Június 21-én, Pünkösd hétfőjén egyházunk a Szentlelket ünnepli. Ezt az ünnepet azon eretnek tanítások cáfolatára vezették be, amelyek tagadták a Szentlélek isteni mivoltát, és azt, hogy egylényegű az Atyával és a Fiúval. Ezen a napon kormányzó főpásztorunk, Márk metropolita, a Szolotcsa folyó partján álló Szűz Mária Születése monostorban, annak egyik, a Szentlélek alászállásának szentelt templomában végzett főpapi liturgiát. Ennek a napnak különleges jelentőséget kölcsönöz, hogy az egyházi naptárban ez az alapító, a szentéletű rjazanyi Oleg fejedelem emlékünnepe, aki nagyfogadalmú szerzetesként itt fejezte be földi útját. 

A monostor mai Szentlélek templomát több száz évvel a rjazanyiak által különösen is tisztelt szent fejedelem halála után, a 17. században építették.

Amikor a Szentlélek lelki ajándékokkal gazdagítja az embert, az Írás szavai szerint olyan jó fává teszi őt, amely jó gyümölcsöt terem. A monostor olyan hely, ahol az állandó imádság és aszkézis nyomán gazdag lelki gyümölcsök teremnek. Ellenben az emberiség történelme arról is tanúskodik, hogy bizonyos emberek tetteinek mérlege egyáltalán nem pozitív, és nyomukban nem lelki felvirágzás, hanem rettenetes tragédiák járnak, még akkor is, ha kezdetben ezeknek az embereknek a cselekedeteit jó szándék is vezette. Miért van az, hogy az emberi erőfeszítések ennyire szomorú, sőt tragikus következményekkel járnak, és lehet-e tenni valamit, hogy ez ne így legyen? Az egyház választ ad ezekre a kérdésekre. Erről szólt prédikációjában Márk metropolita, aki kiemelte, hogy a Szentlélek alászállása nyomán új teremtmény születik: 

„A Szentlélek nélkül az ember megmarad régi teremtménynek, a maga bukott természetével. Csak a Szentlelket elnyerve válik újjá, olyanná, aki megújul Krisztusban. Csak ekkor válik képessé, hogy valami jót tegyen, olyat, aminek jelentősége lesz önmaga és a jövendő nemzedékek számára. Ilyen példát nyújtanak számunkra a szentek. Ők olyan emberek, akiket beragyog Isten világossága, akik megtisztították lelküket, jócselekedeteket vittek végbe, amivel jó nyomot hagytak maguk után a következő évszázadokra és évezredekre.  

Főpásztorunk hozzá tette,  hogy minden ember akkor képes jót tenni, ha megújul a Szentlélekben, ha megújult teremtményként él, maga mögött hagyva minden régit, mindazt, amit a test, a szenvedélyek, a megszokás, az evilági szokások parancsolnak. Beszédének záró gondolataként azt kívánta a hívőknek, hogy mindannyian megújuljanak a Szentlélek által, és megújult teremtményként csupa jó, hasznos, és Istennek tetsző dolgot tegyenek a világban. Ilyen példa számunkra szentéletű Oleg rjazanyi fejedelem élete és tettei, aki egy nagyon nehéz történelmi korszakban is képes volt jót tenni, kitartóan művelni a jót, és példát mutatni kortársainak és a következő nemzedékeknek.”

Ford.: T. K.

This post is also available in: orosz