„Én vagyok az út, az igazság és az élet”

Úti áldásra olvasandó: Jn 14,1-10; ApCsel 8,26-39

A nyári hónapokban, júliusban és augusztusban sokan útra kelnek, rövidebb és hosszabb útra, pihenésre, zarándoklatra, vagy egyszerre mindkettőre. Istenfélő, szép szokás az utazás előtt eljönni a templomba, és az útra az egyház áldását, imáit kérni. 

Az úti áldás apostoli olvasmányában két utazóról van szó. Az egyik egy etióp férfi, „az etiópok királynőjének udvari tisztje, aki Jeruzsálembe jött imádkozni”. Mivel tölti az idejét a szent városból visszatértében a kocsiján ülve? A Bibliát, Ézsaiás prófétát olvassa:

„Mint a bárány, amelyet leölésre visznek, és mint a juh, mely nyírója előtt elnémul, nem nyitotta ki száját. Megaláztatásban hoztak fölötte ítéletet. A sorsával ki törődik? Hisz életét elvették a földön.”

Vajon a kézipoggyászban ott lesz-e a Szentírás, mielőtt útra kelünk? Az etióp főtiszt nélküle nem vágott volna neki a jeruzsálemi útnak. A hosszú kocsiút során nem csak a táj szépsége, az új élmények jelentettek számára örömet, hanem Isten igéjének kimeríthetetlen bölcsessége és szépsége. Nem tudott vele betelni. Ez tárta fel előtte a Teremtőt, ez irányította figyelmét az egész körülötte kitárulkozó teremtés bölcs rendjére és szépségére, az emberi lélek eredendő jóságára, ez vezérelte minden útján.

Fülöp is úton volt, a „Jeruzsálemből Gázába” vivő úton, amikor a Lélek így szólt hozzá: „Menj oda, és szegődj ahhoz a kocsihoz!” Mivel töltötte Fülöp az idejét az úton? Azzal, hogy „ebből az Írásból kiindulva hirdesse neki Jézust”. Az etióp főember hitt Jézusban, a Megváltóban, és megkeresztelkedett. Bármerre is visz az utunk, pihenünk vagy zarándokolunk, vagy mind a kettőt egyszerre végezzük, minden kimondott szóval, de még inkább hallgatásunkkal és cselekedetünkkel Urunkat, Jézust Krisztust hirdetjük azok számára, akikkel Isten találkozásra méltat bennünket.

Végül, mit olvasunk az úti áldás evangéliumában? „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Bármerre visz az utunk, bármilyen körülmények közé is készülünk, belföldre vagy külföldre, pihenni vagy zarándokolni, ne feledjük, mindig, mindenütt az Ő útját járjuk, amely az igazságra és az életre visz.

I. T.