Első hang
SZOMBAT ESTI ISTENTISZTELET
“Uram, Tehozzád kiáltottam” után 10 sztichira:
az alábbi 7 az Oktoichoszból, és további 3 az Általános Mineából. (Ünnep esetén lásd: az Ünnepi Mineát.)
Oktoichosz sztichirái:
A mi esti imáinkat fogadd el Szent Urunk, és add meg nekünk bűneink bocsánatát; mert egyedül Te mutattad meg a világnak a feltámadást.
Gyűljetek népek a Sion köré, és vegyétek azt körül, és zengjetek azon dicsőséget, a halottakból Feltámadottnak; mert Ő a mi Istenünk, aki megváltott bennünket törvénytelenségeinktől.
Jertek népek, énekeljünk és hódoljunk Krisztusnak, dicsőítve a halottakból való feltámadását; mert Ő a mi Istenünk, aki a világot megváltotta az ellenség álnokságától.
Örvendezzetek egek, harsogjatok földnek alapjai, örömet kiáltsatok ti hegyek; mert íme Emmánuel bűneinket keresztre szegezte, és aki életet adott, a halált megölte, feltámasztván Ádámot, mint embereket szerető.
Aki testben önként keresztre feszíttetett érettünk, szenvedett és eltemettetett, és halottaiból feltámadott, Őt dicsérjük mondván: Erősítsd meg igaz hitben Egyházadat Krisztus, s tedd békéssé a mi életünket, mint jóságos és embereket szerető.
Életet befogadó sírodnál megállva mi méltatlanok, dicsérőéneket ajánlunk fel mondhatatlan könyörületednek, Krisztus Istenünk; mert elfogadtad a keresztet és a halált, óh Bűntelen, hogy a világnak feltámadást ajándékozzál, mint embereket szerető.
Az Atyával együtt időtelen és örökkévaló Igét, ki a szűzi méhből kifejezhetetlenül született, s a keresztet és a halált miérettünk önként elfogadta, és dicsőséggel feltámadt, magasztaljuk mondván: Életetadó Urunk, dicsőség Néked, a mi lelkünk Üdvözítőjének.
Dicsőség . . . (a Mineából)
Most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Az egész világnak Dicsőségét, aki emberekből sarjadt, és az Uralkodót szülte, a mennyeknek kapuját, dicsőítsük Máriát a Szüzet, a Testnélküliek dicséretét és a hivők ékességét; mert Ő az Istenség egének és templomának bizonyult. Ő ledöntvén a viszály válaszfalát, elhozta a békeséget, s az Országot megnyitotta. Lévén nekünk Ő a hitünk horgonya, az Úr a mi védelmezőnk, aki Tőle született. Bízzék tehát, bízzék Istennek népe, mert Ő legyőzi az ellenséget, mint Mindenható.
Előverses sztichirák:
Szenvedésed által Krisztus, megszabadultunk a szenvedésektől, és feltámadásod által megváltattunk az enyészettől; Urunk, dicsőség Néked.
(Elővers:) Az Úr uralkodik, ékességbe öltözött.
Örvendezzék a Teremtés, az egek vigadjanak, tapsoljanak kezeikkel a nemzetek örvendezve, mert Krisztus, a mi Megváltónk, bűneinket keresztre szegezte, és megölvén a halált, életet ajándékozott nekünk, feltámasztva az elesett ősünket Ádámot, mint embereket szerető.
(Elővers:) És megerősítette a földkerekséget, amely nem rendül meg.
Bár a mennynek és a földnek Királya vagy, óh Felfoghatatlan, önként feszíttettél a keresztre emberszeretetből. Midőn lent az alvilág találkozott Veled, elkeseredett, s az igazak lelkei fogadva Téged, örvendeztek, Ádám pedig látván Téged, a Teremtőt a föld mélységében, feltámadott. Óh mily csoda! Hogyan ízlelhette meg a halált a mindenek Élete? Csakis úgy, hogy megvilágosítani akarta a világot, mely ezt kiáltja és mondja: Ki halottaidból feltámadtál, Urunk, dicsőség Néked.
(Elővers:) A Te házadat illeti szentség, Uram, napok hosszáig.
A kenetetvivő asszonyok keneteket hozva, sietséggel és sírással jöttek a sírodhoz, s nem találván tisztaságos Testedet, és megtudván az angyaltól az újszerű és különös csodát, ezt mondták az apostoloknak: Feltámadt az Úr, megadva a világnak a nagy irgalmat.
Dicsőség . . . (a Mineából.)
Most és mindenkor . . . (Theotokion ugyanazon hang szerint.)
Feltámadási tropárion:
Bár a sírkövet a zsidók lepecsételték, és a vitézek őrizték szeplőtelen Testedet, feltámadtál harmadnapon Üdvözítő, életet ajándékozva a világnak. Ezért a Mennyei Hatalmak ezt kiáltják Néked, az Életetadónak: Dicsőség a Te feltámadásodnak Krisztus, dicsőség a Te Országodnak, dicsőség a Te gondviselésednek, egyedülvaló Emberszerető.
Dicsőség . . . (Tropárion a Mineából.)
Most és mindenkor . . . (Theotokion ugyanazon hang szerint.)
VASÁRNAP HAJNALI ISTENTISZTELET
“Isten az Úr” után
a feltámadási tropárion 2-szer. (L.: a szombat esti istentisztelet végén.) Dicsőség . . . (Tropárion a Mineából.) Most és mindenkor . . . (Theotokion ugyanazon hang szerint.) (Ünnep esetén lásd: az Ünnepi Mineát.)
1. sztichológia után kathizma:
A Te sírodat őrizvén a katonák, Üdvözítő, holttá váltak a megjelent angyalnak fényétől, ki az asszonyoknak a feltámadást hirdette. Téged dicsőítünk, az enyészet Lerontóját; Teelőtted leborulunk, a sírból feltámadt, egyedüli Istenünk előtt.
Dicsőség . . .
A keresztre önként szegeztetvén, óh Könyörületes, és a sírba helyeztetvén mint halandó, óh Életetadó, összetörted haláloddal a halál hatalmát, óh Hatalmas; mert Tőled rettentek meg az alvilág kapuőrei, Te támasztottad fel magaddal az időtelen időktől elhunytakat, mint egyedülvaló Emberszerető.
Most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Isten Anyjának ismerünk mindannyian Téged, ki a szülés után is valóban Szűz maradtál; szeretettel folyamodunk jóságodhoz, mert Te vagy az oltalmunk minékünk bűnösöknek, Te vagy a mi menekvésünk a kísértésekben, óh egyedülvaló Feddhetetlen.
2. sztichológia után kathizma:
Asszonyok a sírhoz mentek korán kelve, és az angyal jelenését látván megrettentek; a sírbolt életet sugározott, és a csoda ámulattal töltötte el őket. Elmenvén ezért, hirdették a tanítványoknak a feltámadást: Leigázta Krisztus az alvilágot, mint egyedül erős és hatalmas, és magával felkeltette az enyészetben lévőket, feloldván a kárhozat félelmét a keresztnek erejével.
Dicsőség . . .
A keresztre szegeztettél, óh mindenek élete, s a holtakhoz számláltattál halhatatlan Urunk; feltámadtál harmadnapra Üdvözítő, s felkeltetted Ádámot az enyészetből. Ezért a Mennyei Hatalmak így kiáltottak Hozzád óh Életetadó: Dicsőség a szenvedéseidnek Krisztus, dicsőség a feltámadásodnak, dicsőség a leereszkedésednek, egyedülvaló Emberszerető.
Most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Óh Mária, megszentelt edénye az Uralkodónak, kelts fel minket, kik az ádáz csüggedésnek, vétkeknek és gyötrelmeknek örvényébe estünk; mert Te vagy a bűnösöknek üdvössége, segedelme és hatalmas pártfogója, és megmented a Te szolgáidat.
Ypakoi:
A latornak bűnbánata a Paradicsomot szerezte, a kenetvivők sírása az örömet jelentette; mert feltámadtál, óh Krisztus Isten, megadva a világnak a nagy irgalmat.
Lépcsőének:
1. antifon:
Gyötrődésemben hallgasd meg fájdalmamat, Uram, Tehozzád kiáltok.
A pusztaságban élőknek szüntelen az istenszeretete, mert kívül vannak a hívságos világon.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . .
A Szent Lelket tisztelet és dicsőség illeti, amiképen az Atyát és a Fiút; énekeljünk ezért a Háromság egyeduralmának.
2. antifon:
Törvényeid hegyeire emeltél fel engem; tégy erények által tündöklővé, Isten, hogy dicsérjelek Téged.
Jobb kezeddel befogadván engemet, óh Ige, őrizz és oltalmazz, nehogy a bűn lángja megégessen engem.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . .
A Szent Lélek által megújhodik az egész teremtés, visszatérve első állapotába; mert Ő egyhatalmú az Atyával és az Igével.
3. antifon:
Amikor mondották nékem: az Úr tornácaiba megyünk, – vígadott a lelkem, s együtt örvend a szívem.
Dávid házán nagy a félelem, mert ott felállítják a trónokat, és megítéltetnek a föld minden törzsei és nyelvei.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . .
A Szent Léleknek méltó és kell felajánlani: tiszteletet, hódolatot, dicsőséget és hatalmat, amiként az Atyának és a Fiúnak; mert Egység a Háromság a természet szerint, de nem a személyekben.
Prokimen:
Most fölkelek, – ezt mondja az Úr, – szabadítására kelek annak, aki áhítozik utána.
Az Úr beszédei tiszta beszédek.
Kánon
Ismétlődő vers: Dicsőség a Te szent feltámadásodnak, Urunk.
1. óda
Irmosz: “A Te győzedelmes jobbod Istenhez méltóan erőben megdicsőült; mert az törte meg mint hatalmas az ellenségeket, óh Halhatatlan, új utat nyitva az Izraelitáknak a tenger mélyében.”
Aki hajdan tisztaságos kezeiddel, isteni munkálkodással, porból alkottál meg engem, kezeidet kitártad a kereszten, visszahíva a földből a megromlott testemet, amelyet a Szűztől öltöttél magadra.
Eltűrte a meghalást érettem, és lelkét a halálnak adja át, ki isteni ihletéssel lelket helyezett belém, és feloldva azt az örök bilincsektől, és magával feltámasztva, megdicsőítette enyészetlenséggel.
Theotokion: Örvendezz, kegyelemnek forrása; örvendezz, óh mennyei lépcső és kapu; örvendezz, arany szövétnek és kehely, és érintetlen hegy, aki az életetadó Krisztust szülted a világnak.
3. óda
Irmosz: “Ki egyedül ismered a halandók lényének erőtelenségét, és azt együttérzőn magadra öltötted, övezz körül engem magasból való erővel, hogy kiáltsam Hozzád: Szent a Te tisztaságos dicsőségednek lelkes temploma, óh Emberszerető.”
Aki nékem Istenem vagy, óh Jóságos, könyörültél rajtam az elesetten, és énhozzám alászállni kegyeskedtél, s fölemeltél a keresztre feszítésed által, hogy kiáltsam Hozzád: Szent a dicsőségnek Ura, aki jóságában sejthetetlen.
Aki lényed szerint magad vagy az élet, óh Krisztus, és mint együttérző Isten, felöltöttél engem a megromlott embert, alászállva a halál porába Uram, széttörted a halandóság kényszerét, s harmadnapra feltámadván, a holtakat enyészetfenségbe öltöztetted.
Theotokion: Istent foganva méhedben a Szentséges Lélektől, óh Szűz, megégetlen maradtál; mert az égő s el nem égő csipkebokor, a törvényhozó Mózesnek világosan megjelentett Téged, aki az elbírhatatlan tüzet befogadtad.
4. óda
Irmosz: “Az isteni kegyelemtől beárnyékolt hegynek értve Téged, látnoki szemével Habakum megjövendölte, hogy Tőled jő Izráelnek Szentje, a mi üdvösségünkre és megújhodásunkra.”
Kicsoda a Szabadító, ki az Édenből érkezett, tövisből való koszorút visel, vérvörös az öltözete, és a keresztfán függ? Izráelnek Szentje Ő, a mi üdvösségünkre és megújhodásunkra.
Lássad engedetleneknek népe, és szégyenülj meg: kinek mint gonosztevőnek keresztrefeszítését Pilátustól esztelenül követelted, lerontotta a halál hatalmát, és Istenhez méltó módon feltámadt a sírból.
Theotokion: Az Élet fájának ismertünk meg Téged, óh Szűz, mert Belőled a halandók számára nem halálthozó gyümölcs sarjadt, hanem az örök életnek élvezete, a mi üdvösségünkre, kik dicsérünk Téged.
5. óda
Irmosz: “Aki eljöveteled fényével megvilágosítottad, és kereszted által derűssé tetted a világ határait, óh Krisztus, világosítsd meg az istenismeret fényével azok szívét, akik igaz hittel magasztalnak Téged.”
A bárányok nagy Pásztorát és Urát, a zsidók a kereszt fájával megölték; Ő azonban mint juhait, az alvilág eltemetett halottait, megmentette a halálnak hatalmából.
Kereszteddel békeséget jelentve, s a foglyoknak elengedést hirdetve óh Üdvözítőm, a hatalmon lévőt megszégyenítetted, Krisztus, s mezítelen nincstelenné tetted, isteni feltámadásod által.
Theotokion: A hittel könyörgők kéréseit ne vesd el, óh fölöttébb Magasztalt, hanem fogadd és vezesd azokat Fiadhoz és Istenhez, az egyetlen Jótevőhöz, Tisztaságos; mert Te vagy az oltalmazónk.
6. óda
Irmosz: “Körülvett bennünket feneketlen mélység; nincsen szabadítónk, a leölésre szánt juhok közé számláltattunk. Üdvözítsd a népedet Istenünk, mert Te vagy az erőtlenek ereje és fölemelkedése.”
Az elsőként teremtettnek vétke által, súlyosan megsebesültünk Urunk, meggyógyultunk pedig a Te sebed által, amelyet érettünk szenvedtél el Krisztus; mert Te vagy az erőtlenek ereje és fölemelkedése.
Fölvezettél bennünket az alvilágból Urunk, leigázva a mindent felfaló fenevadat Mindenható, hatalmaddal megtörve annak erejét; mert Te vagy az élet és a világosság és a feltámadás.
Theotokion: Örvendeznek Benned óh Hajadon, nemzetségünk ősszülői, mert Általad az édennek részesei lettek, melyet egykor engedetlenségük miatt elvesztettek; mert tiszta vagy Te a szülés előtt és utána.
Kondákion:
Feltámadtál a sírból mint Isten dicsőséggel, és a világot is feltámasztottad, és a halandó lények mint Istent magasztalnak Téged. A halál megsemmisült, és Ádám ujjong, óh Uralkodónk; Éva pedig megváltva immár bilincseitől, örvendezik így kiáltva Hozzád: Te vagy a Krisztus, ki mindeneknek megadod a feltámadást.
Ikosz:
A harmadnapon Feltámadottat magasztaljuk, mint a mindenható Istent, aki összezúzta az alvilág kapuit, és az időtlen időktől elhunytakat felkeltette a sírból; ki megjelent a kenetvivőknek, amiként Őneki tetszett, és először nekik mondta: Örvendjetek! s az apostoloknak örömet hirdetett, mint egyedülvaló Életetadó. Ezért az asszonyok hittel viszik hírül a tanítványoknak a győzelem jeleit. Az alvilág felsóhajt, és a halál kesereg, és a világ vigadozik, és mindenek együtt örvendeznek. Mert Te adtad meg, óh Krisztus, mindeneknek a feltámadást.
7. óda
Irmosz: “Eszmei tűzkemencének tartunk Téged mi hivők, óh Istennek Szülője; mert amiként a fölöttébb Magasztalt megmentette a három ifjút, engem is mint egész embert újjáalkotott méhedben, atyáinknak magasztalt és fölöttébb dicsőséges Istene.”
Megborzadt a föld, elrejtőzött a napvilág, és elsötétült a világosság, kettészakadt a templomnak isteni kárpitja, a sziklák pedig megrepedeztek, mert keresztre függesztetett az Igaz, atyáinknak magasztalt és fölöttébb dicsőséges Istene.
Mintegy gyámoltalanná lettél Te, és megsebzett a halottak között, önként és érettünk, óh fölöttébb Magasztalt, s mindnyájunkat megszabadítottál, és hatalmas kezeddel feltámasztottál, atyáinknak magasztalt és fölöttébb dicsőséges Istene.
Theotokion: Örvendezz, örökéletű folyónak forrása; örvendezz, gyönyörnek Paradicsoma; örvendezz, hivőknek védőfala; örvendezz, házasságot nem ismerő; örvendezz, egész világ öröme, aki által felkelt nékünk atyáinknak magasztalt és fölöttébb dicsőséges Istene.
8. óda
Irmosz: “Izráelnek ifjai az égő kemencében, miként az ércolvasztóban, az istenfélelem szépségével, az aranynál is tisztábban tündököltek mondván: Áldjátok minden teremtmények az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok mindörökké.”
Ki akaratoddal mindeneket cselekszel, s még a halál árnyékát is örök életté átalakítod, a Te szenvedésed által Istennek Igéje, minden teremtmények Téged szüntelenül, mint Urat dicsérünk és magasztalunk mindörökké.
Te rontottad le, óh Krisztus, a romlást és a nyomorúságot, az alvilág kapujában és erődítményeiben, feltámadva harmadnap a sírból. Minden teremtmények Téged szüntelenül, mint Istent dicsérnek és magasztalnak mindörökké.
Theotokion: Aki magtalanul és természetfelettien, az isteni fényből szülte Krisztust, a legdrágább Igazgyöngyöt, Őt dicsérjük mondván: Áldjátok minden teremtmények az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok mindörökké.
9. óda
Irmosz: “Tisztaságos szülésednek előképét, a lángoló s el nem égő csipkebokor mutatta meg; kérünk Téged, oltsd el most a kísértéseknek ellenünk vadul égő kemencéjét, Istennek Szülője, hogy szüntelen magasztaljunk Téged.”
Óh hogyan is menthette föl a törvénytelen és engedetlen, és gonoszságot forraló nép a hitvány gonosztevőt, és hogyan ítélhette keresztre az Igazt, a dicsőség Királyát! Méltóképen Őt magasztaljuk.
Üdvözítő, feddhetetlen Bárány, aki elvetted a világ bűnét, Téged dicsőítünk, a harmadnapon Feltámadottat, az Atyával és Isteni Lelkeddel, és a dicsőség Királyának hirdetve, magasztalunk Téged.
Theotokion: Üdvözítsd a Te népedet Urunk, melyet drága véreddel szereztél; ajándékozz erőt az igazhitű keresztényeknek az ellenség ellen, és jutalmazd Egyházadat békeséggel, óh Emberszerető, Isten Szülőjének közbenjárásai által.
Exaposztiláriont lásd a Függelékben.
Dicséreti sztichirák:
Magasztaljuk a megváltó szenvedéseidet Krisztus, és dicsőítjük feltámadásodat.
Aki a keresztet elszenvedted, és a halált megszüntetted, és halottaidból feltámadtál, tedd békéssé életünket Urunk, mint egyedül Mindenható.
Ki az alvilágot leigáztad, s az embert feltámasztottad, a feltámadásod által Krisztus, méltass minket arra, hogy tiszta szívvel dicsérjünk és dicsőítsünk Téged.
Isteni leereszkedésedet dicsérve, magasztalunk Téged Krisztus. A Szűztől születtél, s nem váltál el az Atyától; mint Ember szenvedtél, és önként vállaltad a keresztet; feltámadtál a sírboltból, mint palotából kilépve, hogy üdvözítsd a világot. Urunk, dicsőség Néked.
Midőn a kereszt fájára szegeztettél, megsemmisült az ellenség hatalma, a teremtés megremegett a Te félelmedben, és az alvilágot leigázta a Te hatalmad; a holtakat feltámasztottad a sírból, s a latornak megnyitottad a Paradicsomot. Krisztus Istenünk, dicsőség Néked.
Zokogva és sietséggel jöttek a sírodhoz a tisztes asszonyok, és a sírboltot nyitva találván, és megtudván az angyaltól az újszerű és különös csodát, jelentették az apostoloknak, hogy feltámadott az Úr, megadva a világnak a nagy irgalmat.
Szenvedéseid isteni sebeinek hódolunk, óh Krisztus Isten, és a Sionon való uralkodói szertartásnak, mely az idők teljében ment végbe, az isteni jelenésed által; mert a sötétben alvókat megvilágosítottad, óh Igazságnak Napja, vezérelve őket az alkony nélküli világosság felé. Urunk, dicsőség Néked.
Békételen nemzedéke a zsidóknak, halljad: Hol vannak, kik Pilátushoz mentek? Mondják meg az őrtálló katonák: Hol vannak a sírbolt pecsétjei? Hová került az Eltemetett? Hol adták el az Eladhatatlant? Hogyan lopták el a Kincset? Miért rágalmazzátok a Megfeszített feltámadását, törvényszegő zsidók? Feltámadt Ő, aki szabad a halottak között, és megadja a világnak a nagy irgalmat.
Dicsőség . . . (a soros hajnali idiomelon. L.: a Függelékben.) Most és mindenkor . . . (Theotokion)
Továbbiak a Horologionban.
MÁSODIK HANG
SZOMBAT ESTI ISTENTISZTELET
„Uram, Tehozzád kiáltottam” után 10 sztichira: az alábbi 7 az Oktoichoszból, és további 3 az Általános Mineából. (Ünnep esetén lásd: az Ünnepi Mineát.)
Oktoichosz sztichirái:
Az Atyától időknek előtte született, és a Szűz Máriától megtestesült Isten Igének, jöjjetek hódoljunk, mert eltűrvén a keresztet, temetésnek átadatott, amint Ő maga akarta; és feltámadván halottaiból, üdvözített engem, a tévelygő embert.
Krisztus, a mi Üdvözítőnk, keresztre szegezvén az ellenünk szóló adósságlevelet, megsemmisítette azt, s megszüntette a halál hatalmát. Hódolunk a harmadnapi feltámadásának.
Az arkangyalokkal együtt magasztaljuk Krisztus feltámadását, mert Ő a mi lelkünk Megváltója és Üdvözítője, aki az Ó félelmetes dicsőségével és hatalmas erejével újból eljő, megítélni a világot, amelyet alkotott.
Téged, a keresztre feszített és eltemetett Uralkodót, hirdetett az angyal, és így szólt az asszonyokhoz: Jertek és lássátok, hol feküdt az Úr; de feltámadt, amiképen megmondotta, mint Mindenható. Ezért is hódolunk Néked, az egyedül Halhatatlannak. Életet adó Krisztus, irgalmazz nekünk.
Kereszteddel megszüntetted a gyümölcsfa átkát, temetéseddel megölted a halál hatalmát, feltámadásoddal pedig megvilágosítottad az emberek nemzetségét; ezért Hozzád így kiáltunk: Jóttevő Krisztus Istenünk, dicsőség Néked.
Megnyíltak Előtted Urunk, félelemmel a halál kapui, s az alvilág őrségei látván Téged megrettentek; mert az érckapukat összezúztad, s ledöntötted a vaskorlátokat, kivezettél bennünket a sötétségből és a halál árnyékából, és a bilincseket széttörted.
Az üdvösség dicsérőénekét zengve, ajkainkkal énekeljünk: Jertek mindannyian, boruljunk le az Úrnak házában, mondván: Ki a keresztfára feszíttettél, és halottaidból feltámadtál, s az Atyának ölében vagy, könyörülj a bűneinken.
Dicsőség . . . (a Mineából.)
Most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Elszállt a törvény árnyéka és eljött a kegyelem; mert amiként a lángoló csipkebokor el nem égett, azonképen szűzen szültél és Szűz is maradtál. A lángoszlop helyett az Igazság Napja kelt fel, Mózes helyett pedig Krisztus, a mi lelkünk Üdvössége.
Előverses sztichirák:
A Te feltámadásod Krisztus Üdvözítő, beragyogta az egész földkerekséget, és általa visszahívtad a Te teremtményedet. Mindenható Urunk, dicsőség Néked.
(Elővers:) Az Úr uralkodik, ékességbe öltözött.
A keresztfa által megszüntetted, Üdvözítő, a gyümölcsfa átkát; a halál hatalmát temetéseddel megölted, nemzetségünket pedig megvilágosftottad a Te feltámadásoddal. Ezért így kiáltunk Hozzád: eletet adó Krisztus Istenünk, dicsőség Néked.
(Elővers:) És megerősítette a földkerekséget, amely nem rendül meg.
Amikor a keresztre szegezve jelentél meg Krisztus, elváltoztattad a teremtményeid szépségét: a katonák megmutatták az embertelenségüket, átszúrván lándzsával oldaladat, a héberek pedig követelték sírod lepecsételését, nem ismervén hatalmadat. Ki irgalmas szánalmadban elfogadtad az eltemettetést, és harmadnap feltámadtál, Urunk, dicsőség Néked.
(Elővers:) A Te házadat illeti szentség, Uram, napok hosszáig.
Óh életetadó Krisztus, aki önként tűrted el a szenvedést a halandókért, leszállván az alvilágba mint hatalmas, a jöveteledre ott várakozókat kiragadtad a hatalmasnak kezéből, s a Paradicsomot ajándékoztad nekik, lakhelyül az alvilág helyett. Ajándékozd azért nekünk is, kik dicsérjük harmadnapi feltámadásodat, a bűnöktől való megtisztulást és a nagy irgalmat.
Dicsőség . . . (a Mineából.)
Most és mindenkor . . . (Theotokion ugyanazon hang szerint.).
Feltámadási tropárion:
Midőn leszállottál a halálba, Halhatatlan élet, megölted a poklot az Istenség villámával, midőn pedig a halottakat a föld mélyéből feltámasztottad, minden Mennyei Hatalmak így kiáltottak: Életet adó Krisztus Istenünk, dicsőség Néked.
Dicsőség . . . (Tropárion a Mineából.)
Most és mindenkor . . . (Theotokion ugyanazon hang szerint.)
VASÁRNAP HAJNALI ISTENTISZTELET
„Isten az Úr” után: a feltámadási tropárion 2-szer. Dicsőség . . . (Tropárion a Mineából.) Most és mindenkor . . . (Theotokion ugyanazon hang szerint.) (Ünnep esetén lásd: az Ünnepi Mineát.)
1. sztichológia után kathizma:
A nemes lelkű József, levéve a keresztfáról szeplőtelen Testedet, tiszta gyolccsal és illatokkal beborítván azt, és eltemetvén új sírba helyezte el. De Te Urunk, harmadnapon feltámadtál, megadva. a világnak a nagy irgalmat.
Dicsőség . . .
A kenetvivő asszonyokhoz, így szólott a Sírhoz szállott angyal: Halottaknak valók a kenetek, Krisztus pedig az enyészettől idegennek bizonyult. Ezért így kiáltsatok: Feltámadt az Úr, megadva a világnak a nagy irgalmat.
Most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Fölöttébb dicsőített vagy, Isten Szűz Szülője; magasztalunk Téged, mert Fiad keresztje által legyőzetett az alvilág, és a halál meghalt; holttá válva feltámadtunk, és az életre méltóvá lettünk; elnyertük a Paradicsomot, ősi gyönyörűségünket; amiért is hálát adva, dicsőítjük mint hatalmast a mi Krisztus Istenünket, az egyedül Nagyirgalmút.
2. sztichológia után kathizma:
A sír kövét lepecsételni nem akadályoztad meg, s feltámadván megadtad a hit szikláját mindeneknek. Urunk, dicsőség Néked. Dicsőség . . .
Tanítványaidnak kara együtt vigad a kenetvivő asszonyokkal, mert azokkal közös ünnepet ünnepel, a Te feltámadásod dicsőségére és tiszteletére. Velük együtt mi is így kiáltunk Hozzád: Embereket szerető Urunk, add meg a Te népednek a nagy irgalmat.
Most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Fölöttébb áldott vagy, Isten Szűz Szülője, mert a Tőled Megtestesült által, rabbá lett az alvilág, Ádám visszahívatott, elpusztult az átok, Éva felszabadult, halottá lett a halál, mi pedig életre keltünk. Ezért magasztalva így kiáltunk: Áldott vagy Te, Krisztus Istenünk, aki mindezt így akartad, dicsőség Néked.
Ypakoi:
A kínszenvedés után az asszonyok, kik a sírhoz járultak, hogy megkenjék testedet óh Krisztus Istenünk, angyalokat láttak a sírboltban s megrettentek; mert hallották szózatukat, hogy feltámadott az Úr, megadva a világnak a nagy irgalmat.
Lépcsőének
1. Antifon:
Az égre emelem szívem tekintetét. Tehozzád óh Üdvözítő; üdvözíts engem a Te megvilágosításoddal.
Irgalmazz nekünk, kik sokat vétkeztünk Ellened minden órában, óh én Krisztusom, és adj módot végünk előtt, hogy megtérjünk Hozzád.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . .
A Szent Lélek uralkodik, megszenteli és mozgatja a teremtést; mert Isten Ő, aki egylényegű az Atyával és az Igével.
2. Antifon:
Ha az Úr nem volna köztünk, ki lenne képes megmenekülni az ellenségtől és az embergyilkostól?
Fogaiknak ne engedd át, Üdvözítő, a Te szolgádat; mert oroszlán módján támadnak rám ellenségeim.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . .
Szent Léleké az élet kezdete és a tisztelet; mert Isten lévén Ő, erősít és fenntart minden teremtményt, az Atyában és a Fiú által.
3. Antifon:
Kik az Úrban bíznak, a szent hegyhez hasonlatosak: semmiképen meg nem rendülnek ők Beliárnak támadásától.
Törvénytelenségekre ne nyújtsák ki kezüket az istenesen élők; mert Krisztus nem adja át a vesszőnek az Ő örökségét.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . .
Szent Lélektől ered minden bölcseség, Töle van a kegyelem az apostolokon, s küzdelemben nyernek koszorút a vértanúk, és Általa látnak a próféták.
Prokimen:
Serkenj föl, én Uram Istenem, parancsoddal, melyet határoztál, és a népek gyülekezete vesz körül Téged.
Én Uram Istenem, Tebenned reménykedem; ments meg engem.
Kánon
Ismétlődő vers: Dicsőség a Te szent feltámadásodnak, Urunk.
1. óda
Irmosz: „A mélységbe ölte egykor a fáraó hadseregét, a fegyverfölötti Erő, megtestesülvén pedig az Ige, az ocsmány bűnt eltörölte a megdicsőült Úr; mert dicsőségesen megdicsőíttetett.”
A világnak fejedelme, akihez mi csatlakoztunk, nem hallgatva parancsodra, óh Jóságos, elítéltetett a Te kereszted által; mert Rád támadván mint halandóra, aláesett a Te hatalmas erődnek, és gyengének találtatott.
A halandók nemzetségének Megváltójaként, és a tiszta élet Fejedelmeként jöttél el a világba; mert széttépted a halálnak kötelékeit a feltámadásoddal, amelyet is dicsőítünk mindnyájan: mert dicsőségesen megdicsőíttetett.
Theotokion: Feljebbvalónak mutatkoztál meg, Tisztaságos Örökszúz, az egész látható és láthatatlan teremtésnél, mivel az Alkotót szülted, amiként Ő kegyeskedett méhedben megtestesülni. Járj közre Őnála bátorsággal, hogy üdvözítse a mi lelkünket.
3. óda
Irmosz: „Kivirágzott a pusztaság, mint a liliom, óh Urunk: a pogányokból való terméketlen Egyház kivirágzott a Te jöveteled által, amelyben megerősödött az én szívem.”
A teremtés elváltozott szenvedésed által, látván nyomorúságos alakban, törvénytelenektől meggyalázva Téged, ki isteni intéseddel mindeneket megalapoztál.
Porból alkottál meg kezeddel a Te képedre engem, és amikor bűnöm miatt visszahulltam a halál porába, Krisztus, leszállván az alvilágba, magaddal feltámasztottál.
Theotokion: Az angyalok seregei elámultak, óh fölöttébb Tisztaságos, s az emberek szíve megborzadt a szülésedtől; ezért Téged, Istennek Szülője, hűséggel tisztelünk.
4. óda
Irmosz: „A Szűzből léptél elő, nem közvetítőként, sem mint hírhozó, hanem mint maga a megtestesült Úr, és megváltottál engem az egész embert, miért is kiáltom Néked: Dicsőség a Te hatalmadnak, Uram.”
Mint vádlott állsz az ítélőszék előtt Istenem, nem kiáltva óh Uralkodó, de olyan ítéletet hozva a nemzetekről, mellyel szenvedésed által üdvösséget szereztél a földkerekségnek, Krisztusom.
Szenvedésed által lehullottak az ellenség fegyverei, alvilágba való leszállásod által pedig, rombadőltek a támadók városai, és a zsarnok vakmerősége legyőzetett.
Theotokion: Üdvösségünk révpartjának és szilárd védőfalunknak, Téged ismerünk mi hivők mindannyian, Istenszülő Nagyasszony; mert Te mented meg közbenjárásaiddal, veszedelmektől a mi lelkünket.
5. óda
Irmosz: „Közvetítő lettél Isten és emberek között, Krisztus Istenünk, mert általad lett útmutatásunk, Uralkodó, a tudatlanságnak éjjeléből, Atyádhoz, a világosság Kútfejéhez.”
Mint a cédrus verted le az ellenségek lihegését, Krisztus, midőn önként, amiként akartad, a ciprusfa és fenyő és cédrus keresztjére testileg fölemelkedtél.
Mélységes sírgödörbe helyeztek Téged, Krisztus, lélektelen halottként, de tulajdon sebed által, Üdvözítő, magaddal feltámasztottad az elfeledett holtakat, kik sírjaikban szunnyadtak.
Theotokion: Esedezz a Fiadhoz és Urunkhoz, tisztaságos Hajadon, adjon békés szabadulást az ellenség rabságából, a Tebenned bizakodó foglyoknak.
6. óda
Irmosz: „A vétkek mélységében vergődve, a Te könyörületed beláthatatlan mélységét idézem; a pusztulásból vezess ki engem, Isténem.”
Mint gonosztevő ítéltetett el az Igaz, s a törvénytelenekkel szegeztetett a keresztre, bocsánatot szerezve a vétkeseknek, tulajdon Vérével.
Egy ember, az első Adám által jött el egykor a világba a halál, és egy Ember, Isten Fia által jelent meg a feltámadás.
Theotokion: Férfit nem ismerve szültél óh Szűz, és örökké Szűz maradtál, megmutatva Fiad és Istened igaz Istenségének jeleit.
Kondákion:
Feltámadtál a sírból mindenható Üdvözítőnk, és az alvilág látván a csodát, elámult. A halottak feltámadtak, és látván azt a teremtés, együtt örvendezik Veled, Ádám együtt örül, és a világ magasztal Téged, óh Üdvözítő, mindenkor.
Ikosz: Te vagy a világossága a sötétbe borultaknak, Te vagy a mindenek feltámadása s a halandók élete. Mindeneket feltámasztottál magaddal, leigázva a halál hatalmát, s összetörve az alvilág kapuit; és látván a csodát a halandók, elámultak, és az egész teremtés együtt örvend a Te feltámadásodnak, Emberszerető. Ezért is mi mindannyian dicsőítjük és dicsérjük leereszkedésedet, és a világ magasztal Téged, óh Üdvözítő, mindenkor.
7. óda
Irmosz: „A törvénytelen zsarnoknak istentelen parancsa, magasra szította fel a lángot, Krisztus pedig a Léleknek harmatjával borította be az istenfélő ifjakat; áldott Ő és fölöttébb dicsőséges.”
Nem nézhetted könyörületedben, Uralkodó, miként sanyargatja a halál az embert, hanem jöttél s üdvözítetted őt tulajdon Véreddel, miután Emberré lettél, ki áldott vagy és fölöttébb dicsőséges.
Látván Téged, Krisztus, a bosszúállás ruházatába öltözötten, meghunyászkodtak az alvilágnak kapuőrei, mert eljöttél, hogy leverjed a hálátlan zsarnok szolgát, Uralkodó, ki áldott vagy és fölöttébb dicsőséges.
Theotokion: Szentek Szentjének tekintünk Téged, óh szeplőtelen Szűz, érintetlen Anya, ki egyedül szülted a változhatatlan Istent; mert minden hivőknek enyészetlenséget fakasztottál, isteni szülésed által.
8. óda
Irmosz: „A tüzes kemence egykor Babylonban, isteni rendelés folytán kettéosztotta erőit: megégette a káldeusokat, s hűsítette a hivőket, kik így énekeltek: Áldjátok minden teremtmények az Urat.”
Tulajdon Véredtől pirosló ruháját a testednek megpillantván, Krisztus, félelmükben megrettentek hosszantűrésedtől az angyalok seregei, és így kiáltottak: Áldjátok minden teremtmények az Urat.
Halandóságomat Te öltöztetted halhatatlanságba, feltámadásoddal óh Könyörületes; ezért örvendezve, hálával énekel Néked Krisztus, a Te kiválasztott néped, így kiáltva: Elnyeletett valóban győzelmeddel a halál.
Theotokion: Az Atyától el nem vált Fiút, aki Isten-emberként élt, Te mag nélkül fogantad méhedben, és kifejezhetetlenül szülted, óh Istennek tisztaságos Szülője, ezért Téged mindannyiunk üdvösségének ismerünk.
9. óda
Irmosz: „A kezdet nélkül való Atyának Fia, az Isten és Úr, megtestesülvén a Szűztől, megjelent közöttünk, hogy az elsötétült dolgokat megvilágosítsa, és a sz��tszórtakat összehozza. Ezért Istennek legdicsértebb Szülőjét magasztaljuk.”
Mint a Paradicsomban kihajtott gyümölcsfa, tisztaságos keresztednek háromszor is áldott fája, Üdvözítő, a Koponya-helyen az isteni oldaladból kifolyt isteni Vérrel és vízzel öntözötten, óh Krisztus, az életet fakasztotta nékünk.
Hatalmasokat levertél a keresztre feszíttetve Mindenható, s fölemelve az alvilág börtönében fekvő emberi természetünket, az atyai trónodra ültetted. Ki azzal vagy eljövendő, leborulva magasztalunk Téged.
Triadikon: A háromszámú Egységet, egylényegű Háromságot igaz hittel magasztalva, dicsőítsük hivők, a felbonthatatlan isteni természetet, a háromszorosan fénylő, be nem alkonyuló, és egyedül tisztaságos dicsfényt, amely reánk világosságot ragyogtat.
Exaposztilárion
Dicséréti sztichirák:
Minden lekellet és minden teremtmény Téged dicsőít Urunk, mert kereszted által megszüntetted a halált, hogy megmutasd a népeknek a halottakból való feltámadásodat, mint egyedülvaló Emberszerető.
Mondják meg a zsidók: hogyan vesztették el az őrtálló katonák a Királyt? Miért nem őrizte meg a sírkő az életnek Kőszikláját? Vagy az Elhantoltat adják elő, vagy a Feltámadottnak hódoljanak, velünk együtt mondva: Dicsőség könyörületed sokaságának, óh Üdvözítő, dicsőség Néked.
Örvendjetek, népek, és vigadjatok! Angyal szállt le a sírbolt kövére, s ő hirdetett örömet minékünk, mondván: Krisztus feltámadt halottaiból, a világ Üdvözítője, és betöltött mindeneket jó illattal. Örvendjetek, népek, és vigadjatok!
Angyal hozta az örömhírt a Kegyelembefogadottnak, Urunk, a Te fogantatásod előtt; angyal gördítette el a követ dicsőséges sírboltodról a Te feltámadásodkor. Az egyik a bánat helyett az öröm jelét adta át, a másik a halál helyett az életetadó Urat hirdette minékünk. Ezért így kiáltunk Hozzád: Mindeneknek Jóttevője, Urunk, dicsőség Néked.
Könnyekkel hintették a kenetet sírodra az asszonyok, de örömmel teltek el ajkaik, midőn mondták: Feltámadt az Úr!
Dicsérjék a nemzetek és népek a mi Krisztus Istenünket, ki érettünk önként tűrte a keresztet, s három napig volt az alvilágban; és hódoljanak a halottakból való feltámadásának, amely által megvilágosodtak a világnak minden határai.
Megfeszíttettél és eltemettettél óh Krisztus, amiként akartad; leigáztad a halált és feltámadtál dicsőséggel, mint Isten és Uralkodó, ajándékozva a világnak az örök életet és a nagy irgalmat.
Óh ti valóban törvénytelenek, lepecsételvén a követ, még nagyobb csodára tettetek méltóvá minket. Az őröknek tudomásuk van róla: Ma előjött Ő a sírból! – ezt mondják. Ti meg így szóltok azokhoz: Mondjátok, hogy míg aludtunk, eljöttek a tanítványok s ellopták Őt. De kicsoda lop halottat, és méghozzá mezítelent? Feltámadt Ő önmagától mint Isten, otthagyván a sírban a halotti lepleit. Jertek lássátok óh zsidók, hogy nem törte fel a pecséteket, aki eltiporta a halált, s az emberek nemzetségének örökkévaló életet ajándékozott, és a nagy irgalmat.
Dicsőség . . . (a soros hajnali idiomelon.) Most és mindenkor . . . (Theotokion.)
Továbbiak a Horologionban.