az Orosz Ortodox Egyház főpásztoraihoz, lelkipásztoraihoz, diakónusaihoz, szerzeteseihez és minden hű gyermekéhez 

Az Úrban szeretett Főtisztelendő főpásztorok, tiszteletreméltó lelkipásztorok és diakónusok, istenszerető szerzetesek és szerzetesnők, kedves fivéreim és nővéreim!

Ma a Szent Egyház fényesen és az öröm érzésével eltelve ünnepli a mi Urunknak és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak a Szentséges Szűz Máriától való titokzatos születését.

Az Alkotó, a teremtett világ iránti szeretetből, megjelent testben, emberré lett, és hozzánk hasonlóvá lett mindenben, kivéve a bűnt (vö. 1Tim 3,16 és Zsid 4,15). Az újszülött jászolba feküdt Betlehemben, hogy megmentse a világot a lelki és erkölcsi hanyatlástól, és megszabadítsa az embert a halál félelmetes fogságából. A Teremtő felkínálja nekünk a legnagyobb ajándékot: az ő isteni szeretetét, a lét teljességét. Krisztusban képessé válunk meglelni a reményt, amely legyőzi a félelmet, és eljutni a szentségre és a halhatatlanságra.

Ő eljön a mi bűnök által megsebzett világunkba, hogy születésével, életével, szenvedéseivel, kereszthalálával és dicsőséges feltámadásával új törvényt, új parancsolatot adjon nekünk – a szeretet törvényét. „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (Jn 13,34) – fordult e szavakkal tanítványaihoz az Úr, rajtuk keresztül pedig az egész világhoz: azokhoz, akik az akkori időkben éltek, azokhoz, akik most élnek, és mindazokhoz, akik utánunk fognak majd élni, egészen az idők végezetéig.

Minden embernek választ kell adnia cselekedeteivel erre a parancsolatra. Hasonlóan ahhoz, ahogyan Krisztus valódi irgalmat gyakorolt, és végtelenül elnéző volt a mi bűneink iránt, nekünk is irgalmasnak és elnézőnek kell lennünk az emberek iránt. Nem csak családtagjainkról és rokonainkról kell gondoskodnunk, bár elsősorban nekik kell gondjukat viselnünk (lásd 1Tim 5,8), nem csak barátainkról és eszmei rokonainkról, hanem azokról is, akik még nem jutottak el az Istennel való közösségre. Az Üdvözítőhöz hasonlóan, nekünk is szeretettel kell lennünk a többi ember iránt, imádkozva mindazokért, akik gyűlölnek és üldöznek minket (lásd Mt 5,44), szüntelenül észben tartva azt, ami népünk, hazánk és Egyházunk javát szolgálja. Mindnyájan, amikor jót cselekszünk, képesek vagyunk legalább egy kis mértékben jó irányba megváltoztatni a bennünket körülvevő dolgokat, és így együtt mindannyian erősebbek leszünk. A törvénytelenség sohasem tudja legyőzni a szeretetet, ahogyan a sötétség sem tudja elnyelni az igaz élet világossága (lásd Jn 1,5).

Hazánk történetében nem kevés olyan példa van, amikor népünk, reménységét az Úrba helyezve, leküzdötte a nehézségeket, és győztesen került ki a legsúlyosabb megpróbáltatásokból is.

A múlt évben több ilyen történelmi eseményről is megemlékeztünk. Ezek közé tartozott a Rettegett Iván cár halála utáni „zavaros időszak” leküzdésének 400-ik évfordulója, amely az idegen megszállók kiűzésével és a nemzeti egység újbóli megteremtésével zárult. Ugyancsak megemlékeztünk az 1812-es honvédő háború 200-ik évfordulójáról, amelynek idején elődeink szembeszálltak Napóleon hatalmas seregével, amelyet a francia császár a megszállt Európa egészéből gyűjtött össze.

A 2013-as év a Kijevi Rusz megkeresztelésének 1025-ik évfordulója jegyében zajlik majd, mely Szent Vlagyimir nagyfejedelem nevéhez kötődik. Az ortodox hit felvétele egy új korszak kezdetévé vált népünk számára. A krisztusi hit igazságának fénye, amely egykoron felragyogott az áldott kijevi halmok felett, ma is ott ragyog a történelmi Rusz országai lakóinak szívében, az igaz életre vezetve bennünket.

Összegezve az elmúlt év történéseit, hálát adunk Istennek az Ő nagy és gazdag irgalmáért, és azokért a gondokért, bajokért is, amik értek bennünket. Az Egyház történetében nem volt olyan időszak, amikor tökéletes békesség uralkodott volna: a békekorszakok folyamatosan váltakoztak a békétlenség és megpróbáltatások korszakaival. Az Egyház azonban minden körülmények között, szavakkal és tettekkel hirdette az isteni igazságot, és hirdeti ma is, tanúságot téve arról, hogy az a társadalom, amelyik a javak gyűjtésére, az erkölcsi korlátok eltörlésére, a szabadosságra, az örök igazságok figyelmen kívül hagyására, a tekintélynélküliségre épül, erkölcsileg beteg, és ezért sok veszély fenyegeti.

Mindenkit arra hívok fel, hogy gyakorolja az Istentől kapott parancsolatokat, türelmet tanúsítva, és imádkozva az Anyaszentegyházért, Isten népéért, a szülőföldért. Mindenkor tartsátok eszetekben Szent Pálnak, a népek apostolának szavait: „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1 Kor 16,13-14)

Szívből köszöntelek mindnyájatokat a mostani fényes ünnepen, és imádságaimban kérem az Urat, hogy adjon nektek lelki és testi erőt, hogy mindannyian személyes példával tehessetek tanúságot a világnak, hogy a most Megszületett a mi Urunk, és hogy Isten szeretet (1Ján 4,8). Ámin.

+KIRILL,

MOSZKVA ÉS EGÉSZ OROSZORSZÁG PATRIARCHÁJA

Krisztus Urunk Születésének ünnepén

2012/2013.

Moszkva

This post is also available in: orosz