Az elmúlt  vasárnap az I. Egyetemes Zsinat atyáira emlékeztünk. Már önmagában is fényes ez a nap, a debreceni egyházközség életében pedig különösen az. Négy évvel ezelőtt, az I. Egyetemes Zsinat atyáinak vasárnapján tartottuk az akkori „garázs-kápolnában” az első szent liturgiát.

Meghatódva tekintünk vissza az elmúlt négy esztendőre, és hálát adunk Istennek bőséges ajándékaiért.  

Melegség tölti el szívemet, ha a kezdetekre visszagondolok: egy csupasz falú garázs néhány hét alatt az Utolsó Vacsora terme lett, a debreceni ortodox keresztények lelki életének a középpontja, az imádság helye, ahol szeretetben gyűltünk és gyűlünk ma is össze, és képviselhetjük az ortodoxiát Debrecen városában. A közösség egy egésszé kovácsolódott az évek során, életének középpontjában a szent liturgia áll.  Lelki otthonra leltek a városban és a környéken élő ortodox keresztények.

Fáradság és nehézségek közepette is mindig magam mellett éreztem Krisztus Urunk közelségét, útmutatását, az Istenszülő Mária és a szentek közbenjárását. Nemcsak engem segítettek, de a híveket is, akiknek a templom az otthonuk. Szinte naponta eszembe jutott az evangéliumi verssor: “az Istennél semmi sem lehetetlen…” Számtalanszor megtapasztaltuk, hogy „mindaz, amit imáitokban kértek, s hiszitek, hogy megkapjátok, megadatik nektek.”

Hálás szívvel gondolok a kórus tagjaira is, akik évek óta, időt és energiát nem sajnálva, buzgó szolgálattevői az istentiszteleteknek. Önzetlen és állhatatos szolgálatuk nem csak a szertartásokon, de a cd felvételek, koncertek alkalmával is bebizonyosodott. A hívek az imádságban voltak segítségemre, sőt, a kétkezi munkából is sokan kivették részüket.

A tavalyi évben a “garázs” templommá formálódott. Izgatottan, lelkesen figyeltük, hogyan kerül egyik tégla a másikra, hogyan ékesítik majd a kupolák a templomot, a tervekből, Isten áldásával, hogyan lesz valóság.

Mindezek az események, és természetesen sok más, amiről most nem tudok beszámolni, tették fényessé ezt a napot.

Hálaadással fordulunk Megváltó Urunk felé, Övé legyen a dicsőség mindenért!

Sipos Barnabás parochus