Február 26-28. között tartották Vilniusban az Orosz Ortodox Egyház európai egyházmegyéinek konferenciáját az egyházi szociális munkáról. A tanácskozásra több mint hatvan résztvevő érkezett az egyház európai egyházmegyéiből, köztük a Határon túli Orosz Egyházból és az orosz hagyományú Nyugat-európai Érsekségből. A budapesti Magyar Egyházmegyét, Márk metropolita áldásával, Bulah Szvjatoszlav pap, püspöki tanácsos képviselte.

Panteleimon püspök, a szinódus Jótékonysági Hivatalának vezetője, Kirill pátriárka egyik vikáriusa és De Graaf Frederika, a moszkvai első hospice-intézet pszichológus-reflexológusa az együttérzés és a kórházi szociális munka jelenlétének nélkülözhetetlenségéről beszéltek a résztvevők előtt. Külön figyelmet szenteltek az önkéntes szolgálat fejlesztése kérdésének. 

Panteleimon püspök kiemelte, hogy a kórházba került ember gyakran lelki megpróbáltatáson megy keresztül, de akkor is, ha valamelyik családtagját, gyermekét kell kórházba vinnie. Igen fontos lenne, hogy ekkor a kórházi lelkész világi segítője találkozzon vele, könnyítsen lelkiállapotán, nyújtson vigaszt. Sokan keresik ilyenkor a lehetőséget, hogy megértsék, miért szenved az ember, mi a helyes viszonyulás ehhez, mi az élet értelme, és Istenről beszéljenek.

Ha az ember egyedül marad félelmeivel – mondta De Graaf Frederika – mind fizikai, mind szellemi-lelki állapota rosszabbodik. Aki egy haldokló mellett áll, gyakran tanácstalan, mit válaszoljon a szenvedéssel és a halállal kapcsolatos kérdésekre. Ezeket a válaszokat meg kell fogalmaznia annak, aki egy szenvedő embernek szolgál.

Ám nemcsak a haldoklók, hozzátartozóik is segítségre szorulnak. Gyakran fölteszik a kérdést, „hogyan lesznek meg szeretteik nélkül”. Sajnos épp akkor, amikor még hozzátartozójuk él. Meg kell tanulniuk szeretteikkel a jelenről és nem a jövőről beszélniük. Az együttérzés (empátia) nem érzelmeket jelent, hanem a szenvedő hordozását a szívünkben Isten előtt. Az ima a lelke mindennek. Ha mi magunk megtapasztaltuk azt, hogy Krisztus él, bennünk van – mondta De Graaf – akkor tudjuk igazán átadni békénket és reményünket a szenvedőnek.

Panteleimon püspök külön kiemelte a pap világi segítőjének szerepét, mert vannak, akik valamilyen kérdést nem tudnak föltenni a papnak, de egy világi előtt megnyilatkoznak.

Az egyház szociális munkájával foglalkozó konferenciát másodszor rendezte meg a szinódus Jótékonysági Hivatala, ezúttal Innokentyij (Ince) vilniusi és litvániai metropolita volt a házigazda a vilniusi Szentlélek monostorban.

Számos európai egyházmegye képviselői között a Magyar Egyházmegye küldötte, Bulah Szvjatoszlav pap is beszámolt az egyházmegye papjainak hazai szociális szolgálatáról a kórházakban, idős otthonokban, börtönökben, hajléktalanok között és általában a magyarországi felekezetek ilyen irányú munkájáról, amelyet a magyar állam is támogat.

A konferencián határozat született arról is, hogy összesített európai információs bázist hoznak létre a szociális szolgálatról, amelyből bárki, aki számára ez fontos, megtudhatja, egy adott európai egyházmegyében milyen segítségre számíthat.

This post is also available in: orosz