Az Úrban szeretett Főpásztor Testvérek, tiszteletreméltó atyák, istenfélő szerzetesek és szerzetesnővérek, kedves fivéreim és nővéreim!

Örömmel köszöntelek Mindnyájatokat az ősi, de minden időben új, és életünket szilárd alapokra helyező győzelmi kiáltással:

KRISZTUS FELTÁMADT! 

E valóban életet adó szavaknak a csodás összhangjában benne foglaltatik hitünk fundamentuma, a remény ajándéka, a szeretet forrása.

Tegnap még az Úr tanítványaival együtt szeretett Mesterünk halálát sirattuk, ma viszont az egész ─ látható és láthatatlan ─ világgal együtt ünnepelünk, „mert feltámadt Krisztus, az örök örvendezés” (a húsvéti kánonból). Tegnap még úgy tűnt, utolsó reményünk is szertefoszlott az üdvösségre, ma viszont szilárd ígéretet nyertünk az örök életre Isten Országának le nem alkonyodó napján. Tegnap még a bomlás víziója nehezedett rá a Teremtésre, amely magának az életnek az értelmét vonta kétségbe, ma viszont az egész világnak és minden egyes embernek hirdetjük az Élet nagy győzelmét a halál fölött!

Az Istentől ihletett Pál apostol, midőn annak a csodának a jelentőségéről szól, amely azon a távoli, ám minden keresztény számára mindig is közeli éjszakán történt, egyenesen azt mondja, hogy hitünk számára ez a legfontosabb esemény. Ugyanis, „ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek is” (1Kor 15,14). Az Úr Húsvétja — a kereszténység szíve és megtörhetetlen ereje. Moszkvai Szent Filaret főpap szavaival: „Reményt teremt, szeretetet gyújt, szárnyakat ad az imának, lehozza a kegyelmet, fényt ad a bölcsességnek, megsemmisít minden ínséget, sőt magát a halált is, elevenséggel tölti meg az életet, az üdvösség többé már nem álom, hanem valóság, a dicsőség többé nem vízió, hanem az örök világosság örök villáma, amely mindent megvilágít, ám senkit sem sújt agyon (Homília a Szent Húsvétra, 1826).”

A Krisztus Feltámadásába vetett hittől elválaszthatatlan az Egyház hite abban, hogy a testté lett Isten Fia, miután véghezvitte az emberi nem Megváltását, széttörte a bűn és a halál bilincseit, valódi lelki szabadságot és az Alkotónkkal való újraegyesülés örömét ajándékozta nekünk. Mi, akik e fényt árasztó éjszakán egybegyűlünk az ortodox keresztény templomokban, mindnyájan és teljes mértékben részeseivé válunk az Üdvözítő e határtalan ajándékának, hogy „élvezzük ─ Aranyszájú Szent János szavaival ─ a hit lakomáját”.

A Húsvét, az Úr tövises útjának a beteljesedése, amelyet szenvedéseivel és golgotai Áldozatával koronázott meg. Nem véletlen, hogy az egyházatyák műveiben és a liturgikus szövegekben gyakran jelenik meg úgy, mint aki „alapot vetett üdvösségünk hősies útjának”. Ezért mondja az Úr a tanítványainak: „példát adtam nektek” (Jn 13,15), hogy így mindnyájan kövessük életének példáját.

Ámde hogyan kövessük Üdvözítőnket? Vajon milyen aszkézist, lelki hőstettet tudunk megvalósítani mai életünk realitásainak a fényében? Manapság, amikor az ilyen tettekről beszélünk, nem ritkán a legendás harcosnak, a történelem nagy alakjának, vagy a múlt kiemelkedő hősének a képe jelenik meg az emberek tudatában. Ámde az aszkézis értelme egyáltalán nem a múlhatatlan dicsőség, vagy az egyetemes elismertség elnyerésében rejlik. Az aszkézis révén, amely elválaszthatatlanul összefügg a belső erőfeszítéssel és az önkorlátozással, lehetőségünk nyílik megtapasztalni, mi a valódi és tökéletes szeretet, mivel az önfeláldozás, amely minden aszkézisnek az alapja, a szeretet érzésének legmagasabb rendű kifejeződése.

Az Úr a cselekvő szeretet lelki aszkézisére hív bennünket, amely a felebarát javára történő önzetlen szolgálatban valósul meg, elsősorban is azok iránt, akiknek különösen nagy szükségük van a támogatásunkra: a szenvedőknek, betegeknek, magányosoknak, csüggedteknek. Ha az életnek ez a törvénye, amely oly világosan nyilvánult meg az Üdvözítő földi életében, teret nyer a társadalom többségénél, akkor az emberek valóban megtapasztalják, mi is a valódi boldogság. Hiszen másoknak szolgálva, az ember összehasonlíthatatlanul többet kap, mint amennyit ad: maga az Úr költözik a szívébe, és az isteni kegyelem által egész élete megváltozik. Ahogy erőfeszítés nélkül nincs életszentség, ahogy Golgota nélkül nincs Feltámadás, úgy aszkézis nélkül sem következhet be igazi lelki és erkölcsi átalakulás az emberi személyiségben.

Amikor pedig az aszkézis, azaz a lelki erőfeszítés nem csak az egyes ember életének, hanem egy egész nemzetnek a részéve válik, amikor a magasztos célok elérésére milliók fognak össze, akik készek arra, hogy megvédjék hazájukat, védelmére keljenek a magasrendű eszméknek és ideáloknak, akkor meglepő, csodás, az emberi logika szemszögéből szinte felfoghatatlan dolgok mennek végbe. Egy ilyen nemzet hatalmas szellemi erőre tesz szert, amelyet nem képes legyőzni semmilyen veszedelem vagy ellenség.

E szavak igazságát bizonyítja a Nagy Honvédő háborúban elért győzelem, amelyet az orosz nép önfeláldozó küzdelemben ért el. E dicső esemény 70. évfordulójára történik ünnepi emlékezés ebben az esztendőben.

A bánat és a megpróbáltatások során is nyugodtnak és bátornak kell maradnunk, hiszen nagy és dicsőséges ígéretet kaptunk arra, hogy a gonosz legyőzetik. Szabad-e szomorkodnunk és kétségbeesnünk? Krisztus Egyházának tagjai vagyunk, amelyen, az Úr biztos ígérete szerint, a „pokol kapui sem fognak diadalmaskodni (Mt 16,18)”, és mellettünk tanúskodnak a Jelenések Könyvének próféciái is, amelyek szerint Isten „letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak (Jel 21,4)”.

Imádságomban kívánom számotokra, Excellenciás főpásztor Testvérek, tiszteletreméltó Atyák, kedves Fivérek és Nővérek, a lélek erejét és a hit szilárdságát, békét és kifogyhatatlan örömet a halált legyőző Úr Jézusban. Eltelve a Feltámadt Krisztus fényével, és részesülve a húsvéti csoda titkából, osszuk meg ezt az ünnepi boldogságot a hozzánk közel és távol lévőkkel, mindenki előtt tanúságot téve a sírból feltámadt Üdvözítőről.

Életünk minden napján töltsék el szívünket melegséggel és vigasztaljanak bennünket, a lét valódi örömét ajándékozva nekünk, és újabb jó tettekre buzdítva minket, a húsvéti örömhír lángoló szavai:

KRISZTUS FELTÁMADT! VALÓBAN FELTÁMADT KRISZTUS!

Kirill, Moszkva és egész Rusz pátriárkája

Moszkva, 2015, Krisztus Húsvétján