Márk metropolita beszéde a pünkösdi ünnepkör zárónapján

(Olvasandó: Máté 5,42-48)

2021. június 26-án, az ortodox pünkösdi ünnepkör zárónapján főpásztorunk Malinki falu Szent Mihály arkangyalról elnevezett templomában tartott főpapi szent liturgiát. Beszédét a Hegyi Beszéd egyik fontos részének szentelte: 

„Máté evangélista különleges figyelmet szentel evangéliumában Krisztus Hegyi Beszédének. Az Úr fölment a hegyre, leült és tanítani kezdte az embereket. Azt mondja, ’nem azért jött, hogy érvénytelenné tegye a törvényt, hanem hogy beteljesítse’ (5,17). A ’beteljesítés’ pedig azt jelenti, hogy ’megtölteni új értelemmel és élettel’. Krisztus földi küldetése idején a vallásosság sok tekintetben formalitássá vált. Az emberek teljesítették, amit Isten törvénye előírt, de gyakran külső kötelezettségből fakadó cselekedetek formájában: szombaton nem utazni, nem dolgozni, áldozatot hozni, a beszennyeződést elkerülni, a reggelt kézmosással kezdeni, és így tovább. Az emberek sokszor nem gondoltak bele, hogy miért kell ezeket megcselekedni. Pedig a legfőbb dolog: a szív. Az Úr a próféták szavaival fordult a néphez akkor, amikor arról beszélt, hogy Isten nem ilyen áldozatokat kíván. ’Enyém az egész föld, és amit ti ajánlotok fel nekem – juhokat, bárányokat, borjúkat – azt nem kedvelem. Adjátok nekem a szíveteket!’ Ezt kereste és ezt várta tehát az Úr! Ezt csak a Szentlélek által érthetjük meg. Az Úr, miután visszatért Atyjához, elküldte nekünk az Igazság Lelkét, aki az Üdvözítő tanítványai és velük mindnyájunk számára Tanítóvá, Mesterré, Közbenjáróvá, Oltalmazóvá és Vigasztalóvá lett.

Mindnyájan járunk életünk folyamán különféle iskolákba, ott van a szülői ház iskolája, ott van az általános iskola, azután valamilyen felsőoktatási intézmény következik. Mindez egyfajta fundamentumot képez, amelyre már további életünket építhetjük. Az Úr pedig arra hív ma bennünket, hogy tegyük ezt teljessé, sőt egész megelőző életünk poggyászát a Szentlélekben való élet tapasztalatával.

Ahogyan az Úr nem azért jött, hogy érvénytelenné tegye az ószövetségi parancsolatokat, hanem arra hívott, hogy új, emelkedett, lelki értelemmel és tartalommal kell azokat betölteni, az Egyház is arra hív mindnyájunkat, hogy töltsük be életünket a Szentlélekkel, tegyük teljessé a szülői, az iskolai oktatást a legmagasabb rendű keresztény bölcsességgel, mert ennek van a legfőbb értelme.

Az Úr ezáltal mindnyájunkat a tökéletességre hív, de ehhez csak úgy juthatunk el, ha megszerezzük a Mestert, a Vigasztalót, az Oltalmazót és Tanítót, mivel csupán a mi értelmünk és elképzeléseink nem elegendők ehhez. Csak ha megnyitjuk szívünket a Szentlélek előtt, amikor Ő kezd bennünk munkálkodni, akkor tudjuk a tökéletességet megközelíteni, amely életünk célja, és ezt a célt maga a mi Urunk Jézus Krisztus tűzte ki számunkra.”

Ford. I. T.

This post is also available in: orosz