Az alamizsnáról

Ha alamizsnát adsz a szegénynek az Úr nevében, ez a cselekedeted ajándék, s egyben kölcsön is. Ajándék azért, mert nem várod, hogy visszakapjad a szegényektől, kölcsön pedig azért, mert az Úr megtéríti neked bőségesen.
(Nagy Szent Vazul)

Az alázatról és szelídségről

Az Úr közel van azokhoz, akik alázatosak (Zsolt 33,19), vagyis kivetik szívükből a természetes emberi hiúságot, büszkeséget. Nem nehéz ezt megtenni, ha arra gondolunk, hogy a bűn is megalázza, sőt minden földi dolog közt a legjobban megalázza az embert. A bűn földhöz tapasztja, tehát mintegy letiporja az ember lelkét; mint a paradicsomi bukás kígyója: “földön kúszik és port eszik”. Tehát, akik bűnben élnek, azok sem kerülik el a megalázást: de ez nem az “Istennek tetsző alázat”. Csak azok, akiket Isten lelke vezérel, és megvallják nyomorúságukat: “mintegy szemétje lettünk a világnak” (1Kor 4,13), mint lélekben alázatosak, ők lesznek az elsők a Mennyek Országában.
(Nagy Szent Vazul)

Láttam a gonosz minden csapdáját szétszórva szerte a világon; és sóhajtva mondtam: Vajon kicsoda képes föléjük kerekedni? És egy hang azt felelte: az alázatosság.
(Nagy Szent Antóniosz)

Aki nemesen viseli a sértéseket és csapásokat, az legyőzi a dühöngőket.
(Aranyszájú Szt. János)

A keresztény győzelem nem a bosszúállásban van, hanem a szelídségben és a türelemben.
(Zadonszkij Szent Tyihon)

A bűnről

Minden emberben van bűn; a bűn pedig olyan fekély, amely önmagától, gyógyszer nélkül nem gyógyul be. Egyes embereknél ez a fekély annyira mély és veszélyes, hogy nem gyógyítható mással, mint különleges kiégetéssel vagy kivágással. Ezért senki sem tisztulhat meg a bűntől lelki szenvedés nélkül.
(Moszkvai Szent Innokentij)

A bűnbánatról

Jó dolog nem vétkezni, és mindig Isten közelében lenni. De jó az is, ha bűnbe esve azonnal bűnbánatot tartunk, és ha elbukunk, mindjárt fel is kelünk. Mivel az elsőt lehetetlen betartani, legyen gondunk a másodikra, vagyis a bűnbánatra, amely lehetséges és könnyű. Máskülönben a zsarnoki reménytelenség rabságába eshetünk.
(Piluszióta Szent Iszidorosz)

A dicsőségről

Ha dicsőségre vágysz, és ki akarsz válni a sokak közül, légy igazságos, tiszta, józan, bátor és türelmes a jámborságért viselt szenvedésekben. Ily módon magadat is megmented, és a nagyobb javakért nagyobb lesz a dicsőséged is.
(Nagy Szent Vazul)

Az Eucharisztiáról

A Szent Eucharisztiában való részesülés testünk – amely anyagból van – megtisztul, mert Krisztus lángja költözik belé. Ekkor mondhatjuk mi is Pál apostollal: “Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20).
(Nikolaosz Kavaszilasz)

Az imádságról

Az imádság idején zárjuk ki elménkből még a legegyszerűbb, szenvedélytelen gondolatainkat is a teremtett dolgokról, nehogy a kisebbrendűekről ábrándozva, eltávolodjunk Attól, aki minden lénynél összehasonlíthatatlanul nagyobb.
(Hitvalló Szent Maximosz)

A jócselekedetekről

Nagy dolog a jócselekedet, semmi sem hasonlítható hozzá. Te hallgatsz, de jócselekedeted létezik, melletted szól és oltalmaz téged. Vagy inkább: te hallgatsz, de ajkak sokasága ad hálát érted Istennek.
(Aranyszájú Szt. János)

A lélek belső állapotáról

Lelkünk állapotát teljes egészében nem érzékelhetjük, sem a rá leselkedő veszélyeket nem láthatjuk meg az Úr különös kegyelme nélkül. Mert lelkünk belsejét mindig eltakarják előttünk: tulajdon hiúságunk, okoskodásunk, szenvedélyeink, életgondjaink s a világi örömök.
(Moszkvai Szent Innokentij)

Tetteink, cselekedeteink valódi értékének megítélésére csak maga az Isten képes. Ő ismeri az emberi lélek legtitkosabb rezdüléseit is.
(Optyinai Szent Makárij)

A munkáról

Isten az embert munkára teremtette, és megadta neki az ahhoz szükséges testrészeket. Ezért tehát a munkát kerülő ember eltér az isteni rendtől és a teremtés céljától.
(Aranyszájú Szt. János)

A papság szentségéről

A felszentelés ereje tisztessé teszi a papot, kiválasztja őt a sokak közül, és nagy értékűvé teszi a közösség számára. Mert míg tegnap csak egy volt a sok közül, most vezetője már a közösségnek, a kegyesség tanítója és a szentségek kiszolgáltatója. Míg külsőleg változatlan marad, valamilyen láthatatlan erő által lelkileg magasabb rendűvé változott.
(Nysszai Szent Gergely)

A restségről és tétlenségről

A tétlenség a lélek halála és pusztulása.
(Szentéletű Ézsaiás zárdafőnök)

Ne ásd el a rád bízott talentumot a restség és érzéketlenség földjébe, hanem igyekezz, légy józan, éber, szüntelenül adj tüzet a tűzhöz, meleget a melegséghez, hogy a talentum sokasodjék.
(Rosztovi Szent Dimitrij)

Sohase maradj teljesen tétlen, nehogy a tétlenség minden rosszra megtanítson.
(Új Teológus Szent Simeon)

A testi és lelki tisztaságról

Ne szennyezd be testedet szemérmetlen dolgokkal, ne sötétítsd el lelkedet gonosz gondolatokkal; így Isten békessége száll rád, szeretetet hozva neked.
(Hitvalló Szent Maximosz)