjából megítélnünk mindazt, ami velünk és körülöttünk történik. Ha ellanyhulunk a lelki életünkben, ha lemondunk arról, hogy megküzdjünk vele, a rossz kezd eluralkodni rajtunk és körös-körül kifröccsen.

A mostani böjt kivételes, régóta nem kellett ilyen kihívásokkal szembenéznünk. Ezért még forróbban kell imádkoznunk, Istenhez kiáltanunk bűneink bocsánatáért és a rossztól való szabadulásért, a megbékélésért, a régóta várt békéért.

Gyakran úgy fogjuk fel a böjtöt, mint valamiféle tragédiát, az Egyház követelményét, amelynek engedelmeskednünk kell, amelyet teljesítenünk kell, és ezt gyakran nem szíves-örömest tesszük. Formálisan böjtölünk és imádkozunk. A mostani súlyos események, kihívások – melyekkel a Nagyböjt kezdete előtt kell szembenéznünk -, fel kell hogy ébresszenek bennünket lelki szunnyadásunkból. Imádkozzunk, böjtöljünk, kiáltsunk Istenhez, legyünk erősek a reménységben. Kérleljük Istent szívünk legmélyéből, adjon kiútat abból a helyzetből, ahová a világ jutott.

Megbocsátás vasárnapján arra kaptunk hívást, hogy kölcsönösen megbocsátsunk egymásnak. Ez kivételesen fontos most, amikor a rossz sokasodik a világban, amikor családok oszlanak meg, amikor emberek veszetten ellenségeskednek egymással, készek megölni egymást csak azért, mert a másik másként gondolkozik. Harcunkat a bűn ellen kell folytatnunk, hiszen a cél – a bűnöst megmenteni. Adja Isten, hogy őszintén meg tudjunk bocsájtani azoknak, akik megbántanak bennünket és szeretetünkbe tudjuk fogadni. Őrizzük meg az egységet, kerüljük az ellenségeskedést, imádságban és jótettekben legyünk egyek, küzdjünk a lelki ellenség ellen és tegyünk jót. Mutassuk fel a bűnbánat jó gyümölcseit, kérjünk egymástól bocsánatot, vessünk ki szívünkből minden sérelmet, rosszat, ellenségeskedést és gyűlöletet.”

Befejezésként Márk metropolita elsőként kért bocsánatot minden a templomban egybegyűlt paptól, szerzetestől, hívőtől, akik ezt a maguk részéről is bocsánatkéréssel viszonozták.

This post is also available in: orosz