Kedves Olvasóink!

A Chambésyben, a Konstantinápolyi Patriarkátus svájci központjában 2015. október 10-17. között ülésezett V. Összortodox zsinatelőkészítő tanácskozáson és a helyi ortodox egyházak elöljáróinak ugyanitt, 2016. január 21-28. között megtartott tanácskozásán hozott határozat alapján folytatásokban közöljük az idén, Kréta szigetén összeülő Nagy Összortodox Zsinat elé kerülő dokumentum tervezeteket. A zsinaton megvitatandó dokumentumok a következők lesznek: 

„Az ortodox egyház missziója a mai világban”

„Az egyházi autonómia és kihirdetésének módja”

„Az ortodox egyház kapcsolatai a keresztény világgal”

„A böjt fontossága és megtartása a mai világban”

„A házasság szentsége és kiszolgáltatásának akadályai”

„Az Ortodox Egyház Szent és Nagy Zsinata megszervezésének és munkarendjének szabályozása”

„Az ortodox diaszpóra (szórvány)”

„A püspöki karok munkarendje az ortodox szórványban”

Ezek közül most „Az egyházi autonómia és kihirdetésének módja” elnevezésű dokumentum tervezettel szeretnénk megismertetni olvasóinkat, amelynek előkészítése 2009 óta folyt.

+

Az V. összortodox zsinatelőkészítő tanácskozás a következő kérdésekkel foglalkozott a fenti tervezet kapcsán:

a) Az autonómia intézményének fogalma, tartalma és különböző formái;

 

b) Melyek azok a feltételek, amelyek alapján egy helyi egyház autonómiát kér attól az autokefál egyháztól, amelynek joghatósága alá tartozik;

 

c) Az autokefál egyház kizárólagos illetékessége, hogy kezdeményezze és véghezvigye az autonómia odaítélésének eljárását a saját kánoni területéhez tartozó egyházrésze számára, azzal, hogy az ortodox szórvány területén autonóm egyházak nem alakulhatnak;

 

d) Milyen következményei vannak egy ilyen egyházi döntésnek az autonóm egyháznak az autokefál anyaegyházhoz, valamint a többi autokefál egyházhoz fűződő kapcsolatára.

1) Az autonómia intézménye egy adott egyházi terület viszonylagos vagy részleges önállóságát jelenti az autokefál anyaegyház kánoni juriszdikciójával szemben, amelyhez kanonikus kapcsolat fűzi.

a) Ennek az intézménynek az alkalmazásával az egyházi gyakorlatban az autonóm egyházaknak különböző mértékű függőségi viszonya alakult ki azzal az autokefál egyházzal szemben, amelyhez tartoztak.

 

b) Az autonóm egyház fejének megválasztását az autokefál egyház illetékes szerve hagyja jóvá és viszi érvényre, amelynek elöljáróját az autonóm egyházfő kommemorálja és vele kánoni kapcsolatot tart fenn.

 

c) Az autonómia intézményének működésében különböző alkalmazási formák vannak az egyházi gyakorlatban, amelyet az autonóm egyház függőségének mértéke határoz meg az autokefál anyaegyháztól.

 

d) Bizonyos autonómia formákban a függőség mértéke abban nyilvánul meg, hogy az autonóm egyház feje részese lesz az autonóm egyház szinódusának.

2) Az autonómia odaítélése kezdeményezésének és véghezvitelének eljárása az adott autokefál egyház kánoni illetékességébe tartozik, ennélfogva:

a) egy helyi egyház, amely autonómiáért folyamodik, amennyiben ehhez minden egyházi és pasztorális előfeltétellel rendelkezik, megfelelő kérelemmel fordul autokefál anyaegyházához, amelyben megmagyarázza azokat a döntő okokat, amelyek az autonómia iránti kérelem benyújtására ösztönözték.

 

b) Az autokefál egyház szinódusán értékeli a kérelem előfeltételeit és okait, és meghozza döntését az autonómia odaítéléséről vagy elutasításáról. Pozitív döntés esetén kiadja a megfelelő Tomoszt, amely megállapítja az autonóm egyház területi határait, és az autokefál anyaegyházhoz fűződő viszonyát, az egyházi Hagyomány fennálló kritériumaival összhangban.

 

c) Az autokefál egyház feje az egyetemes patriarkátus és a többi autokefál ortodox egyház tudomására hozza az autonóm egyház megalakulását.

 

d) Az autonóm egyház az autokefál egyházon keresztül ─ amelytől autonómiáját kapta ─ vesz részt az ortodoxközi, keresztények közötti és vallásközi kapcsolatokban.

 

e) Az autokefál egyház csak olyan egyháznak nyújthat autonóm státuszt, amely földrajzi körzetéhez tartozik. Az ortodox szórvány területén autonóm egyházak nem alakulnak, kivéve összortodox konszenzus esetén, melyről az ökumenikus pátriárka gondoskodik összortodox eljárás keretében.

 

f) Amennyiben két autokefál egyház adományoz autonóm státuszt ugyanabban a földrajzi régióban, és ennek következtében nézeteltérés támad ezen autonómiákkal kapcsolatban, az érintett felek együtt, vagy külön az ökumenikus pátriárkához fordulnak, hogy a kérdésre adjon kánoni megoldást összortodox eljárás keretében.

 

Az autonómia kihirdetésének a következményei, amelyek érintik az autonóm egyházat és kapcsolatait az autokefál egyházzal a következők:

 

a) Az autonóm egyház feje csak az autokefál egyház elöljárójának nevét kommemorálja.

 

b) Az autonóm egyház fejének neve nem kerül be a diptichonokba[1].

 

c) Az autonóm egyház az autokefál egyháztól kapja a szent bérmaolajat (miron).

 

d) Az autonóm egyház püspökeit annak illetékes egyházi szerve választja és szenteli fel. Abban az esetben, ha az autonóm egyház részéről ez nem valósítható meg, attól az autokefál egyháztól kap segítséget, amelyhez tartozik.

 

Chambésy, 2015. október 15.                                                    

(Forrás: http://www.patriarchia.ru/db/text/4361129.html)

(ford. I. T.)

[1] Az egyetemesen elismert autokefál egyházak elöljáróinak listájáról és nevük liturgikus kommemorálásáról van szó.

 

 

This post is also available in: orosz