A karcagi Szent György ortodox templomot ortodox kereskedők építtették. Karcagra való érkezésük után több mint száz évig élt a közösség templom nélkül, amikor is a jelentősen felduzzadt egyházközség templomépítésbe kezdett. Az építkezés 1794-ben fejeződött be. A templomot még abban az évben felszentelte Dioniszije budai szerb püspök.
A karcagi egyházközségben már nagyon korán, 1840-ben felmerült a magyar nyelv bevezetésének igénye, hiszen egy korabeli jegyzőkönyv tanúsága szerint ez volt az a nyelv, amelyet „egyedül általánosan mindnyájan értenek”. A magyar ortodox liturgikus nyelv kialakulásának és fejlődésének folyamatában a karcagi egyházközségnek hatalmas szerepe volt. Az elmagyarosodott hivek lelki gondozásáért a legtöbbet az egyházközség talán legismertebb papja, Popovics János tette, aki 1852-től 1896-ig teljesített Karcagon szolgálatot. Popovics János atya több egyházi könyvet is lefordított magyarra, de sajnos megjelentetnie csak egy Imakönyvet sikerült.
Sajnos az egyházközség XX. század elejére elnéptelenedett, ezért a miskolci Szent Háromság Egyházközség filiája lett, és mint ilyen, azzal együtt kért és nyert felvételt a magyar liturgikus nyelvet egyedül engedélyező Orosz Orthodox Egyház juriszdikciójába.
A rendszeres istentiszteleti élet hiánya miatt a templom állapota fokozatosan romlott. A 1990-es években állami támogatással megkezdődött a templom restaurálása. A munkálatok felügyeletével egyházi elöljárói Horeftosz Kristófot, akkori szentesi parochust bízták meg. Miután ellene adócsalás és egyéb bűntettek miatt a Magyar Állam büntetőpert indított, kormányzó főpapunk, Theofán berlini érsek a papi szolgálattól eltiltotta. Horeftosz Kristóf a polgári és egyházi törvényeket súlyosan megsértve két másik templom kulcsaival együtt a karcagiét is átadta a Konstantinápolyi Patriarchátus képviselőjének, majd maga is – kánoni elbocsátás nélkül, egyházi tilalom alatt! – kérte felvételét a Konstantinápolyi Egyház juriszdikciójába, ami sajnálatos módon meg is történt.
A Magyar Orthodox Egyház a templom kulcsinak visszaszerzése érdekében a Karcagi Városi Bíróságon birtokháborítási pert indított Horeftosz Kristóf ellen. Ebben a perben döntés még nem születhetett, hiszen az alperes (Horeftosz Kristóf) arra hivatkozva, hogy a tulajdonjog megállapítása elsőséget élvez a birtokjog megállapításával szemben, kérte a per felfüggesztését. Időközben a Konstantinápolyi Patriarchátus Magyarországi Exarchátusa pert indított a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróságon a templom tulajdonjogának megállapítása érdekében. Ebben a perben, mint az egyházközség állítólagos képviselője, beavatkozóként szerepelt Horeftosz Kristóf, majd az ellene született jogerős ítélet után, mely őt 6 év szabadságvesztésre ítélte, beavatkozói helyét Kalota József vette át. Felperes a kánonjogra hivatkozva azt állította, hogy az egyházközség mindig is a Konstantinápolyi Patriarchátushoz tartozott, később kereseti kérelmét módosítva a tulajdonjog megállapítását nem saját maga, hanem a Karcagi Egyházközség számára kérte. Az Exarchátus azonban mind a mai napig nem tudott érdemi választ adni arra kérdésre, hogy saját magát az egyházközség jogutódjának tekinti-e vagy azzal megegyező jogi személyiségnek. A bíróság az ügyben kánonjogi szakértőt kért fel, aki szakvéleményében egyértelműen kifejtette, hogy a független polgári bíróság kánonjogi alapon az ügyben nem hozhat ítéletet, amíg a felek között a kánonjogi kérdésben döntés nem születik. A Magyar Orthodox Egyházmegye a per folyamán végig ugyanezt a véleményt hangoztatta.
A Megyei Bíróság a 2003. október 22-én tartott tárgyaláson ítéletet hirdetett, melyben a Konstantinápolyi Patriarchátus keresetét teljes egészében elutasította. Megállapította, hogy a Karcagi Görög-keleti Egyházközség 1904-ben eredeti felvétel jogcímén szerezte meg az ingatlant, majd az ingatlan-nyilvántartásban 1976-ban történt egyeztetés alapján tulajdonosként a Magyar Orthodox Egyház, majd 2000-ben annak jogutódja, a Magyar Orthodox Egyházmegye került bejegyzésre. Mivel annak eldöntése, hogy ki tekinthető egy egyházközség jogutódjának – ahogyan azt egyházmegyénk mindig is állította és a pártatlan szakértői vélemény is megerősítette – egyértelműen kánonjogi kérdés, azaz az egyházak belügye, a bíróság ebben a kérdésben döntést nem hozhatott. Ily módon a tulajdonos az maradt, aki törvényesen, a közhiteles ingatlan-nyilvántartás adatai szerint tulajdonosként szerepel, azaz a Magyar Orthodox Egyházmegye. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság ítélete a magyar bíróság bölcsességének egyik újabb bizonyítéka.