A Szent Főpapi Zsinata üzenete az Orosz Ortodox Egyház papságához, szerzeteseihez és minden hű gyermekéhez

Az Úrban szeretett tiszteletreméltó atyák, istenszerető szerzetesek és szerzetesnők, kedves fivérek és nővérek!

A Szent Főpapi Zsinat, amely 2017. november 29. és december 2. között ülésezett Moszkvában, a Megváltó Krisztus székesegyházban, az apostoli köszöntés szavaival fordul mindnyájatokhoz: ” A türelem és vigasztalás Istene adja meg nektek, hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját” (Róm 15,5-6).

Hálát adva a Teremtőnek, életünk Táplálójának és minden javak Adományozójának, imádságos szívvel emlékezünk meg Egyházunk történetének kiemelkedő eseményeiről, amelyek századik évfordulóját idén ünnepeljük. Ez az Orosz Ortodox Egyház 1917-18-as Szent Zsinatának megnyitása, illetve a pátriárkátus intézményének visszaállítása a zsinaton.

A zsinat azon fontos döntése, amely értelmében a moszkvai pátriárkai székbe Tyihon metropolitát választották, egybeesett az Isten Egyházával szembeni kegyetlen üldözés kezdetével. Az új idők első vértanúinak ártatlan vére pirosra festette országunk földjét. Az Egyházzal szembeni törvénytelenség és önkény hamarosan mindenütt általánossá vált. A Krisztus nevéért elszenvedett ezen üldöztetések és szenvedések közepette, az egyház hű gyermekeinek serege mutatott kiemelkedő példát hitből és helytállásból, elszenvedve a halált, és elnyerve a “dicsőség hervadhatatlan koszorúját” (1Pét 5,4). Ez a korszak a rettentő megpróbáltatások kora volt hazánk minden népe számára. A történtek következményeként az ország szinte a teljes megsemmisülés határára került. Mégis, Szent Tyihon pátriárka és az Orosz Ortodox Egyház újvértanúi és hitvallói imái által, az Úr az ő szolgái felé fordította irgalmát, és nem engedte, hogy a gonosz végső győzelmet arasson a jó fölött. Ezért most hálával fordulunk Istenünk felé, és a zsoltárossal együtt kiáltjuk: “Büntetve büntetett engem az Úr, de a halálnak át nem adott engem” (Zsolt 117,18).

Felidézve a XX. század tragikus eseményeit, és eltöprengve azok okain, mélységes alázattal és őszinte meggyőződéssel kell tanúsítanunk a közel álló és távol lévő emberek előtt is a magunk mögött tudott évszázad legfontosabb tanulságát: Isten nélkül semmilyen állami vagy társadalmi változtatás nem vezet jóléthez. A történelem megmutatta, hogy az államok számára milyen ártalmas, az emberek számára pedig mennyire végzetes lehet a politikai provokáció szülte forradalmi hangulat, amely többek között a társadalmi igazságosság igényét állítja saját szolgálatába. A társadalom minden rétegének erőfeszítéseket kell tennie ahhoz, hogy ne ismétlődhessenek meg azok a hibák, amelyek a múlt században rengeteg ember szenvedéséhez és halálához, a régi államiság megsemmisüléséhez vezettek.

Tanúságot teszünk az egyház missziójának változatlan fontosságáról, amelyet az Üdvözítő az ő drága vére árán szerzett (vö. ApCsel 20,28), azért, hogy az embereket visszavezesse az Istennel való egységhez. Krisztus szőlőskertje minden munkásának észben kell tartania, hogy az egyház tanításának alapköve az apostolok korától az idők végezetéig a megváltásról szóló örömhír, amelyet a mi Urunk és Megváltónk Jézus Krisztus keresztje és feltámadása által nyertünk el. A legfontosabb szolgálat, amelyre minden lelkipásztor elhívást kapott, a Szent Liturgia bemutatása, mivel a hálaadás Vértelen Áldozatának felajánlása “mindenestől és mindenekért”, a legmagasztosabb és legfontosabb dolgok között van itt a földön.

“Egy szájjal és egy szívvel” magasztalva Mennyei Atyánkat és Urunkat Jézus Krisztust, mi, a Szent Főpapi Zsinat tagjai, tanúságot teszünk arról, hogy a Mindenható trónusa előtt imádsággal közbenjáró orosz újvértanúk és hitvallók segítsége, és a főpásztorok, papok, szerzetesek és világiak sokaságának munkája nyomán tovább folytatódik az egyház építésének ügye. Újjászületnek a lerombolt szent helyek, új templomok épülnek, szerzetesi hivatását gyakorolja az ortodox monostorok sok-sok lakója, növekszik az egyház jótékonysági intézményeinek száma, erősödnek a családok, az anyaság, a gyermekek védelmével kapcsolatos egyházi kezdeményezések. Külön örömet jelentenek az ifjúsági munka terén elért eredmények, többek között a egyházmegyék és az egyházközségek önkénteseinek gyarapodó száma, valamint a gyermekek körében a vasárnapi iskolákon és más egyházi művelődési projekteken keresztül végzett hitterjesztői tevékenység erősödése.

A Főpapi Zsinat napjai örömet hoztak számunkra abban is, hogy együtt lehettünk az ortodox egyházak vezetőivel és képviselőivel, akik eljöttek Moszkvába, hogy részt vegyenek a Szent Tyihon pátriárka megválasztása 100. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. Az ortodox keresztény egységnek ez a látható kifejeződése különös fontossággal bír ezekben az időkben, amikor azoknak a keresztényeknek, akik üldözést szenvednek hitükért, szükségük van állhatatos imáinkra és cselekvő segítségünkre. Nagyra tartjuk a keresztény szolidaritás ügyét, mert tudjuk, milyen fontos ez, és milyen nagy szükségük van rá azoknak, akik szenvedéseken és megpróbáltatásokon mennek keresztül, mint ahogyan számunkra is fontos volt minden jó szándékú ember támogatása azokban az időkben, amikor hazánkban a hitet és egyházat megpróbáltatások érték.

Igen, Isten kegyelméből újra fennséges székesegyházakat emelhetünk, templomaink megszépülnek és bővülnek. Ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk azokról sem, akiket kiüldöznek templomaikból, akik ellen robbantásokat és gyilkosságokat hajtanak végre a terroristák. Arra kaptunk elhívást, hogy bátran és szilárdan őrizzük a keresztény értékeket, amelyeket ma sok nép életéből száműznek. Az apostolok által alapított első keresztény gyülekezetek példája, amelyek gazdagabbjai anyagi támogatásban részesítették a kevésbé tehetőseket, bennünket is arra sarkal, hogy gondoskodjunk azokról az ortodox keresztényekről, akik a háborúk vagy a terrorizmus következtében szükséget szenvednek és akiket megpróbáltatások érnek.

A Zsinat munkája során tanulmányoztuk az un. jekatyerinburgi maradványok azonosítását szolgáló kutatások előzetes eredményeit. Kifejezzük reményünket, hogy a kutatások befejezése után kiderül az igazság a maradványok hovatartozásával kapcsolatban.

A Zsinat az irgalmas isteni gondoskodás iránti hálával tesz tanúbizonyságot arról, hogy egy egész seregnyi új szent neve került be az Orosz Ortodox Egyház kalendáriumába, akiket eddig helyi szinten tiszteltek.

Megemlékezve azokról a nehézségekről, amelyeket atyáink átéltek, és amelyeket ma sok keresztény is átél, őrizzük az Egyház egységét, minden egyes istentiszteleten imádkozva “Isten szent egyházainak jólétéért és a mindenek egyesüléséért”, ahogyan Krisztus is imádkozott a a keresztények egységéért, és hogy őriztessenek meg ebben a világban.

“A békesség Ura adjon nektek mindig és minden körülmények között békét! Az Úr legyen mindnyájatokkal!” (2Thessz 3,16). Ámin.

This post is also available in: orosz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.