Dicsőséges feltámadása után Jézus Krisztus többször is megjelent tanítványainak, beszélt velük, erősítve őket, és felkészítve a Szentlélek befogadására. De még mielőtt a Lélek eljött volna, Krisztus elbúcsúzott az apostoloktól, akik ekkor látták őt utoljára itt a földön. Már ezt megelőzően elmondta tanítványainak, hogy hamarosan elérkezik az elválás pillanata. Ez a pillanat csodás volt, fényes és örömteli, annak ellenére, hogy a tanítványoknak búcsút kellett venniük Mesterüktől. Feltámadása után negyven nappal, a Megváltó az apostolok kíséretében felment az Olajfák hegyére, megáldotta őket és felemelkedett a mennyekbe.
Az Úr Mennybemenetele egyike az egyház tizenkét nagy ünnepének. Ezen a napon, 2021. június 10-én, főpásztorunk a rjazanyi Úr Mennybemenetele templomban végzett szent liturgiát, prédikációjában az ünnep jelentőségéről beszélt:
„Kedves Testvéreim! Tegnap volt az a nap, amikor lezárult a húsvéti ünnepkör. Feltámadása után Krisztus negyven napon át újra és újra megjelent tanítványainak, hogy tanítsa őket, feltárja előttük az igék értelmét, és vigasztalást nyújtson. Krisztus külsőleg megváltozott, és más lett, mint azelőtt volt. Átment a bezárt ajtókon, tanítványai először nem is ismerték meg. Csak egy-egy szóból vagy jól ismert mozdulatból ismerték fel azt, akivel előtte három éven át együtt éltek, és mindenhová követték.
Krisztus arról beszélt, hogy elhagyja a világot, fel kell mennie az Atyához, és ez lesz a legjobb a tanítványok számára. Amikor a kereszten függve kilehelte lelkét, ezzel mintegy megnyitotta az utat a Vigasztaló Lélek számára. Földi működésének egész ideje alatt Mester, Tanító, Védelmező, Pártfogó és Vigasztaló volt tanítványai számára. Földi szolgálata véget ér, de megígéri, hogy másik Vigasztalót küld a számukra, hiszen az első Vigasztaló ő maga volt. A görög Paraklétosz szó egyik lehetséges fordítását Tertullianus adja, amikor írásaiban az advocatus szót használja, ami egyszerre jelent védőt, pártfogót, tanítót, vigasztalót.
Az Úr felmegy a mennybe, hogy elküldje a másik Vigasztalót. Új korszak veszi kezdetét – az apostoli korszak. Földi élete során Krisztusnak kevés tanítványa volt, elsősorban a tizenkét apostolból álló szűkebb kör, illetve a hetvenek tágabb köre, valamint követőinek egy kisebb csoportja. Alapvetően egy olyan világban élt és hirdette az evangéliumot, amelyik ellenséges volt vele szemben.
Hamarosan eljön azonban az idő, amikor Krisztust ezrek és milliók követik. Ezért jön el a földre a Paraklétosz – a Pártfogó, a Tanító és Vigasztaló, hogy Krisztus ígérete szerint mindenre megtanítsa a tanítványokat. Éppen ezért, Krisztus megjelenése az apostolok között, feltámadása után – átmeneti állapot. Az a tény, hogy a tanítványok nem minden esetben ismerték fel Krisztust, arról árulkodik, hogy ő már egy másik világhoz tartozik, és az Atyához kell mennie, vissza kell térnie mennyei dicsőségébe és megdicsőítenie az Atya előtt az emberi nemet. Íme, eljött a nap, amikor az apostolok látták az égbe emelkedni az Urat, és örvendeztek. Mi is örvendezünk, mert hiszünk Mesterünk szavaiban, és ismerjük a Szentlélek, a Vigasztaló és Tanító kegyelmi ajándékait itt a földön.
Adja meg Isten mindnyájunknak, hogy részesüljünk a Szentlélekből, akit az Úr, miután felment az Atyához, elküld az egész világnak.
(Ford. T. K.)
This post is also available in: orosz