Az Úrban szeretett atyák és testvérek!

Szívből köszöntelek benneteket – Szent Egyházunk Budapesten, Debrecenben, Gyöngyösön, Miskolcon, Nyíregyházán, Szegeden, Ürömben és Magyarország más városaiban és falvaiban élő híveit – Urunk és Megváltónk Jézus Krisztus Születésének ünnepe alkalmából.

„Az Ige testté lett és közöttünk lakott, telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1,14). Mi pedig örvendezünk afelett, hogy Isten eljött a mi emberi világunkba, osztozott a mi sorsunkban, egy lett közülünk, olyanná lett, mint mi, hogy mi olyanokká legyünk, mint Ő.

Krisztus Születését korunkban mindenütt megünneplik, ám az ünnep értelmét nem mindenki érti meg. Sokan egyáltalán nem tudják, hogy a Karácsony összefügg Jézus Krisztus életével. Úgy fogják fel a Karácsonyt, mint a szeretet ünnepét, mint lehetőséget, hogy a család összegyűljön az ünnepi asztal körül, vagy egyszerűen csak alkalmat a pihenésre és szórakozásra, de egyáltalán nem fogják fel, hogy ez az ünnep az Egyházban jött létre, a Megváltó születésének emlékezetére.

Ma sokan úgy élnek, mintha ez az esemény meg sem történt volna, miközben éppen ez mutatta meg az embereknek Istent az Ő szeretetének mindent legyőző és határtalan teljességében. A Megváltó világra jöttéig az emberek nem tudták, hogy Isten annyira szolidáris velük, hogy Maga száll le hozzájuk a mennyekből a földre, hogy osztozzon sorsukban. Nem tudták, hogy Isten annyira szereti az embert, hogy kész minden egyes emberért szenvedni és meghalni. Azt gondolták – mint ahogy ma is sokan gondolják –, hogy Isten messze van, hogy Isten hatalmas távolságra van, hogy Isten és az ember között mélységes szakadék tátong.

Isten azonban Maga győzte le ezt a távolságot, Maga ment elébe az embernek. Emberi testet öltött, az embereknek pedig istenségét ajándékozta. Amikor a Szent Áldozáskor Krisztus Szent Titkait vesszük magunkhoz, az Ő Testéből és Véréből részesedünk, és Isten rokonai, barátai és testvérei leszünk. Az Úr pedig egyenlőként bánik velünk, nem úgy, mint az úr a szolgával, hanem mint Mester a tanítványaival és barátaival.

Amikor lelki szemeinkkel a jászolban fekvő Gyermeket szemléljük, megértjük, hogy ez a Gyermek a Mindenható Isten, aki védtelenné és gyengévé lett a mi üdvösségünkért. Nekünk pedig határtalanul hálásnak kell lennünk Istennek, hogy ekkora szeretetet mutatott irányunkba. Ezt a hálát nemcsak szavakban kell kifejeznünk, hanem tettekben is. Ahogyan Isten megszeretett minket, nekünk is úgy kell szeretnünk egymást. Ahogyan Isten feláldozta Magát a mi megváltásunkért, úgy nekünk is fel kell áldoznunk magunkat másokért. Képesnek kell lennünk megosztani felebarátainkkal azt, amink van. Igyekeznünk kell mindig, életünk minden napján, jót tenni az emberekkel. Csak ekkor leszünk igaz keresztények.

Ortodox Egyházunk szeretett gyermekei! Hozzánk fordulva, az Úr Jézus Krisztus ezt mondja: „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!” (Lk 12,32). És mi valóban ilyen „kicsiny nyáj” vagyunk, amelyet az Úr az Ő Országának elnyerésére rendelt és elhívott Egyházába, hogy életünkkel és cselekedeteinkkel „hirdessük nagy tetteit annak, Aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el minket” (vö. 1Pét 2,9). Kérjük hát az Urat, hogy adja nekünk azt az Országot, amelyet számunkra készített elő, és amely számára minket rendelt. Gondoskodjunk arról, hogy a mi kicsiny nyájunk igazán Krisztus Egyháza legyen, amelyet az isteni szeretet köteléke fűz össze, hogy egymás számára testvérek és nővérek legyünk Krisztusban.

Krisztus Egyháza nem olyasvalami, ami nélkülünk vagy tőlünk függetlenül létezik. Az Egyház mi magunk vagyunk. Éppen ezért egyikőtök se legyen csupán passzív „látogatója” a templomnak, olyasvalaki, aki csak bejön és kimegy, mint egy néző vagy hallgató, hanem legyetek aktív részesei annak az építő folyamatnak, amely során felépül Krisztus Teste, a kicsiny nyáj, az Úr háza.

Legyenek családjaink kis Egyházakká, ahol épül az Isten Országa, ahol a Krisztusban hívő lelkek – a felnőttek és a gyermekek egyaránt – az üdvösség útján haladnak, amely a Mennyek Országába vezet.

Krisztusban szeretett testvéreim! Kívánom, hogy a Megváltó Születésének öröme töltse el szíveteket. Áldás és béke kísérjen benneteket életetek minden napján. Ámin.

+Hilarion Bécsi és Ausztriai püspök, a Magyar Ortodox Egyházmegye kormányzó főpapja

Budapest, 2005 Karácsonyán