Az egyházi év tizenkét nagy ünnepének egyike, Virágvasárnap, az „Úr Jeruzsálemi Bevonulása”, és az ezt megelőző Lázár Szombatja alkalmából, április 12-én és 13-án ünnepi istentiszteletek voltak egyházmegyénk templomaiban. A két napon a hívők nem csak azért jöttek el, hogy magukkal vigyék a hagyományos szentelt barkaágakat, hanem azért is, hogy imádsággal készüljenek a Nagyhét előttünk álló üdvös napjaira. Az itt következő rövid beszámolók és a templomi felvételek révén olvasóink is betekintést nyerhetnek a Virágvasárnap ünnepi örömébe. 

* * *

Budapesti Nagyboldogasszony egyházközség

A Nagyboldogasszony székesegyházban a tíz órakor kezdődő szent liturgiát prot. Magyar István lelkész végezte Dadányi Miklós protodiakónus segédletével. A hívek nagy számban, mintegy kétszázan vettek részt az ünnepi istentiszteleten, és a jelenlévők több mint egyharmada járult szent eucharisztiához. Magyar István prédikációja arról szólt, hogy a Virágvasárnappal kezdetét veszi a Nagyhét, amelyen az istentiszteleti szövegek, a szentírási olvasmányok Krisztus Urunk szenvedésére és megváltó halálára irányítják a figyelmünket. Ez a liturgikus folyamat vezet el a feltámadás nagy és dicsőséges eseményéhez, amely az egyes ember és a teljes emberiség kibékítését jelenti Istennel, Atyánkkal.

A szent liturgia amvon mögötti imája után következett a barkák megáldása, majd a liturgia befejeztével azok szétosztása a hívek között.

Az ünnepi liturgia után került sor, Márk érsek áldásával, a Betegek Kenete szentségének kiszolgáltatására, amelyben kb. nyolcvan hívő részesült.

prot. M. I.

* * *

Miskolci Szentháromság egyházközség

A Szentháromság templomban Tatárka Kirill megbízott parochus végezte a szent liturgiát Szegedi Szabolcs diakónus segédletével.

Az ünnepi istentisztelet előtt többen is járultak gyónás szentségéhez, a liturgián pedig részesültek a szent eucharisztiából. A liturgia után került sor a barkaágak megáldására és szétosztására a hívők között.

A parochus prédikációja arról az ünnepi örömről, boldogságról szólt, amelyet a Dávid fiának, a Jeruzsálembe bevonuló Megváltó Krisztusnak hozsannát kiáltó, és a diadal jelképét, pálmaágakat lengető és ruháikat a szamárcsikó elé terítő gyermekek és felnőttek érezhettek a szívükben: “A mi lelkünket is ez az öröm járja át, hiszen liturgikus énekeinkben mi is hozsannát kiáltunk a Dicsőség Királyának, és mi is magasra emeljük a megszentelt barkaágakat, hogy szívünkbe fogadjuk a felénk közeledő Messiást.”

T. K.

* * *

Szegedi Szent György Nagyvértanú egyházközség

Az Úr Jézus Krisztus virágvasárnapi bevonulása Jeruzsálembe diadalmenet! A nép ujjong: „Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel Királya!” A farizeusok így szólnak egymáshoz: „Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!” Ámde Nagypénteken másik kép és másfajta kiáltás fogad a városban: „Feszítsd meg, feszítsd meg!”

Ilyen könnyen megfordul a világ? Ilyen könnyen feladják azok, akik Virágvasárnap még pálmaágakat lengettek, ruháikat az útra, a számtalan csodát cselekvő, halottakat feltámasztó Jézus elé terítették? Hamar készek vagyunk az ítélettel… Ámde emlékezzünk, mint mond Remete Szent Teofán egyik prédikációjában: „Nem ugyanígy cselekszünk-e mi akkor, amikor Krisztus Testének és Vérének a befogadása után, miután kilépünk a templomból, hamar megfeledkezünk Isten irántunk mutatott nagy könyörületéről, és átadjuk magunkat saját, korábbi, önző életmódunknak?”

Vagy pedig, a hamar megfordult világot magunk elé képzelve, emlékezzünk arra, aki egykor boldogan csatlakozott Krisztushoz és Egyházához, majd később valamilyen külső, szellemi hatás érte, netán személyes, családi kudarc következett be, félreértés, szégyen áldozata lett, vagy valamiért csalódott, és most visszahúzódik. Ha nem is tagadja meg az Urat, többé nem követi őt. Ezért figyelmeztet minket az apostol az ünnepi, Filippibeliekhez írt olvasmányban: „A mi hazánk a mennyekben van, ahonnan mint üdvözítőt várjuk az Úr Jézus Krisztust… így maradjatok meg az Úrban, szeretteim!” Fil. 3,20-4,1 Megmaradni az Úrban, jóban vagy rosszban, kedvező vagy kedvezőtlen körülmények között, ha sokan követik őt, vagy ha csak kevesen, vagy netán senki… akkor is megmaradni, és „megállni” az Úrban! „Az erény a megpróbáltatásban mutatkozik meg a maga teljességében.” ─ írja Nagy Szent Gergely atyánk. A hit pedig az ellentmondásban és az ellentmondás leküzdésében!

Emberi körülményeink változhatnak, korábbi örömeink és örömeink forrásai keserűségre fordulhatnak. Meg is szűnhetnek. Részesülhetünk hosszú időn át jó dolgokban, de el is veszíthetjük a már megszokott jót. Ám aki elsősorban az Úrban, a megfeszített, meghalt és harmadnapon feltámadott Úrban keresi az örömét, ezt az örömet senki sem veheti el tőle. Éppen erre, „az Úrban” megtalált örömre hív az apostol:

„Örüljetek az Úrban, mindenkor, ismét mondom, örüljetek.” Fil 4,4

prot. I. T.

* * *

Budapesti Szentháromság egyházközség

Az egyházi szláv nyelvű virágvasárnapi liturgiára reggel háromnegyed nyolc órakor került sor a Nagyboldogasszony székesegyházban. A szent liturgiát az orosz egyházközség parochusa, Dmitrij Kornyilov lelkész végezte Vajna-Éliás István és Szvjatoszlav Bulah diakónusok segédletével. Az ünnepi, imádságos légkörű szolgálathoz jelentősen hozzájárult énekével a kórus, amelyet Bilku-Lepahin Marina vezetett.

D. K.

* * *

Budapesti Radonyezsi Szent Szergij egyházközség

Virágvasárnap egy rövid időre átéljük azt az örömet, amely ahhoz az örömhöz hasonlítható, amellyel egykor a Megváltót fogadták Jeruzsálem utcáin, ámde tudjuk, még előttünk van a Nagyhét, Krisztus szenvedéseinek és kereszthalálának az átélése. Ma önkéntelenül is arra gondolunk, miért van az, hogy az Úr jeruzsálemi bevonulásának ünnepe nem vált a gonosz erői felett aratott győzelem ünnepévé ezen a világon, hiszen tudjuk, az örömteli találkozás végül is a “feszítsd meg!” kiáltással fejeződött be.

Jeruzsálem sok lakójának, sőt az apostoloknak is úgy tűnt, Krisztus azért jött, hogy ebben a világban vesse meg földi országának az alapját. Sehogy sem tudták felfogni Jézus szavait arról, hogy az ő országa nem ebből a világból való. Ma is gyakran gondolkodunk így: úgy véljük, az Úrra, az Egyházra azért van szükségünk, hogy földi életünket jobbá tegye, szilárd egészséggel és földi javakkal ajándékozzon meg bennünket.

Jeruzsálem lakóinak eszébe jutottak az ősi próféciák a Messiásról, midőn látták a szamárháton közeledő Megváltót, és készek voltak követni őt. Ki tudja elmondani az Úr szenvedését, amikor az örömteli arcokat látva látta azok hamarosan bekövetkező keserű elváltozását? Ámde éppen azokért jött a világba, akik nemsokára el fogják őt árulni.

Ezen az ünnepen nekünk is el kell gondolkodnunk arról, nem mi vagyunk-e az a tömeg, amely ma „hozsannát” kiált, de amikor ránk törnek a megpróbáltatások, a fájdalmak, a szívünkben elhangzik a „feszítsd meg!” kiáltás.

Adja Isten, hogy életünkben “hozsannát” kiáltva, soha, sem gondolatban, sem szóban, sem lelkünk mélyén ne ejtsük ki a rettenetes szavakat, “feszítsd meg!”

prot. K. I.

* * *

Hévízi “Életetadó forrás ikonja” egyházközség

Lázár szombatján a hévízi egyházközség lelkésze, prot. Nyikolaj Kim Kaposváron szolgált. A város ortodox hívei összegyűltek, hogy a Nagyböjt végén részesüljenek a gyónás és az eucharisztia szentségében. A liturgia után került sor a Betegek Kenete, a szent olajkenet szertartására. Ezt követően  a városi kórház kápolnájában, az ápolószemélyzet tagjai és a betegek kérésére könyörgő istentiszteletet tartottak, amelyen az ortodox közösség tagjain kívül a kórház dolgozói is részt vettek, és nagy érdeklődéssel követték az eseményt. Kifejezték az örömüket, hogy intézményükben ortodox istentiszteletre kerülhetett sor. Az istentiszteletet testvéri együttlét és agapé követte.

prot. Ny. K.

 

This post is also available in: orosz