2021. június 13-án, vasárnap, amelyet Egyházunk az Első Egyetemes Zsinat Atyái emlékének szentel, főpásztorunk a rjazanyi Krisztus Születésének szentelt székesegyházban tartott szent liturgiát. Itt elmondott beszédét foglaljuk össze:

(Olvasandó: János 17,1-13)

„A mai vasárnap Egyházunk az Első Egyetemes Zsinat atyáit foglalja imádságos emlékezetébe. Ez a zsinat az egyik legfontosabb útjelző lett a keresztény egyház történetében. A zsinat megítélésével kapcsolatban különböző, olykor egymással ellentétes véleményekre bukkanunk. Vannak, akik külső szempontok alapján alkotnak véleményt az egyházi életről, mások viszont az Isteni Gondviselés tevékenységét látják benne.

Mit hallunk azoktól, akik kívülről, külső szempontok alapján próbálják megítélni az egyházi életet? Nem ritkán arról beszélnek, hogy a kereszténység, az ortodoxia különböző nézetekből született. Például, voltak, akik Pétert, mások Pált támogatták, végül, fokozatosan, az ő nézeteikből született az, amit ma ortodoxiának nevezünk. Vannak, akik arról beszélnek, hogy a politika játszott szerepet az egyház történelmében, hogy adott pillanatokban egy császár vagy uralkodó sietett az Egyház híveinek, vagy magának az Egyháznak a segítségére, amikor az a megsemmisülés határán volt.

Ámde ezek a nézőpontok egy dologról nem akarnak tudomást venni: az Isteni Gondviselésről, amely tevékeny a világban, és különösen az Egyházban. A mai újszövetségi olvasmány János Evangéliumból származik, Jézus „főpapi imáját” hallottuk.

Közvetlenül szenvedése előtt fordult ezzel az imával Mennyei Atyjához. Először is tanítványaiért imádkozott, mindazokért, akik vele tartottak földi útja során, de mindazokért is, akik az apostolok szavára hinni fognak benne. Ez az ima az egész Egyházért szól, mindnyájunkért, minden idők keresztényeiért. Nem véletlenül mondta az Úr, hogy olyan Egyházat épít, amelyen „a pokol kapui sem vesznek erőt”.

A történelemben Isten emberek vagy események révén cselekszik. Különleges szerepet játszott az Egyház életében Nagy Konstantin császár. Nemcsak elismert, törvényes vallássá tette a kereszténységet, hanem kezdeményezője, résztvevője, és valójában elöljárója lett az I. Egyetemes Zsinatnak.

A zsinaton, amely később kivételes jelentőségre tett szert a történelemben, megvitatták az Egyház számára legfontosabb kérdést, Jézus Krisztus személyét, kicsoda is ő valójában. Isten Egyszülött Fia, aki miérettünk és a mi üdvösségünkért testet öltött, vagy pedig egyszerűen az Atya Isten legmagasabb rendű teremtménye, ahogy az eretnek Árius pap hirdette?

A szentatyákat, akik egybegyűltek, a Szentlélek világosította meg, és egyértelműen kifejtették a tanítást arról, hogy Jézus Krisztus Isten Egyszülött Fia és egylényegű az Atyával. A zsinat határozatai szegletkővé váltak az Egyház további történetében. Ma tehát azoknak a jeles férfiaknak az emlékét ünnepeljük, akik imáikkal és Istentől ihletett határozataikkal megerősítették az ortodox, az igaz keresztény tanítást, imádsággal fordulunk ezekhez a szent atyákhoz, akik között ott voltak az alexandriai egyház jeles képviselői, ott volt Szent Miklós mürai püspök és Szent Szpiridon is, és számos nagy egyházatya. Imádkozzunk hozzájuk, hogy az Úr őrizze meg az Egyházat az eretnekségektől, a szakadásoktól, és hogy mindazok, akik elhidegülésük, értetlenségük, vagy e világ fiainak sugallatára elszakadtak az Egyháztól, megtérjenek, az Igazság Lelke vezérelje és világosítsa meg őket, aki él az Egyházban, és aki által maga az Egyház is él.”

(Ford. I. T.)

This post is also available in: orosz