Június 27-én, a Pünkösd utáni első vasárnapon, Minden Szentek vasárnapján, kormányzó főpásztorunk, Márk metropolita és Feofán volzsszki és szernuri püspök ünnepi liturgiát végzett a rjazanyi Nagyboldogasszony székesegyházban. Beszédében a metropolita az alábbi gondolatokat osztotta meg a hívőkkel: 

A Pünkösd utáni első vasárnapon minden szentek emlékét tartjuk, akik a Szentlélek működésének gyümölcsét jelentik az Egyházban. 

Mindannyiunknak van valamilyen feladata és célja az életben. Ma például, városunk egyetemi és főiskolai hallgatói, a tanév befejezését ünneplik, és mindenütt láthatjuk ennek jeleit. Miért is döntenek fiatalok a továbbtanulás mellett? Nyilvánvalóan azért, mert szeretnének jó tanárok, mérnökök, orvosok lenni. Minden felsőoktatási intézmény világos és pontos feltételeket támaszt a hallgatók felé. Ha tanulmányai elvégzése után az emberből jó orvos lesz, azt jelenti, hogy teljesítette az elvárásokat, mint ahogy az is, akiből jó mérnök lett, és munkája sok hasznot hoz a hazájának. 

Ez azt jelenti, hogy az oktatói közösség, a professzorok és az előadók nem hiába dolgoztak, hogy átadják tudásukat. 

De milyenek az ember életének gyümölcsei az Egyházban? Gyakran úgy gondolunk az Egyházra, mint egy kényelmes helyre, az üdvösség hajójára, amelynek biztonságot nyújtó fedélzetén már nekünk is megvan a saját helyünk. Eljövünk Isten templomába, ahol nem a megszokott hétköznapi emberekkel találkozunk, jól érezzük magunkat, boldog érzés tölt el bennünket, annyira, hogy nem is akarunk innen elmenni. 

Lelkünket átjárta a melegség, úgy érezzük, hogy ennyi elég is, már az üdvözültek között vagyunk. Megvan az Urunk, Pártfogónk és Közbenjárónk, egyébre nincs is szükség a részünkről. Valójában ez nem így van!

Az Egyház életének gyümölcsei – a szentek. És ha nem követjük az ő útjukat, felesleges emberek vagyunk az Egyházban, mint azok a hallgatók, akik az egyetem után nem maradnak a hivatásukban, hanem más foglalkozást választanak, vagy olyan munkát végeznek, ahol egyáltalán nincs szükség a felsőfokú végzettségükre. 

Kedves Testvéreim, mi is, ha más utat választunk, mint a szentek, felesleges emberekké válunk az Egyház számára, olyanokká, akik nem értik igazán, miért is jöttek ide, és mi is az ő jelenlétük értelme. 

Öröm, könyörület, szeretet, alázat, önmegtartóztatás – ezek az Egyházban való élet, a Szentlélek gyümölcsei. Mindenki, aki törekszik rá, bőségesen részesülhet ezekből, mert az Egyházban ingyen adatik a Szentlélek kegyelme: jöjjetek hát, részesüljetek az Élő Vízből, csak vegyetek, amennyit szeretnétek! A legfontosabb, hogy akarjunk részesülni ebből a felbecsülhetetlen ajándékból! 

Nem véletlen, hogy minden szent liturgián felhangzik a hívekhez szóló felhívás: “Szentségek a szenteknek”. A szent adományok a szentek számára vannak, illetve azok számára, akik törekszenek a szent életre. Ha így van, felmerül a kérdés, szeretnénk-e mi is szentek lenni,  törekszünk-e rá, kívánjuk-e a szívünkben? Vagy számunkra az Egyház csupán csendes menedékhely, ahol megállhatunk egy pillanatra, eltöprenghetünk gondolatainkon, és segítséget kaphatunk Istentől földi gondjaink és bajaink megoldásában? Adja Isten, kedves testvéreim, hogy megértsük, mi okból van az Egyház, és mi okból vagyunk mi az Egyházban. Adja meg Isten mindnyájunknak, hogy példát vegyünk a szentekről, és magunk is részesüljünk az Egyház életének szent gyümölcseiből.

Ford. T. K.

This post is also available in: orosz