Február 1-jén az Orosz Ortodox Egyház egésze az egyház elöljárója, Kirill Moszkva és egész Rusz pátriárkája beiktatásának 8. évfordulóját ünnepelte. Ebből az alkalomból a moszkvai Megváltó Krisztus székesegyházban ünnepi liturgiára került sor, amelyen a Szent Szinódus állandó tagjai mellett részt vettek a moszkvai patriarkátus főpapjai, papjai, a szerzetesi közösségek elöljárói, a testvéri ortodox egyházak Moszkvában szolgáló képviselői, a főváros, a vidéki városok és a külföldi egyházmegyék hívei. A pátriárkával együtt szolgált többek között Onufrij kijevi metropolita, az Ukrán Ortodox Egyház elöljárója, Vlagyimir kisinyovi, Alekszandr kazahsztáni, Vikentyij taskenti, Varszonufij szentpétervári, Pavel minszki, Juvenalij kolomnai és Hilarion volokalamszki metropolita, az oroszországi metropóliák főpapjai, püspökök, a szinódusi bizottságok papi rangban lévő tagjai. 

A pátriárkával együtt szolgáló főpapok között volt Tyihon podolszki püspök, a Magyar Ortodox Egyházmegye kormányzó főpásztora.

Az énekes szolgálatot a Megváltó Krisztus székesegyház kórusa és a moszkvai Szretenyszkij kolostor énekkara adta.

A liturgiában külön kérések és imák hangzottak el az egyház elöljáróért és az ukrajnai békéért.

A hívők áldozása előtti prédikációt Antonyij bogorodszki püspök, a moszkvai patriarkátus külföldi egyházmegyék munkáját irányító titkárságának vezetője mondta el.

Az ünnepélyes istentiszteletet élőben közvetítette a Szojuz tévétársaság.

A liturgia befejeztével Onufrij kijevi metropolita, a Szent Szinódus tagjainak nevében köszöntő beszéddel fordult a pátriárkához, amelyben többek között a következőket mondta:

„Szentséges Atyánk!

Szívünkben nagy örömet érzünk, amikor lelkünk egészéből dicsőséget adva Istennek az ő gazdag kegyelméért, amelyet kiáraszt az egyházra, Szentséged elé visszük fiúi tiszteletünk jeleit, és szeretettel kérjük, fogadja el tőlünk a legőszintébb köszöntést pátriárkai beiktatásának évfordulója alkalmából.

Nyolc évvel ezelőtt egyházunk helyi zsinatának tagjai ebben a templomban választották Önt az Orosz Ortodox Egyház elöljárójává, Ön pedig hatalmas alázattal és bízva a Mindenható üdvös gondoskodásában, magára vette a pátriárkai szolgálat fáradtságos terhét.

Amikor magához vette Szent Péter moszkvai metropolita pásztorbotját, örökébe lépett a kijevi és moszkvai metropolitáknak. Folytatva az ő üdvös munkálkodásukat, Ön szüntelenül vigyáz a lelkekre (Zsid 13,17), az Isten által rábízott papságra és lelki nyájra, a fáradtság legkisebb jelét sem mutatva abban, hogy kérje a javak bőséges Megadójától azokat a dolgokat, amelyek az evangéliumi parancsolatok ösvényén való biztos végigmenetelhez szükségesek.

Könyörgéssel járulva a Seregek Ura elé (Jer 27,18) az egész világ békéjéért, Isten szent egyházainak jólétéért, az ártatlanokért és bánkódókért, a közülünk eltávozott atyáink és testvéreink boldog megnyugvásáért, és minden ember üdvösségéért, Ön szüntelenül forró imával fordul az Isten és az emberek közti egyetlen közvetítőhöz, a Krisztus Jézushoz (1Tim 2,5), a jó pásztor példáját adva nekünk, aki életét adja Krisztus legelőjének juhaiért (Jn 10,11).

Mint az egyház hű gyermeke, és áldozatos szolgálattevője, példát mutat nekünk a Mennyei Atya iránti őszinte hűségről, odaadóan teljesítve az Üdvözítő parancsolatát: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek (Mk 16,15). Örömmel tehetünk bizonyságot róla, hogy Szentséged evangéliumi szolgálata messzi földre elterjedt, és teológiai munkáit a világ sok nyelvére lefordították (…)

Az egyház teljességével együtt mi is forró fiúi imával fordulunk ma Istenhez, és jó egészséget kérünk az Ön számára. Az emberszerető Úr, aki elhívta önt erre a kiemelkedő pátriárkai szolgálatra, és aki megmutatta kegyelmét Szentségeden, sokasítsa meg lelki és testi erejét, amelyet, önmagát nem kímélve, arra fordít, hogy a mai kor emberei között az Isten szava növekedjen és egyre szélesebb körben terjedjen (ApCsel 12,24).

Isten éltesse Szentségedet számos boldog éven át!”

Kirill pátriárka a következő köszönő szavakkal fordult az évfordulós ünnepségen részt vevő főpásztorokhoz, papokhoz és hívőkhöz:

„Köszönöm mindnyájuknak azt, hogy lehetőséget találtak arra, hogy ezen a napon együtt imádkozzunk. Különösen is mély örömmel tölt el, hogy egyházunk püspökei ilyen nagy számban vannak jelen, hogy a közös imában a pátriárkával legyenek. Sokan Önök közül, akik a fővárostól nagyon messze szolgálnak, egy közös ügyért dolgoznak – Isten Egyházának fejlődéséért, az Úr nevének dicsőségéért, aki azt a parancsot hagyta ránk, hogy menjünk az emberek közé, kereszteljünk, hirdessük az örömhírt, és az embereket az üdvösségre hívjuk.

Bizonyos körülmények folytán, és az egyházi és a csillagászati naptár sajátosságai miatt, a mai istentiszteleten egy Péter apostol első leveléből (1Pét 4,12-5,5) való részlet hangzott el. Ennek az apostoli leckének a szavai mély benyomást tettek rám sok évvel ezelőtt, amikor arra készültem, hogy egy napon az egyház szolgálatának szentelem majd magam: „A presbitereket, akik köztetek vannak, kérem: legeltessétek Isten rátok bízott nyáját, nem uralkodva a választottak fölött, hanem mint a nyájnak példaképei”.

Az egyházi hierarchia egyik fokán sem könnyű teljesíteni ezt az apostoli parancsot, mert az uralkodás szó nem ritkán egészen konkrét formában jelenik meg a lelkipásztorok szolgálatában, különösen is a püspökökében, akiknek az apostolokon keresztül maga Isten adta meg az oldás és kötés hatalmát, és azt, hogy időnként nagyon szigorú egyházfegyelmi döntéseket hozzanak. Kívülről úgy tűnhet, hogy ez egy embernek a másik ember feletti hatalmaskodása, pedig egyáltalán nem így van. Ámde azért, hogy senki se érezze úgy, hogy a lelkipásztorok – legyenek azok papok, püspökök, vagy maga a pátriárka – uralkodnak a nyáj fölött, elengedhetetlen betartani ennek a csodálatos apostoli parancsolatnak a második részét is: példaképnek lenni a nyáj számára. Mert ha hiányzik a példa, akkor a legártatlanabb tett is zsarnokoskodásnak tűnhet, és akkor nincs többé bizalom sem a kimondott szó, sem a cselekedetek iránt, különösen akkor, ha ezek a püspökök vagy a pátriárka szavai vagy cselekedetei. Ezért az apostoli parancsolat feltétlen, azt is mondhatnám, radikális betartása, elengedhetetlen feltétele a szolgálat sikerének, legyen szó a papokról, a püspökökről, és még inkább a pátriárkáról.

Ahhoz, hogy ez így legyen, sok erőfeszítésre van szükség. Ahhoz, hogy valaki példakép lehessen, egy kicsit feljebb kell állni azoknál, akik benne példaképet szeretnének látni. Ez nem azt jelenti, hogy mindig mindenki példaképet akar látni bennünk, de vannak közöttünk olyanok, akikre hivataluknál fogva mindenki úgy tekint, mint példaképre: a papokra, a templomok elöljáró papjaira, a monostorok apátjaira és apátnőire, a főpásztorokra, a pátriárkára. Ahhoz, hogy ez így legyen, sohasem szabad elfelejtenünk, és hirdetnünk kell teljes meggyőződésből, hogy nem válhat példakép belőlünk, ha csak látszólag vagyunk jámborak, igazak, igazságosak és jók, hiszen az emberi szíveket nem lehet becsapni. Be lehet csapni egyvalakit, vagy többeket, de az egyházat nem lehet becsapni.

Ahhoz tehát, hogy példakép lehessünk, tenni kell, nem pedig restségben tölteni időnket. Itt nem csak arról van szó, hogy tisztességgel, felelősen, önzetlenül elvégezzük azokat a feladatokat, amelyeket közvetlenül ránk bíztak, hanem arról is, hogy fáradozzunk magunk és egész bensőnk megjavításán, hogy összeszedjük erőnket a bűnökkel szembeni harcban, leküzdve a kísértéseket és emberi gyengeségeinket.

Köszönöm mindnyájatoknak, kedves testvéreim, a jó szót és az imákat, és kérlek benneteket, hogy imádkozzatok a pátriárkáért, aki számára, a ma hallott apostoli parancsolat szellemében, különösen is fontosak a ti imáitok és a ti lelki támogatásotok. Mindannyiótoknak megköszönöm az Úr nevében végzett szolgálatot, az egyház egységéért tett erőfeszítéseiteket, a lelkiben való egyetértést, a közös imádságot.”

Az ünnepélyes istentisztelet végén a pátriárka kitüntetésben részesített több főpásztort és papot, akik idén szolgálatuk fontos évfordulóját ünneplik.

Az ünnepségsorozat aznap este fogadással ért véget, ahol az orosz államfő és miniszterelnök mellett a társadalmi élet, a kultúra és a tudomány képviselői köszöntötték az egyházfőt.

(Ford. T. K.)

This post is also available in: orosz