Ki megtestesültél a Szent Lélek által, s az Örökszűz Máriától Emberré lettél, világosságot árasztottál ránk megjelenéseddel, Krisztus Isten. Ki Világosságtól vagy a Világosságból, és az Atyának kisugárzása, derűssé tetted az egész teremtést. Minden lehelet magasztal Téged, az Atya dicsőségének képmását. Aki vagy és aki mindig voltál, s a Szűztő feltündököltél, óh Isten, irgalmazz nekünk.

(“Uram, Tehozzád kiáltottam” utáni sztichira Krisztus test szerint való születésének ünnepén)

Az Úrban szeretett Főtisztelendő főpásztorok, az Egyház tiszteletreméltó papjai, Isten diakónusi és szerzetesi rendben szolgáló gyermekei, Krisztus Jézusban szeretett kedves testvéreim!

Ezekben a napokban újra dicséretet zengünk a Betlehemben megszülető Isteni Újszülöttnek. “Velünk az Isten!” – kiált fel Szent Egyházunk. “A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot látott. Kik a halálnak földjén és árnyékában lakoztok, világosság ragyog fel rátok. Mert Gyermek született nékünk, Fiú adatott nékünk. – Mert velünk az Isten”. A mennyből leszállt Úr kijelentette magát az embereknek, hogy meggyógyítsa gyöngeségeinket és tökéletlenségeinket, be nem alkonyuló dicsőségének fényével megvilágosítsa a bűntől elsötétült lelkeket, és Örök Életet ajándékozzon nekünk a Mennyek Országában!

Mi, keresztények hisszük és tudjuk: Krisztus Megváltónk eljövetele a világba alapjában változtatta meg az emberi életet és magát a természetünket is. Többé nem a bűn rabszolgái vagyunk, hanem Isten szabad szolgái. Nem félünk az élet tengerének viharos erejétől, mert biztos kikötőnk van Krisztus Országában. Nem vagyunk többé egyedül ebben a világban, mert velünk van Isten, Aki kinyújtja felénk segítő kezét.

Mindez Krisztus Születése által adatik nekünk. Ám ezt a felbecsülhetetlen értékű ajándékot mindenki a maga belátása szerint használhatja fel, hiszen az ember szabad akarattal rendelkezik, amit még a Mindenható Isten sem vesz el tőle. Elrejthetjük ezt az ajándékot, mint az evangéliumi elbeszélésben az elásott talentumokat, megfeledkezhetünk róla a hétköznapi élet gondokkal és bajokkal teli forgatagában, de meg is sokszorozhatjuk azt, ha életünket az imádságban tett erőfeszítéssel, az Isten és felebarátunk iránti őszinte szeretettel, az evangéliumi parancsolatok teljesítésével, és Édesanyánk, a Szent Egyház életében való részvétellel töltjük be. Akkor meglátjuk, hogy lelkünkkel együtt hogyan változik meg a bennünket körülvevő emberek élete is, hogyan telik meg világossággal és alakul át a környező világ.

Életünk egészének örömteli Isteni Gondviselésbe ajánlása, az Istennek tett szüntelen hálaadás, és a forró, lelkünk legmélyéből jövő ima – ezek azok az ajándékok, amelyeket nekünk – hasonlóan a napkeleti bölcsekhez, fel kell ajánlanunk Megváltónknak. Ahogy Szent Tyihon Zadonszkij mondja, az Úr “.meghallgatja az alázatos kérést. Meghajol a mi alázatunk előtt is; csak boruljunk le Előtte, hasonlóan a nemes lelkű napkeleti bölcsekhez; boruljunk le Előtte, de már nem úgy, mint a pólyákba csavart gyermek előtt, hanem mint az Atyával és a Lélekkel együtt a dicsőség trónusán ülő előtt. Az arany, a tömjén és a mirha helyett töredelmes és alázatos kéréseinket ajánljuk fel Neki.”

A keresztényeket Isten a tökéletességre hívja el, hiszen ők a Legtökéletesebb Isten kegyelmének részesei (Mt 5,48). Velünk azt Isten, nekünk tehát a hit, a remény, a szeretet példájának kell lennünk a lelki szomjúságtól gyötört és zavaros világban. Velünk az Isten, ami azt jelenti, hogy Neki rajtunk keresztül is működni kell mindenhol, ahol szavakban és tettekben kell segítséget nyújtani.

A múlt év hazánk számára nem bizonyult könnyűnek. Istentelen esztelenségükben a terroristák arra vetemedtek, hogy gyermekekre emeljenek kezet. Az ártatlan áldozatok halála mindnyájunk szívében nyomot hagyó közös bánattá, fájdalommá és szomorúsággá vált. Ugyanakkor a rettenetes tragédia megmutatta, hogy a nép körében élnek az erkölcsi ideálok: a halál színe előtt sokan a felebarátjukkal szembeni önfeláldozó szeretet ragyogó példáját mutatták fel, a Szentírás szavai szerint “életüket adva barátaikért” (Jn 15,13).

A nehéz körülmények között lehetetlen megőriznünk férfias szilárdságunkat az Isteni Gondviselésbe vetett erős hit nélkül, amely az egyént és a népeket is üdvösségre vezeti. Adja Isten, hogy méltósággal és türelemmel viseljük a ránk mért megpróbáltatásokat. Erőt kell merítenünk hazánk sok évszázados történelméből, amely higgadtságra és férfias helytállásra tanít bennünket. Az egyik ilyen lelkesítő történelmi példa a Kulikovói csata, amelynek 625. évfordulóját jövőre, 2005-ben ünnepeljük. Erről a dátumról széles körben megemlékezünk majd Egyházunkban. Ünnepségekre kerül sor a kulikovói mezőn, Kolomnában, a Nyikola-Ugreshszkij kolostorban, amelyet a szentéletű fejedelem, Dimitrij Donszkoj alapított, és egyéb olyan helyszíneken, melyek ehhez a nagy, az orosz történelem menetét megváltoztató csatához kapcsolódnak. Az ilyen jeles eseményekről szóló megemlékezéseknek hatalmas jelentőségük van. A fiatal nemzedéknek élő, megszakíthatatlan kapcsolatban kell lennie Hazája sok évszázados történelmével.

Akkor, több mint hat évszázaddal ezelőtt, Oroszország felszabadítása Isten nagy kegyeltjének, Radonyezsi Szent Szergijnek és tanítványainak imájával kezdődött, amelynek erejét a nép közös imája még jobban megsokszorozta, hogy aztán Isten Szülőjének közbenjárása által eljöjjön a szabadulás. Imádkozzunk hát mi is, és bízzunk benne, hogy Isten irgalmából, az Ő mindent megtisztító kegyelmének ereje által erőt nyerünk ahhoz, hogy legyőzzük az ellenünk támadó gonoszt.

A földön megszületett Megváltót ünnepelve, emlékezzünk arra is, hogy az Úr, aki soha nem hagyja el az Ő Egyházát, rengeteg lelki örömet is ajándékoz nekünk. Újjászületőben van az egyházi élet: mind több ember – fiatal, tevékeny, energikus emberek – kezd munkálkodni az Úr szántóföldjén. Az idegenben töltött hosszú évtizedek után sok ortodox ereklye is visszakerült Oroszországba. 2004-ben tért vissza hazánkban az Istenszülő Tyihvini ikonja. Isten úgy rendelte, hogy ott lehessek e szent ikon fogadásánál Moszkvában, és elkísérjem Tyihvin ősi városába, a Szentséges Istenszülő Elhunytának szentelt kolostorba. Milyen nagy, az Istenszülő közvetítő erejébe vetett hitet láttunk azoknál a tízezreknél, akik eljöttek, hogy hódoljanak az ikon előtt! A hozzánk visszajuttatott ereklyék között volt az Istenszülő Kazanyi ikonjának egy becses másolata is, amelyet hosszú időn át Hazánk határain túl őriztek.

Ellátogattak hozzánk a szent vértanúnők, Jeliszaveta nagyhercegnő és Varvara szerzetesnő drága ereklyéi is. Az Úr eme kegyeltjei ereklyéinek Oroszországba szállítása a Moszkvai Patriarchátus és a Határontúli Orosz Egyház első közös tette volt, amely jelentős mérföldkővé vált a szakadás megszüntetésének útján. Egyházunk megünnepelte Szárovi Szent Szerafim születésének 250. évfordulóját is, azét a szentét, aki előre látta a Szent Oroszország újjászületését.

Az egyházi újjászületés terén elért sikerekről tanúskodott a Moszkvában megtartott Szent Főpapi Zsinat is, amely levonta az első következtetéseket az Orosz Ortodox Egyház életéről a XXI. század elején és a Krisztus Születéstől eltelt harmadik évezred küszöbén. A Zsinat tudomásul vette az Egyház életének különböző területein bekövetkezett pozitív változásokat, és döntést hozott a közeljövővel kapcsolatos feladatokról. A legfontosabb feladatként Krisztus Egyháza egységének megerősítését nevezte meg, amire igen nagy szükség van ahhoz, hogy szilárdan tanúskodhassunk a Szent Ortodoxia igazságáról, erről a szent ajándékról, amelyet maga az Úr bízott ránk.

Hálát adok az Úrnak azért, hogy arra méltatott, hogy elérjem életemnek egy nagyon jelentős jubileumát, a 75. születésnapomat, amelyet idén ünnepeltem meg. Köszönetemet fejezem ki a főpásztoroknak, a lelkipásztoroknak, a szerzetesi rend képviselőinek és szeretett nyájamnak, akik segítségét és imádságos támogatását szünet nélkül érzem, amióta csak a patriarchai szolgálat terhét magamra vettem.

Szeretett testvérek! Újra meg újra szívből köszöntelek benneteket Krisztus Születése ünnepe alkalmából. Velünk az Isten – és én azt kívánom, hogy az Ő útmutatása nyomán azon az úton haladjunk, amely a Mennyek Országába visz.

Az Új Esztendő kapcsán köszöntöm földünk keresztény lakóit, és a más hitet és meggyőződést valló többi embert is. Dolgozzunk együtt a béke ügyén és népeink felvirágoztatásán. Emlékezzünk Szent Pál apostol szavaira a Rómaiakhoz írt levélből: “Gyötrelem és szorongatás lesz része minden embernek, aki a rosszat cselekszi… viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindenkinek, aki a jót cselekszi” (Róm 2,9-10).

Küldjön az Úr az ő mennyei hajlékából békességet és örömet, a testvériség érzését, bölcsességet és reményt minden embernek.

A “miérettünk emberekért és a mi üdvösségünkért a mennyekből leszállt” Úr és Megváltó áldása legyen mindnyájatokkal. Ámin.