A Fővárosi Bíróság 2004. május 18-án ítéletet hirdetett abban a vagyonjogi perben, amelyet a Konstantinápolyi Patriarchátus Magyarországi Exarchátusa, mint felperes indított a Magyar Ortodox Egyházmegyével, mint alperessel szemben a budapesti Petőfi téri Nagyboldogasszony templom és a hozzátartozó lakóingatlanok tulajdonjogával kapcsolatban. A felperes képviselőjeként a tárgyaláson jelen volt Mihail (Staikos) bécsi metropolita, magyarországi exarcha, az alperes képviselőjeként pedig Hilarion (Alfejev) bécsi és ausztriai püspök, a Magyar Ortodox Egyházmegye kormányzó főpapja. A tárgyalóteremben helyet foglalt Pavel (Ponomarjov) rjazanyi és kaszimovi érsek, volt bécsi és budapesti püspök is, valamint a Nagyboldogasszony egyházközség papjai és számos híve. Az alperes jogi képviseletét dr. Parais József és Kiss Eleonóra ügyvédek látták el.
A budapesti Nagyboldogasszony egyházközséget a XVIII. század végén Magyarországra települt görögök, macedonovlachok, arnautok és más nemzetek képviselői alapították. Templomukat 1791 és 1801 között építették. Az egyházközség megalakulásától fogva a Budai Szerb Ortodox Püspökség kánoni fennhatósága alá tartozott, Görögországból hívott papjai kinevezését a mindenkori budai szerb püspök hagyta jóvá. A templom istentiszteletei görög nyelven folytak, a hívők jó része azonban a XIX. század második felére elmagyarosodott. Az 1930-as, 40-es években az egyházközség hívei olyan egyházi fennhatóságot kerestek, amelyik lehetővé tette volna a magyar istentiszteleti nyelv használatát, a Konstantinápolyi Patriarchátussal folytatott tárgyalások azonban nem vezettek eredményre. 1945-től az egyházközség képviselői a Moszkvai Patriarchátussal keresték a kapcsolatot, amely több éves tárgyalássorozat eredményeként az 1950-es évek elején kánoni fősége alá fogadta a budapesti Nagyboldogasszony egyházközséget, és megadta számára a magyar istentiszteleti nyelv jogát. Mindez önkéntes alapon történt, mint ahogy ez I. Alexij patriarcha Szekfű Gyulához, Magyarország akkori moszkvai követéhez intézett egyik leveléből is kiderül: „Az Orosz Ortodox Egyház kijelenti, hogy egyáltalán nem akar más ország területére behatolni, nem célja egy „orosz” nemzeti egyház létrehozása, valamint, hogy csak az ortodox magyarok régi álmának valóra váltása érdekében egyezik bele, hogy hierarchikus vezetést adjon egy Magyar Nemzeti Egyháznak”. A Nagyboldogasszony egyházközségből és más magyar egyházközségekből alakult meg ezután a Magyar Ortodox Esperesség, amely 2000-ben a Magyar Ortodox Egyházmegyévé alakult.
1995-ben jegyezte be a Fővárosi Bíróság a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Magyarországi Exarchátusát, amely már megalakulásakor bejelentette igényét a Nagyboldogasszony templomra, dacára annak, hogy a templom tulajdonjogával soha nem rendelkezett. 2001-ben, az egyházi előírásoknak ellentmondva Mihail bécsi metropolita, a Konstantinápolyi Patriarchátus magyarországi képviselője a Fővárosi Bírósághoz fordult, azzal a céllal, hogy a templomot elidegenítse a Magyar Ortodox Egyházmegyétől. A bírósági per közel három éven át tartott. A per során a felperes egyetlen egy olyan bizonyítékot sem tudott felmutatni, amely azt támasztotta volna alá, hogy a Nagyboldogasszony templom fennállásának bármelyik időszakában a Konstantinápolyi Patriarchátushoz tartozott volna. Ezt mondta ki a Fővárosi Bíróság mostani döntése is. A bírósági végzés értelmében a felperest a perköltség valamint a tolmácsdíj megfizetésére kötelezték.
A Fővárosi Bíróság ítélete egyébként az utóbbi hónapok harmadik olyan bírósági döntése, amely a Magyar Ortodox Egyházmegye számára kedvezően eredményt hozott. 2003 októberében az Egyházmegye megnyerte a karcagi Szent György nagyvértanú templommal, 2004 februárjában pedig a szentesi Szent Miklós templommal kapcsolatos pert. Mindkét templomot még 1999-ben adta át jogellenesen a Konstantinápolyi Patriarchátus Magyarországi Exarchátusának Horeftosz Kristóf volt szentesi parochus.
This post is also available in: orosz