2021. május 30-án főpásztorunk a rjazanyi Krisztus Születésének szentelt székesegyházban tartott szent liturgiát. Márk metropolita Krisztus és a szamáriai asszony beszélgetésének szentelte itt elmondott tanítását: 

„A mai egy kivételes evangéliumi olvasmány. Az evangéliumokban ritkán találunk jó szót a szamáriaiakról. Máté és Márk evangélisták semmi jó sem mondanak erről a népcsoportról, sőt, Máté apostol idézi Krisztus szavait azzal kapcsolatban, amikor elküldi őket prédikálni, de meghagyja neki, hogy szamáriaiak városaiba ne menjenek be.

Ám Lukács evangélistánál megjelenik az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéd, és a meggyógyult és hálás szamáriai leprás, aki a tíz közül egyedül tért vissza hálát adni gyógyulásáért.

A mai vasárnap olvasmányában egy csodálatos történt került megörökítésre. Az Úr, az úttól megfáradva, megpihent Szikár városában. Az is ritka eset, hogy az evangéliumok az Üdvözítő valamilyen testi megpróbáltatásáról tudósítsanak, különösen János evangélistánál, aki Isten Fiának, az Isten-Igének királyi méltóságáról ír. Most mégis azt örökítette meg, hogy az Úr megfáradt az úttól. Ennél még rendkívülibb, ahogyan a szamáriai asszonnyal elkezdett beszélgetés folytatódik. Mind ő, mind később népcsoportjának tagjai kivételes hitbéli növekedésről tesznek tanúságot. A szamáriaiak a zsidókkal rokon nép voltak, de nem érintkeztek egymással. A Krisztus előtti II. században a zsidó főpap leromboltatta a Garizim hegyén épült templomot, a két népcsoport között mély szakadék volt. A zsidók úgy tartották, hogy csak egy templom lehet, Jeruzsálemben, a szamáriaiak viszont úgy, hogy a templomnak az általuk szentnek tartott Garizim hegyen kell állnia.

A szamárai asszony egy, az úttól elfáradt zsidó férfival találja magát szemben, aki bámulatos szavakkal lepi meg:

»Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki mondja neked: ‘adj innom’, talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked.«

Az asszony prófétának mondja Krisztust, később már Messiásként beszél róla az embereknek. Végül, a szamáriaiak, akik kijöttek a városból, már úgy beszélnek Krisztusról, mint a világ Megváltójáról.

Bámulatos növekedés a hitben, és igen szilárd hitvallás Krisztusról, mint a világ Üdvözítőjéről!

Az Úr a vízről beszélget a szamáriai asszonnyal. Mit érthettek akkor élő víz alatt az Ószövetségben? Az ószövetségi törvényt és bölcsességet. Az ószövetségi tanítók értelmezése szerint annak fakadnak bensejéből élő víz forrásai, aki Isten Törvényére tanítja az embereket. Krisztus ezt a képet használja fel, hogy egy másfajta valóságra mutasson rá. Ő nem Isten ószövetségi Törvényéről beszél, hanem saját tanításáról. Élő víz – ezek az Ő szavai, mint Messiásnak, a világ Üdvözítőjének és Megváltójának a szavai. A szamáriaiak pedig igen hamar megbizonyosodtak erről, és Isten Fiának, Messiásnak vallották. Mi is, felebarátainkkal együtt, különbözőképp gondolkodunk az Üdvözítőről. Van, aki az igazságosság, az erkölcsösség, a lelkiség tanítójának tartja, és van, aki segítőnek a bajokban, a megpróbáltatásokban. Adja Isten, hogy a szamáriaiakhoz hasonlóan mi is növekedjünk a hitben, hogy a világ Üdvözítőjének valljuk Krisztust, és Hozzá, csakis Hozzá járuljunk, Hozzá forduljunk mint élő víz forrásához, amely örök életre fakad.”

Ford. I. T.

This post is also available in: orosz