Július 25-én, a Pünkösd utáni ötödik vasárnapon Márk metropolita a rjazanyi Nagyboldogasszony székesegyházban végzett szent liturgiát. Ezen a napon templomainkban azt a Máté evangéliumából vett szakaszt olvassuk fel, amelyben Jézus Urunk kiűzi a két ördögtől megszállott emberből a gonosz szellemeket, és amelyek bemennek a közelben legelő disznónyájba (Mt 8,28-9,1). Főpásztorunk az evangéliumi történet magyarázatának szentelte beszédét: 

„Amikor az isteni Evangéliumokat olvassuk, az a benyomásunk keletkezhet, hogy Krisztus különbözőképpen tekint a Szentföld egyes helyeire, és az ő tanítása is eltérő módon talál visszhangra a Szentföld különböző helyein. Júdeában, ahol az írástudók és a farizeusok a törvény szigorának szellemében próbálták megítélni őt, igyekeztek rajtakapni valami olyasmin, ami szerintük ellentétes volt a zsidó törvényekkel. Mi több, a hatalom képviselő Jeruzsálemből megbízottakat küldtek Keresztelő Jánoshoz, hogy kiderítsék, milyen alapon keresztel, majd követeket küldtek Galileába, hogy megtudják, miben áll az új jézusi tanítás. Jeruzsálem volt az a hely, ahol az Úr kereszthalált szenvedett, és olybá tűnhet, hogy a szigorú és türelmetlen Júdeához képest Galilea egyfajta oázis volt, ahol otthon érezhette magát, zavartalanul taníthatott, gyógyíthatott, tanítását mindenki lelkesen fogadta. Valójában ez nem teljesen így volt. Az evangéliumban arról is olvasunk, hogyan fogadták Keresztelő János igehirdetését az emberek. Amikor az Úr Előhírnöke elkezdte hirdetni a megtérést a Jordán folyó partjánál, és a bűnbánat keresztségét, az evangélisták szerint ’egész Jeruzsálem’ és ’egész Júdea’ eljött hozzá, hogy megmerítkezzék a vízben. Az ’egész’ természetesen nem jelenti azt, hogy egytől egyig mindenki eljött. Azt azonban igen, hogy nagyon sokan voltak Júdeából, akik Jézus nyomába szegődtek. Láthatóan azért, mert érezték az ószövetségi törvények tökéletlenségeit, és szerettek volna valamilyen más úton közel kerülni Istenhez. 

Mit látunk Galileában? Első látásra, mintha az itteniek valóban hallgattak volna Jézusra, sokan meg is tértek, ugyanakkor ott vannak az Úrnak azok a kemény szavai is, amelyeket Kafarnaumról, Betszaidáról és Korozainról mondott, amikor arról beszélt, hogyha a csodák, amelyeket véghez vitt ezeken a helyeken, Tiruszban vagy Szidonban történtek volna, azok már rég megtértek volna. Ezzel szemben Galilea városai végső soron süketek maradtak a Megváltó igehirdetése előtt. Az egyik ilyen szemléletes példa a gadaraiak földjén történt eset, ahová az Úr az evangélium hirdetésének szándékával ment. Krisztus, ahogyan Máté mondja, két megszállottal találkozott, akik elé jöttek. Ezek sírboltokban tanyáztak, és igen veszélyesek voltak. Az őket megszállva tartó gonosz szellemek így kiáltoztak: ’Mi közöd hozzánk, Isten Fia?! Azért jöttél, hogy idő előtt megkínozz bennünket?’ (Mt 8, 29) Megérezve, hogy az Úr meg fogja parancsolni nekik, távozzanak ezekből a  szerencsétlen emberekből, azt kérték, hogy bemehessenek a disznónyájba, amely a közelben legelészett. Az Úr megengedte nekik, mire a nyáj a meredek partról a Genezáret-tóba rohant és beleveszett.

Mi volt a gadaraiak reakciója minderre? Aki ismeri az Ószövetséget, tudhatja, hogy a zsidóknak tilos volt disznót tartani és fogyasztani. Sőt, mi több, földjeiken sem volt szabad disznót legeltetni. Ezek szerint a gadaraiak megszegték Mózes törvényét, és az Ószövetség szerint bűnt követtek el. Az evangéliumban szó van arról, hogy Galilea lakói nem tartották meg az Istennek tetsző törvényeket, és pogánynak számítottak, mert körükben számos pogány szokás élt, amelyeket Júdeában és Jeruzsálemben nem tűrtek meg. Szigorúan véve, nem volt joguk disznóhúst enni, ők azonban ettek. 

És egyszerre csak, mintha maga a gondviselés rendelte volna úgy, hogy az itteniek visszatérjenek a törvény követésének útjára, a disznónyáj, a tiltott eledel a vízbe rohant, és belefulladt. Nincs többé nyáj, nincs lehetőség vétkezni a törvény ellen. Ehhez képest mit látunk? Ha az itteniek istenfélők lettek volna, bűnbánatot tartottak volna, a Megváltó elé járultak volna, és megköszönték volna neki, annál is inkább, mert közülük jó páran hallhatták azokat a szavakat, amelyeket a gonosz szellemek mondtak: ’Isten Fia, azért jöttél, hogy idő előtt megkínozz bennünket?’ Ennek ellenére, az emberek nem tértek meg. Mi több, Máté szerint, egy akarattal kérték Jézust, hogy távozzon el a vidékükről. Igen, az egész város!

Nyilvánvaló, hogy nem tartották be a törvényt, lehet, hogy nehezükre esett, hogy tartózkodjanak a disznóhús fogyasztásától. Hallották azonban azokat a szavakat, amelyeket a színük előtt álló ember mondott: ’Isten Fia!’. Hallották, és nem tértek észhez. Az ’egész város’ kiment Krisztus elé, kérve őt, távozzék el vidékükről. Micsoda ellentét van e között és a között, hogy ’egész Jeruzsálem és egész Júdea eljött, hogy megkeresztelkedjen János által!’

Nem véletlen, hogy Krisztus kemény szavakkal rója meg Galilea városait. Ennek fényében Galilea már nem is tűnik annyira nyitottnak és jó szándékúnak a Megváltó igéinek befogadására. Mi is, kedves testvérek, ortodoxnak nevezzük népünket, de valójában mennyi is a hívő ember közöttünk? Sokan vannak-e, akik őszintén hisznek Krisztusban, akik hűek maradnának hozzá nemcsak akkor, amikor segít, hanem akkor is, amikor bánatot vagy kísértéseket mér ránk? Adja Isten, hogy örökké hűek legyünk a mi Megváltónkhoz – az örömben és a bánatban is!

Ford. T. K.

This post is also available in: orosz