Egy olyan ember, aki lemondott az élet minden öröméről, nem vett részt a világ dolgaiban, teljes magányban élt, erdőben, vadállatoktól körülvéve, mit tudott nyújtani sokéves remeteségéből? Bizonyára kijöhetett volna komoran, összeszedetten, elgondolkodóan. Mégis, Szent Szerafim megvilágosodva, örvendezően, nemcsak beszélőképességét megőrizve, hanem másokat is meghallgatni képesen jött ki remeteségéből. Nem véletlen, hogy az egész év folyamán minden hozzá járulót így fogadott: „Krisztus feltámadt, kedvesem!” 

Az a lelki öröm, amellyel Szent Szerafim minden hozzá közeledőt beragyogott, a Szentlélekben való élet gyümölcse volt. Ezért mondta, hogy az élet célja a Szentlélek megszerzése. Ha a Szentlélek jelen van az ember szívében, akkor a Lélek minden gyümölcse, amiről Pál apostol beszél – szeretet, öröm, békesség, hosszantűrés, jóság, irgalom, hit, szelídség, önmegtartóztatás Gal 5,22-23) – jelen van az ember életében.

Hilarion, Budapest-magyarországi metropolita

(ford. I. T.)

This post is also available in: orosz