2021. március 20-án, Nagyböjt első hetének szombatján Márk metropolita a rjazanyi egyházmegyéhez tartozó, Teológus Szent Jánosnak szentelt férfimonostorban tartott szent liturgiát. Tanítását, amelyet az alábbiakban foglalunk össze, a Nagyböjt helyes megtartásának szentelte: 

„Világunk szüntelen változásoknak van kitéve. A természet megszokott változásai mellett megtapasztaljuk az emberi világ változásait is. Változnak a szokások, a hagyományok, a kultúra, az értékek sorrendje. A vallási előírások, rítusok, hagyományok is különféle kritikáknak lettek alávetve a történelem folyamán, nemcsak kívülről, tehát például az ateisták részéről, hanem belülről, a vallás képviselőinek határozott szavai által is, amiről a Szentírás számos helyen tanúskodik. A Nagyböjt első hetének hétfőjén olvastuk például a következőket Izajás próféciájából:

’ Elegem van kosáldozatokból
és a hízott állatok hájából;
bikák, bárányok és bakok vérében
nem lelem kedvemet…

Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm,
terhemre lettek, belefáradtam, hogy elviseljem…

Mosakodjatok meg, tisztítsátok meg magatokat,
távolítsátok el gonosz tetteiteket szemem elől!
Hagyjatok fel azzal, hogy rosszat cselekedtek,

tanuljatok jót tenni!
Keressétek a jogot…’ (Iz 1,11-17)

De hát az ünnepek, a szombat, az áldozatok, nem mind isteni előírások voltak? Ennek ellenére az Úr a próféta szavai által szemére veti népének az isteni rendelkezések helytelen, képmutató teljesítését. Ugyanez történik az Újszövetségben, az evangéliumban, amikor az Úr szembekerül az írástudókkal és a farizeusokkal az isteni parancsolatok, köztük a szombat helyes értelmezéséről. Betegeket gyógyít szombaton, és az éhes tanítványoknak megengedi, hogy a kalászokat tépdessék, kidörzsöljék és egyék a magjait.

Elkezdtük közösen a böjtöt, ami isteni rendelkezés. A böjtöt az Ószövetségben is gyakorolták, a zsidó nép böjtölt, mielőtt Isten közölte velük a Tízparancsolatot. Krisztus is böjtölt negyven napig a pusztában, és így szentelte meg számunkra a negyvennapos böjtöt. Ámde ez azt jelenti, hogy a testi önmegtartóztatás önmagában abszolút értéket képvisel? Az isteni kinyilatkoztatás, az evangélium fényében erre nemet kell mondanunk. Még az isteni parancsolatokat is ki lehet úgy forgatni, hogy ezek képmutató teljesítése magával Istennel megy szembe. Az Izajás szavaiban megnyilvánuló isteni harag, vagy Krisztus leleplező szavai ránk is vonatkozhatnak. Akkor, ha a böjti rendelkezést egyoldalúan fogjuk fel, és megfeledkezünk az irgalomról, az áldozatról, a szeretetről, és csak formálisan böjtölünk, elítélve azokat, akik ezt nem teszik. Az efféle böjt nem lesz Istennek tetsző.

A Nagyböjt kezdetén véssük emlékezetünkbe, hogy az ember még az isteni parancsolatokat is képes kiforgatni. Ezért, amikor Isten parancsolatait és rendelkezéseit teljesítjük, tegyük mindezt istenfélelemmel, megemlékezve az irgalomról, a szeretetről, az együttérzésről. Így a böjt nem nekünk, hanem Istennek lesz tetsző, mert a böjt megtartásának éppen ebben van a lényege.”

Ford. I. T.

This post is also available in: orosz