Szentháromság egyházközség, Budapest

A budapesti, egyházi szláv nyelvű Szentháromság egyházközségben (Nagyboldogasszony székesegyház) vecsernyével és a korai vasárnapi liturgiával ünnepelték Pünkösdöt. Az ünnepi istentiszteleteket Gyimitrij Kornyilov lelkész végezte Vajna-Éliás István és Szvjatoszlav Bulah diakónusok segédletével. 

 

Gyimitrij atya a Szentlélek alászállásáról szólt pünkösdi prédikációjában Krisztus apostolaira. A keresztény egyház az első jeruzsálemi Pünkösd napján született meg a maga teljességében, ezért nevezik ezt a napot a „Szentháromság” ünnepének.

Az egyház állhatatos imával fordul Istenhez földön élő gyermekeiért ezen az ünnepen, könyörög megtisztulásukért a Szentlélek ereje által, Húsvét óta első alkalommal térden állva mondott imáik elfogadásáért. Ám az egyház elhunytjairól sem feledkezik meg, mivel a világ nem osztható számára élők és holtak világára. Így nemcsak elhunytjaiért könyörög, hanem az „alvilág foglyaiért” is.

Pünkösd ünnepén az egyház az egész teremtett világ ─ a föld, a növények, a fák, a vadak és a madarak ─ megújulásáért is imádkozik az igaz életre, és az emberért, aki a teremtés koronája. A Szentlélek az, aki minden olyan jó adománnyal elláthat bennünket, amely valóban drága mind a földön, időben, mind a mennyben, örökkévalóságban: szeretettel, bölcsességgel, imádsággal, tisztasággal, jósággal, örömmel.

A Szentháromság egyházközség számára Pünkösd ünnepe egyben oltáruk és születésük ünnepe is, mivel 2002-ben alakultak hivatalosan egyházközséggé. Ezért az ünnepen különös hangsúlyt kaptak a lelki felemelkedésért és virágzásért mondott imák.

Az ünnep egy Szentháromság ikon megszentelésével zárult, amely a budapesti a Petőfi téri orosz ajkú közösség számára készült a Kijevi Barlangmonostorban.

Gyimitrij Kornyilov lelkész

* * *

Szent György Nagyvértanú egyházközség, Szeged

A város szívében, ám annak mégis csendes pontján álló szegedi, Kazinczy utcai Szent György templomban is a Pünkösdöt ünnepelték a hívők a zöld ágakkal és sokszínű virággal feldíszített templomban.

A Húsvét utáni első térdelés, a hagyományosan térden állva mondott három imádság élőkért, elhunytakért, bűnök bocsánatáért, hitben való megerősödésért és a Szentlélekben való megújulásért valódi vigasztalást hoz, szeretetet és békességet teremt.

Az ünnep szeretetvendégséggel ért véget a templom kertjében.

+

Ne mi uralkodjunk mint isten, hanem Isten uralkodjon bennünk

(2014 Pünkösd ünnepére)

A pünkösdi esti vecsernye énekeiben két, egymással éles ellentétben álló kép jelenik meg előttünk: az egy nyelv összezavarodása a Teremtés, és a sok nyelv eggyé válása az Apostolok Cselekedeteinek Könyvéből.

A Teremtés Könyvében olvassuk, hogy „a föld akkor még egy ajkú és egyazon beszédű népei” ezt mondták:

„Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot! Érjen a teteje az égig, hogy híressé tegyük nevünket, és szét ne szóródjunk az egész földre!” (11,1-4)

Bábel, az egykori Babilon tornyairól van szó, amelyek valóban az ég felé törtek. Erről tanúskodik azoknak egy kicsinyített mása a pesti Duna partján, a Nemzeti Színház szomszédságában. Azért kell a torony tetejének egészen az „égig érnie”, hogy hirdesse az ókor valószínűleg legnagyobb városának az egeket ostromló hatalmát. Az emberek híressé kívánják tenni a nevüket alkotásaikkal, építészeti csodáikkal, ipari és hadi technikájukkal, hogy megmutassák minden addigi mértéket meghaladó hatalmukat a népek, sőt az egész világ felett, és ne szóródjanak szét más hatalmak mintájára. Az egy nyelv is valójában az egy hatalom szolgálatában áll.

Ámde Istennel nem számolnak ebben a grandiózus építkezésben. Isten nélkül akarják megépíteni városukat és tornyaikat.

Vajon mi lesz a vége annak az emberi közösségnek, amelyik Isten törvényeinek a figyelmen kívül hagyásával ─ vagy éppen kiűzésével ─ maga akar mindenhatóságában istennek mutatkozni? Az, hogy összezavarodik, az emberek az egyazon nyelv tudása ellenére megszűnnek érteni egymást, a közösség elemeire bomlik, végül mégis szétszéled a földön:

„Az Úr ekkor leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet építettek az ember fiai, és azt mondta…: »Íme, egy ez a nép, és egyajkú az egész: ezzel az alkotással kezdik, s ezentúl nem fognak elállni szándékaiktól, amíg meg nem valósítják azokat tettekkel. Gyertek tehát, szálljunk alá, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás szavát!« Így el is szélesztette őket onnan az Úr az egész földre, s ők abbahagyták a város építését.” (11,5-9)

Ezzel szemben előttünk áll az első jeruzsálemi Pünkösd képe az Apostolok Cselekedeteinek Könyvéből:

„Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak. Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből való istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben. A zaj hallatára tömeg verődött össze, és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak: »Íme, ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak? Hogyan halljuk hát mégis mindannyian a saját nyelvünket, amelyben születtünk?” (2,1-10)

A világ minden tájáról érkezett, sokféle nyelvet beszélő zarándokok mind, kivétel nélkül a saját nyelvükön értik meg a galileai férfiak prédikálását és prófétálását.

A sok nyelv nem szűnt meg. A soknemzetiségű zarándokok továbbra is saját nyelveiket beszélik és művelik, amelyben születtek. És azt a kultúrát is ápolják, amelyet sajátos nyelvük hordoz. Ámde a sokféle nyelv tudása ellenére csodás módon mégis megértik egymást.

Ez a pünkösdi Szentlélek és a Pünkösdkor megszületett egyház szerepe és küldetése. Akár egy nagyobb, akár egy egészen kicsiny közösségben:

Az új, Istentől származó nyelvvel ─ örök evangéliummal, törvénnyel és erkölccsel ─ a sokféle nyelvet, nemzetiséget, kultúrát magába fogadva, és ápolva, egy új emberi közösséget alkotni, amelynek tagjai az emberi sokféleség ellenére teljességgel megértik egymást. Azért, mert Istenre várnak, „ugyanazon a helyen”, abban a bizonyos felső teremben, Isten Szentlelkével és törvényével akarnak betelni, nem ők akarnak ─ mint isten ─ a földön és népein uralkodni, hanem arra vágynak, hogy Isten uralkodjon bennük és az egész földön.

prot. I. Tibor.

 

This post is also available in: orosz