Az Úrban szeretett Főtisztelendő főpásztorok, tisztelendő lelkipásztorok és diakónusok, istenszerető szerzetesatyák és szerzetesnővérek, kedves fivéreim és nővéreim!

Ezen a kiválasztott és szent napon, amikor az egész látható és nem látható világ (ld. húsvéti kánon) az Élet Urát és a halál Legyőzőjét ünnepli, szívből köszöntelek mindnyájatokat a húsvéti felkiáltással:

KRISZTUS FELTÁMADT!

Évről évre újra felhangzik a Feltámadásról szóló örömhír, ami arra buzdít bennünket, hogy dicsőséget adjunk a mi Istenünknek és Megváltónknak, aki halálával eltiporta a halált és az eljövendő élet részeseivé tett minket.

Az ünnepek ünnepét és az ünnepélyek ünnepélyét átélve, különösen mély lelki érzéssel gondolunk a világ Megváltójának értünk vállalt üdvözítő gondoskodására, kereszten történt szenvedéseire és feltámadására. A Húsvét, a Feltámadás nem pusztán szép legenda, nem elméleti teológia, nem is a régmúltban gyökerező népi hagyományok iránt kinyilvánított tisztelet. A Húsvét — maga a kereszténység lényege és középpontja. A Húsvét győzelem, amelyet Isten ajándékozott nekünk.

Az apostoli időktől egészen napjainkig az Egyház úgy hirdeti Krisztus Feltámadását, mint az emberiség történelmének leghatalmasabb csodáját. Erről a csodáról nem csupán úgy beszél, mint az Evangéliumban megörökített tényről, hanem – és ez által válik kivételesen fontossá – mint sorsdöntő eseményről mindazok számára, akik elfogadják a feltámadás örömhírét. Húsvét ünnepének a lehető legszorosabb köze van mindnyájunkhoz, mivel Krisztus Feltámadása ─ a bukott világ megszabadítása az Úr által ─ a legnagyobb öröm forrása, amit az ember átélhet. Bármilyen nehéz is legyen az életünk, nyomasszon az élet bármilyen nehézsége, szenvedjünk el bármilyen keserűséget az emberektől vagy a bennünket körülvevő világ tökéletlenségétől, mindez semmiség ahhoz a lelki örömhöz és az örök megváltáshoz fűződő reményhez képest, amit Isten ajándékoz nekünk.

Pál apostol szavai szerint, az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti a mi halandó testünket is a bennünk lakó Lelke által (vö. Róm 8,11).

Krisztus Feltámadásának fényes napján hívők millióinak a lelke telik meg a Teremtő iránti hálával, és a mi földi életünk elnyeri a maga valóságos értelmét. Krisztus Húsvétja az élet nagy győzelme, az élet győzelme a halál fölött, ünnep, amely szeretetet, békességet, lelki átalakulást hoz számunkra.

A Húsvét megünneplésével évről évre mintegy új korszakot nyitunk életünkben, hiszen a Feltámadt Úr megújítja az emberi természetet, megerősít a megpróbáltatásokban és erőt ad a jó cselekedetek végrehajtására.

A húsvéti üzenet, amely megváltoztatta az emberi történelem egész további menetét, olyan erkölcsi és lelki átalakulásra serkent bennünket, amelyre nagy szüksége van a mai társadalomnak. Ez az üzenet minden embert emlékeztet a kereszténység gyökereire és arra az eljövendő Országra, ahol „Isten lesz minden mindenekben” (vö. 1Kor 15,28).

A Húsvét ünnepének fényes napjaiban arra kapunk elhívást, hogy örömünket szeretteinkkel, felebarátainkkal is megosszuk, és cselekvő szeretettel és irgalommal forduljuk feléjük. Az elmúlt korok szentelték meg számunkra ezt a hagyományt, amellyel tanúságot teszünk arról, hogy részesei vagyunk Krisztus örökségének, és hiszünk abban, hogy az Úr „valóban feltámadt”.

Most is, akárcsak a korábbi időkben, Egyházunk buzgón végzi üdvözítő küldetését, fáradhatatlanul hirdeti Krisztus igazságát, hangsúlyozza az evangéliumi parancsolatok el nem múló jelentőségét, békességre és egyetértésre hív, szolgálja azoknak a különböző országokban élő népeknek a lelki egyesítését, akikért pásztori felelősséggel tartozik.

Ezekben a napokban külön is imáinkban hordozzuk Oroszország és Ukrajna népeit, hogy a békesség legyen úrrá a vér és a hit szerint is testvérek és nővérek elméjében és szívében, hogy helyreálljanak a sérült kapcsolatok és az oly kívánatos közös munkálkodás.

A kereszténység, „Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét” (Ef 3,19) hirdetve, egységbe hívja az embereket, leküzdi a nemzeti, kulturális és állami határokat, mivel „Krisztus világossága fényeskedik mindenkinek” (vö. Jn 1,9).

A feltámadott Úr adja meg mindnyájunknak, hogy lelkünk hasznára folytathassuk földi zarándoklatunkat, ne feledkezzünk meg kivételes keresztény felelősségünkről és hívatásunkról, hogy mind magunkban, mind a bennünket körülvevő emberekben megszülessen a szilárd hit, az őszinte szeretet és a megingathatatlan reménység. Az ünnep öröme adjon nekünk erőt és buzdítást ahhoz, hogy jó tetteket hajtsunk végre, adjon számunkra bátorságot és kitartást, hogy az élet tengerének háborgó hullámai közepette megőrizzük állhatatosságunkat és békénket, ellenálljunk a megkörnyékező kísértéseknek, és Szentéletű Radonyezsi Szergij szavai szerint, leküzdjük „e világ gyűlöletes viszályát”.

Krisztus dicsőségének az életet adó sírból felragyogott világossága maradjon velünk, világosítsa meg szíveinket, áradjon a közelben és a távolban élőkre, mindazokra, akiknek szükségük van odafigyelésünkre és támogatásunkra.

Szeretettel köszöntelek Mindnyájatokat a Szent Húsvét fényes ünnepe alkalmából, imádkozom, és kívánok bőséges lelki ajándékokat, testi erőt és fentről való kegyelmes segítséget Krisztus kitartó követésében.

Ámen.

Kirill, Moszkva és egész Rusz pátriárkája

Moszkva, 2014 Krisztus Húsvétján

This post is also available in: orosz