Július 26-a Szentéletű Magyar Mózes emlékének az ünnepe, aki egyike hazánk égi patrónusainak. Az ünnep, amely ebben az évben vasárnapra esett, az egyházmegye minden, új naptárt követő, magyar ajkú egyházközségében a szent emlékének volt szentelve. A miskolci Szentháromság templomban prot. Nyikolaj Kim, hévízi parochus tartott ezen a vasárnapon magyar nyelvű liturgiát Szegedi Szabolcs István diakónus segédletével. A liturgia végén Nyikolaj atya rövid prédikációjában a három magyar származású szent testvér, György, Mózes és Efrém vértanúságának, szenvedéstűrésének és életszentségének a példáját elevenítette fel a hívők előtt.  A három testvér arról is nevezetes, hogy az orosz ortodox egyház első, legkorábbi szentjei közé tartoznak. György vértanúságának (†1015. július 24.) is ebben az évben van az ezeréves évfordulója, aki Borisz fejedelemmel együtt szenvedett önként vállalt vértanúhalált. 

+

Szentéletű Magyar Mózes (†1043-1051 k., emléke: július 26.)

Boldog Magyar Mózesről, akit Szent Borisz szeretett, a következőket tudjuk. Magyar származású volt, fivére annak a Györgynek, akinek Szent Borisz arany nyakperecet aján­dékozott, és akit Szent Borisszal együtt megöltek az Altánál, az arany nyakék miatt pedig fejét vették. Ez a Mózes menekült meg akkor egyedül a pusztulástól, és miután elkerülte a keserű halált, Predszlavához, Jaroszláv leánytestvéréhez menekült és nála maradt. És mivel abban az időben sehova sem lehetett menni, az erős lelkű Mózes egészen addig itt maradt és imádsággal töltötte napjait, míg a mi istenfélő Jaroszláv fejedelmünk – megölt bátyjai iránti forró szeretettől indíttatva – meg nem támadta és le nem győzte testvérei gyilkosát, az istentelen, kegyetlen és átkozott Szvjatopolkot. De Szvjatopolk elmenekült lengyel földre, újra visszatért Boleszláv­val, elűzte Jaroszlávot és elfoglalta a kijevi trónt. Boleszláv pedig, amikor visszaindult lengyel földre, magával hurcolta Jaroszláv mindkét lánytestvérét és számos bojárát; velük együtt vitték el Boldog Mózest is, kezét-lábát nehéz vasba verték és szigorúan őrizték, mert erős testalkatú és igen szép arcú ember volt.

Felfigyelt rá egy előkelő asszony, aki szép volt, fiatal, nagy vagyonnal és hatalommal rendelkezett. Megdöbbent az ifjú szépségének láttán, szívébe vágy nyilallt, és a szentéletű férfiúban is ilyen érzést akart támasztani. Efféle hízelgő szavakkal kezdte ostromolni: „Ifjú, miért viselsz el ilyen szenvedéseket hiába, amikor megvan az eszed, amely megszabadít­hatna ezektől a kínoktól és szenvedésektől.” Mózes így válaszolt: „Így tetszik Istennek.” Az asszony pedig így folytatta: „Ha aláveted magad az akaratomnak, megszabadítalak és naggyá teszlek az egész lengyel földön, és uralkodhatsz fölöttem és minden birtokom fölött.”

Megértve a boldog férfiú az asszony ördögi kívánságát, így felelt neki: „Előfordult-e valaha, hogy férfi, miután elvett egy asszonyt és hallgatott rá, a tökéletesség útjára lelt? Ádám, az elsőként teremtett ember, asszonyra hallgatott, és kiűzetett a paradicsomból. Sámsont – aki mindenkit felülmúlt erejével és minden ellenséget legyőzött – asszony adta idegenek kezére. Salamon is, aki pedig a legnagyobb bölcsességet szerezte meg, asszonynak engedelmeskedve hódolt bálványok előtt. Heródes is sok győzelmet aratott, amikor pedig asszony rabjává vált, Keresztelő Jánosnak fejét vette. Miért lennék én szabad ember létemre asszony rabjává, amikor születésem óta nem közeledtem asszonyhoz.” Ő erre így válaszolt: „Kivál­ta­lak, nemes emberré teszlek, egész házam urává teszlek, és a férjem leszel, csak teljesítsd az akaratomat: csillapítsd lelkem emésztő vágyát és engedd, hogy élvezzem szépségedet. Csak add a beleegyezésed, nem bírom elviselni, hogy szépséged hiába vesszen kárba, akkor lecsendesedik a szívemet emésztő tűz és többé nem gyötörnek gondo­latok, csillapodik a szenvedélyem, te pedig élvezheted szépségemet, és minden vagyonomnak ura, hatalmam örököse, nemeseim között első leszel.” Boldog Mózes pedig így felelt neki: „Jól tudd meg, hogy nem teljesítem az akaratodat; nem akarom sem a hatalmadat, sem a gazdagságodat, mivel mindezeknél fontosabb számomra a lelki tisztaság, és ezen felül a testi tisztaság. Nem vész kárba az öt év, amelyet Isten ajándékából vasra verve tűrtem el. Nem szolgál­tam rá ezekre a kínokra, ezért is remélem, hogy értük az örök kínoktól nyerek szabadulást”.

Amikor az asszony látta, hogy ez a szép férfi nem lehet az övé, az ör­dög sugallatára ilyen döntést hozott: „Ha pénzzel kiváltom, akaratlanul is engedelmeskedni fog nekem.” Elküldetett az ifjú gazdájához, hogy kérjen tőle, amennyit akar, csak Mózest adja el neki. A gazda, kedvezőnek látva az alkalmat, hogy nagy vagyonra te­gyen szert, ezer arany körüli összeget kért tőle, Mózest pedig átengedte az asszonynak. Ezek után nem szégyellték erőnek erejével elhurcolni, hogy tisztességtelen cseleke­detre kényszerítsék. Miután az asszony hatalmat kapott, hogy uralkodjék rajta, arra akarta kényszeríteni, hogy egyesüljön vele, megszabadította a bilincsektől, drága ruhákba öltöztette, édes ételekkel táplálta, öleléseivel és szerelmes hízelkedéseivel kény­szerítette szenvedélye csillapítására.

A szentéletű pedig, látva az asszony dühöngését, még kitartóbban kezdett imádkozni és még inkább gyötörte testét böjtöléssel, mivel többre értékelte az Istenért tisztaságban elfo­gyasztott száraz kenyeret és vizet a szennyhez tapadó drága ételnél és bornál. Nemcsak ingét vetette le magáról, mint József, hanem egész ruházatát ledobta, hogy a bűnt kerülje, és sem­mire sem becsülte a földi életet; ezzel pedig olyan haragra lobbantotta az asszonyt, hogy az halálra akarta éheztetni.

Isten azonban nem hagyja el az Ő szolgáit, akik benne bíznak. Az asszony egyik szolgáját Isten könyörületességre indította, és az titokban ételt adott Mózesnek. Mások viszont ilyen szavakkal próbáltak a lelkére beszélni: „Mózes testvér! Mi akadálya van annak, hogy meg­nősülj? Még fiatal vagy, ez az özvegyasszony pedig, aki csak egy évig élt a férjével, sok más asszonynál szebb, mérhetetlen vagyona van és nagy hatalma a lengyel földön; ha ahhoz lenne kedve, hogy egy fejedelemhez menjen feleségül, az sem vetné meg; te pedig, aki ennek az asszonynak foglya és rabszolgája vagy, nem akarsz az ura lenni! Ha ezzel érvelsz, „nem szeg­hetem meg Krisztus parancsolatait”, nem mondja-e Krisztus az Evangéliumban: „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy.” Az Apostol is ezt mondja: „jobb házasság­ban élni, mint égni”; az özvegyeknek pedig azt parancsolja, hogy kössenek másodszor házasságot. Hát akkor te, aki nem vagy szerzetes és szabad vagy, miért kárhoztatod magadat gonosz és keser­ves kínokra, mi értelme van a szenvedésednek? Ha ebben a nyomorúságban kell meghalnod, vajon milyen dicséretet kapsz érte? Meg egyébként is, az első embertől napjainkig vajon ki vetette meg a nőt a szerzeteseken kívül? Talán Ábrahám, Izsák vagy Jákob? József is, először győzött az asszonyon, azután meg az győzte le őt. Te is úgy leszel, ha most életben maradsz, később pedig megnősülsz, mindenki nevetni fog az esztelensé­ge­den. Jobban jársz, ha engedelmeskedsz ennek az asszonynak, szabad leszel és mindennek az ura.

De ő így válaszolt: „Hej, testvéreim és jó barátaim, jó tanácsokat adtok ti nekem! Ér­tem én, hogy szavaitok jobbak a kígyóéinál, amelyeket a paradicsomban Éva fülébe suttogott. Arra próbáltok rábeszélni, hogy engedelmeskedjek ennek az asszonynak, de semmiképp sem fogadom meg a tanácsotokat. Ha így vasra verve és szörnyű kínok között kell is meghalnom, akkor is tudom, hogy mindezekért elnyerem Isten irgalmát. Még ha az igazak valamennyien üdvözültek is asszony mellett, én egyedüli bűnös nem tudok asszony oldalán üdvözülni. Hisz József is, ha engedelmeskedett volna Putifár feleségének, később nem uralkodhatott volna: Isten, látva állhatatosságát, birodalmat ajándékozott neki; ezért minden nemzedék dicséri őt önmegtartóztatásáért, holott gyerekeket is nemzett. Én nem vágyom se egyiptomi birodalomra se hatalomra, nem akarok nagy lenni a lengyelek között és nem vá­gyom arra, hogy az egész Orosz földön hódoljanak nekem – a mennyei birodalomért mondtam le mind­ezekről. Ha pedig élve szabadulok meg ennek az asszonynak a kezei közül, akkor szerzetes leszek. Mert hiszen mit mond Krisztus az Evangéliumban? ‘Mindenki, aki elhagyta apját vagy anyját, feleségét vagy gyermekeit vagy házát, az én tanítványom.’ Kire hallgassak inkább, Krisztusra, vagy talán rátok? Az Apostol pedig ezt mondja: ‘ Aki megházasodott, azzal törődik, hogyan legyen tetszésére a feleségének; aki viszont nőtlen, azzal törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak.’ Kérdezem tőletek: kit kell inkább szolgálni – Krisztust-e vagy az asszonyt? ‘A szolgáknak a jóban kell engedelmeskedniük uraiknak, nem pedig a rosszban.’ Ti pedig, akik miattam aggódtok, tudjátok meg, hogy az asszonyi szépség sohasem csábít el engem, sohasem szakít el Krisztus szeretetétől.”

Amikor mindez az özvegy fülébe jutott, gonosz elhatározás született a szívében, meg­parancsolta, hogy ültessék Mózest lóra és szolgák sokaságának kíséretében vigyék körbe a tulajdonát képező városokon és falvakon, és ezt mondják neki: „Minden, amit itt kívánsz – a tiéd; mindennel azt tehetsz, amit akarsz.” Az embereknek pedig ezt mondta az asszony: „Ez a férfi a ti uratok, nekem pedig férjem, amikor találkoztok vele, hajoljatok meg előtte.” Az asszonynak pedig sok szolgája és szolgálója volt. A szentéletű csak nevetett az asszony esztelenségén és így szólt hozzá. „Hiába fáradozol: nem tudsz elcsábítani e világ mulandó dol­gaival, sem pedig nem tudod elvenni tőlem a lelki kincseket. Értsd meg ezt, ne fáradozz hiába!”

Az asszony így válaszolt neki: „Talán nem tudod, hogy eladtak nekem, vajon ki az, aki meg­szabadít téged a kezeim közül? A világ kincséért sem engedlek el élve; hosszú kínok után adlak át a halálnak.” De a szentéletű félelem nélkül így válaszolt neki: „Nem félek attól, amit mondasz; de nagyobb annak a bűne, aki átadott neked engem. Én pedig mostantól fogva, ha Isten is úgy akar­ja, szerzetes leszek.”

Azokban a napokban a Szent Hegyről egy barát érkezett, aki a papi rend tagja volt; isteni sugallatra a szentéletű férfiúhoz ment, és szerzetessé avatta, és miután hosszan tanította a tiszta életre, arra, hogyan kell megszabadulni ettől a romlott nőtől, hogy megőrizze magát és ne essen az ellenség hatalmába, eltávozott. Keresni kezdték, de sehol sem találták.

Akkor az asszony, minden reményét elveszítve, rettenetes kínzásoknak vetette alá Mózest: a szentéletűt kifeszítették, és az asszony megbotoztatta, úgy, hogy vére a földet áz­tatta. Miközben így ütlegelték, ezeket mondták neki. „Engedelmeskedj az úrnődnek és telje­sítsd az akaratát! Ha nem engedelmeskedsz, darabokra tépjük szét a testedet; ne gondold, hogy elkerülheted ezeket a kínokat; nem, hosszas szenvedés után keserves halállal halsz meg. Irgal­mazz saját magadnak, dobd le magadról ezeket a foszladozó rongyokat és ölts magadra drága ruhát, szabadítsd meg magad a rád váró kínoktól, amíg még nem kezdtük el a testedet dara­bok­ra szaggatni.” Mózes pedig így válaszolt: „Testvéreim, hajtsátok végre a parancsot, amit kaptatok, ne késlekedjetek! Én már semmiképp sem tagadhatom meg a szerzetesi életet és az Isten szeretetét. Semmiféle kínzás, sem tűz, sem kard, sem a sebek nem szakíthatnak el Istentől és a szerzetesség e nagy, angyali fogadalmától. Ez a szégyent nem ismerő és esztelen asszony pedig megmutatta szégyentelenségét, amikor nemcsak Istentől nem félt, hanem az emberi szégyenérzést is félredobta, pirulás nélkül akar tisztátalanságra és paráználkodásra kényszeríteni. De nem hallgatok rá, nem teljesítem átkozott akaratát.”

Az asszony, miután sokáig gyötrődött azon, hogyan is álljon bosszút az őt ért szé­gyenért, ilyen üzenetet küldött Boleszláv fejedelemnek. „Magad is tudod, hogy a férjem oda­veszett a hadjáratodban, és felhatalmaztál, hogy férjhez mehetek, akihez csak akarok. Én meg megszerettem az egyik foglyodat, egy szép fiatalembert, és sok aranyat fizettem érte, kiváltot­tam a rabságból, a házamba fogadtam, és mindenemet, amim csak volt, aranyat, ezüstöt és minden hatalmamat felajánlottam neki. Ő azonban mindezt semmibe vette. Sokszor gyötörtem veréssel és éhezte­téssel, de neki ez is kevés volt. Öt évig élt vasra verve annál, aki fogságba ejtette, és akitől én kiváltottam; és immár a hatodik évet tölti nálam, és engedetlenségéért  sok szen­vedést mértem rá, amelyeket szíve hajthatatlanságával váltott ki, most meg valami csuhás barát felnyírta szer­zetesnek. Ezek után azt teszem vele, amit te parancsolsz.”

A fejedelem magához rendelte az asszonyt Mózessel együtt. Az asszony el is ment Boleszlávhoz, és Mózest is magával vitte. Amikor Boleszláv meglátta a szentéletűt, hosszasan próbálta rákényszeríteni, hogy vegye el az özvegyet, de miután nem járt sikerrel, így szólt hoz­zá: „Hogyan lehet valaki ilyen érzéketlen, mint te; mennyi jótól és milyen dicsőségtől fosztod meg magad, és kegyetlen kínzásokat kell kiállnod! Mostantól fogva vedd tudomásul, hogy élet vagy halál között kell választanod: ha teljesíted úrnőd akaratát, megbecsülést és nagy hatalmat kapsz tőlünk, ha pedig nem engedelmeskedsz, keserves kínok között leled halálodat.” Az asszonynak pedig ezt mondta: „Senki se nyerjen szabadulást azok közül a foglyok közül, akiket te megvá­sá­roltál, hanem bánj velük akaratod szerint, mint úrnő a szolgákkal, hogy a többieknek se jus­son eszébe uraikkal szemben engedetlennek lenni.”

Mózes pedig így válaszolt: „Mit is mond Isten: «Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall, vagy mit adhat az ember váltságdíjul lelkéért?» Még te ígérsz nekem dicsőséget és megbecsülést, amelyeket te magad is hamarosan elveszítesz, és nincstelenként a sír vár rád! És ezt a tisztátalan asszonyt is kegyetlenül megölik.” Így is tör­tént azután, mint ahogyan a szentéletű megjövendölte.

Az asszony pedig, miután még nagyobb hatalomra tett szert Mózes fölött, szégyente­le­n módon bűnbe akarta vinni. Egy alkalommal megparancsolta, hogy erőnek erejével fektessék vele egy ágyba, ő pedig csókolgatni és ölelgetni kezdte; de ezzel a csábítással sem sikerült magához von­zani. A szentéletű pedig ezt mondta neki: „Hiába fáradozol, ne gondold, hogy én esztelen vagyok, vagy tán nem tudnám megtenni azt a dolgot: Isten félelme miatt undorodom tőled, mint tisztátalantól.” Az özvegy, ezt hallván, elrendelte, hogy naponta száz botütést mérjenek rá, azután pedig azt parancsolta, hogy vágják le titkos szerveit, mondván: „Nem kímélem meg a szépségét, hogy mások sem élvezhessék.” Mózes pedig félholtan hevert, vérben ázva, alig léle­gezve.

Boleszláv pedig, az asszony hatalmától lenyűgözve és iránta érzett korábbi szenvedélyétől indíttatva, hogy kedvében járjon, rettenetes üldözést kezdett a szerzetesek ellen, és valamennyiüket elűzte országából. De Isten hamar megfizetett szolgáiért. Egy éjszaka Boleszláv hirtelen meghalt, az egész lengyel földön nagy lázadás tört ki: a felkelt nép megölte a püspököket és a bojárokat, mint ahogy azt a krónika is elbeszéli. Akkor ezt az asszonyt is megölték.

Szentéletű Mózes pedig, miután sebeiből kigyógyult, eljött a Szentséges Isten Anyjához a szent Barlangmonostorba, és Krisztus győzedelmes katonájaként viselte hitéért vértanúságá­nak sebeit és koronáját. és az Úr erőt adott neki a szenvedélyek elleni harcban.

(Forrás: MAGYARSÁG ÉS ORTODOXIA ─ EZER ESZTENDŐ. 71-77. o.)

+

Magyar Mózes tropárionja 3. hang: 

Tisztaság és szüzesség nagy kedvelője, legtiszteltebb és angyalokhoz hasonló Mózes, téged, mint másik Józsefet, szent énekekkel dicsőítve, mi bűnösök buzgón kérünk: esedezz Krisztus Istenhez, hogy gyógyítsa meg minden szenvedélyünket, és adja nékünk nagy irgalmát!

 

This post is also available in: orosz