(Olvasandó: Máté 6,22-33)

Június 28. Szent Miklós ünnepe. Ez az ünnep nincs benne az egyház általános naptárában, ám jól ismert azok számára, akik tudják, hogy a Mihajlovi járás Izseszlavlj falujában van egy különleges, faragott ikon, amely Csodatévő Szent Miklóst ábrázolja. Márk metropolita ezen a napon a falu Krisztus Születése templomában végzett főpapi szent liturgiát. 

Izseszlavlj területén egykor város állt, amelyet a Batu kán vezette mongol sereg rombolt le. 1760-ban Mihajlovból, Rozsgyesztvenszkaja szloboda városrészből telepesek érkeztek erre a helyre, és először fa, majd 1871-ben kőtemplomot építettek Krisztus Születése tiszteletére. A templom négy oltárral épült, amelyek közül az egyiket Szent Miklósnak szentelték. Különleges tiszteletnek örvendett a templom faragott Szent Miklós ikonja. A helyiek emlékezetében élénken megmaradt az 1830. esztendő egyik szörnyű eseménye: a környéken tomboló kolerajárvány. A fertőző betegség terjedése, amely sok emberi életet követelt, június 28-án szűnt meg, ezért ez a nap kiemelkedő ünnep lett a falu számára. Közel kétszáz év telt el az esemény óta, és a mai idők ortodox keresztény hívei újra azért imádkoznak, hogy múljon el a fenyegető járvány. A 19. században az akkor még fából ácsolt templom leégett, de a szent faragott ábrázolása csodás módon épen maradt. A templom átélte a 20. századi vallásüldözés nehéz éveit is. Minden év júniusában sok zarándok keresi fel ezt a helyet Rjazany megyéből és a vele szomszédos megyékből. A liturgia, a könyörgő istentisztelet, a körmenet nagy megnyugvást és örömet nyújt az ünnep résztvevőinek. A helyi szokások szerint a szentet ábrázoló szobrot körbe hordozzák, a hívők pedig imával az ajkukon átbújnak alatta.

Főpásztorunk az alábbi beszéddel fordult az ünnep résztvevőihez:

„Kedves testvéreim! Ma, 200 évvel ezelőtt élt távoli őseinkhez hasonlóan, akik átélték a rettenetes járvány nehéz időszakát, imával fordulunk Szent Miklós püspökhöz. A szemtanúk feljegyezték, hogy azokban a hetekben mindennap hét elhunyt ember koporsóját vitték ki a temetőbe. Félelmetes volt a ragály ereje, de a hit győzedelmeskedett, mert erőt adott és csodákat eredményezett. A templom papja könyörgő istentisztelet tartott Szent Miklós faragott ábrázolása előtt, majd a szobrot körbe vitték a faluban. A járvány megszűnt, az emberek fellélegezhettek. Csodatévő Szent Miklós közbenjárása nyomán az Úr megmutatta irgalmát e hely lakóinak. 

Mi kellene ahhoz, hogy az Úr most is irgalmas legyen hozzánk, és megóvjon mindannyiónkat, otthonainkat, családjainkat, szeretteinket a betegségtől? 

200 évvel ezelőtt Szent Miklós, köztiszteletnek örvendő ábrázolása által végig járta ennek a falunak minden utcáját. A kegyelem, amelyet az ábrázolás közvetít, tehet csodákat, de ami a legfontosabb, ami elengedhetetlen, az a hit. Az Úr az emberek hite nyomán tesz csodát. Ma könyörgő istentiszteletet és körmenetet végeztünk, majd az alázat jeleként térdet hajtottunk a szent csodatévő ábrázolása előtt. Mindez nagyszerű dolog, de ami a legfontosabb, hogy mindegyikőnket átjárja az Úr végtelen hatalmába vetett hit, a bizonyosság, hogy ő minden veszélytől megszabadít minket. 

Hallottuk a mai evangélium szavait. Jézus Urunk arra figyelmeztet bennünket, hogy nem szabad előre aggódnunk a jövő miatt. Példaként azokat a mezei virágokat hozza fel, amelyek nem gondoskodnak magukról, Isten mégis díszesen felöltözteti és felékesíti őket, és a madarakat, amelyek nem vetnek, nem aratnak, Isten gondoskodása folytán mégis van mit enniük. Krisztus hallgatósága olyan emberekből állt, akiknek léte az időjárástól és saját munkájuktól függött, hiszen kétezer évvel ezelőtt az élet nehéz volt. Az Úr földműves emberekhez szólt, akik megfeszítve dolgoztak, hogy előteremtsék a mindennapi falatot a maguk és családjuk számára. Azok a szavak viszont, melyek szerint osszuk meg nehézségeinket Istennel, minden időben érvényesek. Ma is aggódunk szeretteinkért és próbálunk gondoskodni a hozzájuk és hozzánk közel álló emberek egészségéről, megteszünk mindent, hogy legyen betevő falat a család asztalán, hogy megőrizzük erőnket, és ne veszítsük el annak lehetőségét, hogy tehessünk valamit a másik emberért.

Kedves testvéreim, helyezzük reményünket Istenbe, az ő irgalmába, szeretett szentünkbe, Miklós püspökbe, akihez ma imádkoztunk, és akinek ábrázolása előtt térdet hajtottunk. 

Adja meg Isten, hogy teljesüljön mindaz, amit kérünk. Ehhez azonban szilárd hitre van szükségünk, és arra, hogy teljesítsük Üdvözítőnk akaratát. Adjon Isten mindannyiónknak, kedves testvérek, erős, biztos, kipróbált hitet! Mert ha hiszünk, látni fogjuk hitünk beteljesülését.”

Официальный сайт Рязанской Епархии

This post is also available in: orosz