2019. február 15.

Kedves fivéreim és nővéreim!

Szeretettel köszöntelek mindannyiótokat az Úr Templomi Bemutatása ünnepe és az ortodox keresztény ifjúság napja alkalmából.

Ezen a napon az evangéliumi történet egyik legfontosabb eseményére emlékezünk. Akit a kerubok hordoznak és a szeráfok énekekkel magasztalnak (előverses sztichirák, 7. hang), ma karjába veszi az igaz Simeon, aki azt az ígéretet kapta, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja a Krisztust. 

Ez a csodálatos találkozás – az emberé, aki keresi Istenét, és a Teremtőé, aki üdvözíteni akarja teremtményét – már mindannyiunk szívében végbement. Ez hozott minket ide a szent templomba, ez töltötte el lelkünket kimondhatatlan örömmel, és ajándékozta nekünk azt a reményt, hogy a boldog, örök életben Krisztussal lehetünk.

Az Úrral való találkozásnak gyökeres változást kell előidéznie életünkben, ki kell hatnia cselekedeteinkre, hiszen, mint tudjuk az evangéliumból, mindaz, amit felebarátainkkal tettünk, Istennel tettük (lásd Mt 25,40). Krisztus szeretetétől fűtve, elhívást kaptunk, hogy ezt a szeretetet másoknak is elvigyük és az irgalmasság cselekedeteit végezzük. Ez egyikőnk számára sem lehetetlen feladat: enni adni az éhezőnek, segíteni a rászorulónak, a remény szavával fordulni a csüggedőhöz, megvigasztalni a bánkódót, meglátogatni a betegségben fekvőt. Különösen is buzdítom erre az ifjakat, akik energikus, friss, életszeretettel teli emberek, akikben mindig megvan az akarat a kezdeményezésre, és készek arra, hogy tevékeny magatartásukkal felebarátaik hasznára legyenek.

Küldjön nektek az Irgalmas Úr testi és lelki erőt, örömet szívetekbe, és az ő határtalan segítsége legyen veletek minden jótéteményetekben és hasznos kezdeményezésetekben. Krisztus áldása legyen mindannyiótokkal.